Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-01 / 301. szám

Bemutató a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában

Liszt Ferenc emlékezete (2.)

Shakespeare: Lear király

Helyey László és Győry Emil

A Lear persze, nem kamaradarab. De Thália újjáépített és pompásan berendezett új pécsi otthona talán nem is nevezhető már egyszerűen kamaraszínháznak. Jól felszerelt szellemi műhely ez, ahol a dráma belső szerkezetének, az emberi jellem- és a társadalmi viszonyok szilárdságának precíziós vizsgálata folyik. Éppen alkalmas hely tehát ennek a klasszikus alkotásnak a mi útjainkra való le- vizsgáztatásához.

Peter Brookék, a Royal Shakespeare Company 1964-es vendégszereplése óta Lear - a kortársunk. Mint király és mint apa is. Egy közülünk, akire a természeti és a társadalmi munkamegosztás embereket bízott, s aki — nem tanult meg bánni velük. Szegvári Menyhért rendező és az előadás többi — jórészt szintén fiatal - résztvevője a mai harmincasok szigorú tekintetével vizsgálja a tragédiát. Látja, hogy Lear csak árnya már hajdani magának. Kicsinyesen hiú és szeszélyes lett, könnyen félrevezethető. És ami a legnagyobb baj, kezd rosz- szul vezetni. A birodalom felosztása megbocsáthatatlan tévedés, amely mérhetetlen szenvedést okoz a népnek és végveszélybe sodorja az államot.

A címszerepet játszó Győri Emil mindezt megtetézi még egy sor hiszteroid és feminin vonással. A hatalom gyakorlásáról való lemondás nála nem egyszerű szeszély, hanem egy érzelmes és hiú kamasz szintjén rekedt király és apa szeretet-zsarolása. Learnek, akárcsak a többi magunkfajta neurotikus férfinek, szüntelen önigazolásra további hatalmas mennyiségű szeretetre van szüksége. Hogy megöregedett, a lányait akarja használni erre. De azok férjnél vannak, s hogy most rájuk hárítja a kormányzás gondját is, még kevesebb módjuk vah a mély érzelmekre. (Regan — Oláh Zsuzsa, Goneril - Borbáth Ottilia, A két legidősebb kinyög még nagy nehezen egy hűség-nyilatkozatot, a kis Cordelia (Ma- ronka Csilla) azonban szánja az apját, s nem tud a szemébe hazudni. Lear ettől aztán pánikba esik. Pongyolaszerű virágos palástjában (díszlet és jelmez: Csík György m. v.) fet- leszaladgálva kacéran pipiskédig kakaskodva fenyéget, kétségbeesve toporzékol. Egyetlen szava és tette sem vall igazi királyra és apára. Szegény Cordé8. HÉTVÉGE

Leginkább talán Edgar szerepe növekszik meg, már csak Helyey érdekes tehetsége és végig következetes szerepertel- mezése miatt is. Az apja elleni merénylettel bevádolt fiú megmenti az apját, kiállva többszörösen is a hűség és emberség próbáját ebben az elbizonytalanodott és lealjaso- dott udvarban. Ha rangja szerint még nem is, tisztességét és tehetségét nézve ő tűnik tehát legalkalmasabbnak a holnap államának vezetésére. Ö kép.- viseli leginkább azt a típust, amelyet a történelem — és az előadás - keres. Pécsett ezért őt látjuk az utolsó jelenetben a koronával. Holott Lear halála után Alban herceg (Újváry Zoltán) a rangidős, az ő szavaival is fejeződik be a tragédia: „Lelkem baráti, kormányozzatok, I S tartsátok lenn a sebzett államot." Ezzel elteté-ű sebzett államot." Ezzel Alban elmegy, hogy elbocsássa a hadakat. Kent gyászára hivatkozva közli, hogy nem vállalja a közéletet. „Reám nagy út vár,

Győry Emil és Maronka Csilla

lia akit megfojtanak a börtönben; a hű Gloucester ff/. Újlaki László), akit megvakítanak; ennek kitaszítotton is hű fia, Edgar (Helyey László), valamint a derék Kent (Sipos László), aki el- űzetése után is híven szolgálja királyát - bizony jobb uralkodót érdemelnének.

De hát nem is egyéni tulajdonságaik minősítik a királyokat! Aki politizálni akar, annak tudnia kell ezt. Márpedig a pécsi előadás bevallottan politizál. Abból indul .ki, hogy királyok jönnek és mennek, de a nemzedékek nagy műve, az állam marad. Annak megmentése most a legfőbb érdek. Szívét és eszét, !hűségét ajánlja fel ehhez most itt ez a fiatal csapat. És bár bizonyítani még csak a szándékot lehet, mindenki érzi: valóban csak ők vállalhatják most fel ezt az ügyet. Ök az igazi hősök, róluk szól az előadás.

Tér István felvételei

melyet tenni kell: / A gazdám hi, nem mondhatok nemet."

Edgar így egyedül marad a színen. A jóságos, a gyanútlan, o csupaszív Edgar, aki a csalódások és a szenvedés poklában - határozott, felelős ember lett. Idegesen remegő kezében tartja még azonban a kardot, amellyel az imént féltestvérét, a bajkeverő Ed mundot megölte (a hatalom és nő-bolond fattyat Balikó Ta más játssza a tőle megszokott megnyerő fölénnyel). Egy kis fiú ekkor behozza és a szín pad közepére teszi a koronát Edgar gyanakvón, savanyú képpel szemlélgeti. Épp mivel legtehetségesebb a rá pályázók között, ő jól tudja, mibe kerül egy ilyen korona. (És sokkal szívesebben pályázna meg egy külföldi ösztöndíjat .. .) Felhangzik azonban újra a második felvonásból a Bolond dala (Vári Éva alakítja nagy színészi-emberi bravúrokkal). ,,Futó bolonddá lesz a gaz, / Gazzá bolond soha." Ez láthatólag megingatja Edgárt elhatározásában. Sokáig czonban már nem tépelődhet. A szín elsötétedik, vége az előadásnak.

Az első előadásokról még némiképp zavartan és tanácstalanul érünk haza. Néhány nap után sokminden leülepszik ózonban bennünk, és remélhetőleg ez történik majd az előadással is. Most még különösebb cél és értelem nélkül suhannak fel-le a nagyteljesítményű trögereken a piros-fehér rácsok, kissé idegesítő a váltásoknál felhangzó egyhangúan „vészterhes” zene (Papp Zoltán), s a szereplők meglehetős ügyetlenül kergetőznek még ejfen a — kivételes artisz- tikumot követelő — színpadon. Mindezt szívesen írjuk még azonban a színházavatás körüli zűrzavar terhére.

A maga elé tűzött cél és gondolati igény mindenképp érdekes és fontos vállalkozássá teszi a színházavató produkciót. A továbbiakban minden azon múlik majd, hogy mennyire vállalja önmagát. Ha megérti és megvalósítja az önnön lehetőségeit, ha kitölti egyértelműen a maga teremtette formát és gondolati teret, akkor — bár nehéz —, de hosz- szú életet jósolhatunk neki. Mert abban valószínűleg nem lesz már igaza Alban hercegnek, amit a darab legvégén jósol. „Ifjabbak, akik itt vagyunk, nem érünk Ily dolgot, s nem jut ily sokáig élnünk."

Peterdi Nagy László

CSANÁDY JÁNOS

Nehéz kaszám

Nehéz fegyverét csattogtatja a

sötét láthatár, lilán repeget

a távoli ég súlyos felleget:

kint állok a tanya udvarán

a susogó ezüstnyárfák alatt

és keblemben feszül az indulat,

a vihar előszelét érzem talán,

mely nem kímél állatot, életet,

a vihar előfutamát érzem, no lám,

mely íiem kímél senkit, sem engemet;

csukok, lehúzok redőnyt, ablakot,

ami közéig, lelkesít, borzadok

ha lecsap majd a villám itt talán,

s a repedt ég is dong rá egy nagyot,

s lezúdulnak a nyári záporok,

no lám, talán megvéd megvéd majd tanyám,

megóv, ha fedele alá futok —

de most, de még állom a kihívást,

fenyegető villámok kardjait nehéz kaszám csorbítatlan feszít

az eresz alatt, s fénylik, nem fényit!

Liszt Ferenc képe 1846-ból. (Barabás Miklós litográfiája)

A weimari karmester

A

mikor Liszt 1843 végén elvállalta a kis német hercegség udvari karmesteri posztját, Weimar már távolról sem olyan pezsgő szellemi központ, amilyen Goethe idején volt. Azonban a zenei élet Liszt megjelenésével hihetetlenül megélénkült. 1848-ig Liszt folytatta még messzi hangversenykörútjait is. Egy oroszországi útján ismerte meg Wittgenstein hercegnét, akit azonban a lángoló köl- kölcsönös vonzalom ellenére sem vehetett feleségül, mivel boldogtalan első házasságának felbontása sohasem sikerült. Magyarországi útjainak száma is növekszik. 1847-ben Pesten hallotta Erkel Hunyadi László-operáját, s néhány nap múlva maga vezényelte a darab nyitányát Bécsben.

1848-tól Liszt öt évig nem hagyta el Weimart-. Akkoriban gyülekeztek köréje tanítványai, akik ettől fogva mindenhova követték, mint az üstököst a csóvája. Megélhetését biztosítandó Liszt tizenhat évesen, 1827-ben kezdett tanítani, s kora legnagyobb zongoraművésze csakhamar pedagógusként is az elsők közé került.

A karmester Liszt zenetörténeti érdeme, hogy elsőnek vezényelte német földön jóbarátjának, Berlioznak forradalmian új alkotásait. Az elsők között ismerte föl Richard Wagner zsenijét. Liszt segítette Wagnert, amikor az 1849,-es drezdai forradalmi eseményekben való aktív részvétele miatt amaz menekülni • kényszerült. Miközben Wagnert egész né- metfödön letartóztatás fenyegetné, Lisz vezényli Weimar- ban a Tannhausert (1848), a Bolygó hollandit (1853) s a Lohengrin ősbemutatóját (1850). Valóságos Wagner-kultuszt teremt tehát.

Liszt, aki ifjú korától kezdve játszotta a Rákóczi-indulót, a magyar szabadságmozgalmak zenei szimbólumát, élénken figyelte az 1848-as magyar szabadságharc eseményeit, s lelkesedett honfitársai bátorságáért: „Nos, hát az én honfitársaim egyszerűen nagy dolgokat csináltak: szívem mélyéből örülök neki" (Liszt levele, 1848. március 30.). A bukás hírére, az aradi vértanúk emlékére megdöbbentő drámai erejű, lá- tomásos gyászzenét ír, a Funé- railles című zongoradarabot. S hogy érzései később sem változtak, jelzi 1877-ben keletkezett darabja, a Petőfi szellemét s a reformkor nagyjait megörökítő zongoraciklus, a Magyar történelmi arcképek (1885). 1884-ben, a budapesti Operaház megnyitására Liszt Magyar Király-dalt írt, dallama . azonban a rebellis Rá- kóczi-nóta. Hiába írta a kéziratra a vallomást: „Mint magyar hazámnak hű fia”, a felségsértő dal nem hangozhatott el.

A weimari idő - hisz Liszt hazafiságának jelzéséül előre szaladtam a történelemben — a nagyszabású zeneszerzői kibontakozásé. Ekkor született az Esz-dúr és az A-dúr zongora- verseny, a pisai freskó ihlette Haláltánc-vi zió, egy híján 12 szimfonikus költemény, közöttük a Les Preludes, a Mazep- pa, a Tasso. Az 1850-és évekből való a monumentális, a pianistákat mindmáig próbára tevő h-moll Szonáta, s az esztergomi bazilika felszentelésére 1855-ben írt, és tömérdek gáncsoskodás után egy év múlva elhangzott Ünnepi Mise

A Liszt által képviselt új irányzat sorsa nem volt köny- nyű. Miután Weimarban 43 operát, főleg új műveket vezényelt, 1857-ben Liszt valóságos szervezett bojkottba ütközött, s karmesteri állásáról' lemondott. 1860 elején hagyományőrző muzsikusok — közöttük Brahms és a magyar születésű nagyszerű hegedűs, Poa- chim — aláírásával tiltakozás jelent meg Liszt és Wagner új zenéje ellen. Az általános Német Zeneegylet, amely a kortárs zene terjesztésében 1935-ig oly fontos szerepet töltött be, megalakulásakor, 1861-ben mégis Liszt Ferencet választotta díszelnökéül, elismerve mintegy művészi és szervezői érdemeit.

A weimari müvek jelentős részében Liszt továbbfejlesztette a programzenét. Ezért kiváltképp sok támadás érte, pedig nincs különbség irodalmi, képzőművészeti inspiröciójú és ilyen utalások nélkül írt alkotásai között. Azt azonban pontosan megértették, akik a hagyomány nevében ítélkeztek fölötte, hogy Liszt művészetében teljesen új zenei gondolkozás jelenik meg, új formák, harmóniák, dallamok. S az a valójában soha nem felszínes csillogás, amely korai darab- lait jellemezte, a szimfonikus költeményekben, a Faust-szim- fóniában, a h-moll szonátában nem lelhető tel többé.

Bieuer János