Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)

1987-01-05 / 4. szám

1987. január 9., hétfő Dunántúli napló Konténer-pályaudvar — őrizetlenül Csak a szél nyitogatta az ajtókat Elméletileg folyamatos az az üzem. így is kaptam az elő­zetes információt. Hiszen a vo­natok hétvégeken is járnak, az áruszállítás sem szünetelhet. Halljuk is ezt évek óta. Ám a gazdasági élet hetes, negyed­éves, éves periodikus lüktetése — úgy látszik — nehezen kü­szöbölhető ki. A pécsi konténer-pályaudva­ron szerettem volna január el­ső vasárnapján tetten érni — a fentiekkel ellentétben — a gaz­dasági élet folyamatosságát. Nem sikerült. A felüljárótól bevezető úton kapu gyanánt egy vékonyka lánc himbálózik a szélben, „mobil" végét lakat köti az alacsony oszlophoz. Eme egyet­len akadálytól eltekintve nyu­godtan besétálok, körbejárom az egyetlen épületet. Minden ajtaja zárva, az ablakokon át csak a kihaltsógot látni. Elindu­lok, hátha kint „a területen" találok valakit. A daru, ez a hatalmas, négylábú óriás egy­kedvűen ácsorog itt a vágá­nyok végében (ha nagyon akar­nék, fel is mászhatnék rá), emelőszerkezete félúton füg- geszkedik a levegőben. A lá­bak közti két vágánypáron egy- egy teherszerelvény várakozik, a vagonokon konténerek, minden­féle nemzetiségűek, gyanítható­an üresek, legalábbis erre en­ged következtetni az egyik sze­relvény deréktáján az egyik konténer, melynek nyitott ajta­ja diszkréten csikorogva nyila­dozik a szél erejétől. Vannak még más szerelvények is a szépen elnyújtozó konténer-pá­lyaudvaron, de más semmi. És e „más" alatt természetesen — mert már igencsak mélyre szál­lítottam az igényeimet — leg­alább egyetlen szál embert ér­tek, valami telepőr-félét, aki megállít bóklászásomban, és rám ripakodik, hogy mit keresek itt, ahol nekem, idegennek, semmi dolgom. De ilyen ember nem toppant elém azon fél óra alatt — délelőtt 10 és fél 11 között —, amíg ott jöttem-men­tem. Tudom: bajos lenne kivinni innen egy konténert (bár mind­járt a daru tövében készsége­sen ott áll egy villás emelő is), ennél egyszerűbb lehet feltörni és megdézsmálni egyiket-mási- kat. De csak részben van erről szó. Mert lehet, hogy csak az op­tika rossz, de a látottak alapján úgy tűnt számomra:, hogy ta­lán még el sem kezdődött az 1987-es év. Ám ha meg is kez­dődött, akkor sem valami hatal­mas lendülettel. És ebben aligha a konténer-pályaudvar a ludas. Inkább az a sok-sok vál­lalat, aki tán már két hete nem pakolja a termékét konté­nerbe és sem is vár helyébe üreset. De minek is, ha csön­desek voltak a műhelycsarno­kok, karácsonyt, óévet, újévet ünnepelt mindenki. Most meg leltároz. H. I. A hópelyhek táncos ked­vét mit sem zavarta a sát­rak között végigsüvítő jeges szél. Felkapta a fagyott ke­zű árusok asztalára púpo­zott szőrös kucsmákat, for- raltborcseppeiktől pirosló műanyag poharakat zörge­tett a félig üres vásártéren. A kisborjak hátára meleg bekecset takartak, a ketre­cekben fázósan összebújtak oz apró malacok, s ponyva alól nyerítettek a forróvérű kan cacs lkok.- Még ez az esztendő, aztán befejeztük, anya — morgolódik párjának a csiz­más férfi, s a kocákra húzza az utánfutó ponyváját. Nekik már 11 órakor véget ért a vásár. Markába nevet szom­szédja, a bajuszos öregem­ber. — Van akinek'megy, van akinek nem — dörzsöli kesz­tyűben kezét, s már meg is köti a jó vásárt egy újabb malacpárra. Szó ami szó, szépek a hathónaposak, s el is kelnek, bár darabonként Fagyos vásár ötezernyolcszázra tartja. S mint mondja, ötvenhat darab van még otthon, de elmegy ■még mind a tavaszon. Talán ő volt az egyetlen, meg tőle nem messze egy fiatal fiú, kiknek jól ment a tegnapi vásár. — Korán van még, no meg a hideg, nem kell a ma­lac, a süldő senkinek — zsör­tölődik egy férfi, kinek hu­szonnégy darab nyolchetes malacából egy sem kelt el a kilencszáz forintos darabon­kénti áron. 'Hát még hogy tudta volna pladni szomszéd­ja, ki egyezeregyszáz-ezer- kétszáz forintra tartotta. Mel­lette há romhó naposakat árulnak ezerkilencszóz forin­tért, a hat-hét heteseket ezerért, ez utóbbiakat már kilencszázért is adná gazdá­juk, csak vigyék. A wartbur­gos férfi csomagtartójába húsz héthetes malackát zsú­foltak, nyolcszázötvenre tart­ja, de vevőre ő sem akad. — Hétszázért elvitték volna reg­gel mindet, de inkább haza­viszem - mondja —, lesz még áruk márciusban. Talán a borjúvásár volt az, ahol az eladóknak nem volt oka pa­naszra. Úgy dél körül már ötven-hatvonat is eladtak. Csupán egyetlen borjú nem talált gazdára, mellette egy két hónapos bikaborjú, de ez már kilencezer- kettőszázért eladva — mondja gazdája. Szép ára volt a csikóknak, mint hal­lom a negyvenezres árat. — De mi haszna? — legyint a kucsmás férfi. - Ki vásárol ma lovat? A 'bundaárusoknak sem jött be a vasárnap, de még a benzin ára sem, amivel Bu­dapestről, Gödöllőről, Békés­csabáról ideautóztak. Nem megy az irha, van aki még a két évvel ezelőttit árulja, a menő a róka meg a farkas negyven-ötvenezerért. Ha lenne, ki megvegye. A zsib- órusok placcán csak itt-ott egy-egy kendőre pakolt 'ku­pac. Hóromcentis mozsár háromszázért, ötcentis öt­százért, a porcelánfejű baba pedig mindössze tizennégy­ezerért. Nagy üzlet nemigen kötte­tett, tán csak a Napóleon konyakot áruló fiúnál volt kereslet — ki kettőszázötven forintért adott egy-egy üve­get —, de nem csoda, a pé­csi kiskereskedőknél ugyan­ezt négyszázharmincért lát­tam. No meg a forraltboros­nak ment a bolt, de mivel a többi árus is panaszkodott, hát ő is siránkozott: — Hiába vásár, nem 'bolt a január! M. Gy. ü vílagbainok Ban«a volt Helikopter a Ságváriban Bocz Jenő és a Quadro-csopoit Az óesztendő utolsó napjai­ban a Baranya Megyei Tanács művelődésügyi osztálya megju­talmazta a legjobb klubvezető­ket, szakkörvezetőket. Ezen a kis ünnepségen többen felkap­ták a fejüket, amikor kiderült, hogy egyik kollégájuk, Bocz Jenő divattánccsoportot vezet Pécsett, a Ságváriban. — Ha ezek a gyerekek nem breakel- nének, ki tudja, mivel kötnék le az energiáikat — jelentette ki a beszélgetés során.- Én ezt akkor úgy értet­tem, hogy ..., szóval, ezek va­gány gyerekek, feszül bennük az energia. Kell valami, ami ezt a feszültséget levezesse. Ők a táncban találták meg, a Quad- ro-csoportban.- Miért Quadro?- Mert négyféle tánccal fog­lalkozunk. Eredetileg rock and roll klubnak indultunk a Vas­utas Körben. 1983 februárjában aztán — két hónappal meg­előzve Fenyő Mikit — elkezdtük a breaket. A disco-tánc magá­tól értetődik manapság, a ne­gyedik, a show-tánc viszont most van kibontakozóban vi­lágszerte: ebben egy jelenetet kell fölépíteni, egy sztorit elő­adni a tánc nyelvén. Bocz Jenő szerint eddig leg­nagyobb sikerüket egy „iráni" háremjelenettel aratták, amely­ben ő a tehetetlen háziurat alakítja ... A csoport időközben „kiko­pott” a vasutasoktól, és sike­reit a Ságvári Művelődési Ház színeiben aratja. Mert mi sem természetesebb, hogy versenyt kedvelő világunkban a divat­táncokból is sorra rendezik a területi, az országos és a nem­zetközi bajnokságokat. A Quadro először csak házi rock and roll versenyt hirdetett, de a dunánúli táncversenyen az egyik Bocz-tanítvány, Kátai Ró­bert breakban második lett. Ugyanitt Popp Viktor diadal­maskodott a rock and roll ka­tegóriában. A legnagyobb si­kerrel eddig Kollár István sze­repelt, aki kétszer is részt vett a világbajnokságon, s Monte- catiniben a 7. helyig pörgette fel magát. Nagyon tehetséges­nek tartják Dunai Zoltánt is.- Mégis, hogyan lehetséges, hogy minden előképzettség nél­kül „villogni" tud valaki ebben a műfajban? ön például azt mondta, hogy Bécsben, a tele­vízióban látott először brea- kelni néger fiatalokat, s pár hónap múlva már csoportot ve­zetett ... — A breaknek nincs koreog­ráfiája Nagyrészt improvizáció­ra épül. Természetesen vannak olyan követelmények, amelye- lyeket egy világversenyen illik bemutatni. Ilyen a fejpörgés, az ún. helikopter, a csípőcsavarás és még sorolhatnám. De hogy mennyire nem a hagyományos tánckritériumok számítanak, el­mondom, hogy a break-vilóg- bajnok olyan srác lett, akinek az egyik lába húsz centivel rö- videbb volt a másiknál. .. — Ami az én működésemet illeti: néhány évvel ezelőtt azt gondoltam, mielőtt elvonulok a nyugalmas életbe, még csiná­lok valamit, örülök, hogy húsz­harminc fiatalt sikerült össze­kovácsolnom, s hogy közülük néhányon komoly nemzetközi karrier előtt állnak. H. J. Vasárnap reggel. A csípős hidegben nem sokan ácso- rognak a pécsi Petőfi lakta­nya bejáratánál. A kapuőr fá­zósan sétálgat a járdán, tu­dom, legszívesebben a fülére (j^jrné a sapkát, de hát a szabályzat...- Most nem lesz annyi lá­togató, mint az alapkiképzés időszakában — mondja Dénes Gábor zászlós, politikai meg­bízott, miközben a fagyos laktanyaudvaron át az irodá­jába tartunk. - Arra töreked­tünk, hogy a fiúk legalább az egyik ünnepet otthon tölthes­sék. Váltva mentek haza: ka­rácsonykor a családosok - a gyerekek, ugye, ragaszkodnak ilyenkor az apukához -, szil­veszterkor a nőtlenek. Csak azok kényszerültek mind a kétszer itt maradni, akik elő­ző hétvégén voltak otthon, vagy fenyítés alatt álltak.- Fogdában szilveszterezni?- Előfordul ilyesmi kato- náéknál... Az irodában először két „karácsonyozó" honvéddal beszélgetünk. Bayer Gábor és Witzl Péter — feltételezhetően életében először — a család­tól távol töltötte a karácsonyt. Mindketten előfelvételisek, ősszel a pécsi közgazdasági, illeteve jogi karon kezdik meg tanulmányaikat. meg vannak számlálva a ka­tonaságnál. (Centi!) Ö szil­veszter éjszakáját töltötte a laktanyában. — Jót aludtam - mondja a dunaszekcsői fiatalember. — Előző nap disznóvágáson vol­tam odahaza, és alaposan el­Katonáéknál- Az egyik társunk kimara­dáson vett egy fenyőfát, azt díszítettük fel a körletben. Volt alatta narancs, banán, mindenféle apróság. Hallgat­tuk a rádiót, aztán sokáig be­szélgettünk. A fát azóta le­szedtük, mert nagyon hullott, de a másik szakaszban még talán most is megvan. — Jó rádióműsort készítettek a stúdiósok — szól közbe a zászlós (civilben magyar-tör­ténelem szakos tanár), kitűnő karácsonyi összeállítást. Korsós Zoltán honvéd nap­jai a szó szoros értelmében fáradtam. Lőrincz Attila őrve­zetőt szolgálatban találta az új esztendő. - De azért be­osztottuk az időt, hogy min­denki ünnepelhessen — mond­ja. Lemegyünk az étkezdébe. A szőttessel leborított, hosszú asztalok mentén a megszokott vasárnap délelőtti látvány: összehajoló párok, csendesen beszélgető apák és fiák, a jó­féle hazai ételeket kínálgató édesanyák. Az első látogatás az új év­ben ... H. J. Érkeznek a látogatók a pécsi Petőfi laktanyába Ágrotek­tervek 1987-re Új kezdeményezésekkel segíti a mezőgazdasági üzemek biz­tonságosabb gép- és alkatrész- ellátását 1987-ben az Agrotek, a Mezőgazdasági Termelőesz­köz Kereskedelmi Vállalat. A szocialista országok gépgyártó vállalataival tovább erősítette kapcsolatait. NDK-beli partne­reivel garanciális vevőszolgála­ti szerződést kötött, amelynek értelmében a gyártók a tőlük vásárolt mezőgazdasági gépek fődarabjaira is — átlagban hat hónap — garanciát biztosíta­nak. Lényegében az ez időn belül meghibásodott motorok, adapterek, hidraulikus elemek javítási költségeit — szemben az eddigi gyakorlattal — a gyártók átvállalják. A vállalat csehszlovák partnereivel is megállapodott, hogy a tőlük vásárolt Zetor-traktorok tönk­rement motorjait, és az UNHZ— 750-es típusú rakodógép vezér­lőtömbjét visszaveszik, felújít­ják és rövid határidőn belül is­mét a felhasználó rendelkezé­sére bocsátják. Ezáltal nemcsak felgyorsul a gépek korábban gyakran akadozó alkatrészellá­tása, hanem egyúttal olcsóbban — általában az új ár 60—70 százalékáért — felújított főda­rabokhoz juthatnak az állami gazdaságok, tsz-ek. Mezőtúron létrehozzák a kisebb teljesítmé­nyű csehszlovák gyártmányú traktorok márkaszervizét. Itt eredeti alkatrészekkel, jól fel­szerelt műhelyben, magas tech­nikai színvonalon, gyorsan el­végzik majd a javítást, s így csökken a kényszer-állás ideje. Tovább javul 1987-ben a Szovjetunióból vásárolt gépek, traktorok műszaki kiszolgálása is; ehhez külön műhelyt létesí­tenek a Szovjetunió Budapesti Műszaki Központjának telepén. Itt a szovjet gyártmányú gépek­hez kellő mennyiségű alkatrész áll rendelkezésre, s diagnoszti­kai vizsgálatokra is felkészültek. Mindez jelentősen lerövidíti a: gépek állásidejét, s a nyári mezőgazdasági munkák idején műszaki akadályok kevésbé las­sítják majd a betakarítást. Az Agrotek szeretné folytat­ni a jól bevált gépkölcsönzést is. Azok a mezőgazdasági üze­mek, amelyeknek nincs anyagi lehetőségük drága, új gépek vásárlására, bérbe vehetnek kombájnokat, egyes betakarító gépeket a vállalattól. Szó van arról, hogy traktorokra, burgo­nyakombájnokra, cukorrépabe­takarító gépekre is kiterjesztik ezt a fajta kedvezményes köl­csönzési lehetőséget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents