Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)
1986-10-24 / 293. szám
2 Dunántúli napló 1986. október 24., péntek. Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) 15 százaléka nevelkedik egy- szülős családban, illetőleg szülők nélkül. Köíülük kerül ki — arányukat két és (félszer meghaladóan — a fiatalkorú bűnözők 43 százaléka. Az évente állami gondozásba kerülő, mintegy 4800 gyerek közül csak 1800 való olyan családból, ahol a szülők együtt élnek. Beilleszkedési zavarok Statisztikai adatok támasztják alá azt a tényt is, hogy a társadalmi beilleszkedési zavarok általában összefüggnek a családi viszonyok kedvezőtlen alakulásával. így: 1982-ben a férfi bűnelkövetők közt az elváltak száma, mely évről évre nőtt, több mint négyszerese volt a házasokénak; a női bűnelkövetők között az elváltak a férjesek háromszorosát tették ki. Az öngyilkosok között 1984-‘ben két és félszer annyi elvált volt, mint házasságban élő. Az előbbiekben is körvonalazott nyomós okok — társadalmi és egyéni érdekek — elkerülhetetlenné teszik államunk, kormányunk számára, hogy a családi viszonyok védelme és az ifjúság fejlődésének elősegítése terén eddig is tett erőfeszítéseit fokozza. A szükséges intézkedések kidolgozása a kormány népesedés- politikai, szociálpolitikai, Ifjúságpolitikai és egyéb társadalompolitikai határozatai alapján már folyamatban van. A jognak a házasélet demokratikus normáira való nevelő szerepe az utóbbi időkben elhalványodott: a házasságokat túlnyomórészt a felek közös kérelmére bontják fel, s a bíróság nem tájékozódhat ilyen esetben a házasélet történéseiről, a végleges megromlás okairól, nem értékelheti a felek magatartását, a házasság megszűnéséért viselt felelősségüket. Ez is hozzájárult bizonyos téves nézetek elterjedéséhez. A bíróságon a váló felek és jogi képviselőik többször adtak hangot annak a véleményüknek, hogy a házasság a házastársak magánügye, úgymond „magán- szerződés”, amelynek megszüntetése csakúgy elhatározásukon múlik, mint a megkötése. A bíróság csupán adminisztrációs szerepet tölthet be a bontás kimondásánál, éppúgy, mint az anyakönyvvezető a kötésnél; ne is avatkozzon tehát be ügyeikbe. E felfogásból egyenesen következik az a másik téves feltételezés, hogy az állam — a társadalom — érdektelen a házasélet alakulásával szemben, ezért nem támaszt a házastársak magatartásával és döntésével szemben követelményeket, amelyek megsértéséhez nem is kíván következményeket fűzni. A családi viszonyok megszilárdításában a szemléletformálásnak e formáját és eszközeit nem lehet alábecsülni: az eí- múlt években például — már a törvény tervezetének előkészítését megelőzően is — a jogászok felhívták a közvélemény figyelmét a családbomlásoknak az egyéni és társadalmi érdekekre hátrányos következményeire, a házastársi és szülői felelősség fokozódásának szükségességére. Bizonyára e figyelemfelhívások is közrejátszottak abban, hogy némi — szerény — eredményeket sikerült elérnünk. Törvényünknek - a közakaratot is kifejezve — a házasság szilárdságának és tartósságának követelményéből kell kiindulnia, ezt kelt szabályaival elősegítenie. A házaságok sikerének, tartósságának alapvető feltétele a helyes párválasztás. Ebben azonban a jog nem befolyásolhatja a férfiakat és nőket. Csupán annyit tehet, hogy az éretlen házasságkötési elhatározások elé korlátot állít a házasságkötési korhatár javaslat szerinti 18 évre való felemelésével. A válásra vonatkozó jogi szabályok módosításánál is az a kiindulási pont: a válás feltételeinek bizonyos fokú megszigorításával, a keresetek gyakoribb elutasításával sem érhető el az, hogy a zátonyra futott kopcsolatból is házasság váljon a jogi kötelék fenntartásával. Végezetül a miniszter olyan résztémákról beszélt, amelyek a törvényjavaslat előkészítésének menetében a legtöbb vitát váltották ki. A házasságkötési korhatárnak a nők esetében is 18 évre felemeléséről egyebek között azt mondta: a javasolt új szabályzónak itt az a célja, hogy akadályozza meg az éretlen fejjel, jóformán gyermekkorban kötött házasságokat. Az elváltak helyzetének, egyben a gyermekeik sorsának, nevelke- dési feltételeinek javítása a célja — mondta — a javaslat azon szabályainak, melyek a gyermeküktől válás folytán különélő szülők jogkörét szélesítik. A kiskorúakról való állami gondoskodásnak a korábbinál differenciáltabb rendszerét építi ki a javaslat, s a gyermek érdekéhez és a szülői felelősséghez igazodó, többlépcsős rendszert vezet be. (A kiskorúakról való állami gondoskodás teljes rendszerét, működési szabályait további magas szintű jogszabályok rendezik majd.) — A tartásdíjról és a házastársi volt közös lakás használatáról szóló új szabályozással az elvált házasok — és gyermekeik - helyzetének méltányosabb rendezése a cél — hangsúlyozta Márkája Imre. - A gyermektartásdíjról — folytatta — a gyermek tényleges szükségleteit, mindkét szülő kereseti-jövedelmi viszonyait figyelembe véve kell dönteni, s a körülményektől függően az eddig mechanikusan alkalmazott 20-40 százalék helyett — gyermekenként - a kötelezett keresetének 15-25 százaléka közötti skálán, az eddigieknél rugalmasabban kell meghatározni. Szerződéssel rendezett anyagi ügyek Megemlítette: a javaslat a házasok autonómiáját tovább bővítve, most azt is lehetővé tenné, hogy vagyoni viszonyaikat a törvényes házastársi vagyon- közösségi rendszer szabályaitól eltérő módon, szerződéssel rendezzék. Ennek az új jogintézménynek a bevezetését nálunk egyrészt az indokolja, hogy a magánszemélyek vállalkozásának kockázata és anyagi felelőssége növekedett, s e körülmények között lehetővé kell tenni, hogy az ilyen tevékenységet nem folytató házastárs mentesüljön a sikertelen gazdasági tevékenység következményei alól, melyek egyébként őt is terhelnék. E szabályozással másrészt az a cél, hogy a házasságkötés elöttről származó jövedelmek, vagy a szülőktől, rokonoktól kapott jelentős vagyoni értékek különvagyoni jellegét a másik házastárs elismerje. Felhívta Markója Imre a figyelmet az apaság megállapítására vonatkozó szabályok korszerűsítésére. - A javaslat szerint — mondta - a származás bizonyosságáról minden perbe vitt esetben meg kell a bíróságnak győződnie, s részletes bizonyítás alapján kell dönteni abban az esetben is, ha az anya az apaként megjelölt férDr. Antallfy György (Csoog- rád m. 9. vk.), az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója hangsúlyozta, hogy a bizottsági vitát élénk érdeklődés kísérte, A felszólalók többsége egyetértett a törvénymódosítás céljaival és jogi megoldásaival, de Ugyanakkor jelentős számú módosító javaslat is elhangzott. Egyetértés alakult ki abban, hogy átfogó család- és ifjúságvédelmi intézkedési programra van szükség, mert a család szerepének erősödése nem érhető el kizárólag a családjog eszközeivel. Több képviselő bírálta a törvényjavaslatot, arra hivatkozva, hogy nehezebbé teszi a házasság felbontását, holott — álláspontjuk szerint — az eljárás elhúzódása csak elmérgesíti a családon belül kialakult feszült helyzetet. A felszólalók többsége támogatta a nők házasság kötési korhatárának felemelését. A házastársak lakáshasználatának új szabályozása tetszést váltott ki; eszerint a bíróság a házastársak valamelyikének kérelmére a bérlőtársi jogviszonyt megszüntetheti, ha a közös lakást két másik lakásra el lehet cserélni, és a lakáscsere után mindkét házastárs megfelelő lakáshoz jut. Antalffy György ismertette azt is, hogy a vitát követően a bizottság — az igazság- ügyminiszer javaslatait is fifivel huzamos ideig együtt élt, illetőleg huzamos időn át kapcsolatot tartott vele. Megszűnik az a — sok visszaélésre is lehetőséget adó - helyzet, hogy bármely férfi, aki az anyával a fogamzási időben érintkezett, tartásdíj fizetésére kötelezhető. Ha ugyanis e férfi apasága nem állapítható meg, tartásdíj fizetésére sem lesz kötelezhető. Befejezésül a miniszter kérte a törvényjavaslat elfogadását. gyelembe véve — a képviselők által felvetett módosítási javaslatok közül számosat elfogadott. Ezek sorában megemlítette az egytől hat hónapig terjedő békülési idő elhagyását, és. a házassági, vagyonjogi szerződés közokiratba, vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalását. Az igazság- ügyminiszer javaslatait figyelembe véve nem fogadta el ugyanakkor a 16 éves kornál fiatalabban kötött házasságok engedélyezésére irá-. nyúló javaslatot, ez egyébként nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségünkkel is ellentétes lenne. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében javasolta az Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot a bizottság által egyhangúlag megszavazott módosításokkal együtt fogadja el. László Béla (Szabolcs-Szat- már m., 14. vk.), a fehérgyarmati városi pártbizottság első titkára szerint a család napjainkban nem tud eleget tenni sok hagyományos, századok hosszú során át gyakorolt feladatának. Ezért az iskolának szükségképpen át kell vállalnia a hagyományos családi funkciók némelyikét. Bozsó Jánosné (Tolna m., 7. vk.), a gyönki általános iskola igazgatója különösen fontosnak tartotta, hogy a törvény módosítása a gyermekek érdekeit, illetve védelmét szolgálja. Rámutatott: növelni kell a család tagjainak egymás iránti felelősségvállalását; gondoskodni szükséges a házastársak egyenlőbb teherviseléséről a családon belül. Kiss János (országos lista), római katolikus címzetes kanonok hangsúlyozta: a családi élet válsága aligha orvosolható különféle „sorompókkal”, törvénnyel. Ennek annál sokkalta mélyebben gyökerező okai vannak, így a felelősség hiánya. Amíg a fe- 'lelősséget, amiivei mindenki tartozik — részint önmagának, részint a társadalomnak is —, nem tudjuk felébreszteni, addig kevés a reménye annak, hogy a majd életbe lépő törvényekkel a felfogás, a magatartás megváltozik. Sebesi Lászlóné (Békés m., 6. vk.), nyugalmazott általános iskolai igazgató megelégedésének adott hangot ate- kintetben, hogy a jelenlegi módosítási javaslat szerint házasságot csak nagykorú férfi és nő köthet (külön engedéllyel is csak akor, ha a 16. életévét betöltötte). A képviselő a családok összetartó erejének elmélyítése és a veszélyhelyzeteknek kitett gyermekek számának csökkentése érdekében kérte az Ipari Minisztérium illetékeseit, mérlegeljék a bedolgozói hálózat bővítésének lehetőségét. Dobos Józsefné (Heves m., 6. vk.), a gyöngyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet munka- védelmi vezetője elmondta: Heves megyében is emelkedik a válások száma. Nagyon fontos, hogy a törvényjavaslat újraszabályozza a házasság előtti tanácsadást. Kosztolánczi Jánosné (Somogy m„ 2. vk.), a Kaposvári Ruhagyár varrónője javasolta, hogy a 14—16 év közötti leányok kivételesen indokolt esetben — így például akkor, ha gyermeket várnak — ayámba- tósági engedéllyel továbbra is házasságot köthessenek. Az állami gondozás ú!j szabályozását érintve rámutatott, hogy a javaslat szerint az intézeti nevelésbe vétel esetén a gondozott gyermek szülője nem veszíti el felügyeleti io- gát. A megye gyámhatósági szakemberei is jelezték, ho^v emiatt a végréhajtás során dilemma elé kerülnének. A képviselő ezzel kapcsolatban javasolta még, hogy a jelenlegi rendelkezéshez hasonlóan á jövőben is legyen mód az intézetben nevelt gyermekek esetében az örökbefogadás államigazgatási úton történő jóváhagyására. Léderné dr. Faragó Margit (Szolnok m„ 4. vk.) a megyei tanács Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézetének szemész főorvosa javasolta, hogy a teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott házasságok felbomlását a törvénymódosítás ne nehezítse meg azzal, hogy lehetőséget ad a békülési idő többszöri megismétlésére. Or. FJorváth Jenő (Budapest 1. vk.) ügyvéd, a Budapesti ügyvédi Kamara elnöke a beterjesztett törvényjavaslat fő erényei között említette, hogy szellemével arra ösztönöz: meg kell menteni minden házasságot, ami még menthető - és ezt elsősorban nem a jog eszközeivel lehet elérni -, de ne nehezedjék meg a válások gyors lebonyolítása, amikor a kötelék már végleg tarthatatlanná vált. Csehák Judit beszéde Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese bevezetőben kiemelte: a családjogi törvény módosításáról folytatott vita jó alkalmat kínál arra, hogy tágabb összefüggésben vegyük szemügyre a csalód társadalmi szerepét és azokat a fontosabb tényezőket, amelyek a családok életét befolyásolják. — A család társadalmunk alapegysége, amelynek léte és belső harmóniája nélkül a nagyobb közösség sem tevékenykedhet sikeresen. Elsősorban a család képes a megfelelő élet- vezetési minta közvetítésére, a szocialista társadalom által is becsült, a közösség számára is elfogadható életmód kialakítására és átadására, a káros magatartásformák felismerésére, elutasítására. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, az is, hogy fogyasztási és gazdasági egységként is tartós, és mással nem pótolható eleme társadalmunknak ez a kis közösség. A háztáji, a kiskert termése, a többletmunka, a többletbevétel nemcsak a család megélhetéséhez — házunk felépítéséhez, a gyerekeink iskoláztatásához, lakásgondjának megoldásához — járul hozzá, de a társadalom ellátásához is. Őszintén és reálisan kell vizsgálnunk azt is, hogy a családok miként tudnak megfelelni a sokféle és egyre inkább bővülő iqénynek. Ha nem csupán a bajba iutott, vagy a gondokkal küzdő családok helyzetét vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyaink között a mai családok nem tudnak, vagy csak részben ké pesek a hagyományos és az újonnan jelentkező feladataiknak eqvszerre meafelelni. A családoknak általában, egyes családoknak pedig külön is segítségre van szükségük. A társadalom egészének és a kormányzatnak együttesen kell a családok segítségére sietni, olyan intézményrendszert létrehozva, olyan intézkedéseket elhatározva, amelyeknek célja nem a családok feladatának átvállalása (vagy csak kivételes esetben), hanem az, hogy támogassa, segítse őket sokirányú kötelezettséqeik ellátása ban. hoav megfelelő és ösztönző feltételeket teremtsen (Folytatás a 3. oldalon) Tanácskozik az Országgyűlés A törvényjavaslat vitája „A törvénymódosítást mindenki sajátjának érzi 99 (Munkatársunk telefonjelentése) Hosszú, reményteljes várakozás, kemény törvényelőkészítő munka, szenvedélyes szakmai, társadalmi viták, az Országgyűlés bizottságának ülésein majd a képviselőcsoporti üléseken összecsapó nézetek, álláspontok kompromisszumaként született meg a családjogi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet tegnap terjesz» tettek az Országgyűlés plénuma elé. A szünetben megkérdeztük dr. Csiky Ottót, hogy mint a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese, a családjog tudományos művelője, miként értékeli a törvény módosítását.- Nagy érdeklődéssel hallgatom a vitát, — mondotta — amelynek legnagyobb értéke, hogy túlmutat a konkrét jogi szabályok törvénybe iktatásán. A jobb jogi eszközök elősegíthetik a családok megszilárdítását, de önmagukban kevesek. Nagyon széles körű társadalmi változásokra, a közgondolkodás alakítására van szükség, eredmények eléréséhez. Fel kell hívni a figyelmet, egy harmadik feladatcsoportra is: a közösség felelősségére, de kérdem én: az egyénnek nincs felelőssége saját magáért? Úgy gondolom, ma a családi élet negatív jelenségei között sokszor találkozunk nem leküzdhetetlen felelőtlenséggel, tehát az egyénnek is van felelőssége saját sorsáért. Ezt is alá kell húzni, mert túlságosan sok önsorsrontó magatartással találkozhatunk. A Baranya megyei képviselő- csoport tagjaival is a Parlament folyosóin sikerült néhány szót váltani. — Amiben különbözik a mai parlamenti vita a többitől, az érzelmileg telítettebb hozzászólások - mondotta Krémemé Mihelisz Terézia. — Ezt a törvénymódosítást mindenki a sajátjának, saját felelősségének érzi. Az 1952-ben született alaptörvény újbóli módosító javaslata - amellett, hogy az alapelvek időtállónak bizonyultak — az eltelt időszak tényleges változásait tükrözi. A Parlament mai ülésén az előzőnél differenciáltabb, a társadalmi igazságérzetet jobban kifejező javaslatot vitatunk meg. De meggyőződésem, hogy a meglévő családjogi problémák megnyugtató megoldása nem a jogi szabályozástól várható, ez alapvetően az egyéntől függ. Minden egyes családon. Hasonlóan szólt erről dr. Medveczky Antalné is: A családi élet nehézségeit, problémáit csak törvénnyel megoldani nem lehet. Kár, hogy nem volt jelentős társadalmi vita a törvényjavaslatról. Kétségeim vannak, hogy az elvált házastársak lakásproblémája most megoldódik. Egyrészt a családok anyagi lehetőségei miatt, és az elkövetkező évek lakáshelyzete sem sok jóval biztat. Hódosi Jenőné képviselő így vélekedett:- A csalód'bomlások rákfenéjének tartom, 'hogy elhanyagoltuk a megelőzést. Utó lag akarunk jogi úton rendezni valamit, amire a legjobb lenne, ha nem kellene törvényt 'hozni. Hogyan tegyen igazságot egy kívül álló harmadik személy a mi legszemélyesebb ügyünkben? — Felsoroljuk családi életünk megrontóit — alkohol, szabadidő hiánya, munkahely — és egymásra mutogatunk. Holott, ma is megállja a helyét az a család, ahol van önállóság, felelősségvállalás. Én a többgenerációs családi együttélés híve vagyok, hiszen csak így tudunk egymáson segíteni, akár a fiatalokat támogatni, akár az idős szülőket eltartani. A képviselői felszólalások az esti órákba nyúltak. A törvényjavaslat tárgyalását ma folytatják. Marton Gy.
