Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-24 / 293. szám

1986. október 24., péntek

Dunántúlt napló

3

(Folytatás a 2. oldalról

a családok hagyományos feladatainak megőrzéséhez és a társadalom fejlődéséből adódó új feladatok ellátásához.

A fiatalok boldog családi életre vágynak. Meg kell hát teremtenünk annak a feltételét, hogy iskolát végzetten, biológiailag éretten, egészségesen, családi ismeretekben jártason, megfontoltan válasszák meg a társukat.

A lakás és az anyagi támogatás mellett természetesen igénybe vehető szolgáltatásokra, családi segítségre, rugalmas foglalkoztatásra, egészségügyi, jogi, pszichológiai tanácsadók kiépítésére van szükség a hasonló sorsú családok, közösségek szolidáris segítsége mellett. 'Foglalkoznunk kell azzal, miként lehetne megfelelő módon, társadalmilag hasznos tevékenységként elismerni a gyermeknevelést; legalább a nyugdíj szempontjából oly fontos szolgálati idő számításánál figyelembe venni az otthon töltött éveket.

— A törvény igazán csak --a'bban az esetben fogja betölteni a rendeltetését, ha valamennyien tisztában vagyunk

• -azzal, hogy szülőként-nagyszülőként, idősekről gondoskodó felnőttként, szomszédként és munkatársként, vezetőként és társadalmi munkásaként is sok-sok feladatunk ■van, amelyek ellátása alól senki sem ‘mentesíthet ben- ■níinket, de amelyeknek az elvégzése közös boldogulásunk- 'boldogsógunk alapját teremti meg — mondotta végezetül Csehók Judit.

Vörösné Csuka Mária (Ko- -máram m., 9. vk.), az Ácsi Cukorgyár műszerésze felhívta a figyelmet, hogy célszerű lenne a házasságkötés előtti kötelező várakozási időt 30 napról legalább három hónapra növelni, mert ez ele- ‘jét venné az elhamarkodott döntéseknek.

Koltay Nándorné (Veszprém -m., 2. vk.), a Herendi Porcelángyár művezetője javasolta, hogy a hatékonyabb gyermekvédelem érdekében hozzák létre a megelőzés, a felderítés és a családlátogatás egész országra kiterjedő rendszerét.

Dr. Papp Elemér (Zala m.,

4. vk.), zalaszentgróti körzeti főorvos hangsúlyozta: a

■mai magyar társadalomnak •lényegesen magasabbra kell emelnie az anyaság rangját.

Berg Lászlóné (Ha'jdú-Bihar m., 18. vk.), a komódi 1. számú Általános Iskola igazgatója szerint abban, hogy az utóbbi időben nőtt a csontra családok, a hátrányos és veszélyeztetett helyzetű gyermekek száma, valószínűleg szerepet játszik az is, hogy ■a családok harmonikus mű• -ködösét hátráltatja a nehezedő gazdasági helyzet.

Duschek Lajosné (országos lista), a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke megerősítette azokat a korábban

— -más-más megfogalmazásban — elhangzott képviselői véleményeket, hogy a családi összetartás, a Türelem, a szeretet, az önzetlenség örökérvényű emberi értékek. Ezután nőpolitikái kérdésekkel foglalkozott.

Bozsó Lajosné (Budapest,

10. vk.), a Duna Cipőgyár

szabásza a többi között arról szólt, hogy a család kiemelkedő társadalmi szerepe indokolta volna: a törvény újraszabályozásának javaslatát bocsássák széles körű társadalmi vitára.

Or. Horváth Miklós (Fejér m., 3. vk.), elmondta: a szociális támogatás, a hitelpolitika eszközeire támaszkodva tovább kell bővíteni a már meglévő feltételrendszert, lehetővé téve ezzel, hogy a fiatal házasok belátható időn belül — esetleg időlegesen fokozott terhek vállalásával is

— lakáshoz jussanak.

Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.), a csepregi Győzelem Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke a törvényjavaslat kapcsán a színvonalas, a jogpolitikai célkitűzéseket jól értő és megvalósítani tudó jogalkalmazás feltételeinek javítását szorgalmazta.

Tóth Istvánná (Bács-Kiskun m., 11. vk.), a Bács-Kiskun

Mecftei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás kiskunhalasi k i rend el tségé ne k

állategészségügyi szaksegédje egyebek mellett a fogyatékos gyermekeket nevelő családokról szólt. Javasolta: ha a szülő a családon belül megoldja fogyatékos gyermeke nevelését — s ezzel lemond az intézeti elhelyezésről —, válhasson „bedolgozójává" az egészségügyi vagy oktatási intézményeknek.

Németh Kálmán (Győr-Sop- ron m., 12. vk.), a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Győr-Sopron Megyei Területi Szövetségének titkárhelyettese megállapította: sokrétű az a gondoskodás, melyet az állam az állampolgárok érdekében vállal. Az intézkedések azonban inkább az egyéneket segítik, viszont kevésbé veszik figyelembe a családokat.

Király Zoltán (Csongrád m.,

5. vk), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere a többi között annak a véleményének adott hangot, hogy a törvénytervezet jól átgondolt dokumentum ugyan, de a téma komplex kezelése, a társadalmi gondok megoldása, a szociálpolitikai szempontok figyelembevétele nélkül aligha képzelhető el a módosított törvény hatékonysága.

Ezután Sarlós István — több hozzászóló nem lévén — a napirendi pont vitáját berekesztette.' Ezzel az őszi ülésszak első napja — amelyen Sarlós István, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — befejeződött.

SZAKSZÖVETKEZETÜNK TÖBB ÉVES IDŐTARTAMRA

bérbe venne

iroda és munkásszállás céljára

alkalmas, udvarral rendelkező ingatlant, telefonnal.

Ajánlatokat kérjük a 14-028-as telefonon, illetve Clj Élet Mgtsz Szakszövetkezet,

Pécs, Bajcsy-Zs. u. 3—5. Pf.: 409. címre.

Centrum Hétfő!

20 százalék visszatérítés

1986. október 27.

Minden köntös 290,— Ft—800,— Ft-ig.

PÉCSI

Centrum Áruház

Támogatásra szorulnak az aprófalvas települések

Szót kapott az Országgyűlésen Gázsity Milutinné (Baranya m. 12. vk.), a Sellyéi Általános Iskola drávasztárai tagiskolájának vezetője

Tisztelt Országgyűlés!

A családjogi törvény megvitatása a sajtóban, rádióban feltűnően nagy érdeklődést keltett, ezzel kapcsolatban a legszélsőségesebb nézetek csaptak össze, s a törvénytervezetből adódó rengeteg részletkérdés, intézményi, társadalmi feladat került felszínre. Egyes témakörök, mint a közgondolkodás helyes befolyásolása, a válságtünetek felszámolása, a szocialista családmodell kialakítása, az iskola és család kapcsolata, a veszélyeztetett gyermekek sorsa, a családsegítő szolgálatok, szociálpolitikai intézkedések önálló vitaanyaggá terebélyesedtek. Mint pedagógust, s mint szülőt a nevelési, valamint a család és az iskola kapcsoltából adódó gondok, tennivalók foglalkoztattak leginkább.

Az iparosodás, az urbanizáció, a nők munkavállalása a legkisebb faluban sem maradt hatástalan, és az új problémák tömegét zúdította ránk. Baranya megye oktatási, szociális, ifjúságvédelmi, demográfiai mutatói általában megnyugtatóak, sok tekintetben jobbak, mint az országos adatok. Ezen belül azonban óriási a szóródás. Választó- kerületem egyik körzeti iskolájában például a tanulók 75 százaléka a veszélyeztetett, vagy többszörösen hátrányos helyzetű. A százezreket kitevő rendszeres és rendkívüli segélyek, a napközis elhelyezés és egyéb szociális intézedések sem képesek évek óta visszaszorítani a riasztó arányokat.

Maga a falusi életmód, mindén idillikus szépségével és látszólagos nyugalmával is egy csomó hátrányos helyzetnek a hordozója. Az ebből adódó konfliktusoknak az ódiumaival naponta kell szembenéznem. A hajnalban kelő, ■bu sz m egá l ló k ba n fag yo skodó, a felnőttek nem mindig választékos stílusú beszélgetéseit halló, bekörzetesített gyerekek élő mementói egy elsietett és helyenként túlbuzgó- an végrehajtott intézkedésnek. A valamikor oly családias és a kultúra világító lámpáját képviselő kisiskolák felszámolása kihatott - a családok életére, a gyerekek ne- veltségére. A hét végén magukra maradó fiatalok csak terhet jelentenek a háztáji munkájukat bepótló, vagy ■építkező, napestig dolgozó szülőknek. Szomorú látvány az unatkozó lődörgő, vagy bandákba tömörülő, viselkedésükkel a felnőtteket is irritáló diáksereg. Ők kiesnek az ellenőrzés, a segítés, gyámo- lítás fényszórójából nincs aki értelmesen szervezze szabadidejüket.

Ez a túlfeszített, vibráló légkör ingerlékennyé, türelmetlenné, arrogónsá teszi a felnőtteket, idegessé a gyerekeket. Ebből a feszültségből gyakran az italozásba való menekülés a kiút, rosszabb esetben a drog, vagy bűnözés.

A mi nemzedékünket már gyerekkorban munkára fogták. Hálásak vagyunk szüléinknek, hogy megtanítottak bennünket főzni, varrni, kertészkedni. Riasztó tény, hogy a mai ifjúság egy része vi- szolyog a fizikai tevékenységtől, hiányzik az akaraterő, a szorgalom, az alkotás öröme. Rosszul értelmezett szülői sz-eretetből sokan féltőn óvják gyermekeiket az ilyen megterhelésektől, mondván: elég hogy ők sokat dolgoztak életükben. Olyan közhangulatot és társadalmi légkört kell loialakíani a kommunikációs eszközeinkkel, amely elítéli az élősködő, társadalmi rendünkhöz nem illő előkelős- ködő, csak az élvezeteket idealizáló szemléletet. S ehhez nagy felelősség hárul az írókra, művészekre, a kultúra hivatásos és amatőr képviselőire.

Baj van a nevelésben,. a társadalmi közgondolkodásban sok téves nézet él a szocialista családmodellel kapcsolatban, problémák vannak a szociálpolitikai intézkedések végrehajásában, ellentmondás tapasztalható jövedelemelosztási rendszerünkben. A családokon belül kiélezi a konfliktusokat a hajszolt életmód, az érzelemhi- ány, a tolerancia hiánya, az egymáshoz váló alkalmazkodás, egymás elviselésének hiánya. Szélesíteni kellene a 'közkedvelt folyóiratok ifyen jellegű rovatainak tanácsadó szerepét. Helyesnek látnám Ingyenes jogsegély-szolgálat bevezetését és népszerűsítését, a kisfklott, de még megmenthető házasságok helyrehozására.

Javaslom, vegyék figyelembe Baranya megye sajátos telepüiészerkezetét, nevezetesen az aprófalvas település- hálózatot, és az állami költségvetésből segítsék ezen területek hátrányainak csökkentését. Javaslom kisebb üzemek, vagy azok egyes részlegeinek falura telepítését, munkalehetőségek teremtését, a bedolgozói rendszer kiépítését, mivel a mezőgazdaságii üzemek a kedvezőtlen adottság miatt az itt élőket nem képesek eltartani. A kritikus helyeken bentlakásos, hetes iskolák létrehozását tartom célszerűnek. Ezekben az lirányított közös'égekben az ilyen gyerekek felzárkóztatása nem csupán ismeretekben, de életmódban és morálisan iis biztonságosabb lenne.

Megyénk tipikusan aprófalvas településhálózattal rendelkezik. Rendkívül nehéz a megyei és helyi vezetőknek a szétszórt és egyre néptele- nedő települések gazdasági, szociális irányítása, összefogása. A falusi családok átlag életkora egyre magasabb, a fiatalok nehezen találják meg azokat a kereseti és szórakozási lehetőségeket,

melyeket a nagyobb települések biztosítanak. A hagyományos nagycsaládök valóban felbomlóban vannak. Hagyományok, szokások, értékes tradíciók süllyedésének vagyunk szemtanúi, s va la menynyiünk érdeke, hogy ebből a legértékesebbet a jövő számára átmentsük. Ezeknek az értékeknek a felhasználásával, az új viszonyoknak megfelelően olyan élő sejtként kell beépünie a családoknak a társadalomba, hogy ellássa funkcióit, mint ohogy ezt ellátta évezredek óta.

A szocializmus megújulásának útja (14.)

Aki nincs ellenünk! az velünk van

Már a rend helyreállításának időszakában, majd 'később, a 'konszolidálódás folyamatában még inkább, az újjászülető pártnak erős fegyvere volt a helyes szövetségi politika. A munkásosztálynak a szövetségeseihez való viszonya, a kommunistáknak a párton'kívülie'k nagy tömegeivel . vaJó kapcsolata alapvető gondja volt a marxista elméletnek és a .szocialista gyakorlatnak — a hatalomért folytatott küzdelem idején csakúgy, mint az új társadalom felépítésének egymást követő lépéseikor.

Magyarországon ez a szö- vetségesi viszony, illetve ko m m u n i st a—pá rton'k ívül i kapcsolat drámai megjelenési formákban romlott meg, helyette bizalmatlanság és széthúzás kerekedett felül. De az érzékeny reagáláshoz nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a tömegek vigyázó szemmel figyelték, vajon az MSZMP szakítani tudós akar-e az MDP-nek e téren kifejtett sokak ellenérzését kiváltó gyakorlatával. Hiszen még élénken élt az emlékezetben a bizalmatlanságnak az a légköre, amely a jóindulatú, de politikai 'kérdések iránt nem nagyon érdeklődő emberekben nem megnyerhető szövetségest, hanem potenciális ellenséget gyanított, most már nem is 'beszélve azokról, akiknek kifejezett fenntartásaik voltak a rendszerrel, és vezető erejével, a párttal szemben.

Az MSZMP szövetségi politikájára, történeti visszatekintésben, előszeretettel alkalmazzák a rugalmas jelzőt. S valóban e politikának egyik — az MDP-jével összevetve feltétlenül új — vonása a rugalmasság volt. Formájában e szövetségi politikának mégsem a rugalmasság, hanem az elvszerűség volt a legfőbb törvénye. A tömegek érdekeiből indult ki már akkor is, amikor azok jó része még nem értette meg a párt politikáját, és bizalmatlanul figyelte azt. Szilárdan, ha kellett eréllyel képviselte fő célját, a hatalom megszilárdítását, és éppen ennek érdekében volt a szövetségesek iránt megértő, türelmes. Alkalmazta — ahol csak lehetett — a meggyőző szót a hatalmi intézkedések, az erőszak helyett. A munkásosztály vezető szerepének helyreállítására, a munkás-paraszt szövetség megszilárdítására mindenek előtt a legszilárdabban a néphatalom mellett álló erőket tömörítette. Az ellen forradalmárok iránt kíméletlen harcot folytatott. A városi kispolgári, értelmiségi rétegeket, amelyek ingadozása, kiábrándultsága igen nagy volt, kezdetben semlegesíteni próbálta.

Amilyen mértékben haladt előre a konszolidáció — s ennek gyors volt az üteme — úgy fejlődött, finomodott a szövetségi politika. Előtérbe kerültek a különböző osztály- és rétegérdekek, és szükségszerűen a köztük meglévő részleges érdekellentétek is. Ezek egyeztetése, feloldása kompromisszumokat is feltételez. (Alapvető elvi kérdésekben persze nem lehetséges kompromisszum.) Jó példája volt ennek az elvileg szilárd, megoldásaiban rugalmasan, kompromisszumokra is hajló politikának: miközben a párt egy pillanatra sem tagadta, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtését tűzte céljául, az egyéni kisgazdaságok termelési kedvét a legkülönbözőbb eszközökkel ösztönözte. Ugyancsak ez irá- inyú érzékenységet mutatott az az intézkedés is, hogy a szövetkezetben tömörült parasztok megítélésében nem korábbi osztályhelyzetüket, hanem a közösen végzett munkájukat ajánlotta figyelembe venni. Hasonlóan a

kispolgári, értelmiségi rétegek iránti figyelmét és rugalmasságát jelezte, hogy miközben a leghatározottabban fellépett a nacionalizmus minden megjelenési formája ellen, a nemzeti érzelmek és hagyományok kérdéseiben nagy tapintatot tanúsított (nemzeti címer megváltoztatása, a katonai uniformis kialakítása, március 15-e megünneplése, stb.).

Az átgondoltabb szövetségi politikának fontos feltétele volt, hogy a párt jobban megismerje az abban résztvevők természetét, igényeit, törekvéseit. 'Ebből a szempontból is jelentős lépés volt az a széles körű vizsgálat, amelyet a munkásosztály helyzetéről, a munkásosztály 'körében végzett politikai munkáról kezdeményezett a pártvezetés. A parasztság helyzetét, és a munkás-paraszt szövetség megerősítésének érdekeit szolgálták az ugyancsak ibeható vizsgálat és elemzés alapján készült agrárpolitikai tézisek. Az értelmiség álláspontját és viszonyát a szocialista átalakuláshoz egész sor - mór említett — dokumentum kidolgozásával igyekezett tisztázni.

A szövetségi politika érvényesülését segítették az állam és az egyházak viszonyának és együttműködésének érdekében tett lépések. Ez a katolikus egyház esetében lassabban ment, hiszen a Mind- szenty-ügy és a Vatikán álláspontja akadályozta a hazai papságot abban, hogy az e tekintetben mind pozitívabb törekvéseit érvényesítse. De azért fokról fokra előre lehetett lépni, hiszen a vallásos tömegek megbékülését a rendszerrel, majd mind erőteljesebb támogatásukat

nemcsak az alsóbb papság, de a főpapság is érzékelte, és ezekkel számolnio'k kellett. A vallásszabadság alkotmányos jogának biztosítása egyrészről, másrészről a párt- és állami vezetésnek az az elvi álláspontja, hogy a szocialista építés érdekeit illetően hívők és nem hívők tökéletes egységben lehetnek, mindmáig szilárd alapját képezik az ál1 am és az egyházak együttműködésének.

A szövetségi politikának kifejezési formája volt, hogy 1962 őszén az MSZMP vezetése elhatározta, és a Vili, kongresszus el is fogadta az egyetemi és főiskolai felvételeknél a származás szerinti ka teg o rizá Iá s megszü n tetését. A származás szerinti kategorizálás, amely korábban a történelmi igazságszolgáltatást és késés behozását szolgálta a munkásosztály és parasztság tehetséges gyermekeinek érvényesülésében, az adott pillanatban társadalmi szempontból már ártalmas volt. A származás szerinti kategorizálás megszüntetése a szövetségi politika előremutató lépése volt a szocialista nemzeti egység megteremtő séhez.

A 60-as évek elején Kádár János egy beszédében, amelyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsában mondott el, kifejtette, hogy az MSZMP szövetségi politikáját e jelszóval lehetne egyszerűen jellemezni: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.1" Utalás voh ez arra, hogy a Rá kosi-féle pártvezetés, „az osztályharc a szocializmusban egyre éleződik" felfogás értelmében, a szerint a jelszó szerint járt el, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van." Azóta Kádár Jánosnak az ezzel merőben ellentétes álláspontja és jelszava már szinte szállóige lett, bejárta az egész világot, és mindenütt jellemzéséül szolgál a szocialista beren- dezkedési rend magyarországi formájának.

(Következik: a bízatom jegyében)

Nemes János

Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka