Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)

1987-01-31 / 30. szám

Korábbi munkahelye­men megutáltatták velem az akkor divatba jött idő- önfényképezést. Hogy miért kellett hónapokon át minden napról tétele­sen elszámolnom, amikor gyakorlatilag kötetlen volt a munkaidőm, — azt akkor sehogy sem értet­tem. Később tudtam meg, a vállalati vezetőhelyettes ezeket feldolgozva írta meg kandidátusi érteke­zését. Mert ép ésszel hogyan lehet elszámolni azt a tö­ménytelen kieső időt, amíg telefonvonalra vár­tam és napjában több tucatszor is percek, ne­gyed-, fél-, és egész órák mentek el üresjáratként. S közben nem lehetett el­menni, nem lehetett mást érdemben intézni... De vajon ma könnyebb a helyzet? Kevesebb az intenzív munkaidőt csök­kentő ok? O Baranyában az elmúlt esz­tendőben 200 000 aktív keresőt tartottak számon. A fizikai ágakban — legtöbb helyen csakis a fizikaiakra szü­lettek munkaidő-kihasználási felmérések — a statisztikai ada­tok szerint a 252 munkanap­ból egy főre számítva 44 mun­kanap esett ki. így önmagában ijesztőnek tűnik ez a 44 elveszett munka­nap. De ha utánanézünk, való­jában már egészen más a kép. fizetett szabadság 22, fizetett távoliét 2-3 nap, betegség miatt kiesett 17—18 munkanap. A fizetés nélküli kategóriában: engedéllyel távol 1,5, az iga­zolatlanul mulasztott valamivel több, mint 0,5 munkanap. Ez a statisztika. Mi van mö­götte? 0 Pécs, Sopiana Gépgyár, dél­előtt tíz óra. A portásfülkében mindössze két kilépőcédulát adtak le. A két kilépés indoka, melyet a közvetlen munkahelyi vezető aláírásával hitelesített: MHSZ-oktatás és a Szalai And-, rás úti központ festése. — Mindiq ilyen kevesen men­nek ki? A portás előveszi az előző napi kilépőket, hat cédulát ta­lál. — A kilépések leggyakoribb oka? — Orvosi szakrendeJés és csúsztatás - mondja a mun­kaügyi csoportvezető. - A cé­dulák legtöbbjén ott a munka­helyi vezető igazolása: ledol­gozva. — A törtnapi kieséseket ho­gyan igyekeznek csökkenteni? — Túl sok lehetőségünk nincs, hiszen dolgozóinknak is lehe­tőséget kell adni halaszthatat­lan ügyeik rendezésére. És ozok legtöbbjét csak munka­időben tudják elintézni . . . Az ÉGSZI-Délszám Leányvál­lalatnál rugalmas a munkaidő­beosztás. A három műszakba járók kivételével csak a 8.30- 14.50 óra közötti törzsidőt ké­rik szómon. , — Nálunk a feladat a lényeg, de a havi munkaidőnek meg kell lennie - mondja dr. Vitai Antal igazgató. A Pécsi Bútorgyár igazgatója Horváth Sándor joggal az alap­ellátásból adódó munkaidő ki­eséseket jelöli meg mint a leg­jellemzőbb törtmunkaidő-vesz- teségeket. — Ha nem jön be a szük­séges anyag, váltanunk kell, át kell szerveznünk a gyártás­előkészítést és mindent . . . ízek miatt elég sok időnk esik ki. De mit tehetünk? És ilyen esetben milyen munkafegyel­met lehet tartani? És hogyan? Valóban, hogyan képes a másoknak kiszolgáltatott válla­lat megbirkózni az intenzív munkaidő-kihasználás követel­ményeivel? Megyénk legnagyobb építő­ipari szervezete, a BÉV munka­erő-gazdálkodási vezetője, Vö­rös László sem fest túlon-túl rózsás képet.-, A vállalat dolgozóinak több mint fele naponta ingá­zik. Az előző év azonos idő­szakához képest lényegesen ja­Munka - idő? vult c munkaidő-mérlegünk, ki­véve a táppénzes napok szá­mát. A törtnapi munkaidőkiesés - tehát ha a dolgozó nem dol­gozza végig a munkaidőt és ezért-azért egy-két órát távol­marad — okai: a különféle hi­vatali nyitvatartások, tovább­képzések, iskolák, orvosi keze­lés, véradás, idézés stb. Eze­ket nem tudjuk megakadályoz­ni. e A futószalagos termelést alapvetően két tényező külön­bözteti meg a többitől: ott dol­gozni kell megállás nélkül, ugyanakkor a szalagok mellett többségében nők ülnek. S ha beteg a kisgyerek? Az anyának otthon kell maradnia. — Ha valaki nem jön be, komoly gondot okoz, hogy pó­tolni tudjuk - mondja Bárdos Imre, a Carbon Könnyűipari Vállalat cipőüzemének vezető­je. — A szalagnál nem lehet üres munkahely, mert egyetlen munkafázis sem nélkülözhető. Ha már megkezdik a munkát, azt is tudják, hogy nem igen lehet elkéretőzni. Hacsak nem olyan indokkal, amire törvényi vagy emberiességi szempont­ból nem mondhatunk nemet. A Pécsi Sütőipari. Vállalat dolgozóinak fele nő. A 40 órás munkahét a hatnapos folya­matos termelés mellett időn­ként sok gondot okoz. Kenyér, pékáru és egyéb készítmények helyett nem küldhetnek kifo­gásokat a boltokba. — Nálunk olyan a munka jel­lege és ebből következően a szervezettség is, hogy a mun­kaidőt ki kell használni. Szigo­rúan vesszük a magánjellegű elkéretőzést, és a kieső időt le­vonjuk a bérből, vagy ledol­gozhatja az engedéllyel tá­vozó - mondja dr. Csaba Ist­ván igazgató. A Szigetvári Konzervgyárban is a dolgozók 60 százaléka nő. Dr. Hompola György üzem- gazdasági osztályvezető szerint az üzemidők nem rosszabbak, mint a korábbi években. Elkére­tőzni csak kilépővel lehet, a magánjellegű távollétet — kivé­ve a törvényes eseteket - le­vonják a keresetből. Ezt az em­berek tudomásul veszik, és va­lóban csak a halaszthatatlan esetekben kéretőznek el. A Pannon Volánnál a busz­sofőrök kemény kordában dol­goznak, onnan nem lehet ki­szállni. A tehergépjármű veze­tőket a teljesítménybérezés nem engedi lazítani. A karbantartók viszont órabérben dolgoznak, de szigorúan kerítésen belül. Az elöregedett gépjárműpark és a változatlan létszám az át­lagosnál is nagyobb munka- intenzitást követel. Az alkal­mazotti létszám a racionalizá­lás és átszervezés folytán kap újabb és újabb többletfelada­tot. o A szalagmunka diktálja a tempót, a teljesitrhénybér - sarkallja a dolgozót. A munka ösztönzése és az értelmes mun­kavégzés a leghatásosabb esz­köze a munkaidőalap-védelmé­nek, hacsak . ., A Mecsek/ Szénbányáknál Hoffer János a bér- és munka­erő-gazdálkodási osztály veze­tője egy nemrég elkészült vizs­gálati anyagot tesz elém, amely a „Fizikai dolgozók egésznapos mulasztott műszakjainak vizs­gálata" címet' viselt. — Évekre visszamenőleg az egésznapos munkaidő-veszte­ségekről készítettünk felmérést. A fizikai állománynál e téren lehangoló a helyzet. A lét­szám több mint 1 százaléka, napi átlagban 130-150 mun­kaképes ember nem veszi fel a munkát valamilyen egészna­pos fizetett távoliét miatt. Nézem a kimutatásokat. A teljesíthető műszakok több mint egyötöde valamilyen okból - szabadság, fizetett távoliét, nem fizetett engedéllyel való távolmaradás, netán igazolat­lan távoliét miatt — meghiúsul.- A felsőbb jogszabályok, rendeletek, utasítások nem ad­nak lehetőségeket fizetett tá­vollétek megtagadására, vi­szont azok megadására jelen­leg 23 jogcím él. Az ilyen tá­vollétek mindössze 7 százalé­kára mondhat a vállalat igent vagy nemet, a többinél csak igent mondhatunk. De vajon mennyire indokolt a szabályo­zók fenntartása a jelenlegi for­mában? — kérdi Hoffer János. Valóban, nem lenne érdemes radikálisan felülvizsgálni a vállalati munkaerő-gazdálko­dást bénító jogszabályokat? Hogy nagyobb döntéstere le­gyen a munkáltatónak, hisz ne­kik kell foglalkoztatniuk az em­bereket, rajtuk verik el a port - ugyancsak jogszabályok és gazdaságossági szempontok alapján. A fizetett távollévők száma és aránya szinte állan­dó. Évene több mint 35 000 műszak esik így ki, és ezáltal mind nagyobb teher jut az ak­tív dolgozókra. Társadalmi és tömegszerve­zeti rendezvények és tisztségek, sporttevékenység, katonai szol­gálat, kötelező orvosi vizsgá­latok, kötelező szakmai okta­tás . . . hosszú a lista. A jog­szabályok önmagukban is na­gyon sok kimentést adnak a munkavégzés alól. És akkor még nem is szóltunk a munka­időt csökkentő egyéb okokról. Mert mit tehet a közvetlen munkahelyi vezető? Vagy köte­les vagy kénytelen elengedni o dolgozót. S ha van kivel, ak­kor pótolja a hiányzót. Ha ez már nem megy, és a munka jellegéből meg a létszámból adódóan erre kényszerlehetőség adódik, akkor túlórát rendel el. De ilyen esetben más jogsza­bályok hiúsíthatják meg a ki­eső munkaidőt, tehát a terme­lés pótlását. 0 Van munkaerő, — s mégis kevés. Van teljesítmény — s mégse sok. Egyrészt jogos igény, hogy a munkaidőt hasz­nos munkával töltsük ki, más­részt annyi minden gátolja még ezt a szándékot. Mert gyárkapun, üzemen, intézmé­nyen belül hiába is hoznak akármilyen rendelkezést, az önmagában, nem oldja meg a gondokat. A külső körülmé­nyek — jogszabályok, hivatali, iskolai, bölcsődei, óvodai, üz­leti, szakorvosi nyitvatartási és rendelési avagy félfogadási idők - a túlburjánzó bürokrá­cia és a bizalmatlanság meg­változtatása, azaz a munka­végzők számára kedvezőbbé tétele már nem a termelést irányítókon múlik. Rajtuk csat­tan az akadozó alapanyag-el­látás valamennyi hátránya is. Szőrős szívüek sem lehetnek a dolgozóikkal szemben, tehát műszakkezdés után nem zárhat­ják le a kapukat. S ha mégis megteszik? Legfeljebb csökken a törtmunkaidő veszteség és növekszik az egésznapos tá­vollévők száma.- Ügy kell megfizetni a dol­gozót, hogy megérie neki ki­dolgozni a munkaidőt — veti közbe vezető ismerősöm.- Jó, akkor a munkahelyén ad maximumot, ha ebben nem akadályozza semmi külső kö­rülmény . . . Ha sose romlik el a' gázbojleré, ha mindig jó az autója és azt vizsgáztatnia sem kell, fia kismillió olyan elintéz­nivaló nem szakad mindenkire, melynek leqtöbbjét a legjobb szándéka ellenére is csak mun­kaideje alatt intézheti el - vetem közbe- Nemcsak a munkahelyi ve­zetőket kellene ostorozni a ki­használatlan munkaidő miatt. Társadalmilag kellene megszer­vezni a dolgokat, hogy az em­ber a munkaidejében valóban csak a munkájával, annak mi­nél hatékonyabb végzésével kelljen törődnie. Ettől még na- gyon-nagyon messze vagyunk - zárja le a témát ismerősöm. Mit is tehetnék hozzá? Saj­nos, igaza van. Murányi László A közelmúltban zajlott le Pécsett a lakóbizottságok újra­választása. A lakóbizottságok régóta lé­teznek, de az utóbbi években mór alig hallattak magukról. Ez talán összefüggésbe hozha­tó azzal, hogy a lakóterületi munka hangsúlya áttevődött az újonnan- létrehozott tanácsko­zási központokra, amelyek a megalakulásuk óta eltelt három esztendő alatt — a kitűzött célnak megfelelően — a több tanácstagi választókerületet magába foglaló városrész gazdáivá váltak. A lakosság és a tanácstag, illetve a tanács­kozási központ közti kapcsolat fontos láncszeme azonban a lakóbizottság lehet, ami egy kisebb lakóterületi egység gaz­dájaként szervezheti annak életét, foglalkozhat a gondjai- val-bajaival, s közvetítheti azo­kat, amelyek túlnőnek a hatás­körükön, a tanácstagnak, a ta­nácskozási központnak. A leg­fontosabb azonban, hogy meny­nyire tud öntevékeny lenni a lakőbizottság, s hogy mennyire tud a működési területének a mozqató, mozgósító erejévé válni. Ez pedig jnár a kezdet kezdetén eldőlhet, vagyis ak­kor, amikor megválasztják a lakóbizottsáoot. Egy jó példá­val magyaráznánk meg ezt a véleményünket. Arról a lakóbizottsáqról vol­na szó, amelyiket a 78-as ta­nácstagi választókerületben az újmecsekaljai Ajtósi Dürer és Jedlik Ányos utcában válasz­tottak meg. Itt a hogyan is ér­dekes. Ugyanis míg a legtöbb pécsi választókerületben a la­kók többsége talán nem is tud­ja. kik lettek a lakóbizottsáq tagjai, itt azzal kezdték az il­letékes területi szervek, hogy minden lakásba eljuttattak egy kérdőívet, amelyen javaslatot kértek a lakóbizottság tagjaira. A kérdőíveknek kb. a kéthar­mada visszaérkezett, természe­tesen javaslattal. így aztán azok kerültek be a lakóbizott­A szalag mellől nem lehet felállni. Képünkön a Baranya Megyei Cipőipari Szövetkezet varrodája. Fotó: Proksza László Cigánykérdés dokumentumokban A Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában nemrégiben 320 oldalas könyv jelent meg ,,A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 1422— 1985" címmel. A szép megje­lenésű kötetet Mezey Barna szerkesztette. Szerzőtársai, akik a dokumentumok válo­gatósában is segédkeztek, Pomogyi László és Tauber István. A szerzők és a kiadó vál­lalkozása ráirányítja- a figyel­met a téma társadalmi fon­tosságára. A közel négy éve Szegő László szerkesztésében megjelent „Cigányok, hon- nét jöttek, merre tartanak” című tanulmánykötet mellett az elmúlt évtizedekben e do­kumentumgyűjtemény tesz kí­sérletet a magyarországi ci­gányság történetének, ma már kitapintható életmódvál­tásának és gondjainak telje­sebb körű. mélyebb elemzé­sére. Baranya megyében csak egy-egy kutató választotta állandó témájául a cigány­kérdést, mások bár nagyobb számban, elsősorban a prob­lémával nap, mint nap ta­lálkozó tanácsi oktatási és közművelődési szakemberek tapasztalataikat adták közre. Ezeknek az írásoknak az 1960-as évek eleje óta vi­szonylagos rendszerességgel a „Baranyai Művelődés" cí­mű folyóirat adott helyet, be­tetőzve ez irányú tevékenysé­gét az 1985-ben kiadott te­matikus cigányszámával. Fon­tosnak tartottam e hiátusokra így rámutatni, mert minden­napi munkánkban érezzük a tudományos eredmények és a gyakorlat egymásra találá­sának egyre sürgetőbb igé­nyét. A dokumentumkötet beve­zetése lényegében elemző ta­nulmány, amely a cigányok megjelenésével Magyarorszá­gon. a cigánykérdéssel a fe­udális 'és burzsoó társada­lomban, néhány rendezési kí­sérlettel, a cigánysáa helyze­tének 1945 utáni változásai­val és a napjainkban jelent­kező előítéletekkel foglalko­zik. Az egyes társadalmakra vonatkozó és sokszor újszerű megfogalmazások mellett igen érdekesek az előítéle­tekkel kapcsolatos vizsgála­tok rövid ismertetése, a belő­lük levonható tanulságok. Fontos megállapítás, hogy a Dunántúl néhány megyéjé­ben, ahol nem, vagy alig laktak cigányok, de a beköl­tözések révén számuk emelke­dett, erősebbek az előítéle­tek, mint a tradicionálisan ciaóm-laktn ter"'ln*eken A szerzők elgondolkodtatónak tartják azt a tényt, hogy a magas iskolai végzettségnél rendelkező, sok esetben fele­lős beosztású emberek is igen gyakran rendelkeznek negatív sztereotípiákkal, hogy az iskolákban az előítéletek elleni tudatformáló hatás alig érzékelhető. Végső kon­klúzióként megállapítják, hogy a lakosságban nagy­mértékű és intenzitású hamis általánosítások, előítéletek élnek, hogy e problémakör része a közgondolkodás egé­szének, hogy jelentős részben a múltban kialakult és nap­jainkig továbbélő rossz be­idegződésről van szó, hogy a jelenség mögött több objek­tív és szubjektív folyamat bo­nyolult együtthatása húzódik meg. A bevezető tanulmány után 245 oldalon koronként doku­mentumok közlése követke­zik. Csak a legérdekesseb- bek: „Egy angol utazó a ci­gányokról; Cigányközösségek igazgatási viszonyai; A meg­telepedett cigányokról; A ki­rályi Magyarország ország- gyűléseinek rendelkezései; Uralkodói elhatározások; He­lyi szervek statútumai; Re­formkori tudósítás a cigá­nyokról; A cigányokkal szem­beni türelemről; A cigányság eredete; A cigányok élete Vas megyei községekben; Vármegyei kérvények a kép­viselőhöz előtt; Kiegyezés környéki belügyminiszteri ren­deletek a cigányok kóborlá­sának megakadályozásáról; A cigányok vándoriparának gyakorlása; Határozat a pankaszi cigányiskola felállí­tásáról ;" A dokumentumgyűjtemény utolsó fejezete a felszabadu­lástól napjainkig közli a ci­gányság beilleszkedését se­gítő politikai határozatokat és államigazgatási intézkedé­seket. A kötet, tanulmánnyal fe­jeződik be. Szerzője Kozák Istvánné dr„ a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának osztályvezetője. Az írás a ci­gánylakosság helyzetének ia- vítása érdekében hozott köz­ponti határozatokkal és vég- rehaitásukat akadályozó té­nyezőkkel foglalkozik. Meg- állapítia, hogy az elmúlt év­tizedekben a cigányok élet- körülményeiben jelentős, ked­vező változások mentek vég­be. Ezek azonban nem érintették egyformán az egész cigányságot. Fontos tudatosítani, hogy a cigány­ság tömegei számára a fel- emelkedés tényleges lehető­sége a felszabadulást kö­vetően mintegy másfél-két évtizedes fáziskéséssel érle­lődött meg. A dokumentumokból kide­rül, hogy a több évszázados hátrányt nem lehet négy év­tized alatt behozni. A beil­leszkedést akadályozó ténye­zők ma is léteznek. A szerzők és a kiadó megfogalmazása s’eri"t a könyv célja e prob­lémák történeti gyökereinek bemutatása, a mai helyzet okainak és lehetőségeinek mélyebb mec'jrtése érdeké­ben. Dr. Erdődi Gyula ságba, akiket a lakosság ja­vasolt. Ez a lakóbizottsáq pedig az­zal kezdte a működését, hogy utánanézett, mit is lehetne csi­nálni. Könnyű dolga volt, hi­szen a 12. számú tanácskozási központba tömörült területi szerveknek egyébként is meg­van a lakóterületi programjuk, s ebből kell leválasztani azt, ami a lakóbizottság feladata lehet. A hogyan az érdekes. A városban évek óta igen eredményesen működik az „Egy napot Pécsért"-mozgalam ke­retében a gyermekintézmények patronálása. A miesetünkben ebben lépett a lakóbizottság, s összehozta az Ajtósi Dürer utcai bölcsődét — mint isme­retes, ide gyűjtötték össze a városból a lisztérzékenv ayer- mekeket — a Mecseki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság műsza­ki erdészetével, s az utóbbi máris vállalta néhány, a profil­jába vágó munka elvégzését, így pl. udvari játékok készíté­sét. De megnyerte a lakóbizott ság a műszaki erdészetet arra is, hogy — a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat fásítási programjával összhangban — közreműködjék a környezet nö­vényanyagának a felfrissítésé­ben. Ezzel a kezdeményezéssel akarja felkelteni a lakóbizott- ság a lakosság érdeklődését, mert leajobban így tudja ma­ga mellé állítani, s egyéb fel­adatok végrehajtásának a ré­szesévé tenni. Más lakóbizott­ságok talán egyéb elképzelő sek meavalósításával akarják szorosabbra fűzni kapcsolatai kát az őket megválasztó lakos­sággal. Egy azonban biztos; az új lakóbizottságoknak más úton kell járniok, mint a korábbiak­nak. H. 1. HÉTVÉGE 7. Lakóbizottságok új úton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents