Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-26 / 295. szám

Pénteken rekordidő alatt Elkészült a „Rekordok könyve 1986" A rekordok rekordját ünne­pelték pénteken Londonban. A híres Guinness, vagyis a Re­kordok könyve 1986. évi köteté­nek ugyanis kedden volt a nyomdai leadási határideje. Egyetlen rekordra vártak, „Az év esküvőjét", amit Sarah Fer­guson és Andrew herceg kötött. A boldogító „igen" elhangzá­sa után kattantak a fényképe­zőgépek és lezárták a kötetet. A két „igen” után — mivel a Rekordok könyvéről van szó, ezt az időt is mérték — 47 óra és 25 perc alatt már megszüle­tett az első kötet angol nyel­ven. A könyv teljes anyagát — szövegek, rajzok, fotók filmre- vett másolatát — a lap zárásá­val egyidőben küldték el 23 nyelvfordító csoportjának. Hi­szen a Rekordok könyve az an­gollal együtt 24 nyelven jele­nik meg. Az 1986-os Guinness könyv a nyomdai rekordidővel tűnik ki, hála a modern könyvnyom­tatási rendszereknek. Ezekben ugyanis a gépsor egyik szélén fotózásra beadják a kéziratot, a képeket és a gépsor végén — bekötve, szállításra 'köte­gelve — kijönnek a könyvek. Mi a Rekordok könyvének a titka? Valószínűleg az emberi élet egyik szellemi éltetője: a csodálkozás. Az unalom helyett a rendkívüli dolgok feletti ér­dekes szemlélődés, gondolko­dás. Hiszen az évente elfo­gyott példányszám szerint a Rekordok könyve világelső: több mint 50 millió példányt vesznek meg belőle. Ha pedig a könyvsikert nem egy-egy év­re számítjuk, hanem történel­mileg, akkor is az Ótestamen­tum és az Üjtestamentum után a Guinness könyv kiadott pél­dányszáma a legmagasabb. Erre még Sir Hugh Beaver (1890—1967) sem számított, pedig 1951-ben az ő fejében fogant meg a rekordok gyűj­teményének kiadása. Ezért Anglia, Írország és Skócia 81 400 kocsmájában gyűjtette össze a kérdéseket, hogy az emberek mire kíván­csiak a legjobban. Néhány érdekesség a mosta­nában már átlagosan 350 lap­oldal terjedelmű könyvből, csu­pán rövid jellemzésként. A leg­nagyobb ágyat 1430-ban készí­tették Fülöp burgundiai her­cegnek. Mérete: 3,8x5,8 méter. A szórakoztatóipar abszolút dsillaga Rita Moreno, aki a műfaj négy lehetséges legna­gyobb díját (Oscar, Tony, Em­my és Grammy) egyaránt el­nyerte. A leghosszabb haja egy indiai lánynak, Swanni Pandarasamadhi-nak volt: 793 cm.\ Végül másfél magyar rekord: a legnagyobb névér­tékű pénzt, egymilliárd bilipen­gőt mi adtuk ki 1946-ban: 21 nullával kellett leírni. A félre- kord: idén a szerkesztő 'bizott­ság kishíján beszerkesztette, hogy hol vannak a legjobb viccek a világon. Budapest nyerte volna. A szerkesztő bi­zottság azonban nem talál hi­teles összehasonlító mércét más viccmesélő országokhoz. F. D. Rita Moreno, aki az Oscar, Tony, Emmy és Grammy-díjaknak egyaránt a tulajdonosa. Az egyik nagy fogás a kukából került elő Új életre kel a régi játékbaba Galambos Mónika és Miilei Ilo­na keze nyomán. Proksza László felvétele Múzeumi műhelytitkok A múlt századi báliruha most úgy látható a Város­történeti és Munkásmozgalmi Múzeum kiállításán, ahogyan azt Márkus Mária viselte el­sőbb lozóként az 1894-es pécsi iparosbálon. Fehér selyemat­lasz ruháját marobutoll díszí­tette, bársonyszalagok és fe­kete csipke. A ruha felsőré­szét 18 darabból állították össze, kaucsukfűzőt építettek <j derekába, hogy a báliru­ha híven kövesse viselőjének alakját. Hogy a báli öltözék milyen állapotban kerülhetett a mú­zeumba, arról a mellette ki­állított foszladozó selyemblúz ad képet, és sejtet valamit abból, miféle türelemjáték is a múzeumi restaurátor mun­kája. E régi tárgyaik abban az állapotban, ahogyan rájuk találtak, vajmi keveset árul­nak el magukról és korukról. Restaurátornak kell azokat ke­zébe vennie, darabjaira szed­ni a ruhát, vagy a 16 cikkből álló százötven éves csipke- hímzéses selyemtüll naper­nyőt — mint tette azt Galam­bos Mónika e két tárgy res­taurátora. A Baranya Megyei Múzeu­mokban működő 17 restaurá­tor, kerámiával, fémmel, fá­val, textillel szoibor- és kép­restaurálással foglalkozó szak­emberek munkájába enged bepillantást ez a kiállítás a Felsőmalom utcai múzeumban. 'Közülük talán a textil re stau rá­török munkája a legkevésbé látványos. Mert mi lehet a teendő például egy olyan 18. szá­zadi öltözékkel, mint a dóm­ból ított, festett birkabőrből készült papi kazuíá, amely az eltelt kétszáz év alatt még egy tűzvészt is megért? — A régi textilek, ruhada­rabok legnagyobb ellenségei a kedvezőtlen fény- és klíma­viszonyok meg a por — mond­ja Miilei Ilona textilrestau­rátor. — Itt a várostörténeti múzeumban valamennyi mu­tatót figyeljük, s azok szeren­csére a megengedett határ alatt vannak. Ennek a kazu- lának hazánkban csak egy­két példánya ismeretes, ezért is izgatott, mint restaurátori feladat. Ilyenkor először per­sze a muzeológussal konzul­tálunk, majd a fővárosi mú­zeumokban dolgozó tapasztal­tabb kollégákkal. Mindig olyan szerekkel kezeljük á műtárgyat, amelyek nem ide­genek annak eredeti össze­tételétől, és nem indítanak el a régi anyagon vissza nem fordítható folyamatokat. Ne­kem ugyanilyen birkabőrt is kellett szereznem a kazula foltjainak kiegészítéséhez — végül egyik kesztyűmet áldoz­tam erre a célra. Elmesélik, mind kutatnak megfelelő textilek után a zsibpiacokon, a régi lim-lo­mok között, ritka textilek után az üzletekben. Az egyik nagy fogás egy pesti kukából ke­rült elő: 'Miilei Ilona talált rá a fémszállal készült bojt­ra, ami jól jött a Mónika ál­tal helyreállított régi egyesü­leti zászlóhoz. Egy-egy ilyen régi selyem- zászlót csak úgy lehet újjá­varázsolni, Ihogy az eredetit egészen apró öltésekkel ró- vannják egy ugyanolyan mi­nőségű és színű textilre. Ga­lambos Mónika, három hó­napon át dolgozott a pécsi kerékpárosok címerrel díszí­tett 50-50 centiméter alap- területű selyemzászlajának helyreállításán. Jó szem és sok-sok türelem kell az efféle munkához, hogy aztán a res­taurátori beavatkozást ne is lehessen észrevenni a kiállí­tott tárgyon. G. O. c Mint egy gótikus katedrális Parkerdő Cser ma- alján Háromszáz éves tölgy- és bükkfák A bevésés dátuma: 1867 Mint kotlós a csibék között, a hatalmas öreg fa úgy emel­kedik ki a csenevész, vékony karószerű gyertyánok közül. Döbrögi uramnak is, Ludas Matyinak is bizonyára megfe­lelt volna, hogy a kettőjük kö­zötti adósságot e fa tövében rendezzék: két ember sem tud­ná átölelni a törzsét. S ez még nem is a legnagyobb! A Komló és Sikonda közötti Csermaalja-dűlő 13,1 hektáros ősi erdejében több tucat 200—300 éves fa található. Az 1983 óta megyei jelentőségű természetvédelmi területként védetté nyilvánított erdőnek ez a legfőbb érdekessége: ritka­ság, hogy ilyen kis területen ennyi öreg fa található. Kom­ló környékének szinte minden uralkodó fafajtája: kocsányos és csertölgy bükk, vadkörte, és szilfa, no meg a kevésbé értékes, s túlnyomó gyertyán. Dr. Várady Sándor, nyugal­mazott orvos, a sikondai sza­natórium egykori vezetője, a csermaaljai-dűlő értékeinek felfedezője egy hatalmas cser­tölgy tövébe kalauzol. Ez talán az erdő legöregebb, legna­gyobb fája: lehet vagy három­száz éves. Vihar törte le a na­pokban az egyik ágát. — Olyan, mint egy gótikus katedrális — mondja szinte áhítattal dr. Várady Sándor, aki a fák, az erdő szeretetét erdé­lyi kis szülőfalujából a gyer­mekkor meghatározó élménye­ként hozta magával. —. Ma­gassága 24 méter, koronájá­nak átmérője 29, s a törzs ke­rülete mellmagasságban 489 centi. Beljebb haladva az erdőbe, csaknem egy sajátos kupola alá jutunk: félhektárnyi terüle­ten 8 bükkfamatuzsálem áll kör­ben. Két-háromszáz évesek. Az egyik törzsén úgy négy méter magasságban a bevésés dátu­ma: 1867. Annak idején bizo­nyára mellmagasságban for­gathatta a bicskáját a bevésés szerzője. Lehet, hogy egy pász­torfiú. A Csermaalja-dűlő ugyanis Mánfa legelője volt egészen az ötvenes évekig. — Sikondai orvoskoromban bukkantam rá erre az ősi er­dőre kirándulás közben. Más idők jártak akkor, hiába szor­galmaztam a megmentését, nem törődtek vele. Csak miu­tán megalakult a Komlói Hon­ismereti és Városvédő Egye­sület elődje, a honismereti szakkör, akkor fogadták el megvédésének eszméjét, Három éve diákok, szocialis­ta brigádok takarítják az alj­növényzetet, alakítják ki a sé- tautakat társadalmi munkában. A tanács megrendelte a védett erdő rendezési tervét, megkez­dődött a növényvilág részletes feltárása. A tervek szerint ar­borétum jellegű parkerdőt ala­kítanak ki a Csermaalja—dűlő­ből: ismertető táblákkal, pihe­nőpadokkal, asztalokkal, eső­beállókkal. A padok, asztalok egy része máris kinn van, s helyreállították az egykori pász­tó rkutat is. D. I. Országos diaporáma vitafórum Pécsett 'A pécsi ifjúsági Ház dia­poráma, valamint fotóstúdiója rendezésében ismét találkozót adtak egymásnak a diaporá­ma műfajának művelői, szám szerint mintegy félszázan. Pén­teken este nagy sikerű nyil­vános műsorban mutatták be az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál diaporáma program­jait. Tegnap délután szakmai bemutatókkal és tanácskozás­sal folyt tovább a találkozó, melynek központjában a dia­poráma hagyományos, kézzel irányított technikája mellett a számítógépes vezérlésű prog­ramok álltak. Az utóbbit Ju­lien Biere, a müncheni Audio­vizuális Akadémia professzora tartotta, felvonultatva négy vetítőgépet. A vetítőgépekbe táplált diasorok programja komputer vezérléssel kombi­nálva, azokat a lehetősége­ket reprezentálta, amelyeket napjaink audiovizuális techni­kája és a komputertechnika kínál. A diaporáma területén ma e két út együttélésének lehetünk tanúi, s azoknak a vitáknak, amelyek a zene és a látvány ember által való irányítása, továbbá számító- gépes programozása körül folynak. Ez utóbbi természete­sen olyan bonyolult és főként drága technikai apparátust igényel, amilyenre hazai dia- porámokészítóknek és az ilyen alkotóközösségeknek nincse­nek meg az anyagi lehető­ségeik. Hazánkban ilyen ké­szülékeket nem forgalmaznak, azok beszerzése csak külföl­dön lehetséges, éspedig va­lutáért. G. O. Az iratokat mindig eldobta Strandtolvaj A fiatalasszony 'lehúzta ka­rikagyűrűjét, kikapcsolta arany- nyakláncát, és betette a rek­lámszatyorba a zsebrádió és a fényképezőgép mellé. Ott volt a tárcája is néhányszáz forint­tal, a személyi igazolványa és a jogosítványa. A szatyrot fel­akasztotta a medence szélén lévő fogasra, ahol jónéhány táska és fürdőköpeny lógott. Majd a vízből szemmel tartja, — gondolta ... A középkorú férfi csak né­hány percre hagyta a pihenő­ágyon kistáskáját. Az aprópén­zen kívül más érték nem is volt benne, mert mindent biztos helyen, a kabinban hagyott. A kabinkulcsot pedig természete­sen a kistáskában ... Gondolom jónéhányan átél­ték már azokat a perceket, mint ők,, amikor a gondtalan fürdőzés után a fogashoz, a pi­henőágyhoz léptek, és táská­juknak, szatyruknak, kabinkul­csuknak csak hűlt helyét lel­ték. Jónéhányan vannak a harkányi strand vendégei kö­zül is, akik már feledni kezdték bosszankodásukat eltűnt tárgyaik, értékeik miatt, s most a rendőr­ség idézésére Salgótarjánból, Szegedről, Budapestről utaz­hattak a siklósi rendőrkapitány­ságra. Mintegy háromszáz óra, lánc, fényképezőgép, fürdő­nadrág, szemüveg, öngyújtó és egyéb apróság közül válogat­hatták ki a sajátjukat. S ezt a „gyűjteményt” a harkányi strand „éber" vendégének, az 59 éves H. Ferencnek a laká­sán találták meg a házkutatás során. H. Ferenc 1985. óta „dol­gozott" a strandon folyamato­san — ősszel, télen, tavasszal és nyáron. Utolsó akciója 1986. június 29-én — rendszerint be­vált módszere, — az őrizetle­nül hagyott szatyrokra egy tö­rölközőt borított, s azzal együtt emelte el — nem bizonyult si­keresnek. Ezen a napon is mint a többin, „zsákmányával” bevonult a WC-be, a pénztár­cát az öblítő tartályába tette, tartalmát magához vette, s in­dult volna újabb portyára. De a folyosón már várta a strand egyik dolgozója. A rendőrségen egyeztették a házkutatásnál talált tárgyakat a strandon bejelentett eltűnt tárgyakról készített jegyzékek­kel. Ezután tanúként megidéz­ték a pórul járt vendégeket — összesen harminckettőt. Közü­lük huszonhármán felismerték órájukat, fürdőruhájukat, stb. S hogy nem lehettek kevesen a meglopott külföldi vendégek sem, arra csak a házkutatásnál talált aprópénzek — dinár, lej, kopejka, pora báni, zlotyi — sokféleségéből következtethet­tek a nyomozók. H. Ferenc egyébként körül­tekintően dolgozott. Az irato­kat sosem tartotta- meg, ha­nem eldobta. A neki értékte­len „papírok" csak a tulajdo­nosuknak került pár száz fo­rintjába. Egy személyigazol- vány-csere 242 forint, a jogo­sítványé 330 forint. A nála ta­lált tárgyak származását ille­tően pedig azt vallotta, hogy azokat a vásárokon, piacokon vette, s teljesen érthetetlennek találta, hogy többségük meg­egyezik az ellopott dolgokkal. H. Ferenc által okozott kár 113 775 forint, ebből 56 806 fo­rint érték térült meg. Az eddig felmerült bűnügyi költség húsz­ezer forint. A siklósi városi ügyészség 23 rendbeli lopás és 14 rendbeli okirattal való visz- szaélés bűncselekményének alapos gyanúja miatt vádat emelt H. Ferenc ellen. Marton Gyöngyi vasárnapi

Next

/
Thumbnails
Contents