Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-22 / 321. szám

Tanulmányterv a pécsi belvizek rendezésére Veszélyben a vízgyűjtő területek A Fábián Béla úti iskola előtti hordalékfogó a harmadik tisztítás Annyira elhanyagolt *észe volt a gazdálkodásnak, hogy tulajdonképpen most döbbe­nünk rá — a VÍZIG felmérése nyomón Pécs száznegyven négyzetkilométeres vízgyűjtő területén negyvenhat, összessé­gében százharminchét kilomé­ter hosszú árokrendszer szol­gálja a felszíni vizek elvezeté­sét. Némelyik vonalát szinte le­hetetlen pontosan megrajzolni, mert bozót fedi, eliszapolódott, hulladékkal teli. Legutóbb a szabolcsi árok tisztításakor legszívesebben el­menekültek volna az ott dolgo­zók. Méteres szennyben lapá­toltak. Ott rakódott le a bá­nyameddő hordaléka és a hul­ladék. Alig húsz méteres sza­kaszon öt hűtőszekrényt, három ágyat, autókarosszériát talál­tak. Akik kidobták, nem gon­dolták meg, milyen károkat okoznak jóval odébb, ahol a víz már elönti a kerteket, háza­kat. A gondatlan szennyezés mel­lett jellemző, a rekultivált terü­leteken áthaladó árkok feltel­nek a bemosódó meddő horda­lékával. Például a Lámpás pa­tak az Engels út fölött, de ve­szélyeztetett a Rücker aknai la­kótelep, és a Petőfi akna alat­ti terület is. A Mecseki Szénbányák be­ruházása idén kapcsolódott a belterületi munkákhoz. Huszon- kétmillió forintot költött az Ist­ván lll-as aknai.árok burkolá­sára, ennek folytatásaként a városi tanács kitisztíttatta a szabolcsi árkot. Súlyos szennyeződésekhez vezetett, hogy a pellérdi víz­nyerő területen a szentmiklósi árokba a BÁÉV pakurát, az ÁFOR olajat engedett. A vizs­gálatok szerint a környező kis­kertek ásott kútjai szénhidro­gén származékokkal szennye­zettek. Ugyanakkor veszélyez­tetettek a Pécs várost ellátó P—103-as, P—105-ös kutak is. Mindkét cég megfelelő műtár­gyakkal rendelkezik a veszé­lyes anyagok .elkülönítésére. A legfőbb gogd az, hogy a ko­rábban bekerült anyag az őszi csapadékkal mosódik a víz­rendszerbe, és a szennyezés várhatóan csak évek alatt tisz­tulhat ki. Az viszont már felelőtlenség, ami a Borbála telepi harmadik híd fölött történik. A Bányá­szati Aknamélyítő Vállalat mixerkocsijai itt szabadulnak meg a felesleges habarcstól, cementtől, mondván parkolót alakítanak így ki, csakhogy az anyag lemosódik, és jóval lej­jebb okoz súlyos gondokat. 6. HÉTVÉGE előtt Halász Miklós, a városi ta­nács építési, vízügyi és közle­kedési osztályának főelőadója szívügyének tekinti a belsőségi vízrendezést. Lassan szép archívummá növekednek gya­rapodó fényképfelvételei, ame­lyek konkrét bizonyítékok a pé­csi árokrendszer állapotáról. Idén nyolcmillió forintot költött a városi tanács az árkok rend­betételére, a korábbi években ennek töredéke ment el. S van olyan terület, amelyhez az el­múlt évtizedekben nem nyúltak. Mindennek következménye, hogy ez az összeg csak „tűzol­tó" munkárd elég. Amit eddig rendbetettek: a KEBVIT Vasa­son befejezte az árkok bozótir­tását. A Sellyéi Drávamenti Víztórsulat Üjmecsekalján dol­gozott. Rendbetették az úgyne­vezett MÁV árkot, amely a vá­ros főgyűjtő csatornáinak vizét vezeti el. Csakhogy hiába tisz­títják az árkot, ha rövid időn belül feliszapolódik. S nemcsak itt, hanem sok helyen az ár­kokat szabálytalan vezetékek keresztezik elzárva a víz útját. A Hőerőmű adott kölcsönt az üszögpusztai és a nagyárpádi árok tisztításához. Látszólag ki­sebb munkák, és időnként re­ménytelen küzdelmek a horda­lékfogók tisztítása. Megtörtént a Szigeti úton, és hároms/or a Fábián Béla úti iskolánál, il­letve a Hattyú utcában. Egy- egy hordalékfogó tisztítása százötvenezer forintot is el­emészt. Hogy a város utolérje önma­gát egy, a napi munkában út­mutató tervet rendelt a VÍZIG tervezési osztályától. A tanul­mányterv kész'és három ütem­ben határozza meg a felada­tokat. A 2000-ig szóló terv első három évében tulajdonképpen a konkrét karbantartó munkát kell megalapozni. Megelőzni az elöntéseket, a súlyos • szeny- nyezéseket. Minderre negyven­hárommillió forintra van szük­ség és huszonötmillióra a zárt csapadékcsatornák évenkénti tisztításáfa. Csakhogy ehhez fogadóképessé kellene tenni az elvezető árkokat. A terv második ciklusában már szá­molni lehet az árkok kiépítésé­vel, burkolásával, a szükséges műtárgyak építésével. Mindez negyvenötmillió forintba kerül. Hozzátéve a főgyűjtők tisztítá­sára szükséges huszonötmilliót. Kilenc év múlva vissza kellene térni g, vízfolyásokhoz, újból bozótirtás, iszaptalanítás kö­vetkezhetne, így a harmadik ütemben már tizenegymillió fo­rint elég lenne. Mindez mai árakon számolva tizenöt évre tervezett munka ára százhet­venhárommillió forint. Ez szük­séges ahhoz, hogy évtizedek után rendbetegyük a város bel­vízelvezető rendszerét, elkerül­jük a súlyos kórokat, és meg­kezdődhessen a rendszeres karbantartó munka. Gáldonyi M. A Pécsi-víztől délre, a Berek árok melletti mocsár Korunk kérdései Vezetni - ma A különböző területeken dolgozó vezetők előtt min­denkor kettős a teendő: adottak a munkahely céljai és feladatai, s adottak az ott dolgozó emberek és kollek­tívák. A vezetőnek e két ol­dal összhangját kell megte- i remtenie. A feladat és a : dolgozók egymásra találásá­hoz tehát az alapos feladat- ! ; ismeret mellett nélkülözhetet­len, hogy a vezetők tisztá­ban legyenek az emberek és a közösségek főbb jellem- j zőivel is. Közismert, hogy a vezetők­nek bizonyos követelmények­nek kell megfelelniük: a po- I j litikai és erkölcsi alkalmas­ság, szakmai felkészültség és. a vezetői készség tartalmi el­várásainak. A gyakorlat iga­zolja, hogy az alapos fel­adatismeret, a szakmai felké­szültség alapján figyelnek fel valakire, mint vezetésre al­kalmasra. Ha politikai tájé­kozó ttsága, ismeretei meg­vannak, jól ért a szakterület­hez, kinevezik, vagy megvá­lasztják. Vezető funkcióba kerülést követően elemi erő­vel jelentkeznek az új kérdé­sek, az emberi oldal problé­mái: tud-e bánni munkatár­saival, ismeri-e az emberi olda! problémái: tud-e bán­ni munkatársaival, ismeri-e az emberi természetet, a kö­zösségek jellemzőit, milyen minőségű együttműködést tud kialakítani vezetőtársai­val és beosztottjaival? Egy­szerre tapasztalt szakember és tanuló vezető. Milyen legyen a vezető napjainkban? A XIII. kongresszus beszá­molójában olvashatjuk, hogy „a vezetők többségükben megfelelnek a velük szem­ben támasztott követelmé­nyeknek. Az utóbbi években fokozódott önállóságuk, kez­deményezőkészségük és ér­zékenyebben, gyorsabban reagálnak a gazdasági, tár­sadalmi környezet változá­saira”. Talán érdemes mé­lyebben «végigondolni, hogy mit értünk a megnövekedett, differenciálódó tartalmú kö­vetelmények alatt. Nőtt a politikai munka je­lentősége, rangja a Vezetők tevékenységében, széleseb­ben értelmezve a politikus- ságot. E gazdagabb politikai tartaomba szervesen illeszt­hető néhány közgazdasági fogalom is. Pl.: az eredmé­nyesebb munkához szüksé­ges, hogy hatékonyabban tudjanak gazdálkodni anyag­gal, eszközzel, pénzzel, ener- giávol, technikával; és haté­konyabban tudjanak gazdál­kodni az .emberekkel, a kö­zösségekkel. A közgazdaság- tan a hatékonyságon azt ér­ti, hogy minél kisebb ráfor­dítás minél nagyobb ered­ményt hozzon. A befektetés'- sel orányos követelményekre és annak megfelelő teljesít­ményre van szükség a fog­lalkoztatós területén is: a szakképzettség, vagy a dip­loma megszerzése jelentős anyagiakat igényel, ennek mielőbbi megtérülése társa­dalmi és egyéni érdek. A takarékos gazdálkodás fogalmát általános, minden­kor érvényes követelménynek tekintjük. így ennek igénye fölvethető a munkaerővel, a végzettséggel, képességgel, tudással, egymással, egymás idejével, egymás türelmével, egymás egészségével kap­csolatban is. Ezeknek meg­felelő alkalmak: az értekez­letek, fórumok, feladatkiosz­tás,- probléma-megbeszélés hangneme, munkakörülmé­nyek stb. A minőség Ha az emberi munka ered­ménye, a termék jó minősé­gű, az áttételesen a gyártó „jó minőségére" is utal. S ha valaki kifogásolhatót, selej- tet termel, ott is vizsgálandó, hogy objektív vagy szubjek- tív-e az ok. A vezetés minőségéről elég ritkán esik szó, bár gyakran bírálják a vezetők döntéseit, intézkedéseit. Néha okkal, máskor ok nélkül. A vezetői munkával összefüggésben is lehet, sőt kell is minőségi követelményekről beszélni. A vezetők minőségére utal, hogy mind jobban tudnak élni a megnövekedett önálló­sággal, kezdeményezőkéjzek, qyors a reakcióidejük a ki­hívásokra, ebben az időté­nyezőnek különös jelentősé­ge van. A társadalmi-gazdasági környezet türelmetlenül igény­li az ötletdús, kezdeményező vezetőt', aki dinamikus, meg­oldást keres és «talál kisebb és nagyobb közösségek köl­csönös megelégedésére, kreatív és innovatív beállí­tottságú, cselekvőén gondol­kodó. Innovativitása tényle­ges érdekeket szolgál, nem pusztán változtatási, átszer­vezési szándékot rejt. Jó, ha környezetétől __ is hasonló tulajdonságokat igényel, s egyúttal önzetlen játékos a csapatmunkában. Az ilyen vezető azonban gyakran problémás ember­nek tűnik, mert mindig vala­mi újat akar. Ezért olvashat­juk a Xill. kongresszus hatá­rozatában: „A pártszervek és -szervezetek támogassák a kezdeményező, az újat fel­karoló, a rendet és fegyel­met megkövetelő vezető­ket . . A magánélet tisztasága A rend és a fegyelem meg­teremtése mindenkor idő- és energiaigényes vezetői fel­adat. önmagától sehol nem alakul ki. Ugyanakkor a köz­érzetet, hangulatot javító té­nyező. Ilyen igényeket a kör­nyezet attól fogad el, aki ön­maga elé is hasonló mércét állít, aki minta lehet. Az eredményes vezetés fel­tételei közé tartozik a vezető magánéleti háttere is: jó, ha szokásrendje, életvitele, stí­lusa, munkaidőn kívüli meg­nyilvánulásai összhangban vannak elvárásaival, ha nem jellemzik olyan hibák, amik ellen küzd munkatársai köré­ben. Jó, ha kiegyensúlyozott, megfelelő mentál-pszicholó- giai állapotban van, ha ma­gatartása, érintkezési kultú­rája is fegyelmezett, pontos, munkaerkölcsét tettei bizo­nyítják, társadalmi normái igényesek. Jó, ha munka- és gondolkodáskultúrája tuda­tos és következetes önműve- lési-önépítési tevékenységet jelez, amely a tudományos­műszaki haladás iránti érzé­kenységet és fogékonyságot tartalmaz. Tehát jó, ha élete tartalmas. Szükséges tehát, hogy a vezető a fizikai és lelki ter­helést is jól viselje, tűrje. Csak ilyen tulajdonságok esetén képes reális önisme­retre, amely bizonyos mérté­kig saját sorsa formálásához nélkülözhetetlen feltétel, de a vezetett területre is kom­penzálható hatású. A reális önismeret hozzásegíti saját helyzetének megértéséhez: igényes együttműködésre, kö­zös munkára törekszik. Mindezek eredménye, kö­vetkezménye, hogy a fentiek megléte esetén a vezetés sem a vezető, sem a veze­tettek számára nem lesz te­her, erőlködés, hanem ered­ményekhez* vezető, egészsé­ges erőfeszítés. Olykor hallható, hogy egyes vezetőket csak a hu­mánum tart még funkcióban. A humánum értelmezése té­ves következtetéshez vezet­het! A humánum kollektív tartalmú is. Sőt, elsősorban a kollektíva érdekei alapján • lehet eldönteni a vezető esetleges alkalmatlanságát. Addig alkalmas, amíg a rá­bízott szervezet fejlődését biztosítani tudja. Ha a szer­vezet dinamikusabb ■fejlődés­ire képes, mint a vezetője, ilyen esetben le kell vonni a szükséges személyi következ­tetéseke. Korszerű szervezet konzervatív fejjel vagy mara­di stílussal aligha fejlődhet. Ez nem vezetőellenes tett. Ez a vezetés tartalmát és szükségességét helyesen ér­telmező lépés. Talán adóssá­gunk, hogy a tisztességes visszavonulásra is találjunk az eddigiéknél jobb megol­dást. A fentieket megfontolva a jövőben tudatosan javítható a vezetés-irányítás minősé­ge, a gazdálkodás társadal­mi hatásfoka: egyértelműbb szemlélettel világosabb ér­tékrendet követhetünk, ame­lyen a szakmai és humán összefüggések harmóniát al­kotnak. Busch Károlyné, az Oktatási Igazgatóság tanára A Keletkutatás az újságosstandokon Novembertől ai újságosstan­dokra került, s ettől kezdve a Magyar Posta is terjeszti, a „Keletkutatás”-t. Az első- -sorban tudományos cikkeket közlő, vclamint az orientalisz­tikai témákban rendezett ki­állításokat és :kiádványokat is­mertető folyóiratot a Magyar Tudományos Akadémia felü­gyelete alatt működő Körösi Csorna - Társaság adja-' ki, évente két alkalommal. Az elődnek tekinthető Kele­ti szemle 1900-1932, a Körösi Csorna Archívum pedig 1921 — 1941 között közölt tanulmá­nyokat magycrrul és idegen nyelveken. A Körösi Csorna Társaság 1973-tól 1977-ig év­könyv formájában jelenttette meg a Keletkutatást, amely most újraindítva, évente két­szer, folyóiratszerűen kerül az egyre szélesedő olvasótábor­hoz. Az első számban a többi között olvasható Ecsedy Ildi­kó tanulmánya az újév fájá­ról Kínában, s Bethlenfalvy Gézáé az indiai levéltárakban található Körösi Csorna doku­mentumokról. Vásáry István az Arany Horda ujgúr írásbelisé­géről irt. Tardy Lajos pedig egy cári fogságba esett svéd diplomatának, Henrich Bren- nernek az altáji, finnugor és kaukázusi népekről szóló, 1723-ban kelt levelét közli. Sok érdekességet tartalmaz­nak a témához kapcsolódó ese­ményekről, konferenciákról be­számoló cikkek is. Nyomdában van, s hamaro­san utcákra kerül a Keletku- tatós második száma is. A cikkek témái is jelzik a szer­kesztőnek azt a törekvését, hogy érzékeltessék a magyar orientalisztika sokszínűségét, egyben aktualitását és friss reagálását. Vargyas Péter irt érdekes tanulmányt arról, a szellemi és fizikai munka anyagi megbecsüléséről az ókori Mezopotámiában. Szer- gej KJjastornij szovjet szerző „Kipcsak és szír” címmel a kipcsakok őstörténetéhez, szol­gáltat újabb adalékokat. Ró- na-Tas András Belső-Ázsia magyar felfedezőit veszi szám­ba, képletesen szólva Julianús barátról Stein Aurélig. A bur­ját hősénekek mitikus' elemei­ről Lőrincz László, míg az indiai civi.lizócióról az új ku­tatások fényében Puskás Ildi­kó értekezik többek között a Keletkutatás rövidesen megje­lenő második számában. Az ürögi árok a Hetesi köz fölött. Hozzáferhetetlen ösallapot.

Next

/
Thumbnails
Contents