Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)
1986-11-22 / 321. szám
Újabb több tíz négyzet- méterrel növekedett a hajdani pécsi püspökvár ásatási területén a fekete kát- ránylemez-borítású védőtető — alatta 1986-ban előkerült középkori falmaradványok alusszák téli álmukat. Idén tovább tisztázódtak a dolgok, s újabb kérdőjelek születtek. Egy azonban biztos: ebben az évben szinte a feltárás befejezésének a küszöbéhez érkezett az 1978 óta folyó kutatás. Ezt is bizonyítja, hogy az Országos Műemléki Felügyelőségnél erőteljesen dolgoznak már a helyreállítás, a bemutatás tervein: Pécs nemzeti — bizonyos tekintetben európai - értékű műemlékegyütteshez jut. Haüy és Herrmang jól látta Az ásatás idei súlypontja a püspökvár északnyugati szektorában volt, ahol tavaly a 18. századi udvarmesteri ház alatt előkerültek a Keresztelő Szent János társaskáptalan templomának az alapfalai. Josef de Haüy francia hadmérnök a török alól 300 éve felszabadult városban még látta alapjaiban teljes egészében, de feltehetően romos állapotban ezt a templomot, és gyakran hivatkozott, 1687-ben készített térképén ábrázolta is. Herrmang, a másik jeles térképkészítő 1754-ben szintén látta még a romokat és rögzítette is a térképen. Ez volt oz „utolsó híradás” egészen napjainkig. 1780-ban az udvarmesteri ház a templom alapjain, részben annak az anyagából épült, s eltüntette a jeles középkori épületet. Ami tavaly előkerült, a ház belsejében, az tanócsta lanságot keltett. Ezt mondja er ről dr. G. Sándor Mária ré gész, az ásatás vezetője: — Haüy sokszögzáródású apszisa, gótikus jellegű templomot látott, Herrmang ábrázolása is ilyent mutatott, mi pedig két egymásra épült, félköríves szentélyzáródást találtunk (nem is a térképeken ábrázolt helyen!), kétségkívül 13. századi eredettel. Hol van akkor a két térképen látható gótikus forma?- tettük fel magunknak a kérdést. A választ az idei ásatási idény adta meg. Az udvarmesteri házhoz ^„ragasztott", északi melléképületek eltávolítása után, egy helyen előjöttek a •gótikus templom maradványai. A püspökvári ásatás Ez pedig bizonyossá tette, hogy az udvarmesteri ház falában másodlagos beépítés során került gyönyörűen faragott gótikus köveket a helyszínen „termelték ki1’, a hajdani építőmesterek. Előkerült a gótikus falakhoz csatlakozó, nagyméretű sekrestye is, ettől nyugatra pedig, még egy nagyméretű, ugyan e korból származó helyiség körvonalai bontakoztak ki. A terület tisztázása folyamatban van. A törökkori használatot itt is a feltárt szemétgödrök bizonyítják: eddig ismeAz udvarmester! ház falába épített gótikus kövek rétién, de kétségtelenül helyi eredetű kerámiaanyagot találtunk bennük. Nagy román kori épület Természetesen folytatódott a munka a székesegyháztól északra is, szinte már „utóvédharc” jelleggel. A Mecseki Szénbányák —, amely évek óta sokoldalúan segíti a nagy jelentőségű ásatást —, megtette az idén a műszaki előkészületeket, ahhoz, hogy az OMF által itt foglalkoztatott nyugdíjas bányászok 7,8 méteres aknák sorát mélyíthessék a városfal és a belső, püspökvári fal között, az utóbbinak a majdani stabilizálása, megfogása végett. Ez a fal, mint ismeretes, a hajdani egyetem északi homlokfala volt, s a költő, Zrínyi 1664- es téli hadjárata sikertelen ostromának a nyomait viseli: a falat aláaknázták, felrobbantották, és most minden úgy látható, ahogyan a robbantás pillanatában maradt. A török ugyanis akkor sebtiben feltöl- tötte a területet, így tűnt el minden három évszázadra. Nos, az első kutatóaknákban megtalálták a középkori püspökvár nagy román kori épület egységes hátsó homlokzatának a részleteit. Az eredete a 12— 13. századra tehető, Vilmos püspök egyeteme építése előtt pusztult el, vagy bontották le, s csak az alapfalak maradtak meg. A korábbi években a déli oldalon is kerültek már elő román kori épületmaradványok. Mindez együtt egy nagyméretű koraromán épületet jelez, melynek a történeti jelentősége óriási, hiszen a korabeli püspökvárból eddig csak a székes- egyházat ismertük. Tisztázták idén az egyetemi bejáratok helyét, kibontották a Magna Aula keleti végén lévő gótikus átjáró ajtót. Sor került az egyetemtől keletre, a keleti várfalig terjedő területnek a részbeni feltárására. Itt is falmaradványok kerültek elő, (a többihez hasonlóan ezeket is „lefaragták” a feltöltési rézsű hajlásszögének megfelelően), ám ezeknek már nincs közük az egyetemhez, a törökök építették. Ennek a területnek a teljes tisztázása a jövő esztendő feladata. A szobrok vizsgálata Az 1986-os ásatási idény mentes volt a korábbi években megszokott látványosságoktól, értéke viszont az Árpád-kori, magyar történet szempontjából jelentős. Most a jövőbe pillantás kezd előtérbe kerülni, s ehhez tartozik az is, hogy tovább foglalkoznak a nagy- jelentőségű, szoborlelettel, amely néhány éve az Aranyos Mária kápolna egy falazott sírjából került elő, s amelyet az első restaurálás után két éve a múzeumi-műemléki hónap keretében a pécsiek is megcsodálhattak. Egyrészt folyik az cnyaq újabb rekonstrukciója, melynek során eddig „gazdátlannak” hitt töredékek kerülnek a helyükre, másrészt lépések történtek a kőanyag eredetének a tisztázása érdekében. A Magyar Állami Földtani Intézetben dr. Hámor Géza igazgató vezette vizsgálatok szerint a festett szoborleletanyag pécskörnyéki eredetű, s ennek a mesterei között hazaiak is voltak. Erre utal a névadó szobor is. A korabeli ábrázolások Máriát koronával mutatják, a pécsi szobor fejét viszont a Temesvári Pelbárt leírásából is ismert, 12 virágból álló koszorú övezi. A szoborlelet másik, itáliai protorene- szánsz jeleket hordozó része anyagát illetően Zágráb felé mutat (a középkori pécsi püspökség területe Dalmáciáig terjedt), tehát az sem Budáról került Pécsre. További megerősítést nyert, hogy a 14-15. században jelentős kőfaragó művészete volt Pécsnek. Nem lesz a dóm vetélytársa És most a helyreállításról essék szó. A dolog pillanatnyilag programtervi szinten van, de már ebből is tudható: óriási, sok évig — nagy valószínűséggel az ezredfordulóig - tartó vállalkozás lesz ez, amelynek az eredményeként hazánk egyik legrangosabb műemlékegyüttese lesz. A helyreállítás építésvezetőié Sch. Pusztai Ilona, az OMF Ybl-díjas építésze, aki a feladatot így summázza:- Itt is érvényes az, ami általában jellemző a műemlékeinkre: a gyakori átépítés, miáltal a történelmi egymásra- rétegződés adja a sajátosságukat. Ezért sem lehet az eredeti stílus helyreállítására törekedni. Az építész joga, hogy a saját nyelvén mondja el a legfontosabbakat. A püspökvárban feltárt műemlékegyüttesben — érzésem szerint - sok a bizonytalanság, emiatt sem lehet ragaszkodni a hitelességhez. A legnagyobb figyelmet természetesen az egyetemépület igényli. Olyan védőépületet kell föléje emelni, ami semmiesetre sem lehet vetélytársa a székesegyháznak; egyedüli funkciója az lehet, hogy belesimuljon a környezetbe, és jól szolgálja a középkori falak védelmét. A helyreállítási javaslat, amelyet több fórumon megvitattak már, egységként kezeli a dómA tisztázásra váró keleti terület kőtártól (tervezője Bachmann Zoltán, PMMF) kezdve a püspökvár- északi területét; ebbe foglaltatik az említett kőtáron kívül a középkori egyetem (védőépületben), az Aranyos Mária kápolna (romkertként), a volt püspöki magtár (esetleg néprajzi gyűjteményként), a Keresztelő Szent János társaskáptalan temploma, (a múzeumként funkcionáló udvarmesteri házban bemutatva, az azon kívüli részek romkertként). A kb. 150 millió forintra becsült értékű munka három szakaszban valósul meg, az elsőben a kőtár és az egyetem együttese. Egy idén júniusban kelt állásfoglalás szerint „ahhoz, hogy az ezredfordulóig tartó munkák első fázisaként a fenti két objektum elkészülhessen, szükséges, hogy a teljes terület programterve 1986-ban elkészüljön, s 1987-ben az egyetemi épület és a románkori kőtár kiviteli tervei is rendelkezésre álljanak". Az egyetemnél mindenekelőtt azt kell figyelembevenni, hogy az előkerült falak műszaki állapota nem a legjobb, az északi faf pedig ráadásul támfalként is szolgál: egy 10 méteres földpartot tart. Ezt a falat ún. harántpilléres acélszerkezettel kell megerősíteni, e célt szolgálják az említett aknák, s ezzel biztosítható, hogy a berobbantott falakon megőrizhető legyen a pusztulás pillanata. A védőépületre több variáció készült, a megvalósíthatóság tekintetében döntő szempont, hogy a falakat nem szabad veszélyeztetni, szűk térben kell építkezni, ennélfogva „apró” elemekből álló, a helyszínen összeszerelhető vázszerkezetre kell gondolni. A célnak leginkább az ún. KIPSZER-térrácsszerke- zet felel meg, ez alul-felül stil- szerű burkolattal ellátva jól illeszthető a környezetbe (ennek a vázlatát láthatjuk a mellékelt rajzon). Itt kap helyet a gótikus szoborlelet, a középkori egyetemre vonatkozó emlékanyag, valamint a középkori Pécset bemutató kiállítás. Az egyetem tervezett védőépülete Hatalmas az elvégzendő munka, tekintélyes a költsége, de óriási a jelentősége is. A román kőtár azért, mert a nemzeti történelmünk hajnalán épült székesegyház felbecsülhetetlen értékű eredeti szobor- és domborműanyagónak ad méltó otthont, az egyetemépület pedig azért, mert a 14. századi közép-európai egyetemalapítási hullám - Prága, Krakkó és Bécs utáni - egyikének a megőrzéséről és bemutatásáról van szó. A megvalósításhoz igen átgondolt szervezésre és széles körű összefogásra lesz szükség mindazok részéről is, akik eddig is sokat tettek az ügy érdekében. És ami talán máris megelőzheti ezt a nagy munkát: a két fal közti, régi püspökkert elvadult növényállományának a felváltása olyan növényanyaggal, amely szép parkot alkothat addigra, amikor az első látogatók megjelenhetnek ott. Hársfai István HÉTVÉGE 7,
