Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)
1986-11-01 / 301. szám
Lakóházak a főutca mentén Egy hangulatos porta O tt, ahol Antalszállást követően — szép ívű kanyarba hajlik az út, egy leágazás nyílik Terecsenypusz- ta felé. Lehúzom a kocsi ablakát, a fáradó erdő fanyarfrissítő levegője árad be. Nem jártam még Terecsenyben, milyen messze lehet, nem tudom. A keskeny aszfaltcsík mellől hátrább húzódtak* a fák. Az út lefelé lejt, alig pár száz méter után érem el a falu első házát. Az útból utca lesz, elszalad a település másik végéig, talán négyszáz méterre felolvad a mezei út porában. Kerítésként toppan elém a völgy falut érő alján, az ápolt erdő bükkfáinak nyúlánk, szürke törzse: ne menj tovább! Pedig mennék, csábítóan szép ez a vidék. Dédelgetem magamban a gondolatot: ha megint meleg lesz a napsugár, feltétlenül továbbmegyek. A völgy ölébe, az erdők mögé, A posta udvarán sepregető asszonyt kérdem: melyik Kirsch Antal háza? * . Kirsch Antal amúgy is temperamentumos ember, de ez a Terecsenypuszta dolog még most is egészen kiborítja . . . Már azzal várt, hogy kikészített egy államtitkári határozatot. Perdöntőnek véli, mert benne — nincs tízéves rajta a dátum — az is olvasható: ,,A település elsorvadása nem várható, mivel 1975-ben utat kapott.” Ez pedig sok egyéb mellett — Terecsenyben mindenképpen — rang! — És tessék, nézze meg! Most is az. van kiírva a leágazásnál: Terecsenypuszta! Elterjedt ugyebár, mit értenek az emberek puszta alatt. Major, két-három ház, ahol cselédek élnek... — Terecseny — érvel Kirsch Tóni bátyám — soha sem volt puszta! Negyvenöt után 3-400 lakosa volt, házanként öt-hat gyerek. Kértük is: töröljék Terecseny neve mellől a puszta szót! Már mikor kértük! Itt van ez az államtitkári határozat is, benne: település, de még csak nem is válaszoltak nekünk... Sétálgatunk Kirsch .Antallal a falu utcájába*). Vagyis hát tulajdonképpen az országúton. Süt a Nap, szépek a fények, de azért ő is begombolja kötött kabátját. Majd minden háznál megállunk — ktnek- minek nincs itt története? mond egy-két mondatot. Két okból is ismer mindenkit és mindent: Kirsch Antal tanácstag. .Szentlászlón, a közös ta6. HÉTVÉGE nácsban. Korábban — meséli, de maga is belátja, fölöttébb nehéz eligazodni a település legújabbkori történetében - Almamellékhez tartozott, mint külterületi lakott hely. Évek során ürült a falu, elcsendesedett az iskola, magányossá váltak az öreg kis házak. Mint az is, amelyikben Kirsch Antal született.- Nádteteje volt, kéménye nem .., Most is ott van a kis ház, az új portával szemben, az út túloldalán. Persze, már valakik átalakították, nyoma sincsen a nádtetőnek, fehér falai ragyognak a napfényben. Zöld fűvű kert öleli. Ez a másik ok, aminek alapján Kirsch Antal mindenkit ismer Terecsenyben: hogy itt is született. Édesanyját figyelem, —, arcának hamvas bőrét lágy Öreg harangláb ráncok rajzolták tele, sok mindent átélhetett — nem pillant a túloldali kis ház felé. Itt, Terecsenyben csak a van-on lehet ellágyulni. Még a nyári konyhában is fürdőszoba. Természetesen Kirsch Antal maga csinálta, szép csempékkel, fényes csapokkal.- Jó konyhát vezetünk — nyugtázza a dicséretet. — A régi házról meg még annyit: ami már megvan, azt valamilyen formában meg kell tartani. Az iparban sem csak azt csinálják, ami rentábilis... * Elmegyünk a domb felé vezető, az erdő fái közé búvá úton, a régi vasútállomásra. A jókora tábla - TERECSENYPUSZTA - tartórúdjai rozsdásan roggyantak, megbicsaklott a tábla lemeze maga is, lehullott körték roppannak-majszolódnak szét lépteink alatt. A síneknek, talpfáknak nyoma sincs. Az épület—elnézem, mimindenre volt jó egy ilyen őrház: állattartásra, méheskedésre, konyhakertre, padláson száradó diónak, pincében pihenő aludtejnek, a szabad órák szép csendjének — teljesen üres. Mondja Kirsch Antal: valamilyen cég vendégháznak, vagy minek használja, voltak itt nagy murik, tudna egy-két csiklandós esetet mesélni, de hagyjuk meg a békéjét ennek az elhagyott kis állomásnak, ahová már nem vezet a hajdani salakos ösvény a faluból, amit még köz- világítással is elláttak, most pedig teljesen értelmetlenül ágaskodnak a; villanyoszlopok a fák között, mert benövi a régi utat az erdő. Diót keresgélünk, kemény héja van nagyon. Elmegyünk persze a falu végén lévő erdészlakba is. Ma turistaház, érinti az országos kék út. Hajdan gazdája gat- tert szerelt fel az épület oldalába, még ma is leszedhető az áram a jókora konnektorból. És elmegyünk az Aligvár-kulcsos- házhoz is. Az Aligvár-on megakadok.- A monda szerint a kapós-, vári népfelkelők 1848-ban levonultak a Drávavidékre. Jel- lasich túlerőben lévő és jobban felvonult csapatai elől azonban visszavonulásra kényszerültek. Amikor az erdei úton, Almamelléktől Kaposvár felé tartottak, betértek az ott lévő csárdába és többen azt mondták: alig vártam, hogy ide érjünk. Innen kapta volna a hevét. Mellette az iskola, persze nebulók nélkül már. Pedig ugyancsak tömöttek lehettek a padjai, ha minden ház udvarán öt-hat gyerek futkározott! Most Szentlószlóra járnak az óvodások, tanulók, ha a fél hetes buszra nem szállnak fel, nem érik el a következő járattal a tanítás kezdetét. Korán kell kelniük, túl korán a tere- csenyi kisgyerekeknek. * Boltunk van, postánk van — mondja Kirsch Antal. — A postát meg akarták szüntetni, de ellenmagyaráztuk, így megmaradt, minden házba jár az újság, önálló jrnáyítószámunk van: 7938! A boltosné és egyben az Italbolt vezetőnője Wunsch Sán- dorné. Háza kerítésére támaszkodva beszélget, szabadságon van. Ebben a két hétben mozgó ABC jön ki minden nap. Mond egy meghökkentő számot. A bolt éves forgalma kétmillió forint körüf van. Ma Terecsenyben 200 ember él. — Van persze, ami hiányzik, amiből keveset kapok . . . — A sör! - szól közbe Kirsch Antal. - Egy emberre egy hétre egy üveggel jut. Hacsak nem hozza Kaposvárról, vagy Szent- lászlóról, vagy éppen Szigetvárról a többit... Mindezzel együtt Kirsch Antal — pár évvel a nyugdíj előtt - elégedett ember. Kaposváron dolgozik a vizeseknél, jó szakembernek tartják. - ,,Ha azt mondják: Tónikám, ennek ekkorra meg kell lennie, az kérem meg is lesz!" -, tiszteli a munkáját, nem enged a színvonalból. Csak ezzel a puszta dologgal nem tud megbékélni. — Tudja, mi van lakhelyként a személyi igazolványunkba írva? Boldogasszonyfa^Terecseny. Hát mi közünk nekünk Boldogasszonyfához? Terecsenyiek- nek?l... * K éső délután kimegyünk a határba. Kirsch Antal nem tud meglenni az erdők- mezők nélkül. A szürkület és a hideg gyorsan jön. A hatalmas kukoricatáblákból előóvakodott őzek körvonala-mozgása meglágyul a puha sötétedésben. Virgonckodó gidáik — megszabadulva a bokrok-indák-tüskék fogságából — merészen szökdécselnek. Balett a tarlón. Amíg el nem takarja őket az éjszaka függönye. Mészáros Attila A posta épülete Cseri László felvételei Elvi tisztán látással tudatos cselekvést! A pártoktatás új követelményei A napokban közel tizenhétezer felnőtt ül a politikai iskola „padjaiba", a pártoktatás keretében. Az idén felgyorsult a tartalmi és szervezeti követelményekhez való igazodás azért, hogy „a marxizmus—leninizmus oktatása eszméink, világnézetünk terjesztésével segítse a szocialista építőmunka feladatainak megoldását.” A kongresszusi határozatok követelményeinek akkor tud a pártoktatás jól megfelelni, ha tartalma folyamatosan követi a megváltozott társadalmi, gazdasági valóságot, ha a marxizmus—leninizmus elméleti tanításait a mai kor, a mai viszonyok tendenciáit, bonyolult valóságát figyelembe véve dolgozza fel. Ma különösen időszerű, hogy sokoldalúan tanulmányozzuk a Magyar Szocialista Munkáspárt 30 év alatt felhalmozott történelmi értékű tapasztalatait, az elmélet és a gyakorlat politikai összhangjának megteremtése érdekében kifejtett erőfeszítéseit. Ennek során meggyőződhetünk arról, hogy a marxizmus—lenihizmus elvei alapján, módszerének alkotó alkalmazásáról — a tudományos kutatások eredményeinek hasznosításával — megválaszolhatók a szocializmus építésének kérdései. A szocializmus fejlődése nem ellentmondás-menetes, nem mindenkor egyenletes ütemű, még időleges visszaesések is előfordulhatnak. Az is igaz, hogy megtorpanásaink nem törvényszerűek, a külső tényezők hatásai mellett legtöbbször a társadalmi törvényszerűségek késői felismeréséből, a saját mulasztásainkból származtak. Az utóbbi három évtized fontos tapasztalata az is, hogy a szocializmus építésének általános követelményei és a nemzeti adottságok ötvözése alapján nemzeti összefogással nagy tettekre vagyunk ké- I pesek. A mai helyzetről és a tennivalókról, főként a hogyanokról sokféle vélemény hallható. A vitákban szükséges a drága áron szerzett tapasz- I talatainkból néhányat szem előtt tartani: A néphatalom fennmaradása és fejlődése elválaszthatatlan a párt politikájától, egységétől, egész I tevékenységétől; A párt és a dolgozó nép közti, kölcsönös bizalom, szoros • kapcsolat, i feltétele az eredményes éoí- ; tőmunkának. A gyakorlat próbáját kiállt fő politikai irányvonal védelmezésével és í a folyamatos megújulással, a fejlődésből fakadó ellentmondások sokaságát sikerült feloldani. Ezek szellemében, közös erővel a közös óhajt kifejező kongresszusi célok is elérhetők. A szocialista fejlődéssel összefüggésben jelentkező, új kérdések megválaszolásához, az új feladatok megoldásához szükséges, hogy képesek legyünk a haladást szolgáló új gondolatok folyamatos befogadására. Óvjuk magunkat az idejétmúlt' nézetektől és gyakorlattól. Ugyanakkor kellő érzékenységet tanúsítsunk az elveinket, politikánkat „jobbról", vagy „balról” eltorzító nézetekkel szemben. A hétköznapok forgatagában- — a történelmi jelentőségű sorskérdések mellett — az embei*eket elsősorban a napi politikai és, gazdasági kérdések foglalkoztatják. Ez természetes. A pártoktatásban mégis szükséges az alapvető politikai döntések elméleti igépyű feldolgozása. Az elvi tisztánlátás nemcsak az elvek és a politika szoros kapcsolatát segít megérteni, hanem a tudatos cselekvési is ösztönzi. A politikai szükségletet szolgálja a pártoktatás akkor is, ha a szervezésnél jobban számolunk az adott területen jelentkező eszmei-politikai állapotokkal, a soron lévő feladatok megoldásához szükséges személyi feltételekkel. Az idei év előkészítésénél az első lépések megtörténtek. Több helyen viszont az oktatási forma megválasztásában, a hallgatók beiskolázásában kísért a formalizmus. Az oktatás azzal is segítheti a politikát, ha az esz- mecsérék során elhangzottakat eljuttatjuk a helyi politi- j kai és szakmai vezetéshez. Az így közkinccsé váló tapasz- i tolatok hasznosíthatók a köz- . hangulat megítélésekor, az újabb tennivalók meghatározásakor. A pártoktatás szerkezete, tematikája, figyelembe veszi a mostani időszak legfontosabb kérdéseit és tennivalóit. Lehetővé teszi a gazdaságpolitika gyakorlatban való alakulásának, a politikai intézményrendszer működésének tanulmányozását, az időszerű ideológiai, politikai kérdések megvitatását. A politikának a gazdaság- politikai eleme foglalkoztat legtöbbünket. Ezt bizonyítja, hogy az összes pártoktatási csoport mintegy fele ezzel foglalkozik. Az érdeklődésben szerepet játszik, hogy a gazdasági célkitűzéseink : megvalósulása kihat a pénz- j tárcára is. Befolyásolja az is, hogy még nem bontakozott ki I a XIII. kongresszuson meg- I jelölt hatékony és fokozato- > san élénkülő gazdasági folyamat. Az eszmecseréken célszerű számba venni a gazdasd- ■ gi törvényeket ,a gazdaságfejlettségi színvonalát, a rajtunk kívül álló külső és belső körülményeket, a lehetőségeket. Az orszságds összefüggések mellett tegyük mérlegre a saját gazdasági egységeink, , a költségvetési szervezeteink munkáját és az önnön tevékenységünket is. A VII. ötéves terv gazdaságpolitikai céljai ma is he- I lyeselhetők. Hisz ezek a mű- • szaki fejlődés gyorsításán j alapuló intenzív fejlődést, az adósságállomány csökkentését, a gazdasági fejlődés ) élénkítését, az antiinflációs í politika megvalósítását szolgálják. Valóraváltásukhoz az eddigieknél nagyobb erőfeszítésekre van szükség. Egy- ! részt a célokat szolgáló fel- í tételek, eszközök megteremtése érdekében, amiben meghatározó a központi irányítás j szerepe. Másrészt nem lebecsülendő a vállalati, szövet- . kezeti vezetésre és kollektívákra háruló felelősség sem. Időszerű a gazdaságot körülvevő egész társadalmi hatásrendszeren is elgondolkodni. Olyan tényezőket szükséges szemügyre venni, mint a munkamorál alakulása, a termelői és fogyasztói magatartás elkülönülése, a differenciált. javadalmazás és anyagi gyarapodás megítélése,- a társadalmi és személyi tulajdonhoz való viszony különbsége stb. Ha ezeken is elgondolkodunk, segítünk fel- tárói az ellentmondásos helyzet és magatartás mozgatóit, közös erővel tehetünk a negatív jelenségek, tendenciák visszaszorításáért. A. pártoktatás akkor tölti be jól a szerepét, akkor vonzó, ha ismertet és módszert ad a valóságban való eligazodáshoz, ha érveket ad igazunk megvédéséhez. S ha — ezek mellett - kicserélhetjük gondolatainkat, tapasztalatainkat, ha mérlegre tehetjük véleményünket. Ennek során elérhetjük, hogy lesz türelmünk mások, a miénktől -eltérő — véleményét meghallgatni és megtanulhatjuk egymást meggyőződésből, érvekkel meggyőzni. Kiss György, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője
