Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)
1986-11-01 / 301. szám
Gadányi Jenő: Félakt lepellel A Lahti Városi Zenekar vendégszereplése Örvendetesen nagy érdeklődés Pécs testvérvárosi kapcsolatainak erősítését is szolgálta az október 28-án, a POTE aulájában megtartott hangverseny, amelynek közreműködője a Lahti Városi Zenekar volt. Finnországi testvérvárosunk zenekarát a Finn Nemzeti Opera vezető karmestere, Ulf Sö- derblom irányítja. Az együttes 1950 óta működik, Magyarországon most léptek föl első ízben. Műsorukat Liszt: Orfeusz című, szimfonikus költeményével indították, a nagy magyar zeneszerző emlékének tisztelegve. Az Orfeusz Liszt ritkábban hallható szimfonikus költeményei közé tartozik. A hárfaszóló remek bevezetője után, a darab elején úgy éreztük, hogy a zenekar kissé vontatottan, visszafogottan játszik a rendkívül intenzív karmesteri irányítás ellenére. A költemény második részében - .ahol az Orfeysz-téma kibontakozik — a zenekar fokozatosan magára talált, és egységes, telt szólamhangzásokkal tolmácsolta Liszt gondolatait; a zene hatalmát, erejét. Beethoven: c-moll (Op. 37.) zongoraversenyét Finnország egyik leghíresebb és legnépszerűbb pianistája, Ralf Gothoni játszotta. A jelenleg az NSZK- ban élő művész a világ számos országában koncertezett már, többek között szerepelt Budapesten is, de Pécsett most hallottuk először. A c-moll zongoraverseny első és harmadik tételében megcsodálhattuk a zenekarral való összeszokott, kitűnő játékát, virtuozitását pedig a kadenciában, ahol minden hang tartalmason szólott. A középső tétel komoly, töprengő, elmélyült zene, amely ezúttal kissé lassúra sikerült. A hangverseny befejezéseként a finn nép legnagyobb zeneköltőjének, Jan Sibeliusnak a ,11. (Op. 43.) szimfóniáját tűzték műsorukra. Az északi népdalkincsből származó dallamvilágot Sibelius színes hangszereléssel ábrázolja, így a darabban valamennyi hangszer fontos szerepet kap. A koncerten, a mély vonósok telt, egyöntetű hangzása kifejezően hangzott, Söderblom minden mozdulata, intésé pontos, világos volt. Előadásuk megérdemelten aratott nagy sikert. Ráadásként a másik Sibelius-művel, a Finlandiá- val búcsúztak a pécsi közönségtől. örvendetesen nagy érdeklődés mellett zajlott a koncert, sokan eljöttek a finn zene, a finn kultúra pécsi barátai közül erre a korántsem protokolláris, hanem ünnepi hangulatú hangversenyre. Törtely Zsuzsa Tüskés Tibor könyvei Triptichon és útikalauzok Ezekben a napokban került a boltokba Tüskés Tibor új tanulmánykötete, a Triptichon, azaz hármaskönyv. A címhez híven, a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent tanulmányok három csokorba köttettek: az első az irodalmi kritikákat, tanulmányokat tartalmazza, a másodikban a zene és a képzőművészet, o testvérrrvúzsák körébe tett kitekintéseket találjuk, míg ’a harmadik ciklus azt a műfajt képviseli, amit éppen Tüskés Tibor révén nevezünk tájesszének. Ezen írói pálya-sajátos melléktermékeiként nemrég láttak napvilágot sokadik kiadásban a Mohácsról és Abaliget-Orfű- ről szóló útikönyvek, ugyancsak Tüskés Tibor tollából. A baranyai útikönyvsorozat a Megyei Idegenforgalmi Hivatal kiadásában jelenik meg. Majd egy évtizede Tüskés Tibor volt a szerzője a Siklóst és vidékét, a Dráva mentét meg az Ormánságot bemutató kis kötetnek. Évekkel ezelőtt jelentek meg első ízben a most újra kiadott útikalauzok: Mohács kötete immár a negyedik, Orfű és Abaliget útikönyve a harmadik kiadásban. hídroncsok eltakarítása Jy után visszairányítottak bennünket Kirschenzwetg- ba a törzshöz. Nem beszél itt senki a hazamenetelről; látszik is, télire akarnak berendezkedni. Megalakult a művészbrigád, Baktai nevű altiszt a vezető. Egyik muksó elharsogja Mécs Vád- és védőbeszéd-ét; a vers refrénjére utalva többször hallatszik a ,,De hát ki a felelős?!" kiáltás. A vers után Hacsek és Sajó-jelen.et következik, óriási ripacskodással. Utána újra vers: Munkáshalál. Aztán egy vánnyadt, szőke höl - gyemény (nem molesztálták volna a frontkatonák, ha otthon marad) eljátssza-dudorász- sza a híres Hamvadó cigaret- tavég-et, persze Karádyt utánozva. Megindítóan csapnivaló. Fúvószenekar is van, feltűnően sok benne a tiszt meg az altiszt. Imre Károly, a mi szőkébb társaságunknak bekonferálja az újabb műsorszámot: — Hölgyeim és uraim, most a Háborúsbűnösök Zenekara következik! Ha bűnösök, ha nem, ha jönnek, ha nem, ebből elég volt. Akinek vaj van a fején, trombitáljon csak a feneke-repedé- séig és őrködjön az uszályokra, ameddig akar. A tábori lelkész úr se nagyon igyekszik haza, elhagyott nyájához. Prédikációjának néhány kitétele jól bele- pászolna a műkedvelők műsorába. A vasárnapi istentiszteleten azt bizonygatta, hogy a háborút azért vesztettük el, mert iszonyúan sokat káromkodtunk. Hát ami azt illeti, akad még néhány egyéb ok is . .. Iszterics Bendegúz őrnagy, a tisiaiak védőszentje, tegnap lecsukaloti egy szakaszvezetőt, mert az illető takarodó után tért vissza a faluból. És nem azért kapott áristomot, mert késett, hanem azért, mert „feltehetően" menyecskénél dali- áskodott. Az őrnagy úr elvárja, hogy egy magyar katona, ki még a tetejébe nős is, ne keveredjen ilyen szörnyű fertőbe. Ezt már Holubár őrmester se hagyhatta szó nélkül: — Allikhanem a zagyára ment a szentimréskedés ennek a vén hülye buzinak! Csáki Béla főhajónagy betiltotta Pónyi János szakács ordenáré nótáját, mivelhogy sérti a jobbérzésű menekült magyar hölgyek lelki finomságát. Ajha! De hát miért ette ide őket a rosszfene?! Őket senki se hajtotta, maradtak volna a fenekükön odahaza. Kondor-Thegzes alezredes felesége megtiltotta férjének, hogy ingujjra vetkezve verje a blattot a kutyamelegben, miként a többi tiszt úr. Különféle fogásokat eszelnek ki, hogy maradásra bírják a lelépni kívánkozókat. Nekem pl. Tűzkeresztet adományoztak volna tegnap, reggeli után. Bogiári hajónagy az íróasztalfiókból kiemelt egy zacskó kitüntetést. Gesztusa megalázó volt és nevetséges. Tűz- kereszt? Mi a kutyalikáért?! — Miért, miért, te tökkel- ütött! — torkol le Szilveszter zászlós, — hát azért mert olyan nagy hős voltál Trollenburgnál! A trójai Hektor kutyaizéje se volt hozzád képest! Bogiári hajónagy már egyenesen idétlenkedik: — Szükséged lehet még erre a Tűzkeresztre . . . mert van ugyan fegyverszünet, de békekötés még nincs ... — A háború sose volt kenyerem, de amit eztán csinálnak még, folytatásképpen, azt önökre hagyom! , A hazafelé csellengő német katonáktól, főként a fanatiku- sabbjától, ily szavakat lehet hallani: „Az első két világháborút elvesztettük, de a harmadikat meg fogjuk nyerni!" Olyasmit is hallottam már, hogy az angolok, a németekkel együ'tt, neki a ruszkinak. Az emberek ráérnek, unatkoznak, tehetetlenségükben kitalálnak minden marhaságot. A Tűzkereszt nem volt elég; most azzal jön Zsomboky ka-, pitány úr, hogy soron kívül előléphetek hadapródőrmesterré, ha maradok. Ez a manusz teljesen be van gárgyulva! Van itt egy infantilis, aprócska öregember, báró-e, gróf-e, vagy mi a nyavalya, kvietált tábornok. Éjfélkor, naposügye- letesként, őt váltom az uszály fedélzetén.--- Tiszteletem, nyugodalmas jóéjszakát, tábornok úr! — Magácskának is minden jót, kedves fiam! Hát: szép kis vircsaft, mondhatom. Zúdúlnak ránk a hírek. „Az angolok egy héten belül minden katonát hazaszállítanak; a folyamőrök rendfenntartók lesznek a Dunán, Passau- tól Gyurgyevóig. Talán a tengerig is.” Dömötör bácsi értesülése szerint újfent monarchia lesz. Imre Károly úgy véli, nem monarchia ' lesz, hanem anarchia. Nagyobb, mint itt a fogságban. Lóri exhajónagy sürgeti: induljunk el gyalog; kérdi, kik jönnének még? — Somos Antal, Dali Pista, te meg én, Imre Károly, öten. Untig elég, mert a kosztra is gondolni kell. Egyébként az élelmiszerjegy megjár a hadifogolynak is, a cigarettajeggyel egyetemben! Na nézd, itt van ez az angol szövegű papíros; keríts egy bélyegzóféleséget, te járatos vagy az „állományvezető hivatal" címletű sufniban! ügyelj, hogy a pecsét köriratát, meg a címert nagyítóval se lehessen kisila- bizálni! — Lóri, mi o fene ez az angol szöveg? — „Grác környékén keressük a rokonainkat.” Nincs más hátra, betöréses lopást kell elkövetnem. Ilyesmit úgyse csináltam még. Tudom, melyik uszályon van a „hivatal", a kutya se jár oda. A kuszlik ajtaja sima lakattal van zárva, nem nagy ügy az egész. Csak a feszítésnél ne pattanjon nagyobbat a kelleténél. Kikeresem a velünk jövő legénységiek zsoldkönyvét. Lórié nincs itt, a tisztek könyvét külön kezelték. Lóri egyébként se zsoldkönyvileg, hanem a szíve-lelke szerint tartozik a legénységi állományba. Egyre jobban. A bélyegzőt rányomtam az angol szövegű papírosra, el is csúsztattam; ki nem böngészi a feliratot a herkópáter se; alá- firkantottam; pont a William név jutott eszembe; de vezetéknév is kell; Shakespearel azért már mégse akartam belekeverni ilyen kevésbé tiszta ügybe. Valami krikszkrakszot odaróttam és leléceltem. Néhány perc múlva Zsube- rács bácsinpl voltam, a pékünknél. Van a pékségnek egy ügyes kis taligája, ennek elemelési lehetőségéről kell tájékozódnom. Elszajrézása Dali Pista föladata lesz, ne az én lelke- met nyomja ez a lopás is. Zsu- berács bácsi félkilónyi kenyeret nyom a kezembe. — Mennék én is, tanító úr, de a lábaim nem bírgyák. Röstellkedtem magamban, hogy reggelre hült helyét találják a taligának, de az alkalmatosság nem az öregnek kell, hanem a tiszti pucéroknak. Nekünk viszont kapóra jön, mivel sok a cucc. Hiába hadifogoly az ember gyereke, a szajréról nem mondhat le, amíg mozogni tud. Bekopogtom Kondor-Thegzes ales úrhoz, kezdtem is, in médiás rés: — Alezredes úr, önnek ugyebár itt van a családja, nem sürgős, a hazamenetel. Én azonbqn nem tudok itt mit kezdeni. Feleségem, gyerekem van otthon, ha ugyan megvannak még. Várjak a legális hazaszállításra, mint valami sült- galambra? Hellyel kínált. Míg leereszkedtem a mély fotelba, szolidan bár, de rácsaptam a kis dohányzóasztalra: „Hát nem várok, vagyis nem várunk tovább. De nem akarok bejelentés nélkül v.."-— Ne haragudjon, megkérdezem, maga fiam, hogyismondjam ... kommunista? — Miért lennék? És mért kérdi ezt, alezredes úr? — Tudja... azt gondoltam . . . mert hogy annyira siet ... Sietek? Már augusztus van! És most én kérdezem öntől: nyilas-e, mivelhogy ennyire ráér?! — Nézze kérem, én tiszt vagyok, nagyon felelős beosztásban, nekem a helyzetem egészen más. Én sokakért felelek. Ezt bizonyára megérti. Magát azonban nem tartóztathatom, maga tudja, mit csinál. Persze nem vállalhatok magáért felelősséget. Egyébként semmi közöm se volt a nyilaskeresztesekkel, ha tudni óhajtja . . . Fölkecmeregtem a fotelmélyből. — Alezredes úr, miértüryk eddig se felelt senki. Ha fikarcnyi felelősséget érzett volna bárki is érettünk, most nem lennénk itt. Nyelt egy jókorát. Lenyelte, amit felelni akart. Jobb is, mert hiábavaló lett volna minden erőlködése a felelősség bizonygató sóra. Lehet, hogy a civilesre sikeredett „Isten önnel, jóestét"-re se mondott semmit. Nem emlékszem már. Üibaejtettem még Gyűrő Lajost, az alhadnagyot, ki hivatali főnököm volt skriblerségem idején. Talán nem fog köröztetni, inkább tekintsen állományon kívülinek ... — Igaza van, Prokötics barátom, a maga helyébe én is útrakelnék. És nagyon lehangoltan hozzáteszi :-— Cefetül levizsgázott a tiszti kar... De az altisztjeink se voltak különbek. — Hót... ami igaz, az igaz: adtunk a szarnak egy jó nagy pofont — dohogom, miközben jattolunk. óriék ezenközben szereztek kevéske almabort. Somos Antal észrevételezi, hogy ebben az italban semmiféle nóta nem terem. Máf pedig Antal úrnak igaza van, hiszen civilben fináncfővigyázó, ismeri a szakmát. Dali Pistát tájékoztatom a taliga felől. Nem is a bortól, inkább az indulás izgalmától fűtötten, eldúdoljuk: „Be van az én zubbonyzsebem varrva, Szőke kislány, mit keresel abba ? Benne van a zsoldkönyvem, Meg a leszerelő levelem, Holnapután barna lány lesz a kedvesem." Pakolitz István Rejtett kincsek az Orfeumban Tizennégy sor és egy kép a Pécsi Nemzeti Színház idei műsorfüzetében az „Új művészeink" címszó alatt. Tavaly még m. v., két Puccini-egyfelvonó- sos rendezője, az idei évadbon mór ideszerződött, tag: Éry-Kovács András rendező. A Színművészeti Főiskola színházrendezői szakán, 1982-ben végzett, de az utolsó évben már Bemutatjuk Éry-Kovács Andrást előszerződéssel a szolnoki Szigligeti Színházban rendezte diplomamunkáját. Schiller: Ármány és szerelem című drámáját, később zenés darabokat is. Mindent ki akart próbálni, így, már a főiskolán, a tananyagon kívül a különleges produkciókat is. Első diplomáját Szegeden, a tanárképző kar magyar—énekzene szakán szerezte tíz éve.- Miért lett rendezd? Nem érné meg inkább énekelni? — Ha lenne olyan hangom, énekelnék. De már a tanárképző karon kiderült, a rendezéshez vonzódom inkább. Ott egy művészeti diákkörben dolgoztam, olyan operákat, intermezzos játékokat kerestünk, amelyek nagyszínházban nem adhatók elő. Az énekszakosokkal létrehoztunk egy operatársulatát —, ez a mai napig működik Szegedi Kisopera néven, én a társulat által gondozott darabokat rendeztem. , Jártuk a Csongrád megyei kis falvakat, játszottunk. Az is ott derült ki igazán, hogy ezeket a műveket színházi keretek közé lehet helyezni. A zehén keresztül o színházat-is könnyebb és szórakoztatóbb megérteni, az opera műfaja a legtotálisabb színház, hiszen együtt van a zene, a színészi játék, a képzőművészet.- Nem idejétmúlta ez a műfaj?- Egyáltalán nem! Sőt, reneszánszát éli! Nem a műfaj haldoklik, hanem azok, akik csinálják. Vannak bizonyos megkötöttségek, a zene ellen nem lehet dolgozni, de a feladat éppen az, hogy megtaláljuk a lényegi kifejezéseket. Nem kell aktualizálni minden áron, de el kell és el is lehet szakadni a merev formai elemektől. _- A pécsi színház új stúdiószínpadán lesz erre lehetőség?- Feltétlenül. A feladatunk olyan műveket előadni, amelyeket kamaraszínhózi jelleggel is meg lehet valósítani.- Milyen új feladatok elé állítja ez az énekest?- Ez a forma színészileg is jelentős megpróbáltatások elé állít mindenkit. Nem csak énekelni kell, hanem prózát is mondani. Ezek a művek, például a mostani rendezésem, a két Offenbach-egyfelvosásos is, túlvannak a hagyományos ope- rettvilá’gon. A két vak és a Tulipatan szigetén című darabokkal olyan orfeumhangulatot szeretnénk teremteni, amely Of - fenboch orfeumszínházára volt jellemző. Itt lehetetlen hagyományos módon játszani! Ha túl leszünk rajta, gazdagodunk egy folyamattal, színházi játékgyakorlatra tehetünk szert. Éry-Kovács András „kettős életet" ól, Pécsett rendez, Pesten, a Színművészeti Főiskolán Vámos László zenés rendezői osztályában tanársegédként működik. Ide, a Pécsi Nemzeti Színházhoz ugyan véletlenül került tavaly, beugrással, de az idén már állandó tag. Tervez, újít, kísérletez. — Az almom természetesen nekem is az, hogy nagyszínházban rendezzek. De addig ki kell próbálni egy másfajta megközelítési módot is, eltávolodva a tradicionális íormáktól. Az operoirodalőm" tele van rejtett kincsekkel. Ezeket szeretnénk fölfedezni és bemutatni. Hodnik Ildikó HÉTVÉGE 9.
