Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)
1986-11-01 / 301. szám
Szaporodó állomány Mulard kacsa a tsz-ekben Tőkés piacra szállítják a máját ■Üli irritáló? A mulard kacsa mája 30-35 dekagrammos súlyával eléri a libamáj felét. S hogy ízre sem akármilyen, ezt a francia és svájci kereslet igazolja. Pár éve foglalkozik néhány Baranya megyei termelőszövetkezet mu- lardkacsa-előállítással, az egyik tojástermeléssel, a másik keltetéssel, megint más neveléssel. Közös vonásuk az, hogy szerződés alapján a Baranya Megyei Baromfifeldolgozó és -forgalmazó Közös Vállalat fogja össze ténykedésüket, a kacsamáj általa jut el a nyugati fogyasztókhoz. * A pekingi tojó és a barbari gácsér házasításával jön létre a mulardkacsa — nem kis nehézségek árán. Ugyanis v a nagytestű, nehéz mozgású, fekete hímek idegenkednek a fehér tojótól, s az eredmény a sok terméketlen tojás. De ez csak a keltetés tizedik napja után, a lámpázáskor derül ki. Hímesházán idén 145 000 mulardkacsa kelt ki, a Baromfi- feldolgozótól tavaly ősszel vásárolt 3000 tojó és 1200 gácsér jóvoltából.- Az állományt fejleszteni kívánjuk, ezért napos korú tojóból négyezret, négyhetes gácsérból 1900-at szereztünk be. Ezek termelés szempontjából o jövő évben jönnek számításba — mondja Mihelisz András, a hímesházi termelőszövetkezet állattenyésztési főágazatvezető- je. Tavaly még 14 hetes korban vették meg a gácsérokat, darabját ötszázért. Most feleannyiért iutnak hozzá, s a tízhetes tartási-nevelési költség is bőven futja a maradék kétszázötvenből. A nyolcvanas évek elejétől foglalkoznak mulard kacsával. Több tízezret neveltek fel a hímesháziak. 1983-tól foglalkoznak törzsállománytartással és keltetéssel. A kikelt kacsák aztán nevelőtelepekre kerülnek, de már másik tsz-ben. * Görcsönydobokán, ó sombe- reki tsz telepén csak mulard kacsák találhatók. Szülőpárokkal, keltetéssel ők pem foglalkoznak. A napos korban idekerült kacsák tizennégyhetesen távoznak tömésre készen. A megfelelő májnagyságot ugyanis a tizenhárom napos tömési idő végére érik el. De az már a tömőszakcsoportoknál történik. A görcsönydobokai telepen 1984-ben jelentősebb beruházás nélkül indulhatott a mulard- kacsa-nevelés. — Évente 90-100 000 napos- kacsát fogadunk, az elhüllás mindössze 4—5 százalékos — tudom meg Szűcs Vilmostól, a sombereki tsz baromfiágazatvezetőjétől. A mulard kacsa rendkívül érzékeny, ezért kéthetes koráig fűtött, majd még •két héten át fűtetlen, de zárt helyen tartjuk. Somberekén a mulardkacsa- nevelés 11—15 milliós termelési értéknövekedést eredményezett. Az árbevételarányos nyereség nyolc százalék körüli, ha jól sikerül az év.- Milyen tulajdonságok jellemzik a mulard kacsát? - kérdem Szűcs Vilmostól.- A sötét színe miatt keresi az árnyékosabb helyet. Nem fürdik, nem úszkál, csak itatáshoz kell neki víz. Csendes állat, de nem békés. Éppen ezért háromhetes korban végrehajtjuk a csőrözést, nehogy kitépjék egymás tollát. Az éves szerződött mennyiség 246 tonna rnulard kacsa. Egy kilogramm súlygyarapodáshoz 4,5 kilogramm takarmány szükséges. Idén még a Gobonafor- gaími Vállalattal kevertelték a tápot, de jövőre már a vásárolt granuláló berendezéssel a tsz állíthatja elő. — A nevelési idő áprilistól november végéig tart - mondja Szűcs Vilmos. — Azonban már az októberi bűvösebb éjszakákat és meleg nappalokat nehezen viselik az állatok, s a koleraveszély is megnő. A telepen tizennégyezer 16 hetes és hétezer 15 hetes, úgynevezett , túltartott kacsa várt kocsira rakásra október végén. A Baromfifeldolgozó kötbért fizet, ha nem viszi el 14 hetes korban a kacsákat. * — Nálunk is gond, ha két-há- rom hetet késnek az elszállítások — állítja Renner Tibor, a sásdi tsz elnöke. — A gazdaságosságot rontja, sőt megkérdőjelezi a túltartás. A Baromfi- feldolgozó naponta ötven fillért fizet kacsánként, de a napi tartási költség közel két forint. Több tízezer állat esetében ez elviszi a nyereséget; A sásdiak 1984-ben vásároltak először mulard kacsát a Baromfifeldolgozótól. A közel tizenötezer naposkacsát a vásárosdombói telepen nevelték fel, ahol korábban pecsenye- csirkét és libát tartottak. Az ei- hullási százalék magas volt a kezdő évben. 1985-ben 68 500 naposkacsót vettek felnevelésre. A felnevelt, majd leadott kacsákat a Baromfifeldolgozó ‘helyezte ki és helyezi ki ma is tömésre a szakcsoportokhoz. Szülőpárokat tavaly vásároltak először a sásdiak, 3000 tojót és ezer gácsért, hogy maguk állítsák elő a végterméket. A tékesi csirketelep átalakítása után oda került a törzsállomány. A tojástermelés idén január végén kezdődött és harminc héten át tartott. Az eredmény: közel 355 000 tojás. — Keltetőgépbe összesen 341 000 tojás került, ebből 170 ezret a tizedik keltetési nap után terméketlenség miatt kiselejteztünk. - tájékoztat Sarong Ilona, a tsz baromfiágazatának vezető'helyettese. A kelés: százalék végül is 37 lett. Ez 126 625 kiskacsát jelent. A tékesi keltetőállomásról a naposkacsókat Füzesre és Kovácsszénájára szállították az előnevelőkbe. A nevelés közbeni elhullást százalék alaposan lecsökkent, a saját kelte- tésű állománynál 4,6 százaléknál tartanak jelenleg. — Ez még módosulni fog, mivel pillanatnyilag még több mint 48 ezres a kacsaállományunk, ebből 17 000 kacsa tül- tartott, azaz meghaladta a 14 hetes kort. Az ez évben eddig elszállított mennyiség 54 000 darab. A „ sásdi termelőszövetkezet megvásárolta már a jövő évi leendő szülőpárokat. A vertikum: a pekingi tojó- és a barbari gácsérnevelés, tojásterme- Jés, keltetés, majd az így létrejött mulard kacsa 14 hétig tartása úgy néz ki, hogy továbbra is fennmarad. L. Cs. K. M ind gyakrabban hallani e szót: irritáló. A közvéleményt, úgymond irritálja egyesek magas jövedelme, az erre alapuló életmódja. Irritálnak a Mecsek-oldali luxusvillák, a nyugati gépkocsik, a világkörüli utak, de alkalmasint irritálnak, hogy egyesek Adidas- és Spedo-szerelé- sekben járkálnak, butikdivatban feszítenek és rendszeresen étteremben táplálkoznak. Az úgynevezett közvélemény rendőrért, bíróért kiált, szeretné, ha körmére néznének „ezeknek": kinek, miből telik minderre. Elszámoltatnák őket fillérre, azokat, kik egy fejjel is kilógnak az anyagi javak átlagsorából, mely számunkra, a többség számára ugyancsak alacsony, ha nem alacsonyodó. Más oldalról meg irritál, ha egyenlősdi folyik a béremelésben, ha X. szintén kap kétszázat, pedig felét sem dolgozza, amit én, s irritál az is, hogy Y. vajon miért kapott háromszázat, amikor pedig . . . X-et, Y-t meg engem, mint bérből és fizetésből élőt irritálják azok, akik nem bérből és fizetésből élnek. Változó intenzitással. A paraszolvenciából jól élők például ma kevésbé zavarnak, bosszantanak mint tegnap, elvégre nem mindennap jár az ember orvoshoz, egyszer, ha kétszer szülünk csak, igazán kibírható az az ötezer, amibe ma egy szülés kerül — a dokik különben sem irritálják magatartásukkal a környezetüket. Ami zavar, bosszant, idegesít, az legfeljebb csak az, hogy paraszolvenciás tevékenységüket olykor „állami" időben, „állami" gyógyeszközök igénybevételével, „állami" ágyakra való fektetéssel végzik, s ebből az állam vajmi keveset profitál. S ma már az is kevésbé zavar, bosszant, idegesít, hogy a röntgenesek, a la- borosok szintúgy nem kapnak párát, mint ahogy tegnap nem kaptak, pedig hát ők is el- mindták a hipokráteszi esküt. Aztán már kevésbé irritál ma bennünket a benzinkutasok jövedelme, egyrészt szaporodnak az önkiszolgáló kutak, másrészt nem csökkennek a benzinárak, harmadrészt valahogy elfeledkeztünk róluk — már nagy lebukások is alig vannak, kútátállítósok, jószerével már meg is bocsátottunk nekik. Ma irritálóak a butikosok. Azok, akik megvesznek az állami boltban egy százasért egy fehér trikót, rászitáztat- nak — anyag, munkabér egy huszas - valami divatos jelet, s eladják három-négyért; akik felvásárolják az olcsó áruk boltjában a hibás tekercseket, mosógépben meggyü- retik, valami ordenáré színre festetik, összevarratják, lehető- legleg sok csattal, s leszakítanak 5—600 százalékos profitot. Adórendszer kérdése az egész, legyintenek, akik már csak egészségügyi okokból is tartózkodnak attól, hogy bármi irritálhassa őket, a sok idegeskedés nem használ a szívnek ebben szerzett jószág ebül vész el. Már a butikosok sem irritálnak tehát annyira, mint az adórendszer, ennél jobban már csak a butikosokat irritálja az adórendszer, ami már a bérből és fizetésből élőket is irritálja, zavarja, bosszantja. Ami igazán irritál, az a magas jövedelem. A magyar gazdaságban eddig egyedülálló vállalkozás jött létre: 95 ipari szövetkezet, 20 állami vállalat és 3 pénzintézet 630 millió forintos induló tőkével Trade-Coop néven szövetkezeti kereskedőházat alapított. A Trade-Coop alaptőkéjéhez az OKISZ 150 millió forinttal járult hozzá, ezen kívül vállalta, hogy minden egyes szövetkezet, illetve szövetkezeti vállalat tőkehozzájárulását saját forrásból, 'vissza nem fizetendő formában megduplázza, így a 95 szövetkezet és az OKISZ összesen 463 millió forintot fizetett be. A feltalálókét már lassan lenyeltük, csak lehetőleg egy másik városban találjanak fel, a szülészorvosokét is lenyeltük, csak ne menjen az asszony szülni, a butikosokét is lenyeljük, csak varrj magadnak fiam az adórendszert is lenyeljük, hiszen régi hagyományai vannak az adóhivatal ló- vátételének, állítólag a monarchia idejére nyúlnak visz- sza ezek a gyökerek, s ma már minden jó, ami monarchiabeli, — kori. H a magas jövedelmeket látunk, vagy látunk vélni, rögtön csalásra, ha másmilyenre nem, adócsalásra gondolunk. Jócskán van ilyen is. Lehet. Dehát a magas jövedelmek áru- és pénzviszonyok között nem feltétlenül, s nem elsősorban csalásból származnak. Hanem munkából: esetenként saját munkából, máskor mások munkájának kisajátításából. A butikos saját munkájából, amivel felvásárol, befestet, megvarrat, elad, s a festő, a varrónő munkája java részének kisajátításából — a „csalás" csak ennyi. Sok minden nem úgy működik a társadalmi törvények közül, mint ahogy működhetne abszolút pénz- és áruviszonyok között, de hót az érték- és az érték- többletretermelés-törvénye úgy, ahogy működik: értékén cserélnek gazdát a javak, még a munkaerőáru értéke is: a butikos értékén veszi az olcsó méterárut, értékén a fehér trikót, értékén a varrónőt, s értékén is adja el termékét. Általában így zajlik le a fő folyamat, mit csak tarkíthatnak, fel - sallangozhatnak kisébb-na- gyobb csalások, kereskedelmiek éppen úqy, mint adóhivataliak. S feldíszíthet a keresletkínálat, az árat az értéktől eltérítő törvénye. Mint ahogy magas jövedelem származhat és származik is, ha valamely tevékenység monopolhelyzetbe kerül. A monopolhelyzet szintén eltéríti az árat az értéktől, s érthetően, nem lefelé. A bérből és fizetésből élő nem talál valamely árut, vagy szolgáltatást a piacon, vagy keveset talál belőle — ekkor hajlandó értékén felül megvenni, csakhogy részesüljön belőle. Ha nem talál divatos ruhát, az egységnyi árszínvonalú állami, esetleg szövetkezeti kereskedelemben, akkor megveszi a kétegy- ségnyi árszínvonalú butikban. Véltük, ha sok lesz a butik, majd letörik egymás árait. De nem. Mert mégcsak árkartellt sem kell kötniük a butikosoknak, az árkartell létrejön, mert nem a butik a butiknak a konkurense, hanem a butikosok az állami, szövetkezeti ruhaiparnak kereskedelemnek. Ha a bérből, fizetésből élő építkezni akar, akkor mesterembert kell fogadnia, mesterember pedig nincs annyi, mint ahány építkezés. A mesterember munkaerőértéke tehát megemelkedik, különösen, ha belátható időn belül, s elfogadható minőségben építi az építendőt. A bérből és fizetésből élőt irritálja, hogy egy napi munkáért fizet annyit, amennyit iá esetben eqy hét alatt megkeres, ha azt akarja, hogy haladjon az építkezés .A mesterembert irritálja. hogy sokat kell adóznia, hogy magas sztk-t kell fizetnie, de tudatában munkavégző képessége értékének: megkéri az értéket minimum, de mivel hiány van belőle, az Az ipari szövetkezetek méretei, piaci ismeretei gyakran nem teszik lehetővé, hogy termékeiket 'külföldön gyorsan és gazdaságosan 'értékesítsék. Máskor - bár az ipari szövetkezet által gyártott termékre nagy igény lenne a külpiacokon — a szövetkezetnek nincs elegendő kapacitása. A mostani új vállalkozás célja éppen a termelés és a piaci munka eddiginél jobb összehtjngolása. Ennek érdekében _a Trade- Coop vállalkozik arra, hogy — piaci információi alapján - beszerzi a teimeléshez szükséges anyagökat, biztosítja a gyártáshoz szükséges gépeket, árat értékén felül állapítja meg. A vállalati kőművest meg irritálja, hogy ő felét sem keresi, mint a „vállalkozó" kőműves, igaz, neki keze alá adják a téglát, ha adják, s nem magának kell beszereznie, most már nem csúszópénzért, mert téglából már van elég. Mindamellett folyik a társadalmi alkudozás. Árura, szolgáltatásra szükség van, aki ezt előállítja, arányosan kereshessen is többet — ebben már nagyjából már közmegegyeztünk. A mértékeken még nem. A vállalkozó úgy tartja, a törvényes pluszjövedelme nincs arányban a plusztevékenységével, progresszív az adó, ezért vagy megáll egy bizonyos szintnél, s nem szolgáltat, termel többet, pedig még tehetné, de már nem éri meg neki, vagy pedig kisebb nagyobb csalásokra kényszeríti magát, hogy az általa méltányosnak tartott hasznot magáénak mondhassa. A bérből-fize- tésből élő meg leggyakrabban csak a pluszjövedelmet látja, mely jóval több az övéhez képest, s ami mögötte lévő munkát, kockázatot, közgazdasági okságokat már nem — ezért általánosít, s törvénytelennek, csaláson alapulónak tart minden olyon életszínvonalat, ami az övénél magasabb. Mindamellett valóban léteznek olyan magas jövedelmek, melyek akár csalással, akár monopolhelyzetből, akár hi- ónyterületre való bevonulásból keletkeznek, s amelyek indokolatlanul nagyok. Ezeket a jövedelmeket valóban el kell vonni — mégpedig úgy, hogy az elvonás mértéke is megfelelő legyen, de egyúttal elismerje, a kezdeményezőkészséget, a pluszmunkát, s ne o tevékenység beszüntetésre ösztönözzön. S bizony szükséges az árak és értékek közelítése. Mert míg bizonyos árut, szolgáltatást dotál, támogat az állam, addig másokat drágábban kell adnia értékénél, hogy ebből finanszírozhassa a támogatottat. Nem nehéz kitalálni, hogyha egy vállalkozó olyan területen tevékenykedik, melynek áruiát, szolqáltatását felfelé térítettek el értékétől, akkor ő is hozzájut az értékkülönbözethez — amit aztán vagv el lehet vonni, vagy nem. Többnyire nem, vagy aliq. S azt sem nehéz kitalálni, hoqy viszont nem foq azon a területen termelni, szolgáltatni, melynek árait lefelé térítették el, mert a dotációt ő, többnyire nem, vagy alig kapja meg. B ármennyire is irritáló, senki sem születik adócsalónak, szélhámosnak s a-mi társadalmi viszonyaink között az is elkerülhető .hogy bárki is gazdagnak szülessék, vagy indokolatlan mértékben részesüljön az anyagi iavak elosztásakor, újraelosztásakor. Ha mégis lesznek üaveskedők, akkor annak objektiv. a gazdaságban, gazdálkodásban gyökerező okai is vannak s ezek valóban irri- tálóakká válhatnak. S ilyen objektív okokat számosakat találunk életünkben, íav oéldáut méq az adórendszert is, mely uqvan nem hibátlan, de alkalmasabb, mint a réai az indokolatlan iövedelemkülönbséqek csökkentésére és a vállalkozó kedv fenntartására egyaránt. segítséget nyújt a piacon resett termékek 'kifejlesztéséhez. Mivel az arukat döntően nem bizományba veszi át, hanem azokat felvásárolja, tulajdonképpen a szövetkezeteiktől átvállalja azt a kockázatot, amelyet azok kis mé-etük miatt nem tudnak elviselni. Egyelőre a külföldi kapcsolatokban támaszkodni kíván az alapító külkereskedelmi vállalatok piaci hálózatára, de a tervek szerint új, saját piaci hálózatot kíván kiépíteni. HÉTVÉGE 5. Bodó László Szövetkezeti kereskedőház
