Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-24 / 293. szám

1986. október 24., péntek Dunántúlt napló 3 (Folytatás a 2. oldalról a családok hagyományos fel­adatainak megőrzéséhez és a társadalom fejlődéséből adódó új feladatok ellátásához. A fiatalok boldog családi életre vágynak. Meg kell hát teremtenünk annak a feltételét, hogy iskolát végzetten, bioló­giailag éretten, egészségesen, családi ismeretekben jártason, megfontoltan válasszák meg a társukat. A lakás és az anyagi támo­gatás mellett természetesen igénybe vehető szolgáltatások­ra, családi segítségre, rugalmas foglalkoztatásra, egészségügyi, jogi, pszichológiai tanácsadók kiépítésére van szükség a ha­sonló sorsú családok, közössé­gek szolidáris segítsége mellett. 'Foglalkoznunk kell azzal, mi­ként lehetne megfelelő módon, társadalmilag hasznos tevé­kenységként elismerni a gyer­meknevelést; legalább a nyugdíj szempontjából oly fontos szolgálati idő számítá­sánál figyelembe venni az ott­hon töltött éveket. — A törvény igazán csak --a'bban az esetben fogja be­tölteni a rendeltetését, ha va­lamennyien tisztában vagyunk • -azzal, hogy szülőként-nagy­szülőként, idősekről gondos­kodó felnőttként, szomszéd­ként és munkatársként, veze­tőként és társadalmi munkás­aként is sok-sok feladatunk ■van, amelyek ellátása alól senki sem ‘mentesíthet ben- ■níinket, de amelyeknek az el­végzése közös boldogulásunk- 'boldogsógunk alapját terem­ti meg — mondotta végezetül Csehók Judit. Vörösné Csuka Mária (Ko- -máram m., 9. vk.), az Ácsi Cukorgyár műszerésze felhív­ta a figyelmet, hogy célsze­rű lenne a házasságkötés előtti kötelező várakozási időt 30 napról legalább három hónapra növelni, mert ez ele- ‘jét venné az elhamarkodott döntéseknek. Koltay Nándorné (Veszprém -m., 2. vk.), a Herendi Porce­lángyár művezetője javasolta, hogy a hatékonyabb gyer­mekvédelem érdekében hoz­zák létre a megelőzés, a fel­derítés és a családlátogatás egész országra kiterjedő rend­szerét. Dr. Papp Elemér (Zala m., 4. vk.), zalaszentgróti körze­ti főorvos hangsúlyozta: a ■mai magyar társadalomnak •lényegesen magasabbra kell emelnie az anyaság rangját. Berg Lászlóné (Ha'jdú-Bihar m., 18. vk.), a komódi 1. szá­mú Általános Iskola igazga­tója szerint abban, hogy az utóbbi időben nőtt a cson­tra családok, a hátrányos és veszélyeztetett helyzetű gyer­mekek száma, valószínűleg szerepet játszik az is, hogy ■a családok harmonikus mű­• -ködösét hátráltatja a neheze­dő gazdasági helyzet. Duschek Lajosné (országos lista), a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának elnöke meg­erősítette azokat a korábban — -más-más megfogalmazás­ban — elhangzott képviselői véleményeket, hogy a csalá­di összetartás, a Türelem, a szeretet, az önzetlenség örök­érvényű emberi értékek. Ez­után nőpolitikái kérdésekkel foglalkozott. Bozsó Lajosné (Budapest, 10. vk.), a Duna Cipőgyár szabásza a többi között ar­ról szólt, hogy a család ki­emelkedő társadalmi szerepe indokolta volna: a törvény új­raszabályozásának javaslatát bocsássák széles körű társa­dalmi vitára. Or. Horváth Miklós (Fejér m., 3. vk.), elmondta: a szo­ciális támogatás, a hitelpo­litika eszközeire támaszkodva tovább kell bővíteni a már meglévő feltételrendszert, le­hetővé téve ezzel, hogy a fi­atal házasok belátható időn belül — esetleg időlegesen fokozott terhek vállalásával is — lakáshoz jussanak. Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.), a csepregi Győzelem Mezőgazdasági Termelőszövet­kezet elnöke a törvényjavas­lat kapcsán a színvonalas, a jogpolitikai célkitűzéseket jól értő és megvalósítani tudó jogalkalmazás feltételeinek javítását szorgalmazta. Tóth Istvánná (Bács-Kiskun m., 11. vk.), a Bács-Kiskun Mecftei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás kiskunhalasi k i rend el tségé ne k állategészségügyi szaksegéd­je egyebek mellett a fogya­tékos gyermekeket nevelő családokról szólt. Javasolta: ha a szülő a családon belül megoldja fogyatékos gyerme­ke nevelését — s ezzel le­mond az intézeti elhelyezés­ről —, válhasson „bedolgozó­jává" az egészségügyi vagy oktatási intézményeknek. Németh Kálmán (Győr-Sop- ron m., 12. vk.), a Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezetek Győr-Sopron Megyei Területi Szövetségének titkárhelyettese megállapította: sokrétű az a gondoskodás, melyet az ál­lam az állampolgárok érde­kében vállal. Az intézkedések azonban inkább az egyéneket segítik, viszont kevésbé ve­szik figyelembe a családokat. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk), a Magyar Televízió sze­gedi stúdiójának szerkesztő-ri­portere a többi között annak a véleményének adott hangot, hogy a törvénytervezet jól át­gondolt dokumentum ugyan, de a téma komplex kezelése, a társadalmi gondok megoldá­sa, a szociálpolitikai szempon­tok figyelembevétele nélkül aligha képzelhető el a módo­sított törvény hatékonysága. Ezután Sarlós István — több hozzászóló nem lévén — a na­pirendi pont vitáját berekesz­tette.' Ezzel az őszi ülésszak első napja — amelyen Sarlós István, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — befejeződött. SZAKSZÖVETKEZETÜNK TÖBB ÉVES IDŐTARTAMRA bérbe venne iroda és munkásszállás céljára alkalmas, udvarral rendelkező ingatlant, telefonnal. Ajánlatokat kérjük a 14-028-as telefonon, illetve Clj Élet Mgtsz Szakszövetkezet, Pécs, Bajcsy-Zs. u. 3—5. Pf.: 409. címre. Centrum Hétfő! 20 százalék visszatérítés 1986. október 27. Minden köntös 290,— Ft—800,— Ft-ig. PÉCSI Centrum Áruház Támogatásra szorulnak az aprófalvas települések Szót kapott az Országgyűlé­sen Gázsity Milutinné (Bara­nya m. 12. vk.), a Sellyéi Ál­talános Iskola drávasztárai tagiskolájának vezetője Tisztelt Országgyűlés! A családjogi törvény meg­vitatása a sajtóban, rádióban feltűnően nagy érdeklődést keltett, ezzel kapcsolatban a legszélsőségesebb nézetek csaptak össze, s a törvény­tervezetből adódó rengeteg részletkérdés, intézményi, tár­sadalmi feladat került felszín­re. Egyes témakörök, mint a közgondolkodás helyes befo­lyásolása, a válságtünetek felszámolása, a szocialista családmodell kialakítása, az iskola és család kapcsolata, a veszélyeztetett gyermekek sorsa, a családsegítő szolgá­latok, szociálpolitikai intézke­dések önálló vitaanyaggá te­rebélyesedtek. Mint pedagó­gust, s mint szülőt a neve­lési, valamint a család és az iskola kapcsoltából adódó gondok, tennivalók foglalkoz­tattak leginkább. Az iparosodás, az urbani­záció, a nők munkavállalása a legkisebb faluban sem ma­radt hatástalan, és az új problémák tömegét zúdította ránk. Baranya megye oktatási, szociális, ifjúságvédelmi, de­mográfiai mutatói általában megnyugtatóak, sok tekintet­ben jobbak, mint az országos adatok. Ezen belül azonban óriási a szóródás. Választó- kerületem egyik körzeti isko­lájában például a tanulók 75 százaléka a ve­szélyeztetett, vagy többszö­rösen hátrányos helyzetű. A százezreket kitevő rendszeres és rendkívüli segélyek, a nap­közis elhelyezés és egyéb szociális intézedések sem ké­pesek évek óta visszaszoríta­ni a riasztó arányokat. Maga a falusi életmód, mindén idillikus szépségével és látszólagos nyugalmával is egy csomó hátrányos helyzet­nek a hordozója. Az ebből adódó konfliktusoknak az ódi­umaival naponta kell szem­benéznem. A hajnalban kelő, ■bu sz m egá l ló k ba n fag yo skodó, a felnőttek nem mindig vá­lasztékos stílusú beszélgetése­it halló, bekörzetesített gye­rekek élő mementói egy elsi­etett és helyenként túlbuzgó- an végrehajtott intézkedés­nek. A valamikor oly családi­as és a kultúra világító lám­páját képviselő kisiskolák fel­számolása kihatott - a csalá­dok életére, a gyerekek ne- veltségére. A hét végén magukra maradó fiatalok csak terhet jelentenek a ház­táji munkájukat bepótló, vagy ■építkező, napestig dolgozó szülőknek. Szomorú látvány az unatkozó lődörgő, vagy bandákba tömörülő, viselke­désükkel a felnőtteket is irri­táló diáksereg. Ők kiesnek az ellenőrzés, a segítés, gyámo- lítás fényszórójából nincs aki értelmesen szervezze szabad­idejüket. Ez a túlfeszített, vibráló légkör ingerlékennyé, türel­metlenné, arrogónsá teszi a felnőtteket, idegessé a gyere­keket. Ebből a feszültségből gyakran az italozásba való menekülés a kiút, rosszabb esetben a drog, vagy bűnö­zés. A mi nemzedékünket már gyerekkorban munkára fog­ták. Hálásak vagyunk szülé­inknek, hogy megtanítottak bennünket főzni, varrni, ker­tészkedni. Riasztó tény, hogy a mai ifjúság egy része vi- szolyog a fizikai tevékenység­től, hiányzik az akaraterő, a szorgalom, az alkotás örö­me. Rosszul értelmezett szü­lői sz-eretetből sokan féltőn óvják gyermekeiket az ilyen megterhelésektől, mondván: elég hogy ők sokat dolgoz­tak életükben. Olyan közhan­gulatot és társadalmi légkört kell loialakíani a kommuniká­ciós eszközeinkkel, amely el­ítéli az élősködő, társadalmi rendünkhöz nem illő előkelős- ködő, csak az élvezeteket idealizáló szemléletet. S eh­hez nagy felelősség hárul az írókra, művészekre, a kultú­ra hivatásos és amatőr kép­viselőire. Baj van a nevelésben,. a társadalmi közgondolkodás­ban sok téves nézet él a szo­cialista családmodellel kap­csolatban, problémák vannak a szociálpolitikai intézkedé­sek végrehajásában, ellent­mondás tapasztalható jöve­delemelosztási rendszerünk­ben. A családokon belül ki­élezi a konfliktusokat a haj­szolt életmód, az érzelemhi- ány, a tolerancia hiánya, az egymáshoz váló alkalmazko­dás, egymás elviselésének hi­ánya. Szélesíteni kellene a 'közkedvelt folyóiratok ifyen jellegű rovatainak tanácsadó szerepét. Helyesnek látnám Ingyenes jogsegély-szolgálat bevezetését és népszerűsíté­sét, a kisfklott, de még meg­menthető házasságok helyre­hozására. Javaslom, vegyék figyelem­be Baranya megye sajátos telepüiészerkezetét, nevezete­sen az aprófalvas település- hálózatot, és az állami költ­ségvetésből segítsék ezen te­rületek hátrányainak csökken­tését. Javaslom kisebb üze­mek, vagy azok egyes rész­legeinek falura telepítését, munkalehetőségek teremtését, a bedolgozói rendszer kiépí­tését, mivel a mezőgazdasá­gii üzemek a kedvezőtlen adottság miatt az itt élőket nem képesek eltartani. A kri­tikus helyeken bentlakásos, hetes iskolák létrehozását tar­tom célszerűnek. Ezekben az lirányított közös'égekben az ilyen gyerekek felzárkóztatá­sa nem csupán ismeretekben, de életmódban és morálisan iis biztonságosabb lenne. Megyénk tipikusan aprófal­vas településhálózattal ren­delkezik. Rendkívül nehéz a megyei és helyi vezetőknek a szétszórt és egyre néptele- nedő települések gazdasági, szociális irányítása, összefo­gása. A falusi családok át­lag életkora egyre magasabb, a fiatalok nehezen találják meg azokat a kereseti és szórakozási lehetőségeket, melyeket a nagyobb települé­sek biztosítanak. A hagyomá­nyos nagycsaládök valóban felbomlóban vannak. Hagyo­mányok, szokások, értékes tradíciók süllyedésének va­gyunk szemtanúi, s va la meny­nyiünk érdeke, hogy ebből a legértékesebbet a jövő szá­mára átmentsük. Ezeknek az értékeknek a felhasználásá­val, az új viszonyoknak meg­felelően olyan élő sejtként kell beépünie a családoknak a társadalomba, hogy ellás­sa funkcióit, mint ohogy ezt ellátta évezredek óta. A szocializmus megújulásának útja (14.) Aki nincs ellenünk! az velünk van Már a rend helyreállításá­nak időszakában, majd 'ké­sőbb, a 'konszolidálódás fo­lyamatában még inkább, az újjászülető pártnak erős fegy­vere volt a helyes szövetségi politika. A munkásosztálynak a szövetségeseihez való vi­szonya, a kommunistáknak a párton'kívülie'k nagy tömegei­vel . vaJó kapcsolata alapvető gondja volt a marxista el­méletnek és a .szocialista gyakorlatnak — a hatalomért folytatott küzdelem idején csakúgy, mint az új társada­lom felépítésének egymást követő lépéseikor. Magyarországon ez a szö- vetségesi viszony, illetve ko m m u n i st a—pá rton'k ívül i kap­csolat drámai megjelenési formákban romlott meg, he­lyette bizalmatlanság és szét­húzás kerekedett felül. De az érzékeny reagáláshoz nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a tömegek vi­gyázó szemmel figyelték, va­jon az MSZMP szakítani tud­ós akar-e az MDP-nek e té­ren kifejtett sokak ellenér­zését kiváltó gyakorlatával. Hiszen még élénken élt az emlékezetben a bizalmatlan­ságnak az a légköre, amely a jóindulatú, de politikai 'kérdések iránt nem nagyon érdeklődő emberekben nem megnyerhető szövetségest, hanem potenciális ellenséget gyanított, most már nem is 'beszélve azokról, akiknek ki­fejezett fenntartásaik voltak a rendszerrel, és vezető ere­jével, a párttal szemben. Az MSZMP szövetségi poli­tikájára, történeti visszatekin­tésben, előszeretettel alkal­mazzák a rugalmas jelzőt. S valóban e politikának egyik — az MDP-jével összevetve feltétlenül új — vonása a ru­galmasság volt. Formájában e szövetségi politikának mégsem a rugalmasság, ha­nem az elvszerűség volt a legfőbb törvénye. A tömegek érdekeiből indult ki már ak­kor is, amikor azok jó része még nem értette meg a párt politikáját, és bizalmatlanul figyelte azt. Szilárdan, ha kellett eréllyel képviselte fő célját, a hatalom megszilár­dítását, és éppen ennek ér­dekében volt a szövetségesek iránt megértő, türelmes. Al­kalmazta — ahol csak lehe­tett — a meggyőző szót a hatalmi intézkedések, az erő­szak helyett. A munkásosztály vezető szerepének helyreállí­tására, a munkás-paraszt szö­vetség megszilárdítására min­denek előtt a legszilárdab­ban a néphatalom mellett álló erőket tömörítette. Az el­len forradalmárok iránt kímé­letlen harcot folytatott. A vá­rosi kispolgári, értelmiségi ré­tegeket, amelyek ingadozása, kiábrándultsága igen nagy volt, kezdetben semlegesíteni próbálta. Amilyen mértékben haladt előre a konszolidáció — s ennek gyors volt az üteme — úgy fejlődött, finomodott a szövetségi politika. Előtérbe kerültek a különböző osztály- és rétegérdekek, és szükség­szerűen a köztük meglévő részleges érdekellentétek is. Ezek egyeztetése, feloldása kompromisszumokat is feltéte­lez. (Alapvető elvi kérdések­ben persze nem lehetséges kompromisszum.) Jó példája volt ennek az elvileg szilárd, megoldásaiban rugalmasan, kompromisszumokra is hajló politikának: miközben a párt egy pillanatra sem tagadta, hogy a nagyüzemi mezőgaz­daság megteremtését tűzte céljául, az egyéni kisgazda­ságok termelési kedvét a legkülönbözőbb eszközökkel ösztönözte. Ugyancsak ez irá- inyú érzékenységet mutatott az az intézkedés is, hogy a szövetkezetben tömörült pa­rasztok megítélésében nem korábbi osztályhelyzetüket, hanem a közösen végzett munkájukat ajánlotta figye­lembe venni. Hasonlóan a kispolgári, értelmiségi rétegek iránti figyelmét és rugalmas­ságát jelezte, hogy miközben a leghatározottabban fellé­pett a nacionalizmus minden megjelenési formája ellen, a nemzeti érzelmek és hagyo­mányok kérdéseiben nagy ta­pintatot tanúsított (nemzeti címer megváltoztatása, a ka­tonai uniformis kialakítása, március 15-e megünneplése, stb.). Az átgondoltabb szövetségi politikának fontos feltétele volt, hogy a párt jobban megismerje az abban részt­vevők természetét, igényeit, törekvéseit. 'Ebből a szem­pontból is jelentős lépés volt az a széles körű vizsgálat, amelyet a munkásosztály helyzetéről, a munkásosztály 'körében végzett politikai munkáról kezdeményezett a pártvezetés. A parasztság helyzetét, és a munkás-pa­raszt szövetség megerősítésé­nek érdekeit szolgálták az ugyancsak ibeható vizsgálat és elemzés alapján készült agrárpolitikai tézisek. Az ér­telmiség álláspontját és vi­szonyát a szocialista átalaku­láshoz egész sor - mór em­lített — dokumentum kidolgo­zásával igyekezett tisztázni. A szövetségi politika érvé­nyesülését segítették az állam és az egyházak viszonyának és együttműködésének érde­kében tett lépések. Ez a ka­tolikus egyház esetében las­sabban ment, hiszen a Mind- szenty-ügy és a Vatikán ál­láspontja akadályozta a ha­zai papságot abban, hogy az e tekintetben mind pozitívabb törekvéseit érvényesítse. De azért fokról fokra előre lehe­tett lépni, hiszen a vallásos tömegek megbékülését a rendszerrel, majd mind erő­teljesebb támogatásukat nemcsak az alsóbb papság, de a főpapság is érzékelte, és ezekkel számolnio'k kellett. A vallásszabadság alkotmá­nyos jogának biztosítása egy­részről, másrészről a párt- és állami vezetésnek az az elvi álláspontja, hogy a szocia­lista építés érdekeit illetően hívők és nem hívők tökéletes egységben lehetnek, mindmá­ig szilárd alapját képezik az ál1 am és az egyházak együtt­működésének. A szövetségi politikának ki­fejezési formája volt, hogy 1962 őszén az MSZMP veze­tése elhatározta, és a Vili, kongresszus el is fogadta az egyetemi és főiskolai felvé­teleknél a származás szerinti ka teg o rizá Iá s megszü n tetését. A származás szerinti katego­rizálás, amely korábban a történelmi igazságszolgálta­tást és késés behozását szol­gálta a munkásosztály és pa­rasztság tehetséges gyerme­keinek érvényesülésében, az adott pillanatban társadalmi szempontból már ártalmas volt. A származás szerinti ka­tegorizálás megszüntetése a szövetségi politika előremu­tató lépése volt a szocialista nemzeti egység megteremtő séhez. A 60-as évek elején Kádár János egy beszédében, ame­lyet a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsában mondott el, kifejtette, hogy az MSZMP szövetségi politikáját e jel­szóval lehetne egyszerűen jel­lemezni: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.1" Utalás voh ez arra, hogy a Rá kosi-féle pártvezetés, „az osztályharc a szocializmusban egyre éle­ződik" felfogás értelmében, a szerint a jelszó szerint járt el, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van." Azóta Ká­dár Jánosnak az ezzel merő­ben ellentétes álláspontja és jelszava már szinte szállóige lett, bejárta az egész világot, és mindenütt jellemzéséül szolgál a szocialista beren- dezkedési rend magyarorszá­gi formájának. (Következik: a bízatom jegyében) Nemes János Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka

Next

/
Thumbnails
Contents