Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-22 / 321. szám

Merre száll az Ikarus? M un kaskarrier Orzsi Bálint művezető Képtelen vagyok megszok­ni a gépek zaját, megkérem, hogy a forgácsolóüzem mel­letti művezető irodába hú­zódjunk félre beszélgetni. A viszonylagos csendben el­mondom, hogy a hajdani szakmunkásképzős szakfel­ügyelője, Regényi Béla miért ajánlotta öt: „Jó eszű és ügyes kezű esztergályos volt, a Szakma Ifjú Mestere or­szágos vetélkedőn se vallott szégyent, leérettségizett, az­tán megszerezte a technikus minősítést, egy éve művezető anyavállalatánál, a Pécsi Sopiana Gépgyárban." Orzsi Bálint harminc­éves, halk szavú fiatalember — zavarában a kék munka­köpeny szivarzsebéből kikan­dikáló golyóstollakat bab rálja. — Pedig nem tudtam el­dönteni, hogy a lakatos vagy az esztergályos szakmát vá­lasszam. Amikor egy iskolai üzemlátogatáson megláttam egy esztergagépet, munka közben, akkor eldöntöttem, esztergályos leszek. A választás akkor vélet­lenszerű volt, ám tudatosan tartott ki mellette. — Az 500-as szakmunkás- képzőben 1971-ben kezdtem tanulni a szakmát, és az egy­re jobban megtetszett. Ne­héz elmagyarázni, mit is je­lent, amikor az ember meg­kapja a megmunkálatlan anyagot, a műszaki rajzot, vagy ha nagyon bonyolult a darab, akkor a műveletter­vet, és utána már a gépen és főleg az emberen, az eszén és a kezén múlik, hogy olyanra sikerül-e a kész munkadarab, amilyenre azt tervezték . . . Még a szé- ríamunka legutolsó darabjá­nál is ott leselkedik a ve­szély, hogy az ember elront valamit. Hát még az egyedi gyártmánynál! — Másokat is ennyire lel­kesít ez a fajta alkotás? Vonzó a gépi forgácsoló szakma? Nem. Helyesebben nem eléggé. Elég sokan kitanul­ják és kevesen maiadnak meg a gép mellett. Akiben nincs meg a szorgalom és az akarat, az előbb-utóbb ott is hagyja. Teljesítmény­bérben jó! keresni csak az tud, aki hajt, aki érti, tudja, sőt szereti is a szakmáját. Én nem bántam meg, hiogy ezt választottam, és hogy maradtam. — r Eddigi pályafutása a szó igazi értelmében munkás­karrier Emelt szintű oktatási for­mában végezte el a szak­munkásképzőt. Harmadikos­ként iskolai és megyei baj­nok lett a Szakma Ifjú Mes­tere (SZIM) vetélkedőn, igaz, akkor az országos döntőn nem lett dobogós. Amikor a kétéves tanulmányi szerződés idehozta a Sopianába, a vállalati versenyeken az el­sők között végzett, aztán — még az Izzóhoz tartozott a pécsi gyár — nagyvállalati versenyeken is: Kétszer lett a Szakma Ifjú Mestere. — Mi hajtotta ezeken a versengéseken? — Eleinte a győzniakarás. Később már a korábbi jó helyezésem megvédése, «a bizonyítás. Ez a bizonyítani akarás — a kétműszakos termelés mellett — ültette újabb évek­re iskolapadba. Leérettségi­zett, megszerezte a hivatásos jogosítványt, letette a kü­lönbözeti vizsgát és két éve a technikus minősítőt. Aztán művezető lett eddigi munka­helyén, a forgácsoló üzem­ben. Kimegyünk o hatalmas csarnokba. Már nem zavar a gépek zaja, Orzsi Bálint magyar E—400 csúcseszter­gán tanulta és szerette meg útközben elmeséli, hogy o a szakmát, aztán itt, munká­ba állva az annál is ponto­sabb és többet tudó cseh­szlovák TOS csúcsesztergán dolgozott. A minőségi vál­tást számáro — 1978. októ­berében — az NC lyuksza­lagvezérlésű tórcsaeszterga- gép jelentette. — Ez volt akkor nálunk a csúcs. Én harmadikként ke­rültem a gépre. A leszerelé­sem után is az NC-n, majd utána már CNC-n dolgoz­tam. Ezeknél a gépeknél már az elektronika dirigál. — És az ember? — A rajz alapján a gép kezelője írja be a programot a gépbe, és az csak a prog­ramot hajtja végre. Az em­beren múlik, hogy o gép jól dolgozik-e. Ez volt az első CNC-m — állunk meg a SZIM- gyártmányú PNC 712-es ve­zérlőegységű gépnél, mely éppen áll. Papp István keze­lő keresi a hibát. „Megbo­londult az elektronikája" — mondja. Orzsi Bálint is se­gít. Sikerül észretériteniük o vezérlőegységet és a gép is­mét beindul. Tovább megyünk a biro­dalmában — művezetőként 22 ember munkáját irányítja —, és elérünk a MŰI 1G11-es megmunkáló központhoz. A Csepel-gépet VILATI (Unime- ric 723 CNC) vezérlés irányít­ja, azt meg Baumgartner La­jos. A gép 60 szerszám kö­zül automatikusan választja ki és áljítja munkába az épp soron lévőt. A mennyiséget és a minőséget ezeken a korszerű gépeken már gyerekjáték tel­jesíteni. Ezredmilliméter pon- tossógúak. Ideje lesz ezek­nek a vezérlését is megtanul­nom — összegez a művezető. Rendben mennek a dolgok. Egy-egy vitás kérdést hamar tisztáz a műszaki rajz alap­ján, a subler vagy a zseb­számoló, de főként a biztos szaktudása segitségével. Egy órával a műszakkezdés előtt mór bent van, hogy megbe­szélje a vitás szakmai kérdé­seket, hogy időben indulhas­sanak a gépek. Nőtlen, szüleivel él Pata- cson, a családi házat most újították fel. Dolgozik a gyá­ri vgmk-ban — ami adódik, most épp lakatos. Murányi László Uj buszok jönnek Székes­fehér­várról Nem füstölnek a továbbfejlesztett motorok Megújul a korrózióvédelem, növelik az élettartamot A nagyközönség az elmúlt évi BNV-n találkozhatott az Ika- rus-Scania autóbusszal. Fotó: Läufer L. Az IKARUS Karosszéria és Járműgyár helyzetét, munkáját, az utóbbi időben több tanul­mány is elemezte. Általában egyeznek a megállapítások ab­ban, hogy a jelenleg gyártott kocsik lassanként elavulnak. Szükség volna a karosszéria megújítására, zajos a távolsá­gi buszok hátsó futóműve, sze­gényes a belső tér kialakítása, javítani kellene a vezető mun­kakörülményeit. Pécsett arról panaszkodunk, hogy különösen a Mecsekre kapaszkodó járatok kormos füstöt eregetnek. Tuba János, az IKARUS főkonstruk­tőre a Közlekedéstudományi Egyesület és a Pannon Volán vendégeként a közelmúltban Pécsett járt. A fejlesztés vár­ható irányairól kérdeztük őt. — Kezdjük talán éppen a füstöléssel. A most sorozatban készülő buszoknál várhatunk-e javulást?- Érdemes itt egy félreértést tisztáznunk. Az IKARUS nem gyártója, hanem vásárlója a motoroknak. Zömében a Rába konstrukciókat építjük be. Hogy teljesítményük kicsi-e, vagy elég, ezen lehet vitatkozni. A hegyi járatokon azonban iga­zából a több lóerő segítene. Az eredetileg 192 lóerős erőforrást időközben 220-ra tornázták föl a győriek, a turbótöltős válto­zat pedig 256 lóerős. Utóbbi­hoz viszont importból érkezik a feltöltő, és igen drága. Az évi 13 500 buszból csak mintegy húszba szerelünk - külön kí­vánságra — ilyet. Próbáltunk már 280 „lovas" Scania és Daf motorokat, és éppen Budapest -Pécs között 300 lóerős Cum­mins erőművel jár két menet­rendszerinti járat. Ezek próbál­kozások, de azt kell monda­nom, egyik sem hoz tartós megoldást. Az elkövetkezendő években — tudomásom szerint — új, sorozatban készülő motorra nem számíthatunk. Javítható vi­szont a helyzet a jelenlegi fej­lesztésével. Az Európai Gazda­sági Bizottság 36-os előírása szerint minősítettük idén a mo­torokat, és jövő év második fél­évétől E jelzéssel szállítjuk azo­kat. Ügy nevezett negatív kor­rekciós adagoló kerül rájuk, ez a fölpörgés, időszakában, a fordulatszám függvényében visszaveszi a töltést, így a füs­tölés elmarad.- A motorok tehát megújul­nak. De mennyiben felelnek meg a mai követelményeknek o 15 éve megjelent kocsik? — Az elmúlt közel másfél év­tized alatt műszaki megoldások­ban nagyon sokat fejlődtek ezek a járművek. Annak idején úgy készültek, hogy 8 évig fus­sanak. Az élet viszont azt hoz­ta, hogy 10 évnél is tovább használják valamennyit. Fontos cél tehát az élettartam növe­lése. Az új típusoknál minimáli­san 12 évre törekszünk. A Szé­kesfehérvárott 2,3 milliárdos beruházással most elkészülő festősor új felület- és üregvé-- delmi rendszerrel, új műveleti helyekkel garancia lehet erre. A megnövekedett igények kielé­gítésére pedig új buszokat csi­nálunk. Készül a háromszázas— négyszázas típuscsalád. A váro­si változatból éppen Pécsett fut egy próbakocsi.- A távolsági buszokat vi­szont szinte csak vásárokon lát­juk. — Egyelőre. Nem elég ugyan­is a külső megváltoztatása. Hogy egy hasonlattal éljek, hiába bújtatunk menyasszonyi ruhába 90 éves hölgyet, egy fi­atalember azért nyilván talál kifogásolni valót. Másrészt pe­dig, nem egy buszról, hanem buszcsaládról van szó, több taggal. — Melyek ezek?- A leqkisebb 8,5 méter hosszú, 28—30 fő befogadására alkalmas. Egyelőre 205 LE-s Detroit dízelmotor hajtja, ez­zel a változattal lépünk novem­berben Svédországban a vevők elé. A későbbiekben szeretnénk kipróbálni a ZIL 185 lóerős dí­zel erőforrását is. A família középső tagja a 11 méteres, 365-ös, ez új, 280 ló­erős Rába-List motorral üzfemel. A List egy grazi fejlesztőinté­zet, és itt egy turbótöltős, új égésterű, padló alatti szerke­zetről van szó. Fölváltottuk a zajos hátsó futóművet, — csön­des, egy fokozatú, korszerűen javítható Rába-hid került a he­lyére. Üj kormánymű és csuklós kormányoszlop növeli a bizton­ságot. Megváltozott a hűtő­beépítés, kedvezőek a tapasz­talatok. Műanyag csöves fékve­zetékeket használunk, és soro­zatban a féktartályok alumí­niumból készülnek majd. Kizárt tehát a korrózió. A fékszerel­vények egyébként kisebbek az eddigieknél. Kényelmesebbek, nemcsak dönthetők, hanem szé­lesíthetek is az ülések, ezeket licenc alapján móri gyárunk készíti. Más rendszerű az ajtó- billentés, a zár. Ebből a kocsi­ból Í0 készül jövőre, 1990-re pedig 5—700 darabos sorozatot tervezünk. A harmadik változat 12 méter hosszú, forszírozott Rába-List motorral.- Mindez mennyiért?- A jelenleginél 35-40 szá­zalékkal lesznek drágábbak o távolsági kocsik. Ezt döntően a motorár emelkedése indokolja, ugyanis az önsúlyt igyekszünk csökkenteni.- Milyen alkatrészekkel ve­hetnének részt baranyai üze­mek az elkövetkezendő beszállí­tásoknál?- Az utóbbi években nem volt baranyai szállítónk. A gyár törekvése eqvébként is az, hogy minél kevesebb külső céggel dolgoztasson. Ezek tudniillik zö­mében monopolhelyzetben len­nének, és igen kellemetlen hely­zetbe hozhatnak bennünket. A buszok kibocsátása semmilyen alkatrész hiánya miatt sem akadozhat. Sz. Koncz István Pécs—Belje, november 24— 25. M agyar-jugoszláv mezőgazdasági határ menti találkozó immár hagyomány, hogy hazánk és Jugoszlávia mező- gazdasági kormányzata évente találkozik és tárgyal az együtt­működés legkülönbözőbb kér­déseiről a két ország javára. Az idei határ menti találkozó­ra november 24—25-én kerül sor Pécsett és a jugoszláviai Beljén. A magyar küldöttséget Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ve­zeti, partnere Sava Vujkov, a jugoszláv szövetségi mezőgaz­dasági bizottság elnöke lesz, a jugoszláv delegáció tagja még a horvát, a szlovén és o vaj­dasági köztársasági miniszter A program szerint a tárgya­lásokra hétfőn délelőtt a Pé­csi Állami Gazdaság üszög­pusztai kastélyfogadójában kerül sor, ezt követően a kül­döttségek látogatást tesznek a Baranya Megyei Baromfifel­dolgozó és Forgalmazó Közös Vállalatnál, a Bólyi Mezőgaz­dasági Kombinát központjá­ban és vetőmagüzemében, majd a Mohácsi Új Barázda Mezőgazdasági Termelőszövet­kezetben. A folytatás kedden Jugo­szláviában, a Beljei Mezőgaz­dasági Kombinátban, ahol az üzemlátogatás után újabb tanácskozásra kerül sor, majd jegyzőkönyv aláírásával ér vé­get a határ menti találkozó. ISV partner- találkozó Bikaion Találkozóra hívja partne­reit november 27-én a Bikali Állami Gazdaságba az Ipar­szerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat (ISV). A ren­dezvényen szó lesz az ISV tenyésztési programjának új irányzataitól, a takarmányo­zás hatékonyságának növe­léséről; a résztvevők megis­merkedhetnek a házigazda Bikali Á. G. sertéstartásával, s az újonnan épült, komplett premixgyártó üzemével. A részletes program: Az alapfajták szelepe az ISV tenyésztési programjában és oz árutermelő keresztezésben címmel dr. Kovács József tanszékvezető egyetemi tanár tort előadást ISV— Biogal— Salvano: a takarmányozás hatékonyságának növelése ­előadó Kovács Károly me­zőgazdasági kutatási osztály- vezető, főgyógyszerész. Az ISV komplex tevékenységét dr. Fekete László ismerteti. A tanácskozás felkért hoz­zászólói: Balint Zsuzsa, az Elanco cég magyarországi kirendeltségének vezetője. Petrovics Béla. a Baranya Megyei GMV kereskedelmi igazgatója, Bernóth István, a Szentlőrinci Állami Gazda­ság állattenyésztési főmér­nöke, és Matus Dezső, a Ba­ranya Megyei Zöldért osz­tályvezetője. A tanácskozást az ISV igazgotója, Szilágyi Sándor foglalja össze.

Next

/
Thumbnails
Contents