Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)
1986-12-31 / 359. szám
e Punomon napló 1986. december 31., szerda Három esztendeje Pécsett él a mai magyar néprajztudomány egyik legnagyobb egyénisége, a nyolcvanadik éve felé járó dr. Lükő Gábor. A Magyar Néprajzi Lexikon tizenöt sort szentel életrajzának: Született 1909-ben, Komáromban. Nyugalmazott múzeumigazgató, etnográfus. Tanulmányait a budapesti és a bukaresti egyetemen folytatta, 1936-ban doktorátust szerzett, majd egyetemi magántanár lett (1946). 1937-től 1945-ig a debreceni Déri Múzeum munkatársa. 1950 és 1970 között a gyulai, bajai és kiskunfélegyházi múzeumok igazgatója, illetve munkatársa. Szűkebb kutatási területe a népzene, népköltészet és népművészet formai elemzése és kelet-európai összehasonlítása. Cikkei jelennek meg a hazai és a külföldi folyóiratokban. Főbb művei: A moldvai csángók I. A csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsághoz (Bp. 1936), A hortobágyi pásztorművészet (Debrecen, 1940), A magyar lélek formái (Bp. 1942). Kevesen tudják, méltatlanul kevesen, ki is lakik a régi Kertváros egyik takaros családi házában, leánya gondoskodását élvezve. Honnan is tudhatnák, amikor a néprajzos társadalom sem tesz sokat munkássága elismertetéséért. Ő maga pedig nem az a típus, aki mindenáron az előtérbe nyomakod- na. Mostanában már előadásokat is ritkán vállal, vigyáznia kell az egészségére. Szobája — ahová könyveinek csak töredéke fér el - már az első pillanatban sejteti, hogy nem egy hagyományos értelemben vett néprajztudós otthona. A tárgyi néprajz relikviái helyett a falakat tarsolylemezek, honfoglaláskori vagy még régebbi növény- és virágábrázolások képei borítják. Ä könyvespolcon zsúfolt rendben sorakozik életműve - dobozokban. Kéziratok, rajzok, fényképek. A dobozokon címek: Buddhizmus, Permiek, Hal-ábrázolás, Hangszeres zene ... Legújabb könyvét mutatja: A Kiskunság régi képfaragó és képmetsző művészete a nép- hagyományban. Kecskeméten adták ki 1983-ban. Negyven évet kellett tehát várnia, hogy újabb könyve jelenhessen meg. Ez az egy példány díszes bőrkötésben van, az összes többi szegényes külsőben került az olvasókhoz. — S tudja, ez is hogyan született? Egy megyei faragótáborba hívtak meg előadást tartani Kecskemét környéki tanyára. Volt ott mindenféle amatőr és hivatásos faműves, az előadásomat nem nagy érdeklődéssel figyelték. Abba is hagytam. Mondtam, ha kíváncsiak rá, inkább leírom.- Hogyan került ön Komáromból a csángókhoz, aztán az Alföldre? Néprajztudós, pécsi magányban Dr. Liikő Gábor életágáról, kutatásairól — Az apám kultúrmérnök volt, vagyis hát vízimérnök, és elég sűrűn lakóhelyet kellett változtatnunk. Komáromból Trencsénybe kerültünk, itt kezdtem el az iskoláimat az izraelitáknál, mert az állami iskolában a szlovák gyerekek voltak többségben. A gimnáziumot Budapesten végeztem el, az utolsó évben Karácsony Sándor tanított, aki később az egyetemen is kedves profesz- szorom lett. Nem voltam jó tanuló, csak azt vette be a fejem, ami érdekelt. Egyetemista voltam, amikor elterjedt a hír, hogy újra szervezkednek a legitimisták, és Horthy megint a diákságot okarja mozgósítani ellenük. Nekem semmi kedvem nem volt a nyugati fronton elvérezni, ezért bejelentettem, hogy szeretnék románul tanulni, folklórt kutatni Erdélyben, Moldvában, Havasalföldön. Meglehetősen nagy nehézségek árán jutottam ki s iratkoztam be a bukaresti egyetemre. Ez azonban inkább csak álcázás volt, mert 1931 nyarától 1933-ig szinte állandóan a falvakat jártam, gyűj- tötem a népdalokat, a levéltári adatokat, a népi szokásokat. Rendkívül gazdag anyag halmozódott fel. 1932-ben aztán Gömbös került hatalomra, s az ő kormányzása idején felerősödött revíziós politika az én munkámat is lehetetlenné tette. Sajnálkozva bár, de kiutasítottak Romániából. Idehaza elismerték bukaresti éveimet, megkaptam az abszolutóriumot, 1936-ban ledoktoráltam. Debrecenben megürült egy „múzeumőri'' állás — így hívták akkor a muzeológusokat, kineveztek óriási fizetéssel. Valami 340 pengőt kaptam, ami nagy szó volt az állástalan diplomások korszakában. — Karácsony Sándor akkor már Debrecenben is tanított magántanárként. Megszervezte a társaslélektani intézetet, ahová fölvett tanársegédnek. Később az egyetem engem is habilitált a magántanárok sorába, a neveléstudomány folk- lorisztikus alapjai című témát adtam elő. Ma már, sajnos, kevesen tudják, milyen természetes módon nőtt bele hajdanán a gyerek a társadalomba. Hogyan segítették a gyermek- játékok a személyiségének kibontakozását, annak tudomásul vételét, hogy nem ő a világ közepe, s hogy milyen szerep vár rá felnőttkorában. Később 1950-ben, amikor Karácsony Sándort nyugdíjazták, majd nyugdíjának elvonásával szinte éhhalálra ítélték, én Gyulára kerültem, onnan Bajára, s véaül Kiskunfélegyházára. Tulajdonképpen valamennyi helyről el kellett iön- nöm, ilyen vagy olyan oknál fogva.- Mivel magyarázza, hogy önt a néprajzos körök — tisztelet a kivételnek — tán a mai napig nem fogadták be? — Talán, mert — bár néprajzosnak indultam -, nem kö- töi.em le magam az etnográfiánál, hanem igyekeztem a munkámat sokkal komplexebb szemlélettel végezni. Ebben is Karácsony Sándor volt a példaképem, aki az enciklopédikus műveltség szükségességét hangoztatta. Amikor a magyar népművészet motívumkincsének elemzésével kezdtem el foglalkozni, nem tudtam elfogadni a sajnos, ma is mértékadó nézetet, amely szerint mi ezt a kincset vagy a főúri udvarokból vagy idegen népektől vettük át. A kiskunsági tanulmányomban leírtam, hogy például a népi hímzéseink egyes motívumait csökönyösen gránátalmának nevezik. Annak ellenére, hogy népünk soha nem ismerte a gránátalmát, és ezeket a motívumokat sem nevezte annak. A népművészet tanulmányozásakor nélkülözhetetlen a pszichológia és a nyelvtudomány alaptörvényeinek ismerete. Amikor a népet — folklórját, gondolkodásmódját — meg akarjuk ismerni, nem lehet a vizsgálódást csupán egyetlen szaktudomány módszereire leszűkíteni. Érdekes, ezt a román szociológia már sokkal régebben felismerte. Én mindig azt vallottam, hogy inkább kevesebbet markoljon az ember, de annak mélyebben nézzen utána. Hihetetlenül érdekes és gazdag összefüggéseket sikerült találnom a velünk rokon népek, és szomszédaink, valamint a mi hagyományvilágunk, népművészeti motívumkészletünk között. Egyre több a bizonyítékom például arra, hogy finnugor eleinkre a buddhizmus is hatással lehetett. — Milyen sorsot szánt ennek a könyvtárnyi jegyzetnek? — Nem tudom. Talán kiviszik majd, és elégetik a téren - mondja keserűen Lükő Gábor.- Itt van minden. Kész tanulmányok, gyűjtések földolgozott anyaga, kották, jegyzetek, fényképek ... Kissé szomorú búcsú az óesztendőtől, egy tartalmas, hosszú életpálya nehéz kockakövétől. Az új év talán elhozza Lükő Gábornak is az elismerést. Ha a munkájáét nem is, de legalább a tudásáét, szándékai tisztességéét. A többit úgyis az idő dönti el. Havasi János Jelenben élő múlt Szekszárdi könyvekről Az utóbbi hónapokban három olyan könyvet is kezükbe vehettek az érdeklődő olvasók, melyek Szekszórd gazdag kulturális hagyományaival, múltjával és jelenével kapcsolatosak. Az Irodalmi séták Szekszárdon című ösz- szeállítás segítségével a város nagy szülöttjének, Babits Mihálynak „kezét fogva” járhatjuk végig az utcákat a Béla tértől a Béri Balogh Adóm Múzeumig, Az irodalmi emlékhelyek bemutatását sokszínű válogatás követi a helyi vonatkozású szépirodalomból, mely mai szerzők munkáit is tartalmazza, köztük Mészöly Miklós „Térkép Aliscáról” című prózaremekét és a jelenleg is Szekszárdon élő Csányi László és Ordas Iván szép írását. *> Érdekes műfaji kezdeményezésnek számít, s ezért még inkább figyelmet érdemel a Történelmi séták Szekszárdon című könyv. Ezt lapozgatva egyszerre kalandozhatunk térben és időben, egymásra vetül a tegnap és a ma, s végül izgalmasan bomlik ki előttünk a jelenben továbbélő múlt változatos képe. A szemelvénygyűjteménynek ezúttal külön érdeme, hogy olyan fontos, de nehezen hozzáférhető munkákból ad ízelítőt, mint például Fraknói Vilmos „A szekszárdi apátság története" című műve, s több néprajzi és művelődés- történeti szempontból egyaránt fontos szöveget tartalmaz. Ez utóbbiak közül csupán azt a dokumentumot emelem ki, mely Radotsay József „hites jegyző” válaszait tartalmazza a Vörösmarty atyai barátjaként ismert bonyhádi plébános, Egyed Antal kérdéseire. A Szekszárd című útikönyv - az előző munkákhoz hasonlóan — egyszerre pontos, megbízható kalauz és igényes olvasmány. E három munkát nemcsak a téma rokonsága, de a szerző személye is összekapcsolja. Dr. Töttős Gábor jól ismeri Babits figyelmeztetését: „Ami volt, az valahogy ma is mind megvan, az életből semmisem veszhet el mert az élet egészében egy, a maga történeti egységében.” Ebből kiindulva úgy rajzolja meg a „legkisebb megyeszékhely” jelen arculatát, az itt élő emberek mai hétköznapjait, hogy e képnek túlzásoktól mentes ünnepi távlatot ad a felidézett múlt, melynek ismerete a szülőföldet szellemi értelemben is otthonná teszi. Azt hiszem, hogy ennek a sajátos „otthonteremtésnek” legfőbb biztosítéka a szerző tárgyi tudással párosult derűs kedélye. Dr. Töttős Gábor szinte mindent tud szeretett városáról, még azt is, hogy mit játszott a helybeli dalárda a Sétakert avatásán vagy, hogy mikor robogott át az első automobil a megyeszékhelyen. Leírásai néha színes életképpé tágulnak, ilyen például a csörgetói fürdőzés bemutatása. Izgalmas a „Ba- loghfa” történetének elbeszélése, Babits első megjelent versével kapcsolatos filológiai nyomozása, továbbá I. Béla monostorának jelképrendszerérői szóló fejtegetése. Általában elfogulatlan: büszke az egykori „kis város: nagy falu" fejlődésére, gyarapodására, de nem kendőzi el a városiasodás torzulásait s a még meglévő gondokat, hiányokat. Ehhez a tényszerű gazdagsághoz képest elenyésző hiba, hogy néhány név, így Malonyay Dezsőé tévesen szerepel, s hogy a Garay Jánosról szóló ismertetésbe apróbb pontatlanságok csúsztak. Az adatok bőségével jeleskedő „útleírást” kellemes olvasmánnyá oldja a szerző mértéktartó humora. Perczel Dezső esete a masinisztával, P. úr és Emmike találkozása, vagy Sigora Piroska nadrágszoknyájának története nem csupán jóízű anekdota, hanem az adott kort jellemző epizód, s éppen ezért van helyük az efféle dolgozatokban. Természetes, hogy e könyvek érdekes adalékokkal gazdagítják az első önként adózó magyar nemesről, Be- zerédj Istvánról vagy az itt született Dienes Valériáról a köztudatban élő képet. Azt is örömmel nyugtázzuk, hogy a műveltség olyan már-már elfelejtett munkásairól is hiteles portrét kapunk, mint Lengyel Pál, az eszperantó világlap egykori szerkesztője vagy Wosinsky Mór, a múzeum alapítója, a lengyeli kultúra régészeti feltárója. Talán Fejős Pálról, a neves filmrendezőről olvastunk volna bővebb ismertetést, s a rokoni kapcsolatai révén többször itt időző Herczeg Ferencről vártunk volna elfogulatlanabb képet. Dr. Töttős Gábor egy alkalommal így fogalmaz: „... ki ne hinné, hogy a szűkebb haza jobb ismerete jelentené az alapot a szere- j tethez, s adná azt a többletet, amely tájat és várost emberközelibbé varázsol- | hat?!” Munkái e kérdve meg- j fogalmazott tétel szép bizonyítékai. dr. Nagy Imre Pécsi diákok az USA-ban Egyetemek nemzetközi csereprogramja Mint új egyetemnek, a Janus Pannonius Tudományegyetemnek az életében is meghatározó lehet, milyen kapcsolatokat alakít ki kezdeti éveiben. Manapság a felsőoktatásban a belföldi együttműködések mellett egyre inkább előtérbe kerül a külföldi kapcsolatok kiépítése is. Ebben a szellemben igyekeznek újabb és újabb idegen orszáabeli partnerekre találni a JPTE vezetői. Az intézménynek már kiépített kapcsolatrendszere van valameny- nyi szocialista ország és az NSZK egy-egy egyetemével, kialakulóban van az együttműködési kapcsolat olasz, osztrák, francia és egyesült államokbeli egyetemekkel is. A most alakuló kapcsolatok közül talán az utóbb említett amerikai ígérkezik a leggyümölcsözőbbnek. Tavaly novemberben Ormos Mária, a JPTE rektora a pittsburgi egyetemen tatott előadást. Itt találkozott dr. Robert Morrissal, az Indiana Egyetemről. A találkozás nem vol eredménytelen, Ormos Mária és Robert Morris megegyezett a két intézmény csereprogramjában. Idén szeptemberben 10 pécsi egyetemi hallgató utazott az USA-ba dr. Komlósi László egyetemi adjunktussal. Komlósi László 10 hónapig az Indiana Egyetemen tanít, a tíz magyar hallgató pedig különböző amerikai intézményekben folytatja tanulmányait. Kinttartózkodásuk költségeinek egy részét a Pensylvánia állam Egyetemeinek Szövetsége fedezi, másik felét pedig a Soros alapítvány biztosítja. A 10 magyar hallgató - jogász, közgazdászok és bölcsészek — lassan már fél éve tartózkodnak az Egyesült Államokban. Az egyetemeken szabadon választhatnak 3—4-et a tantárgyak közül. A pécsiek magas színvonalú közgazdasági, világpolitikai, alkotmány- jogi, dráma- és filmtörténeti tárgyakat vettek fel többek között az első félévben. A másodikban már újakra cserélhetik ezeket. Sashalmi Endre, Gálosi Adrienne, Nagy Marianna és Fehér Andrea, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának hallgatóiként utaztak az USA-ba, most az Indiana Egyetemen tanulnak. Annak ellenére, hogy a két intézmény igen sokban különbözik egymástól, számukra nem okozott túl nagy nehézséget az átállás. Novemberben ők négyen közös beszélgetésen vettek részt az amerikai egyetem tanári karával és hallgatóival. Ezen a csereprogrammal kapcsolatban felmerülő kérdésekre válaszoltak. A tíz pécsi hallgató egyesült államokbeli tanulása csak egy lépcsője a kialakulóban lévő kapcsolatnak. Az együttműködés és a csereprogram további fejlesztése érdekében a tervek szerint a pécsi egyetem 1987 áprilisában fogadja az Indiana és a Massachusetts Egyetem vezetőit. A csereprogramnak azonban már magyar részről is van konkrét programja. A JPTE 1987 júniusában 6 hetes nyári szemináriumot szervez, melyen 40 amerikai diák is részt vesz. Ennek programfüzetét már több tengerentúli felsőoktatási intézménynek megküldték, de magyar hallgatókra is számítanak. A szeminárium témája elsősorban Közép- és Kelet-Euró- pa története és kultúrája lesz. Az előadásokra angolul tudó egyetemi oktatókat kérnek majd fel. Az amerikai hallgatók, akik a magyar nyelv alapjait is elsajátíthatják majd, itteni tanulmányaikért olyan pontokat kapnak, amit az otthoni egyetemeiken is elismernek. A hallgatók cseréjének kialakuló programja mellett a jövőben az intézmények oktatóinak együttműködésére és cseréjére is sor kerülhet. Ezzel együtt a program nagyban hozzájárulhat az idegen országok történelmének, kultúrájának jobb, elmélyültebb megismeréséhez. Kaszás E. United States, Hungary Establish Exchange Program
