Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)
1986-10-04 / 273. szám
Á bábolnai napokról jelentjük 252 kiállító egyhetes seregszemléje Bábolnai napok. Évekkel ezelőtt megmosolyogták a szervezőket, amikor az amerikai farmershow-nak akartak konkurenciát állítani. Idén pedig — kilencedszerre — elmondhatjuk: sikerült. A 252 kiállító töhbsége külföldről jött, és újdonságaikkal olyan kínálatot mutattak, amilyen — az ott jártak állítják - az USA-ban sincs. „Mindenki két kézzel jelentkezne, ha oda utazhatna — ■mondta dr. Burgert Róbert. - Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint kiballagni a határszélre, és magunkba gyűjteni mindazt, amit egyáltalán lehetséges ebből a szellemi áramlásból." Becsüljük is meg — tehetnénk hozzá. Volt itt minden. Az IBM olyan számítógép-programot mutatott be, amilyet a mezőgazdaságban még kevesen használtak. A bátrabbak repülőről szemlélhették a határt. Az öreg traktor — mely az ínyencek kedvéért működött — nagyokat pöf- fent, és mérges füstöt eregetett az új gépek árnyékában. Reklámfeliratot viselő versenyautók tartottak bemutatót, és jó százezren fordultak meg itt ezen a héten. A századeleji gépeknek nagy sikerük volt Reklám a levegőben Az új 300-as Rába Steigerek A Fiat-cég kombájnjai A Hódgép motoros sárkányrepülője Automatikus műholdkép-vevő és feldolgozó rend szer . Proksza László felvételei Beruházása magyarállam pénzéből Wolfram-bányát nyitunk Mongóliában Már javában dolgoznak a helyszínen a Mecseki Ércbányászati Vállalat szakemberei Három év múlva indul a termelés, máris nagy az érdeklődés a kinti munkára Ha a wolframot halljuk emlegetni, azonnal a Tungsram- égők jutnak eszünkbe, a lámpákban izzó wolframszálra gondolunk. A fém közismert, az iparban széles körben alkalmazzák ötvözőanyagként. Idehaza nincs ilyen lelőhelyünk, viszont lesz egy bányánk Mongóliában, ahol mi magunk aknázzuk ki az ércet. Erre közös vállalat alakult, melybe betársult a Mecseki Ércbányászati Vállalat is. Az ügyletről Érdi Krausz Gábort, a MÉV szervezési osztályvezetőjét kérdeztük, aki mindenekelőtt felvillantja az előzményeket. Wolfram Invest A Mongóliában ásványi kincsek és víz után kutató expedíciókban már eddig is dolgoztak magyarok, köztük pécsi szakemberek is. így például a nyolcvanas évek elején a MÉV-szakemberei is részt vettek egy wolfram-lelőhely megkutatásában, amit aztán a mongolok kitermelésre ajánlottak föl, csakhogy a számítások azt mutatták, a Góbi-sivatag szélén lévő lelőhely kiaknázása ráfizetéses lenne. Egy másik wolfram-lelőhelyet a szovjetek térképeztek föl, pontos adatokkal szolgálva az érevagyonról, a dokumentumokat átadva természetesen a mongoloknak. Nos, ők ezt a lelőhelyet is felajánlották nekünk kitermelésre, s ez már sokkal előnyösebb ajánlatnak mutatkozott: a hely Ulánbátortól 90 kilométernyire északnyugatra esik, a 90-ből 65 kilométer a műút, s csak a többi terepi út. A tárgyalások 1983- ban kezdődtek, majd a Minisztertanács javaslatára 1985- ben Wolfram Invest néven közös vállalat szerveződött, melynek tagjai a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet, a Zagyvarónai ötvözetgyár és a Mecseki Ércbányászati Vállalat, tegyük hozzá, ez az első színtiszta magyar érdekeltségű vállalat Mongóliában. A bányanyitáshoz és a leműveléshez a magyar állam egyösszegű hitelt nyújtott, ebből három év alatt kell létrehozni a bányát a hozzátartozó összes külszíni létesítménnyel, továbbá a dúsítóművet és egy lakótelepet. Három év után kezdődhet a termelés, ami a jelenlegi ércvagyon ismeretében előreláthatóan hét évig tart. A megállapodás szerint az ércvagyon kiaknázása fejében a wolfram egy részét a mongoloknak adjuk, ameny- nyiben pedig nem tartanak rá igényt, elővásárlási jogunk van. Kedvező körülmények A magyarok első csoportjai ez év tavaszán keltek a nagy útra, ezzel kezdetét vette a beruházás, amiben leginkább a MÉV az érintett, a bányászok és a bányaiparosok zömét ők biztosítják, összesen 150-nél is többen vannak már kint magyarok, közülük 45-en a Wolfram Invest emberei — a 45-ből 15-20-an pécsiek —, a többiek az alvállalkozók: a Tisza menti Regionális Vízmű, a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat és az Országos 'Földtani Kutató és Mélyfúró Vállalat borsodi üzemének emberei. A beruházáson kizárólag magyarok dolgoznak, csak a közvetítő mongol jroda alkalmazottai vannak még jelen, közöttük olyanok, akik a komlói vájáriskolában tanultak, így hát nyelvi nehézségek nem léteznek. Az év első fele volt a legkritikusabb, ez a bányanyitás időszaka. Nyolcezer kilométer távolságról kellett — az építőanyagok kivételével — minden anyagot kijuttatni, a vasúton szállított konténereket a tábortól 40 kilométernyire levő vasútállomáson teherautókra tenni, majd lerakni. A kintiek bizony igen komoly helytállásról tettek tanúbizonyságot, szinte állandóan túlóráztak vagy nyújtott műszakot teljesítettek. Közben jurtákban laktak, hideg vízben mosakodtak. Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott, az anyagok 80-85 százaléka kikerült, folynak a bányászati munkák, sorra elkészülnek a kiszolgáló létesítmények. Épül a lakótelep is, amelybe a jövő év első felében beköltözhetnek. Az elhelyezés kényelmes lesz: kétlakásos gázsziíikátbeton-házakban és szibériai faházakban, összkomforttal. Az ércdúsító és a lakótelep mellesleg mindössze 9 kilométernyire esik a műút végétől, a vízellátást saját kút, az elektromos energiát az országos hálózatba való bekapcsolódós biztosítja majd. A legközelebbi lakott település sem esik messze — itt állami gazdaság működik —, az élelmiszerbeszerzés megoldott, az ellátás nagyon jó, magyar szakácsok főznek, s a tábor saját orvosa vigyáz a kintiek egészségére. A vidék amúgy álomszép, maga a bánya 1400 méter magasan fekszik a tengerszint felett, hegyek és dombok között, ezek oldalait zöld borítja, tetejükön az erózió által kikoptatott sziklatarajok meredeznek. Rehabilitált bányászok Vajon üzleti szempontból is ilyen szép a mongóliai vállalkozás? Arról nem is beszélve, bányászokat küldünk ki, amikor a MÉV állandóan munkaerőhiánnyal küszködik. Érdi Krausz Gábor eloszlatja kétkedésünket. Mongóliába nem a vájvégieket küldik ki, hanem a rehabilitált dolgozókat akik könnyebb bányamunkára még alkalmasak. Az ottani körülmények ugyanis lényegesen kedvezőbbek, nincs nagy mélység és nagy megközelítési távolságok, nem rosszak a klimatikus viszonyok, a várható teljesítmények is alacsonyabbak, azaz könnyebb bányamunka vár a jelentkezőkre- Képtelesen fogalmazva: csak be kell menniük egy hegynek az oldalába, 80 méter mélységbe . . . Nagy is az érdeklődés, már eddig 500-an jelentkeztek a vállalat központjában. Ami a vállalkozás jövedelmezőségét illeti, egyelőre kedvezőtlen jel, hogy akárcsak az uráné, a wolfram világpiaci ára is most már évek óta lefelé mutat. Bíznak azonban a fordulatban, hogy az árak egy idő után elindulnak felfelé. A termelvény értékesítésének kockázata mellesleg a magyar államé, míg a társult vállalatok jelen pillanatban legfőképpen abban érdekeltek, hogy az adott összegből maradéktalanul megvalósítsák a beruházást. A wolfram értékesítésére több lehetőség kínálkozik. Adott esetben a hazai dolláros import részben kiváltható. A másik megoldás, hogy a dúsított ércet idehaza továbbfeldolgozzuk, s a világpiacon keresett cikként — wolf- ram-színpor vagy ferrowolfram formájában - adjuk el. Ez persze még a jövő zenéje. Miklósvári Zoltán Október 17., Pécs-Baranya Magyar-jugoszláv mező- gazdasági szakmai napok A fő téma a tejtermelés A tavalyi szlovóniai rendezvény után az idén ismét Pécs és Baranya ad otthont az immár IX. magyar-jugoszláv mezőgazdasági tudományos szakmai napok eseményeinek. A meghívók még nem készültek el, mivel a jugoszláv fél majd csak október 6-ón pontosítja a Szlavóniából érkező előadók névsorát. Magyar részről azonban az ezúttal egy naposra tervezett program már körvonalazható. A Megyei Tanács, a TESZÖV, a TIT és az Agrártudományi Egyesület által rendezett tanácskozás október 17-én lesz Pécsett, a Technika Házában, ahol dr. Földvári János, a Megyei Tanács általános elnökhelyettesének megnyitójával veszi kezdetét az az előadássorozat, aminek fő témája - csakúgy, mint 1983-ban Eszéken - ezúttal is a tejtermelés. A két fő előadó Jugoszláviából érkezik majd. A magyar előadások témája már ismert. Dr. Simon József, a Kaposvári Agrárfejlesztési Közös Vállalat Pécsi Területi Irodájának vezetője: „A genetikai és környezeti tényezők hatása a tejtermelésre" címmel tartja meg előadását. Dr. Strasszer Gyula, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát főállatorvosa a 6000 kilogrammos tejtermelés feltételrendszerét ismerteti. A délelőtti előadásokat hozzászólások követik. Délután üzemlátogatásra kerül sor. A résztvevők — kb. 150 főre, ebből 25 jugoszláv szakemberre számítanak a rendezők — a Szigetvári Állami Gazdaságba látogatnak el, ahol dr. Kasó József igazgató fogadja és tájékoztatja a gazdaságról a vendégeket. A résztvevők ezután a gazdaság galambos-pusztai hízómarha telepét tekintik meg, majd a gö- rösgali tehenészeti telepre látogatnak, ahol megnézik a nagyértékű Hungarofríz tejelőállományt. A telepeket Madaras Zoltán, a gazdaság főállattenyésztője és Beck Tibor kerületvezető mutatja be. — Rné — HÉTVÉGE 5.
