Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)

1986-12-14 / 343. szám

“' Képregényt rajzolok... — A tanárok gratuláltak, a gyerekek megtapsoltak — mondja Rüll Attila, a pécsi Testvérvárosok Terei Általá- nös Iskola nyolcadik osztá­lyos tanulója, amikor arról kérdezem, mit szóltak a töb­biek a díjhoz. — Nem szere­tem, ba sokat emlegetik, mert még azt hinnék rólam, be-- képzelt vagyok. — A „sokat emlegetett díjat” a Pécsi Vá­rosszépítő és Városvédő Egye­sület pályázatán kapta a fiú; rajzát plakáttervnek is alkal­massá nyilvánította a bíráló bizottság. A pályázat arra szólította fel a gyerekeket: rajzolják le, mi tetszik és mi nem tetszik nekik Pécsen, Attilának pél­dául nem tetszik az utcákon heverő szemét, az összefir­kált falak sokasága, a füstöl­gő autók és be nem fejezett építkezések sora. Ezt rajzolta meg fekete és színes filccel. Tetszik viszont a város kör­nyéke, a sok szép műemlék és történelmi emlék és tet­szenek a régi házak, ame­lyek érdemesek a felújításra, meg a parkok, ha nem sze­metesek. Egyszóval, szeret itt lakni Pécsett, bár jobban szeretne a panellakás helyett családi házat. „Mert ott több hely lenne minden hobbim­ra", mondja. Hobbiból ugyanis akad elég. Először is itt van a rajz. Édesapjától tanulta kiskorá­ban, aki raktáros, és saját kedvtelésére festett, rajzolt. (Attila öccse, aki ugyanebbe az iskolába jár, szintén ju­talmat kapott a rajzáért a pályázaton.) Attila legszíve­sebben képregényt rajzol, a humoros történeteket is ma­ga találja ki hozzá. Idetarto­zik a fényképezés, már kinőt­te Szmena nevű gépét. Aztán ott van a számítástechnika. Az iskola szakörébe jár és sajnálja, hogy csak kétheten­ként van. „A lehetőségeket szeretem ebben, a fantáziát, mondja, Basic-programot már tudok csinálni. Annyira sze­retném, ha egyszer nekem otthon is lenne gépem!" Sze­reti a zenét, a lemezeket édesanyja vásárolja vagy köl­csönzi, és Attila átjátssza sa­ját magnójára. Szereti még a jó írószereket, rajzeszközö­ket, és arról álmodozik, hogy egy képesújság szerkesztősé­gében művészeti szerkesztő. „Például, ha Franciaország­ban járnék, feltétlenül ellóto- natnék a Piff szerkesztőségé­be." Remélhetőleg egyszer ezt is megteheti. Addig azonban a közeli jövőről kell dönteni. Attila döntött: az 508. sz. szakmunkásképzőbe megy to­vábbtanulni, elektroműsze­rész akar lenni. „Kiskorom­ban vett nekem az apukám mindenféle szerszámot. Együtt szereltünk, akkor szerettem meg a műszerészmunkát.” Kívánjuk ennek a kedves, sok minden iránt érdeklődő kamaszfiúnak sok sikert a választott szakmában, és mel­lé sok kellemes, értelmes hobbit! G. T. PANORÁMA Praholini főszerep Giovanna Pertoli római szí­nésznő (képünkön) játssza Vasco Pratolini: Szegény sze­relmesek krónikája című világ­sikerű regénye második filmvál­tozatának női főszerepét. Épület a művészetért Az NSZK művészeti középü­lettervezési pályázatának első díját a bonni Gustav Pleichl nyerte el. Az indokolás: kultu­rális középülettervei a költő- iséget és a derűt egyaránt sugározzák. Aida és a titkosszolgálatok A modern politikai elnyo­más álarcot visel — ennek a gondolatnak a jegyében ké­szültek el hat évvel ezelőtt a veronai arénában Verdi: Aida című operájának díszletei. Az egyiptomi hatalmat nem a meg­szokott terjedelmes szfinxekkel ábrázolták, hanem az alatto­mos, kígyómódszerű, modern titkosszolgálatokat jelképezte a színpad: stilizált kígyók fonták körül. A világsikerű rendezést a veronaiak bécsi vendégjáté­ka során december elején re­kordszámú közönség, 40 000 néző látta. Noé-furizmus Szulejmán Turkemál török geológus úgy véli: megtalálta Noé bárkájának maradvá­nyait, mégpedig az Ararát- hegységtől 320 kilométerre délnyugatra, a Judi-hegyen. A török idegenforgalom minden­esetre már szervezi a turista- csoportokat a Judi-hegyre. Könyv készül Faludi László életéröl Komikáné és tá rsa i Egy kis színháztörténet- Fogadjunk, kérlekszé- pen, hogy nem tudod, ki az a kommenciós színész!- Nem tudom.- Akkor én elmondom. Kommenciós színész az, aki leszerződik kosztért, lakásért, de fizetést csak akkor kap, ha jut a bevételből. Én is voltam kommenciós színész o harmincas évekbe , akkoriban a vendéglőben ketten ettünk egy menüt, két levessel. Rá- kosszentmihályon hatan lak­tunk egy szobában, két ágy, meg egy sezlon, valaki min­dig a földön aludt. Váltottuk egymást. És fogadjunk, azt sem tudod, ki az a komi­káné!- Nem tudom.- Szép, színházba jártok, és nem tudjátok, ki az a ko­mikáné! Én azt is elmondom, kérlek. Egy táncolni, énekelni, játszani tudó idősebb színész­nő. Szóval, amikor a szubrett öregedni kezd. Kár, hogy ma­napság kimentek a divatból a hagyományos szerepkörök: anyaszínésznő, apaszínész, jel­lemszínész, intrikus. Vagy tár­salgási színész: aki tud szé­pen beszélni a színpadon, de nem a megemelt színpadi be­széd szerint, hanem természe­tesen. Ez külön adottság volt, meg tanították is. Ma sem tudja mindenki. Faludi László, a Pécsi Nem­zeti Színház művésze az idén 75 éves. Üjmecsekaljai laká­sában fényképeit, régi papír­jait rendezgeti ezekben a na­pokban: emlékezik magának és emlékezik a barátai szá­mára, meg a születésnap al­kalmából jelentkező rádiósok, újságírók előtt. — Rákosszentmihály! Ott rontottam el az életem. 1933- ban megvertem az igazgató­mat. Két Szovjetunióból haza­tért hadifogollyal barátkoztam — nem politizáltam én! —, er­re való hivatkozással nem adott fizetést az igazgató. Húszéves múltam, hirtelen haragú, megvertem. Akkor aztán három évig kocsis vol­tam Pesten. Itt van ni, ä haj­tási igazolványom teherszállító kocsira. — Egyszer összeütköztem a villamossal, kaptam a Besz- kárttól 360 pengő kártérítést. Nyitottam egy könyvárudát, afféle böngészdét az Akácfa utcában. Voltam aztán vizs­gázott fogász, a Baross téren működtem. Ez meg itt a ren­dezői minősítésem, 1948. ja­nuár 13-án kelt. — Ja, hogy színész? Hát persze, az is voltam. Már egé­szen korán, Pécsen, ahol szü­lettem, 13—14 éves koromban, bonviván az apám gyermek­színházában. Szép emlék, hogy Pesten, az Operettben a Régi Orfeum című darabban átvet­tem Feleky Kamill szerepét, aki a függöny előtt táncolt egy kis táncosnővel, míg mö­götte díszítettek. Aztán én kaptam meg a szerepet, és szólóban táncoltam 22 elő­adáson. — Később Radó Vilmossal dolgoztam egy társulatban. Nem volt fizetésem. Tudod te, mi az? Annyit vehettem ki a kasszából, amennyire szüksé­gem volt. Mégis eljöttem Ra­dótól. Én 37 évesen nem akar­tam eljátszani egy natur- bursch szerepet, mert öregnek tartottam magam hozzá. Radó erőltette. Rabiátus ember voltam világéletemben, össze­vesztünk, eljöttem. Hajaj, de sokat mesélhetnék! Faludi Laci bácsi - nem vitás — élő színházi lexikon. Egy darab színháztörténet. Éle­tét most mondja magnóra — jövőre könyv lesz belőle. G. T. „Féltem, hogy rámlőnek a tűzoltók. A népszerűség átka Jobb kifejezés híján: elkaca- rászgatunk Tobival. A szerep természetesen „osztott": én kérdezek, ő válaszol — igazán készségesen -, pedig nyilván­való, hogy némi óvatossággal kell kezelni, amit-mond. Ez már abból is kiderül, amit a rend­őrségen mondott, ügyének vizs­gálata — ami egyébként még mindig folyamatban van a Pé­csi Rendőrkapitányságon — so­rán. Tudniillik — idézem a jegy­zőkönyvből — elmondása sze­rint büntetve nem volt. Am val­lomásában ez is áll: „Pestről kitiltottak, ismét Pécsre jöttem vissza, szeptember 1-én, amikor is a börtönből szabadultam . . Szóval Tobi is tudja, én is, hogy az igazmondás nem fel­tétlen velejárója beszélgeté­sünknek. Tobi persze az anya­könyvekben másként szerepel: Farkas József a neve, 20 éves lesz. Intézeti gyerek, 18 éves koráig nevelkedett így, soha addig nem látta családja tag­jait, a minap azonban — mond­hatnám — csattanós volt az egymásra találás . . . — Van ennek egy „szakkile- iezése", amikor oly módon jut­nak pénzhez, hogy kiszakítják a nők kezéből a táskát. — Nem tudom, lehet. Nem szakmaszerűen műveltem a mó­kát. De talán szakításnak le­het mondani. Vagy újításnak. — Miért tiltották ki Buda­pestről? — Épületburkoló a szakmám, pesti cégnél dolgoztam. Egyik nap összebalhéztam a műveze­tővel. Leütöttem. Hátulról .. . A vízmércével kettő manust is. Ki is feküdtek, szép egyene­sen .. . — És visszajött Pécsre. — Volt itt korábban egy ban­dánk, a Barbakán körül, ösz- szetoltuk a padokat, középen ültek a csajok, a két szélén a srácok. De most már fele bör­tönben van. Vagy hatvanon voltunk, ebből húsz lány. — Szóval szakítás, vagy újí­tás ... — Segédmunkásként dolgoz­tam egy tagnál, de még a béremet se akarta kiadni. El­vette a személyimet is. Vala­mennyi pénz pedig kellett, ka­jára, fürdésre. Kétnaponta ne­kem tisztára kellett mosnom magamat, ez igényem. — Honnan a Tobi becenév? — Fogadtom két rongyba, hogy bekenem magam barna cipőpasztával és végigmegyek az utcán. Azt hitték, néger va­gyok. De jöttek velem szem­ben a barátnőim, megismertek, az egyik azt mondta: olyan vagy, mint Tobi a „Gyökerek”- ből . . — Hogyan találkozott 18 év után a családjával? — A bányásznapon. Éppen loptam egy magnót - 11500 •forintra értékelték <t-, amikor > i szembe jött velem a bátyám. Megismert, azt mondta: szólok az apádnak, hogy magnót lopsz! Azt hittem, régen meg­haltak a szüleim. De az apám tényleg megjelent, és lekevert két hatalmas fülest... Ez volt 18 év után a találkozásunk. De hát a bátyám az egy bunkó!- Azt mondja: jöttek a ba­rátnői. Annyi volt?- Sokan ismertek. Ügy is néztem ki, hogy nem nagyon lehetett összekeverni mással. A hajam egyik oldalt platina- szőke volt, a balon fekete. Ezért, amikor újítottam, akkor is sötétben dolgoztam és egye­dül.- Hogyan bukott le?- A múlt hónap végén volt egy tűz a Hajnóczy utcában. Egy nézelődő nőtől elújítottam a táskáját, ez meg rohant a tűzoltókhoz. Egyenruhás testü­let, gondoltam stukker is van náluk. Megbújtam egy házban, de elkaptak a rendőrök. Ha nem jut ilyen hülyeség az eszembe, hogy rámlőnek a tűz­oltók, még mindig futnék! Mészáros A. Eles anya­nyelvűnk A fejedelmi többes is csak egyeseknek jár ki. Felmondani bárki képes, de a lemondást tanulni kell. A mesében nem szép az igaz, és nem igaz, ami szép. A tömeg mozgástere a közhely. Inkább a meleg szív és a hideg fej, mint a forró fej és hideg szív. Igazi elöljáró az, aki mindennek utánajár. Az ember a maga mal­mára hajtja a vizet. Nem csoda, hogy Isten malmai lassan őrölnek. A jólét nem a bűntuda­tot határozza meg. Az ember attól más, hogy mer önmaga lenni. Kerekes László Huszonöt éves a siklósi várbaráti kör Huszonöt siklósi polgár ala­pította meg negyedszázaddal ezelőtt a Siklósi Vár- és Mú­zeumbaráti Kört, amely tegnap erre az eseményre emlékezett a Gerencsér Sebestyén Műve­lődési Központban megtartott jubileumi közgyűlésén. Siklós város iskolái köszöntötték ün­nepi műsorukkal a jubiláns egyesületet, a művelődési ház előcsarnokában kiállítás mu­tatta be az elmúlt évek egye­sületi eseményeit, a kör leg­újabb szerzeményeit. Itt árusí­tották a Siklós óimén megje­lent alkalmi újságot, amely a városban folyó honismereti és hagyományápoló tevékenység múltjába és jelenébe ad be­tekintést. Fábos Pál, a HNF városi tit­kárának köszöntője után Pe- rics Péter, a Siklósi Vár- és Múzeumbaráti Kör elnöke szá­molt be a 25 év munkájáról. Ezután Komor István, a Siklósi Alkotótelepek igazgatója át­adta Szarka Árpádnak, a váro­si tanács elnökének a kerámia- szimpozionon részt vett művé­szek által alkotott 13 kerámia utcanévtáblát. Szarka Árpád ezután bejelentette, hogy a művelődési miniszter ,.A szo­cialista kultúráért" kitüntetést adományozta a 25 éve műkö­dő várbaráti körnek, majd sok éves önzetlen munkájáért o város cmlékplakettiét adomá­nyozta Perics Péter elnöknek és Füzes Miklósnak, a Bara­nya Meqyei Levéltár tudomá­nyos főmunkatársának. A HNF Baranya Megyei Bizottsáqa, il­letve honismereti munkabizott­sága nevében dr. Vargha Ká­roly, a munkabizottság elnöke idézte fel a siklósi honismereti mozgalom negyedszázadát, és köszöntötte a várbaráti kör tagjait. 4 vasamapi

Next

/
Thumbnails
Contents