Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)
1987-01-31 / 30. szám
\ Zobák-pusztától Kisbattyánig Utazás a zöld Barkason Horváth János mozgó postahivatala Korunk kérdései Sémák? Modellek? Mostanában divat szidni a postát. Ha késik a levélj nem jött meg a nyugdíj, vagy ha az előfizető hiába várta az újságot, máris kész a sommás ítélet. Kqmló külterületén egy huszonéves fiatalember látja el a szolgálatot. Horváth János vasárnap kivételével minden nap elindul, hogy Zobák-pusztától Kisbattyánig elvigye a leveleket, a pénzt és az újságokat. Feladata persze nemcsak ebből áll, hiszen amolyan mozgó postahivatalként fel is veszi a küldeményeket. A zöld Barkas belsejében sok minden elfér, jut hely az újságírónak is. Talán még jól is jön a síkos úton ez a kis súlytöbblet, Horváth János, aki nemcsak postás, de egyben gépköcsivezető is, szabadidejében is szívesen „kocsizik" szereti az autókat.- Öt éve dolgpzom itt, a barátom beszélt rá. Mint tá.v- iratos kezdtem, aztán átjöttem a kézbesítőhöz. Pénzzel kell bánni, oda kell figyelni. Ha hiány van, rosszul számol az ember, zsebbe kell nyúlni. Kétórás késéssel indulunk Zobák-puszta felé. Ezen a fa- <?yos januári napon megint so- 1<at késett a postavonat és el- -ckadt a Pécsről újságokat szállító busz is, sőt a lapokért küldött autó is lerobbant félúton. Amikor végre megérkeznek a postazsákok, mindenki nekilát, osztja, rendezi az újságokat, leveleket. Igaza lesz Horváth Jánosnak, •amikor azt mondja: ennyi késés után senki sem várja a postást. Zobák-pusztán csak a szel fütyül és a hó nyikorog a talpunk alatt. A zöld támpon- tos ládák könnyen nyílnak és hamar megtelnek. A piros postaláda a bolt falán csaknem teljesen üres, mindössze egyetlen levél árválkodik \benne. Utunk következő állomása Béta-bánya. A lakótelepet autóval csak az üzemen keresztül vezető kanyargós, szűk úton lehet megközelíteni. A hó alatt meghúzódó csillék, vasalkatrészek, kábeldobok között óvatosan haladunk előre. A rázós úton csúszva, zötykö- lődve megyünk, míg váratlanul fel nem tűnik egy tejesautó. Szerencsére a sofőr ismeri a terepet és egy ügyes mozdulattal félreáll, utat enged a postakocsinak. Az e'set majd visszaúton is megismétlődik, azza| a különbséggel, hogy a szembejövő autó, a több tonnás Tátra vezetője, a Barkas erőlködését látva, ezúttal inkább gyorsan visszatolat. 6. HÉTVÉGE A lakótelep sarkánál a postakocsi kétszer is nekiront az »emelkedőnek. A cél előtt azonban belefaro! a térdig érő hóba, pörögnek a kerekek, az autó nem .megy tovább. A közeli épületből közönyösen figyelik a postást, megvárják míg befejezi d hólapótolást, nyakába akasztja a nagy bőr- táskát, és csak (jutóna kezdik a kérdezősködésit, kinek, mi jött. ' \ A bolt melletti tépcsőházban zöld munkaruhás férfiak iszogatnak. A szigorú boltosasszony az üzletben nem engedi meg az ivászatot. így aztán mindenki oda húzódik, • ahova tud. Sokan ' és sokat isznak errefelé, amiről a hátrahagyott üvegcserepeken kívül a zavaros tekintetek is árulkodnak. — A hármas és a négyes lépcsőházban már ajtó sincs! — panaszkodik a házmester. Volt ugyan üveg rajta, de kitörték. Feltörik a lakásokat, ellopják a bojlert, a csapokat, a WC-tartályokat, a kályhákat. A pincében még a falat is kibontották ... A postaládák többséqét felfeszítették, megrongálták. A postás naponta végigjárja a lépcsőket, becsenget a lakásokba, túlzás lenne azonban azt állítani, hogy mindenütt szívesen fogadják. A küldemények között gyakori a hivatalos levél. Horváth János sietve szétosztja a leveleket, bekaszíroz- za a pénzt a boltból és megírja az értesítőket azoknak, akiket nem talált otthon. Az utolsó lépcsőháznál nyomunkba szegődik egy nagy farkaskutya. Ismét- előkerül a házmester is. — Nem nagyon látszik a takarítás nyoma a lépcsőházakban! — Tegnap és ma reggel is lesöpörtem, nekem ne mondja senki, hogy nem takarítok rendesen! — emeli fel a hangját. — Hátul van egy beugró, a lakók oda hordják a hamut, erről nem tehetek! Nem csengethetek be minden lakásba, hogy adják oda a szemetet, majd én leviszem a kukába! A külterületi postás feladatai közé tartozik, hogy borítékot, levélpapírt, bélyeget, képeslapot adjon el. Horváth János a kormány mögött ülve szolgálja ki vásárlóit. Megvárjuk, míg egy fiatalasszony fel- bélyegzi és megírja a képeslapot, aztán indulunk tovább. Hármas-akna mindössze két emeletes épület egymástól kicsit távol, az út két oldalán. A beton keménységűre taposott havas úton meglepően nagy a forgalom. Mögöttünk a komlói Városgazdálkodási Vállalat egyik gyorsszolgálati kocsija halad, előttünk pedig a Szövaut teherautója. Miközben a levelek, az újságok a zöld ládákba kerülnék és előjön az egyik házból az a torzonborz, rosszképű ember, akinek valümi hivatalos levelet hozott a postás, néhány szót váltunk Vízaknai Mihállyal, a Szövaut gépkocsivezetőjével. Egy egész napot töltött Százhalombattánál a hó fogságában, a honvédséq szabadította ki. Kossuth-aknán a postaládát vastag hóréteg borítja. A megszűnt cigánytelep lakóit elköltöztették, mindössze egyetlen kertes ház van errefelé. Sűrű hóesésben érkezünk a Tisztviselő-telepre. A levelek, újságolj a kertkapukra szerelt oostaládákba kerülnek. Dél /an, amikor az autó megfordul, hogy ismét Zobák-puszta felé veqye az irányt. Útközben előbb hó esik, aztán havas eső. Kétszer is meg kell állni, mert a szélvédő üvegére folyton ráfagy a könyörtelenül alázúduló csapadék. A mecsekjánosi csecsemő- otthon előtt már várták a postást. hárman-négyen is körbe- álljók az autót. Egy fehérköpenyes hölgy pénzt lobogtat, váltani szeretne. Horváth János qyorsan szétosztja a küldeményeket. Várni kell, amíg a busz meg nem érkezik, a két jármű nem férne el egymás mellett a szűk úton. Csúszkálva, a kanyarokban lépésben haladva jutunk Kis- battvánba. Korábban qyaloq- postás járta ezt a vidéket, aki meq-meaóllt minden háznál és bekiabált, ha jött valami. Az itteniek nehezen szokták meg a változást, a postakocsi csak o falu szélén és a bolt előtt áll meg. Horváth János ziem kiabál, még csak nem is dudál, de qyorsan szétosztja a nyug- díictt, hozza-viszi a to*ót, a lottót, a csomagot, a levelet, a nénzt. A falu végi zöld ládák mellett többen is állnak, kicsit bossn'is- sak a késés miatt, de amikor meqtudiák az előzménveket, megenyhülnek. Fuchs Kórolv kntonafiótól vár levelet. Szabó Sándorné az úisáaokért jött'. Pár száz méterrel távolabb, a boltnál valaki a legfrissebb Saortfoqadást keresi, egy fiatalasszony ezreseket számol a postás markába. A boltban Matyovszky József- né folyamatosan tömi a kályhát. A szomszéd ház lakói hajnalban mínusz 18 fokot mértek és a raktárban befaqyott a vízcsap. A kenyér, a tej ma időben megérkezett. Igaz, az utóbbit hóekével hozták. Délután 2 óra felé jár az idő. amikor elhaayiuk a települést. Komló felé ismét naqv pelyhekben hull a hó. A sűrű havazásban kigyúlnak a reflektorok és a postakocsi nyomót eltünteti a szél. Ferenci Demeter A szocializmusba való átmenet és az új társadalom építése az úttörő jelleg kockázatával együtt járó történelmi feladat. A kérdésfelvetések és 0 gyakorlat válaszai révén a valóság „vallatása" a lehetséges alternatívákról. Ennek során az önmagunkhoz és az egymáshoz való viszony állandó vizsgálata is. E folyamat részeként a szocializmus története sokféleképpen vetette fel a kérdést: Lehetnek-e univerzális modellek? Avagy a különböző nemzeti szocializmusok útját kell járni? Mi biztosítja az egységet: a növekvő egyformaság eredményezte monolitizmus, avagy a sokféleség elismerése? Léteznek-e az új társadalom építésének különböző útjai? Van-e hát szovjet, bolgár, jugoszláv, kínai, vagy éppen magyar út? Beszéihetünk-e például a szocializmus építésének „kubai ritmusáról”? Elfogadhatjuk-e a „szocializmus Franciaorszóq színeiben" megfogalmazást? Az elméleti örökség A válasz látszólag egyszerű: valamennyi szocialista útra térő ország meríthet a másik tapasztalatából, felhasználhatja azt, kikerülheti az általa már leküzdött buktatókat. A társadalmi fejlődés azonban bonyolultabb ennél. Nehéz történelmi tapasztalatok által bizonyítottan és tévutak kudarcai után jutottunk el a felismeréshez: nem létezik valamiféle elvont, ideálisnak megálmodott szocializmus, amely mindenkor és mindenhol azonos formában érvényesnek tekinthető. Mint ahogy nem léteznek egymástól „szövetrendszerükben’' különböző szocialista társadalmai, melyek számos vonatkozásban ne mutálnának fel azonos, vagy hason- lp vonásokat. Marx és Engels a munkásmozgalmat, mint az új társadalom letéteményesét, nem véletlen tekintette „formájában nemzetinek, tartalmában nemzetközinek". Lenin, akinél a kérdés már nem csupán elméletileg, hanem a konkrét politikai aktualitás szintjén merült fel, nem alaptalanul óvta a tizenkilences magyar kommü- nórokat a „szovjet taktika minden részletében való puszta másolásától , az eltérő történelmi feltételekkel és társadalmi, gazdasági, kulturális fejlettségi szinttel nem számoló politika veszélyes következményeitől. Ennek alapján bírálta oly következetesen a század húszas éveinek elején a balos túlzásokat elkövető, a „kommunizmus gyermekbetegségében" szenvedő kommunistákat, rámutatva általános és nemzeti, valamennyi ország szocialista forradalmában érvényesülő és sajátos jegyek dialektikus kapcsolatára. Máig időszerűen hangsúlyozta: a „fő dolog" a gazdasági élet, a politika, a kultúra, a nemzetiségi összetétel, a vallási megoszlás tekintetében tapasztalható konkrét sajátosságok figyelembevétele. A világ kommunista mozgalmának nemzetközi taktikai egységét sem ezek kiküszöbölésével látta megteremthetőnek, — mint azóta nem kevesen tették ezt a marxizmus—leninizmus tanításaitól eltávolodók közül, — hanem a kommunizmus alapelveinek olyan érvényesítése útján, amely „ezeket az elveket a részletekben helyesen módosítja, ezeket a nemzeti és nemzeti-állami különbségekhez helyesen idomítja, alkalmazza.” Napjainkban a szocializmusfelfogás nehézkesen megindult korszerűsödése és a szocialista országok gyakorlati útkeresése idején e gondolatok különösen időszerűek. Á gyakorlat válasza A második világháborút követő népi demokratikus forradalmak kezdeti periódusának eredményei, a gazdaság helyreállítása, az országok demokratizálása elválaszthatatlanok voltak a forradalom általános elveinek és az országonkénti eltérő feltételeknek, a sajátosságoknak az összefonódásától, a nemzetközi kommunista mozgalom közös irányvonalának és a saját tapasztalatoknak az egyesítésétől. Ez a nemzeti keretekbe ágyazott fejlődés, (az MKP 1946-os kongresszusa megfogalmazásában „a magyar viszonyokra szabott szocializmus”), az eredmények által igazolta vissza az eltérő utakra, a forradalmak sokszínűségére, az általános és a nemzeti egyidejű figyelembevételének szükségességére vonatkozó lenini tanításokat. Az akkori kommunista stratégia és taktika hazánkban és másutt is sokoldalúan vette számításba az azonos, vagy hasonló feltételek és feladatok mellett, a társadalmi, gazdasági, politikai helyzet országonkénti eltéréseit is. Előbbiek közt például számolt a gazdasági elmaradottsággal, a nyugati tőkés országoktól való függőséggel, a fasizmus felszámolásának szükségességével, a legtöbb érintett országban a demokratikus hagyományok hiányával. Ám nem feledkezett meg az egyes országok gazdasági fejlettségi szintjében, a termelőerők szín- " vonalában tapasztalható eltérésekről, a színvonalbeli és szerkezeti különbségekről, az osztályszerkezet eltéréseiről sem. Számolt a gazdaságföldrajzi adottságokkal, az egyes országok politikai örökségével, a fejlődés során létrejött új formákkal, intézményekkel, politikai mechanizmusokkal is. A szocializmus felé történő haladásnak ezek — a lenini előrelátást igazoló —- különböző útjai egyszersmind az önálló politikai választással járó kockázat bátor, de megfontolt vállalását is jelentették. Ennek - a nemzetközi feltételek kedvezőtlen változásaival 1947/48- tól történő — fokozatos feladása viszont súlyos társadalmi prqblémák és konfliktusok forrásává vált. A forradalmak különböző útjaira vonatkozó felfogás elhomályosulása, a nemzeti jelleg elhalványulása végül is a növekvő eqyforma- sáqban, a „szocializmus egyedül helyes változatának" sematikus koncepciójában és az ezt követő, súlyos következményekkel járó gyakoilatban öltött testet. Az SZKP XX. kongresszusával az ötvenes évek második felében megindult, majd a későbbiekben ellentmondásosan végbemenő megújulási folyamatok • újabb impulzusokat koptak az elmúlt időszakban, különösen a szovjet kommunisták leautóbbi kongresszusán. Megerősödött a felismerés: csakis a szocializmus sémáktól mentes felfogása teheti eredményesebbé a gyakorlatot. Az általános törvényszerűségek és a nemzeti sajátosságok helyes politikai „kezelhetősége” pe- diq csakis egységük és kölcsönhatásuk alapján képzelhető el. Az általános és a nemzeti Mindezek alapján megállapítható, hogy az új társadalom megteremtésének előfeltétele a hatalom — különböző formákban történő — megragadása, a dolgozók hatalmának a munkásosztály vezetésével történő megteremtése. Mindez összefonódik a forradalmi párt társadalomirányító szerepének érvényesülésével. Az új társadalmi viszonyok kialakulásának kétségkívüli mutatója a tulajdonviszonyok változása, az alapvető termelési eszközök társadalmi tulajdonba vétele is. Ez utóbbi lehetővé teszi a gazdaság tervgazdaságként való működtetését. A történelmi elmaradottság felszámolása és a különböző társadalmi rendszerek versenye által diktált „gyorsított ütem" pedig az alapvető feladatokhoz jobban igazodó gazdaságirányítási rendszerek kialakítását teszi szükségessé. A szocializmus alapvonásának tekinthető a „mindenkitől képességei szerint, mindenkinek munkája szerint" teljesítmény- és elosztási elv érvényesítésére való törekvés. A változások eredményeként kialakuló új típusú társadalmi tagozódás, új osztály- és rétegszerkezet kialakulása, a társadalom gyorsütemű átré- tegződése is általános ismérvnek tartható. Csakúgy, mint a különböző érdekek kifejeződését és képviseletét a korábbiaknál hatékonyabban megvalósító politikai rendszer célul tűzése és a társadalmi önigazgatás irányába mutató hosszan tartó politikai reform- folyamatok kibontakozása. Az általános törvényszerűségek részének tekinthető a különböző nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságát és barátságát megvalósító politika, továbbá a marxizmus-teninizmus rendszerideológiaként való funkcionálása ,is. Mindezek természetesen a megoldások sokféleségében, nagy formagazdagságban, gyakran még soha nem alkalmazott mechanizmusok révén valósulnak meg. A hatalomért folyó harc és az új politikai rendszer például - az alapvető tartalmi azonosság mellett — mindazt a formai gazdagságot magán viseli, amely az egyes országok politikatörténeti múltjából, közéleti tradícióiból, jogrendszerének hagyományaiból örökítődik át. A tulajdonviszonyok átalakítása sem nélkülözheti a termelőerők fejlettségének, áz egyes országok sajátosságainak figyelem- bevételét. A szocialista tulajdonviszonyok azonnali és teljes körű megvalósítási kísérletének, a túlzott mértékű államosításnak ugyanis - a jó szándék ellenére is - nem gyorsító, hanem fékező hatása lehet a gazdaság egész működésére, a lakossági ellátásra. Az-intenzív fejlődés szükségle teinek jobban megfelelő tulajdonformák keresése a szocialista országokban, így hazánkban is, ezzel magyarázható. Az új vállalkozási formák, a kisvállalkozások, a különböző vegyes tulajdonformák létrejötte, a tulajdon nemzetközi formáinak megjelenése szintén e felismerés logikus eredményei. A gazdaságirányítási rendszer több szocialista országban tapasztalható továbbfeileszfése - a hasonlóságok mellett - lényeges eltéréseket is mutat. És a néldák so-a tovább folytatható . . . Ám a nemzeti sajátosságok nem csupán az általános törvényszerűségek eltérő megoldási módozataiban fejeződnek ki. Olyan egyedi megoldásokban is jelentkeznek, melyek egyúttal jelentős hozzájárulást is ielentenek a szocializmusról alkotott felfogásunkhoz. A jelenlegi helyzetben eredményeink megőrzése, a törés mentes fejlődés biztosítása és a szocializmus optimizmusra alapot adó jövője a drámai kihívás tétje. Ilyen körülmények közt a vizsgált kérdés dialektikus kezelése, az általános és a nemzeti politikai megfontoltsággal és egyszersmind a kockázatvállalás bátorságával történő alkálmazása fontos erőforrás lehet. Az útkereső, az új megoldásokat vállaló, a reformfolyamatokat a szocializmus természetes létformájának tekintő szemlélet és magatartás ezt szolgálja. És ez adhat egyértelmű választ a bevezetőben megfogalmazott kérdésekre is. Szirtes Gábor, az Oktatási Igazgatóság tanszékvezetője
