Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)

1986-12-06 / 335. szám

Megálló­helyeink!!) Nem mindegy, hol állnak meg az autóbuszok. S most hagyjuk a szabályokat, az elő­irt százmétereket, az utazók igénye az, hogy fontos közin­tézményeket, csatlakozó jára­tokat könnyen elérjenek egy- egy autóbusz-megállóból. S milyen hálás dolog, ha a tö­megközlekedés gazdája, a Pannon Volán ugyanezért a célért küzd. így történt, a Lenin térről in­duló mecseki járatok és a 30- as autóbusz közlekedtetésével — megállításával is. Nagy örömmel számoltunk be - no­vember 30-án — a Lenin téri decentrum avatásáról, és a hozzá kapcsolódó örömhírek­ről, miszerint a 30-as buszt, a mecseki járatokhoz hasonlóan megállítják a Kossuth téri új megállóhelyen, ugyanakkor a mecseki buszokat a Hunyadi út elején is. Azért írtuk Így, mert ez volt a Pannon Volán vezetőinek az utazóközönséget szolgáló elhatározása. Amikor a konkrét útvonalak állomá­sait dolgozták ki, akkor vált nyilvánvalóvá, hogy nem va­lósítható meg az ígéret, mert o biztonságos beállásra nem alkalmasak ezek a megállóhe­lyek. S milyen az élet! Keddi lapunkban szintén erről tájé­koztattuk olvasóinkat, mert keresték uqyan a megoldást, de nem látszott megvalósítha- tónak. S íme o szerdoi közle­mény: A közlekedés szervezésével, foqlolkozó szokemberek ked­den délelőtt beiárták o vona­lot, és meg tudtok egyezni: eqy úi meoálló-táblóvol, a Fő­nix Hotelnél megállhatnak a mecseki buszok, felhívó az utazók figyelmét az lóvatos közlekedésre, ugyanakkor a 30-as autóbusz akkor állhat mea a Kossuth térnél, ha to­vább bővítik a meaállóöblöt, és erre januárban van reális lehetőség, és ez tanácsi fel­adat. Lapunk ezt a küzdelmet tükrözte az elmúlt napokban, az utazókért. S, hogy mennyi­re nehéz avorsan, helyesen dönteni, a iá elképzelésekhez az alapokat megteremteni Igyekeztünk oyorsan tájékoztat­ni a hozzánk érkezett számos- avakran türelmetlen — kér­désre, ezért tűntünk ellentmon­dásosnak, holott a megállóhe­lyek létesítése volt az. Nehe­zen eqyezett meq a sokféle ér­dek és lehetőség. Azonban a célunk továbbra is egy: hitelesen tájékoztatni olvasóinkat, időnként hihetet­lennek tűnik ez, pedig csak a mindennapi gondokat adjuk vissza. G. M. II Pécsi Városi Tanács Hivatalának elnöke Dr- Pozsárkó István Közösségben dolgozni és gondolkodni Pécsi születésű, itt is érettsé­gizett, majd tíz évig dolgozott a Szikra Nyomdában. Közben elvégezte a jogtudományi egyetemet, letette a szakvizs­gát is. Három évig nyomozó volt, a Pécsi Rendőrkapitány­ság vizsgálótisztje. Újabb tíz évig a tanácsi apparátusban dolgozott, ahonnan a Baranya Megyei Főügyészségre ment büntetőügyésznek. Ez év május 1-jétől Pécs Megyei Város Ta­nács Hivatalának elnöke. Dr. Pozsárkó István 45 éves. Nyil­ván vizilabdás múltjának kö­szönheti sportos alkatát, kitű­nő kondícióját. Nős, két fiú édesapja.- Nem érzi kacskaringósnak a pályáját? Nyomda, rendőr­ség, tanácsi apparátus? — Nem szokványos, annyi bi­zonyos, de a különböző munka­helyeim közötti távolságot csak látszólagosnak érzem. Most nemcsak arra gondolok, hogy a büntetőjogot és az állam- igazgatási jogot egymáshoz akár közelesőnek is mondha­tom — egy jogrendszer két ága —, hanem arra is: eléggé változatos az érdeklődési kö­röm, ez pedig a még oly mesz- szire eső témákat is közel hozza egymáshoz. Az,egyete­men túl ezen az alapon végez­tem el a filozófia-szakosítót, vagy szereztem meg a vizilab- da-edzői minősítést.- Miért a iilozáliát? — Véleményem szerint az agy állandó fokozott működte­tése csak hasznára válhat az embernek. A tanulás és a sport - ezt nagyon fontosnak tartom. Ma is beszállok a medencébe vízilabdázni. A víz mindenkinek nyakig ér, az igazi demokrácia szerintem az amatőrszintű sportpályákon él. S van még egy előnye a sportnak, gyakor­latból tudom már: aki csapat­sportot űzött, az nem is tud másképpen dolgozni-gondol- kodni, csak közösségben. — Ha már itt tartunk: mek­kora a vb-hivatal apparátusa?- Nagy. De mindjárt hozzá­teszem: ahhoz képest, ahogy most meg kell oldanunk fel­adatainkat, nem túlzottan. Minden ehhez a hivatalhoz tartozik, rendkívül széles felü­leten van kapcsolatunk az ál­lampolgárokkal, azt kell mond- danom: a születéstől a halá­lig, sőt, azt megelőzően és kö­vetően is. — Mi a véleménye: megfele­lő az állampolgárok fogadó- készsége az államigazgatási akarat őket érintő döntéseivel szemben?- Egy szemlélettel minden­képpen számolni kell: a ta­nácsi munka, ügyintézés bürok­ratikusnak nyilvánításával. Van ennek előzménye, magyaráza­ta, de azt gondolom: lehet is ellene tenni. Mégpedig nyitás­sal, közvetlenebb hangvétellel, a kapcsolat megfelelő formá­inak alkalmazásával. Csak pél­daképpen mondom: minden olyan esetben, amikor a vár­ható döntés több állampolgárt érint majd — például legyen-e kocsma a Kertvárosban -, szé­les körtől kérünk véleményt. Mondják meg az érintettek: mi az álláspontjuk, mi a jobb nekik, azt közvetítsék felénk - például a tanácskozási köz­pontok -, s mi megalapozott döntést hozhatunk. Ami ugyancsak ebbe a körbe tartozik: a munkaidőalap vé­delme. Mi eddig is egy-egy héten több napon voltunk nyit­va délután öt óráig, de négy­től már senki sem jött hozzánk. Egy szemlélettel kell tehát megbirkózni, s ameddig az ál­lampolgároknak szokatlan, hogy késő délután jöjjenek, vagy hogy ne a munkaidejéből „szakítva" keressék fel hivata­lunkat, felesleges olyan áb­rándba kergetni magunkat, hogy nagy lépésekkel halad­hatunk előre. — Több mint fél éve van a hivatal elnöki székében. Milyen változtatásokat vezetett be? — Akadt már néhány. Na­gyon sok volt nálunk - különö­sen a diplomások esetében - a fluktuáció. Bizonyos terüle­teken — gyámügy, műszaki osz­tály, szabálysértések, az igaz­gatási munka — az elviselhe- tőség határán volt a leterhelt­ség. Viszont mindezeken a munkahelyeken óriási tapasz­talatot. ismeretanyagot lehet felhalmozni. Ami ugye azt je­lenti, hogy az adótt terület leg­kiválóbb szakemberei lehetnek az itt dolgozók. Ez pedig pers­pektíva, s ha erre valaki rá- érez, vagy erre felhívják a fi­gyelmét, már tartóerö. Le is lassult ez a fluktuáció a hiva­talban. Ebből következően te­hát: amilyen fontos az, hogy az állampolgárokkal meafele- lő hangnemben tárgyaljunk, gyorsan és szakszerűen intéz­zük ügyeiket, legalább annyira fontos, hoqy ezt kellő hangula­tú munkahelyen tegyük. Ha az utóbbit megint a csapatsport szemüvegén nézem, azt kell mondanom: meqengedhetetlen, hoav egy jó játékost elveszít­sünk. — Ütközőpontban dolgozik a vb-hivatal: közvetíti az állami akaratot és eqvéni igények kö­vetelnek maguknak érvényesü­lést. Röviden: nehéz ez a mun­ka? — Nehéz. Hivatalunkhoz tar­tozik nagyon sok olyan dolog, ami a mai helyzetünkben fe­szültségforrásnak tekinthető, gondoljon a lakásgazdálkodás­ra. Tudtam a munka nehézsé­gét akkor is, amikor a megbí­zást elvállaltam, de úgy érez­tem: kellő tapasztalatom van .és sok barátom e területen, belevághatok. Másrészt tisztá­ban vagyok azzal, hogy renge­teg múlik azon: milyen formá­ban közvetítem az állami aka­ratot az emberek felé. Mert élezhetem is a véleményelté­rést, de elfogadhatom az elő­írást ésszel és becsülettel is. Mészáros A. Az ajándékba kapott hordozható televíziót nézik az otthon lakói Ajándék a szociális otthonnak Három nappal a temetés után, teljesen váratlanul, is­mét bekopogtattak a hozzá­tartozók. - „Szeretnénk meg­köszönni mindazt, amit édes­anyánkért tettek — .mondták. — Hálánk jeléül egy jelképes összeget ajándékoznánk a szociális otthonnak." Az ott­hon vezetője hirtelenjében alig tudott megszólalni. Húsz év óta mióta az intézményt vezeti - nem volt példa arra, hogy hozzátartozók ilyen aján­lattal álltak volna elő. Főként azután, hogy már semmi sem köti őket a házhoz. özvegy Bencze Béláné ez év júliusában egyik pillanat­ról a másikra rosszul lett, az idegklinikára vitte a mentő. Az agylágyulásként ismert beteg­sége nem sok reményt adott arra, hogy ez állapota javulni fog és ismét visszatérhet ott­honába, ahol legkisebb fiával ketten éltek. A csa'ádtagok már a klinikai kezelés alatt megpróbáltak olyan megoldást találni a váratlan helyzetre, amely mind a súlyosan beteg idős asszony, mint az ő szá­mukra megnyugtató. özvegy Benczéné hét gyer­meket nevelt föl. Három az első házasságából született. Ök hiába várták haza édes­apjukat a második világhábo­rúból. A második házasságá­ból négy gyermek származott. A hét közül hatan Pécsett él­nek. Bár ők heten féltestvérek, az édesanyjukhoz való kötő­dés mindmáig összefogja őket. így aztán együtt gondol­kodtak azon, miként tudják ápolni az önmagát ellátni képtelen édesanyjukat. Először arra gondoltak, hogy az egyik leánytestvér otthon marad fizetés nélküli szabad­ságon és a többiek havonta összeadják a fizetésének meg­felelő összeget. Csakhogy a másfél illetve kétszobás kert­városi, ujmecsekaljai lakása­ikban - mindegyiküknek gye­reke, gyerekei vannak - se- hogysem tudták volna úgy el­helyezni, hogy legalább éjsza­ka nyugalma legyen a család többi tagjának. Ápolónőt kerestek, arra gondolva, hogy lesz aki etthonában, a vasasi házban meggondozza a nagybeteg asszonyt. Úgy gondolták, hogy négyezer «forint ápolási dijat fizetnek, éjszakánként pedig felváltva lesznek mellette. Nem akadt jelentkező. Ezután úgy döntött a család, hogy a vasasi házat adják annak, aki éjjel-nappal az édesany­juk mellett marad. Erre az ajánlatra hárman jelentkeztek, de meghallva az idős asz- szony állapotát elálltak a megállapodástól. Másfél hó­napig tartó futkosás utón tel­jesen kilátástalannak látva a helyzetet, a megyei tanács egészségügyi osztályától kér­tek segítséget. A szederkényi szociális otthonba utalták az idős asszonyt. Augusztus köze­pétől október 20-ig, a halála napjáig itt ápolták, a hozzá­tartozói pedig hetente lega­lább kétszer látogatták. A 11 unokája közül a nagyobbakat is magukkal vitték, de leg­többször nem ismerte meg őket. A napokban ismét megje­lentek Szederkényben a test­vérek. Egy televíziót és egy Zsolnai vázát vittek magukkal, kérve, hogy ha pénzt nem, akkor ajándékot fogadjon el tőlük az intézet. Az ott élő idős embereknek s ánják, akik közül többet közelebbről is megismertek az elmút időben, amig oda jártak, s akik talán velük együtt emlékeznek majd az édesanyjukra. T. É. Új székházban a Mecsekvidéke Takarékszövetkezet Nyolc falu bankja Növekszik a betétállomány — Lakossági hitelek — Sokoldalú kiegészítő tevékenység Mecseknádasdon 1961 szep­temberében alakult meg a ta­karékszövetkezet. 103 tagja volt. Aztán sorra nyitották meg kirendeltségeiket. Az elsőt 1962-ben Hidason, a követke­zőt 1964-ben Hosszúhetényben, majd 1968-ban Hirden, utána Pécsváradon. Az Olasz és Vi­déke Takarékszövetkezettel 1976-ban egyesültek. A Mecsekvidéke Takarékszö­vetkezet jelenleg nyolc telepü­lésen működtet kirendeltsége­ket, 22 ezer embernek biztosit helyben különféle pénzügyi szolgáltatásokat. Papp László, a szövetkezet elnöke elmondta: 4. HÉTVÉGE az elmúlt évek legfontosabb célkitűzése a megfelelő háló­zat kialakítása volt, amit tel­jesen önerőből oldottak meg. A szövetkezet központi üzlet­házának felépítését szándéko­san hagyták a sor végére. A 620 négyzetméter alapterületű, korszerű létesítmény megvalósí­tásához anyagi támogatást kaptak a SZÖVOSZ-tól és a MESZÖV-től is. Az új épület­ben megfelelő fettételeket te­remtettek az ügyfélfogadáshoz. A mecseknádasdi takarék- szövetkezetnél évek óta szép eredményeket érnek el a be­tétgyűjtés, a kölcsönfolyósítás terén. A szövetkezetnél kezelt betétek állománya az előző öt­éves terv időszakában több mint 87 millió forinttal növeke­dett. Az egyik legeredménye­sebb betétgyűjtő az olaszi ki­rendeltség, ahol a múlt év vé­gén 45 millió forintot meghala­dó betétet tartottak nyilván. A szövetkezet idei betétfor­galma meghaladta a 230 mil­lió forintot. A legtöbb kama­tozó és átutalási betétet Me­cseknádasdon kezelik. Gépko- csi-nyereménybetétkönyvből a nagykozári fióknál van legtöbb és népszerű az ifjúsági betét Hidason. Az idei tervek telje­sítésében az olaszi és a vasasi kirendeltség ért el jó eredmé­nyeket. A kölcsönállomány idén oz év elejéhez viszonyítva közel 15 millió forinttal emelkedett. A legnagyobb forgalmat a hosz- szúhetényi és a nagykozári ki- rendeltségben bonyolították le. Legtöbben személyi kölcsö­nért és építési hitelért jelent­keztek, de sokan kértek támo­A takarékszövetkezet fogadóhelyisége Fotó: Läufer László gatást áru- és lakóingatlan­vásárláshoz is. Szeptember vé­géig közel 20 millió forint épí­tési kölcsönt folyósított a szö­vetkezet. A kiegészítő tevékenységek közül a legeredményesebb a biztosítási dijak kezelése. A falusi emberek minden olyan szolgáltatást szívesen fogad­nak, amiért nem kell utazniuk. A szövetkezet kirendeltségei foglalkoznak totó-lottó szelvé­nyek árusításával, mezőgazda- sági kár kifizetésekkel. Idén például 429 káresetéit több mint egymillió forintot fizettek ki. F. D.

Next

/
Thumbnails
Contents