Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)
1986-10-04 / 273. szám
Intézményünk huszonöt éves történetében egyetlen állandó elem érvényesült — a folyamatos változás Önálló, alkotó munka Szakemberképzésünk színvonalának egyetlen mércéje csak a fejlett nemzetközi képzési színvonal lehet Részletek dr. Horn Peter akadémikus, a Kaposvári Hl lattenyésztési Kar főigazgatójának tanévnyitó beszédéből Főiskolánk már ak'kor is, amikor ez még nem volt a tudomány- és oktatáspolitika deklarált alapelve a felsőoktatásban Három feladat szolgálatában állt: szakemberek •képzése és továbbképzése, az állattenyésztési kutatás és az állati termék-előállítás hatékony fejlesztése. Fennállásának első 10 éve alatt közel 600 állattenyésztési szaktechnikus végzett itt. A főiskolai szintű oktatás 15 éve alatt 1650 hallgató szerzett üzemmérnöki oklevelet, és az üzemmérnök szakosító továbbiképzés keretében az elmúlt 8 év alatt 250 szaküzemmérnököt •képeztünk. Végzett hallgatóink 94 százaléka a mezőgazdaság, az állattenyésztés területén dolgozik. Döntő többségük a termelésirányításban. Szerénytelenséq nélkül állapíthatjuk meg, főiskolánk kezdettől fogva egyike volt azon intézményeknek, amelyek a legtöbbet tették annak érdekében, hogy a kutatási eredmények q ^gyakorlatban minél gyorsabban és minél szélesebb körben elterjedjenek. Állattenyésztési kutatási eredményeinkre alapozva vált léhetővé a sertés-, a szarvasmarha-, a juh- és húsaalamb-tenyésztési rendszerek kidolgozása és később vállalati formában' törté - ténő működtetése. Az eredményeket ma öt termelési rendszer és társulás ÍKAHYB. KSZKV, VARJUK, COLOMBA) több mint 700 nagyüzeme hasznosítja. A személyi állomány szakmai felkészültsége és a kutatás nemzetközi színvonala eredményezte, hogv 1982 óta főiskolánk három intézete a legmagasabb szintű kutatóképzésben is kiemelten részt vehet, megelőzve a szakterületen •számos egyetemi tanszékét, intézetet. Jelenleg hat külföldi és magvar ösztöndíjas aspiráns do laozik intézményünkben. Az elmúlt öt évben két oktatónk akadémiai doktori, 13 munkatársunk kandidátusi fokozatot szerzett, ebből három külföldi. * Hagyományainkhoz híven a tanévnyitón értékeljük az. előző tanévben végzett munkát. A napaali tagozatunkon június végén megtartott államvizsgákon 88 üzemm.érnök-je- löIt tett sikeres államvizsgát. A.véazettek jó felkészültségét az államvizsga bizottságok és az államvizsgánkat meglátogató Váncsa Jenő miniszter is nagy elismeréssel méltatta. Friss diplomás mérnökeink átlagosan két-három munkahely •közül választhatták ki a részükre legmegfelelőbbet. A 93 százalékuk közvetlenül a termelésben, döntő többségük termelőszövetkezetekben helyezkedett el. Az elmúlt évi tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a takultációs programok jól szolgálták hallgatóink szakmái felkészítését. A fakultáció a sportlótenyésztéstől kezdve a meleg övi mezőgazdasági isme6. HÉTVÉGE retekig nyolc szakmai területet ölel fel. Tovább növekedett az idegen nyelvet tanuló hallgatók száma, de az általunk kívánt mértéket és eredményeket még nem érte el. Az 'oktató-nevelő munka feltételeinek további javítására az 1985-1986-os tanévben gyors ütemben megkezdődött az új aula, a tornacsarnok és a kondicionálóterem építése. Még ebben az évben ezt a nagy- beruházást be is fejezzük. Elkészült népszerű új portaépületünk, a „teknősbéke", benne a telefonközpont és a büszvá- róterem. Befejeztük továbbképző intézeti kastélyépületünk teljes rekonstrukcióját és megkezdtük új számítóközpontunk építését. Ezt még éb'ben a tanévben át is kívánjuk adni rendeltetésének. Az NSZK-beli Medima világcég anyagi támogatásával 6 hónap alatt megépítettük az •új angóranyul tenyésztelepet, magas szinten szolgálva a tenyésztés, az oktatás és a kutatás igényeit egy új állattenyésztési ágazatban. Megkezdtük és befejeztük a három épüjbtből álló, egyidejűleg öt technológiával üzemelő sertéshizlaló kísérleti telep építését, amely 2100 férőhelyes évi kapacitással új lehetőségeket biztosít az oktatásban és kutatásban egyaránt. Folyamatosan új helyre telepítjük át szarvasmarha állományunkat is. Felújított helyet kapott nagyértékű, 1986-ban importáltjuh^ állományunk is. Befejeztük Európa legelső, mintegy 30 hektáros, domekztikált gim- szarvas-nemesítő telep első ütemének beruházását Gálos- fán. Marócpusztán a híres magyar gidrón lófajta nemesítése érdekében kialakítottuk az új kanca- és csikónevelő állomásunkat. Tovább korszerűsítettük főiskolánkon a díjugrató és díjlovagló pályákat, a lóistállókat. Evvel a lovasoktatás, az edzőképzés, az évről évre rangosabb hazai és nemzetközi versenyek . megrendezésének feltételeit javítottuk. Hallgatóinkat tanévkezdéskor a felújított futball-, atlétikai és teniszpályák várják. Természetesen a beszámoló • csak a fontosabb fejlesztésekre térhetett ki. Mindenesetre jelzi azt, hogy intézményünk a lehetőségek és a sokoldalú források határáig mind magasabb szinten kiván megfelelni az oktatás, a nevelés, a kutatás nemzetközi szintű igényeinek. Az állattenyésztés a merőgazdaság leginkább export- orientált ágazata. Ha termékeink . a nemzetközi piacon mérettetnek meg, akkor állat- tenyésztő szakember-képzésünk színvonalának is egyetlen mércéje csak a fejlett nemzetközi képzési színvonal lehet. Az 1986/87. tanévre nappali tagozatunkra 87, köztük 3 •külföldi hallgatót, levelező tagozatunkra 58 hallgatót vettünk fel. Intézményünk ma egy tudásvágyó, életerővel teli fiatal hallgató számára bő lehetőséget ad képességei, ambíciói kibontakoztatására. Hallgatóink 64 százaléka részesül kollégiumi elhelyezésben, de tudomásul kell vennie minden hallgatónak, hogy a kollégium nem kötelező szolgáltatás. A kollégiumi tagságot jó tanulmányi munkával, fegyelmezett magatartással és aktív közéleti tevékenységgel kell kiérdemelni. Intézményünk egész negyed- százados történetében talán egyetlenegy állandó elem érvényesült: ez a folyamatos változás volt. Töretlen fejlődésünk záloga mindig a' kollektívának és a vezetésnek az a képessége volt, hogy mert változtatni, mert fejleszteni, bátran és lankadatlanul kereste a fejlesztésekhez nélkülözhetetlen forrásokat, kereste és megtalálta a partnereket személyi, vállalati és intézményi tekintetben egyaránt. A főiskola szakmai munkájának társadalmi méretű elismerése, hogy 1986. szeptember 1-től egyetemi rangra emelkedett intézményünk az Elnöki Tanács döntése alapján. A dunántúli agráregyetemi struktúrában jelenleg deklarált új elnevezésünk: Agrártudományi Egyetem Keszthely Állattenyésztési Kara Kaposvár. Természetesen az új szervezet a működési szabályzat kidolgozását követően működhet csak. Mindezen munkák zökkenő- mentes vitelére a MÉM tárcaszintű előkészjtő bizottságot hoz létre. Az intézményi működési szabályzatot 1987. augusztus 30-ig kell kidolgozni, figyelembe véve az addigra teljes körűen kidolgozandó új keretrendelkezéseket. Jövő évi munkánk egyik mottójául Eötvös Lóránd örökérvényű mondatait választottam 1891-es rektori műegyetemi évnyitó beszédéből: „Egyetemünk színvonalát, felsőoktatásunk minőségét elsősorban s alapvetően az határozza meg, hogy oktatóink, tudás egyetemi tanáraink képesek-e, akarnak-e önállóan gondolkodni? önálló, alkotó munka annak erkölcsi és szellemi záloga, hogy majdan a mai hallgatókból önállóan gondolkodó, alkotó munkára képes állampolgárok váljanak." Megszívlelendő és ma is időszerű és érvényes gondolatai Eötvösnek továbbá a tartalmi munka és a szervezet kapcsolatára vonatkoznak: „Ha ma újfajta iskolát alapítanánk, először is új szabályait állapítanák meg, ezután keresnék hozzá a mestereket és a mesterekhez a tanulókat. Az egyetemek keletkezésekor másként volt a dolog: előbb volt a mester és a tanuló, s csak ezután következett a szabály." Munkatársaim jelentős részét bátor, önállóan gondolkodó, alkotó embernek ismerem. Többségüket tanítványok veszik körül, így joggal bízhatom abban, hogy a meglévő mesterek és a nagy számban jelentkező tanítványok mellé képesek leszünk kialakítani a racionális, a továbbfejlődést és nemzetközi versenyképességet biztosító szabályokat is az új szervezetben, országunk és állattenyésztésünk érdekében. Ez lesz sok egyéb mellett fontos feladatunk 1986—37-ben, keszthelyi és óvári kollégáinkkal együtt. Jellemző kép Pécs első sétálóutcájára: autók a gyalogosok között. Szigorúbb ellenőrzéssel talán ezt is meg lehet szüntetni. Fotó: Läufer László Tizenhat város tapasztalatcseréje Az óvárosok rehabilitációja Tanulságok, következtetések a pécsi szimpóziumról A történelmi örökséget hordozó több száz éves városközpontok — óvárosok — megújításának bonyolult problematikája szinte egész Európát foglalkoztatja. E tekintetben hasznos lehet a folyamatos tapasztalat- csere. Ezt ismerte fel évekkel ezelőtt dr. Heinz Pammer grá- zi városi tanácsos és kezdeményezte a Nemzetközi Városfórum létrehozását, amely módot teremt arra, hogy ezek a városok időre elmondják az álláspontjukat, ismertessék a tapasztalataikat valamely előre meghatározott témakörben. A városfórum szeptember közepén először jelent meg szocialista országban: Pécsett rendezte meg „Lakni, élni, közlekedni a történelmi városközpontokban" c. szimpóziumát. rr Őrizni a városkép egységét A legfőbb tanulság, hogy a történelmi városrészek rekonstrukciója, rehabilitációja, revi- talizációja mindenütt egyforma indíttatású, egyazon problémákat vet fel, s a helyi sajátosságok figyelembevételével a megoldás is azonos. A nagymértékű hasonlatosság a tanulságos, akár Ausztriáról, Svájcról, Lengyelországról vagy hazánkról van szó. Ebből pedig arra a következtetésre jutha-' tunk, hogy nagy a jelentősége e téren is a folyamatos párbeszédnek. Figyelemreméltó volt hallani elsősorban a nyugati előadóktól, hogy a mind erőteljesebb revitalizációs folyamat (ez az ő szóhasználatuk) a 70-es évek elején kezdett kibontakozni. Addig ugyanis náluk is az új városrészek ' építésén volt a hangsúly, a régieket elhanyagolták, s éppen ezért számos kínos baklövést követtek el a történelmi városközpontokban, amelyektől ma már igyekeznek megszabadulni. Egyik-másik város a maga képanyagába/i be is mutatta: milyen, a történelmi miliőtől idegen építmények születtek az óvárosukban. Ma már ügyelnek grra,. hogy az új építmények semmiképpen ne bonthassák meg a városrész oly értékes és egységes képét. Klagenfurt, képviselője mondta, hogy „hangsúlyozni kell az óváros jellegzetességét, s óvatosan bánni azzal, ami megvan, nemi engedve, hogy hipermodern városrészt csináljanak belőle", ezért is jelentette ki elégedetten, hogy sikerült elvetni a modernizálási törekvéseket. A schaffhausení előadó szerint „az új építkezések nem mindig vették figyelembe a városrész lényegét". S ezt úgy is érthetjük, hogy amivel a mi korunk járul hozzá a több- évszázados formálódáshoz, az ne hozza zavarba az utókort, s ellenérzést sem keltsen benne. Vonzó élet- körülményeket Hivatkozhatunk Győrre is. Ott a székesegyház terén építette fel kereskedelmi központját, a Rába. Ez minden modernsége mellett is alázattal van a tér évszázados formái iránt, hatalmas üvegfelületeivel is azokat tükrözteti, s nem önmagát tolja azok elébe. Közös tanulság, ami.t magyar és külföldi résztvevő egyaránt elmondott, hogy a történelmi városrészek rehabilitációjával nem szabad valamiféle múzeumvárost, rezervátumot létrehozni. A tudatos rehabilitáció — ennek a kezdetét teszik a 70-es évek elejéré — pontosan az ez ellen ható tényezőknek kínál tág teret. Ennek a mai legfontosabb megnyilvánulása, hogy megállították az „őslakosság” elvándorlását, és ismét vonzó az óvárosban élni. E városrészek lerobbanásának a közös velejárója,, hogy az eredeti lakosság mind kényelmetlenebbül érzi magát a romló körülmények között, elköltözik onnan, q helyét pedig olyanok foglalják el, akiknek a jelenléte tovább gyorsítja a városrész romlását. Ez a pécsi belváros esetében sem volt ismeretlen, de a rehabilitáció haszna máris mutatkozik. Legnagyobb gond a közlekedés A történelmi városrészek számos közös gondja, p'roblémája között a közlekedés a legnagyobb, ezért a belvárosok rehabilitációjának az elsőszámú célpontja mindenütt a 'közlekedés. A mérséklésre több kevesebb sikerrel tesznek intézkedéseket, de a siker mindig at- .tól függ, hogy mit tudnak átvenni a többi városrészek, mekkora az elszántság a reformtörekvések végrehajtására, és mennyire találkozik a szándék a lakosság egyetértő támogatásával. Egyöntetű a törekvés a jármű- és a gyalogos forgalom szétválasztása gyalogos övezetek létrehozása révén, s ehhez a városi útszerkezet átalakítását is igénybeveszik, ahogy Veszprémben és Egerben is a főközlekedési út kitelepítése jelentette a legfőbb biztosítékot a rehabilitációs tervek végrehajtásához. Egerben különben drasztikus forgalomszervezéseket hajtottak végre az elmúlt években: úton a „gyalogos belváros” felé ma már korlátozott forgalmú a belváros, ahol a lehetőség határáig csökkentették a KRESZ-táb- lákat, s az utcák egyirányúsítá- sával olyan hurkokat hoztak létre, amik lehetetlenné teszik az átmenő forgalmat. Hallottuk, hogy a gyalogos övezetek létrehozását nem szabad „elsietni)’.' Az egyik külföldi előadó mondta, hogy különösebb műszaki átalakítások nélkül hozták létre a maguk gyalogos övezetét, a díszburkolat, a bútorzás csak később következett. Szombathelyen viszont a főteret nagy elszántsággal egyszerre változtatták gyalogos övezetté, most pedig azt mondják, hogy az ilyen fontos változtatást csak akkor szabad végrehajtani, ha előzőleg minden feltételt biztosítottak. Ők nem így tettek: ma gond van az üzletek működtetésével, elégedetlenek az akkori pénzhiány miatt nem eléggé színvonalasra sikerült térburkolat miatt. . . Salzburg nem tudta megoldani a gyalogos övezetben lévő üzleteknek a gyalogosokat nem zavaró áruellátását, végre tudta viszont hajtani az éjszakai áruszállításra vonatkozó akaratát Schaffhausen. A. szimpóziumon ajánlásokat is- fogadtak el, s nem véletlen, hogy azok közt is éppen a közlekedés kapta a legnagyobb hangsúlyt. íme: „A megnövekedett forgalom emberre, épületre, növényzetre egyaránt káros hatással van, fontos tehát a forqalmat csökkenteni, az átmenő forgalmat teljesen megszüntetni, a parkolásra lehetőséget teremteni, kerékpá- ' ros utakat építeni, a gyalogos övezeteket gyarapítani, és magát á 'gyaloglást népszerűsíteni". # A végkövetkeztetés az lehet, hogy európai méretű problémáról lévén szó, a kölcsönös segítés, ami a tapasztalatok kicserélésében nyilvánulhat meg, nélkülözhetetlen minden, a belváros rehabilitációiával, revitalizációjával küszködő város számára. Hársfai István
