Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)
1986-09-06 / 245. szám
30 éves szolgálatért Maradt a Mecsek sugárzási egységre, ezeket a térképre vittük, s a megszerkesztett izovonala'k már jól körülhatárolták az anomáliát. Ezután jött a következő kutatási szakasz: kutatóárkok az anomáliákon. Az operátor módszeresen végigmérte a falakat, a rajzon ábrázolt adatok most már az anomália mélységi irányára is támpontot nyújtottak. Több ilyen árok adatai alapján kutatófúrást, kutatóaknát lehetett kitűzni. Itt ismét a GM- számlóló tanúskodott a radioaktív anyagok természetes fel - dúsulásáról, ihelyzetéről. Hasadóanyag-kutatásról lévén szó — a földtan szakembere számára az olajkutatáshoz hasonlóan nélkülözhetetlen volt o földfizikus ténykedése, a geológus és a geofizikus egyenrangú munkájára volt szükség. A budai hegyekben uránt kerestünk, tóriumot találtunk. Ezt persze számtalan bonyolult vizsgálat derítette ki, mert a GM-cső még nem tett különbséget a kettő között. • Abban az időben még Pécsi Bauxitbánya Vállalat volt a mai MÉV neve, s azokban az években — 1956—57-ről és a következőkről von szó —, amikor itt 'Kővágószőlősön már volt valami urántermelés, és születőben volt Bakonyán a II. bányaüzem (azóta már mindkettő megszűnt), több kutatócsoport járta az országot, keresett új lelőhelyeket. Balaton-felvidék, Sopron vidéke, az északi hegyvidék, no meg az említett budai — azaz hazánk hegyvidékei mind terítékre kerültek. Azonban — a negatív ismeret is ismeret — maradt a Mecsek. Bár az említett területeket sem vetették el véglegesen: lehet, hogy egy másfajta, a mostaninál fejlettebb hasadóanyag-kinyerési technológia birtokában azok valamelyike is előléphet potenciális lelőhellyé. Tehát abban az időben megvolt már a bányavállalat — 30 éves születésnapjáról tavaly emlékeztünk meg —, s utána alakult meg 1956 júniusában a fúrási üzem (Csath Béla fúrómérnök volt a vezetője), a következő év elején pedig a kutatási üzem (dr. Barabás Andor geológus vezetésével). Tehát most 30 éve, s az üzem alapítói ezt a kerek évfordulót választották megemlékezésül, bár tudják: hivatalosan a 25, 50 éves évfordulókat lehet megünnepelni. Dehát, hol lesznek ők már húsz év múlva, a 25-ösről pedig valahogy elfeledkeztek. A mostani bányásznapon 42-en kapják meg a Bányász Szolgálati Érdemérem arany fokozatát a 30 éves szolgálat után, s ők bizony 5—7 év múlva nyugdíjba vonulnak. Boa Géza vezető fúrómester 35 éves szolgálat utón gyémánt fokozatot kap, az első ötért az Nehezen feledhető az első találkozás nukleáris korunk alapműszerével, a Geiger-Mül- ler száámlálóval. Ezt a műszert történetesen UR-4M-nek nevezték és szovjet gyártmányú volt. Aránylag kisméretű, nyakba akasztható fémdoboz kapcsolókkal, kijelzővel és egy hosszú, csőalakú alumínium szondával, melynek a végében volt a GM-számlálócső. Ha bekapcsoltuk, finoman percegett a műszer, s a mutató alig mozdult tovább az alaphelyzeténél „Ez a mindenütt jelenlévő háttérsugárzás" — magyarázta a kezdő operátoroknak Gerzson István geofizikus mérnök a fogalmat. A feladat: térképen kijelölt útvonalon — profilon — árkon- bokron áthaladva meghatározott lépésszámok után megállni, mérni és feljegyezni a helyi sugárzási értéket. Persze, menetközben is figyelni kellett a percegést, s ha megszaporodott, szinte heves kattogássá vált, akkor süríteni kellett az észlelési pontokat. Jártuk a budai hegyeket. Hogy hol, azt a geológusok jelölték ki: földtani formációk alapján sejtvén, hogy ott a radioaktív elemeknek a szokottnál nagyobb előfordulása várható. A „sejtést” korábban már megtámogatták légi geofizikai felderítéssel: a mért anomáliák lettek a felszíni kutatási területek. A térképre rajzolt menetvonalakon operátorok serege 'járt reggeltől estig, szorgalmasan jegyezvén az UR—4M által jelzett értékeket. Volt, amikor a háttérsugárzáson kívül mást nem regisztrált a műszer, de volt, amikor hirtelen sűrűsödni kezdett a percegés és a kijelző mutatója lassan kúszott előre. Izgalmas útszakaszok voltak ezek! Egyre erőteljesebb, sűrűbb a kattogás, mind nagyobb számok a feljegyzett értékek, aztán szinte egybemosódnak az addig fülre is elkülöníthető gamma-beütések, majd lassan elhalkul az egész. Az operátor radioaktív anomálián ment át. A mért értékeket este a kutatócsoport irodájában ki-ki átszámította a tényleges gammaolajosmúltat honorálják. A jugoszláv hatóihoz közeli, akkor még létezett Lendvaújfalu környékén dolgozott olajkutató fúrásoknál. „Leszerelés után jöttem ide — emlékezik. — Nem fúrás akartam én lenni, hanem gépkocsivezető, de azon a héten éppen túrósokat vettek lel. Itt ragadtam... És hol mindenhol fordultam meg az országban! Más volt, persze, hogy más ... Alacsonyabb fúrótornyok, kisebb és elektromos működtetésű gépek, könnyű szerszámok - az olajos szerszámokhoz képest ezek gyerekjátéknak tűntek ... No és itt végig magfúrás, nem úgy, mint az olajosoknál a teljes szelvényű fúrás. A kiemelt fúrómagokat vizsgálják a geológusok, a geofizikusok, s belőlük tudják meg, mi van a mélyben. Most már könnyebb a fúrás- élet, ha az ország túlsó végéprofesszorai lettek (néhányon a szó igazi értelmében is!). És akik az urános életüket a kutatásnál kezdték, közülük sokan az állandóan fejlődő vállalat más üzemeinél, többen a központi irányításban dolgoznak ma már. Maga a kutatási tevékenység napjainkra már kisebb léptékűvé vált. 'Nem így a fúrási tevékenység, amely ezekben az években már „betette a lábát" Pécsre is. Kovács István főmérnök miközben a fejlődésről beszél, elmondja azt is, hogy a várost kettészelő — nagyjából á tüdőszanatóriumtól induló — tektonikai vonaltól keletre a Mecseki Szénbányák, attól nyugatra a Mecseki Ércbányászati Vállalat „érdekövezete" van, de a két cég között kitűnő az információcsere: a másikat érdeklőérintő kutatási adatokat átadják egymásnak. A fejlődés peKutato fúrás Szkókóban ben is van az ember: tisztességes lakáskörülmények, jó ellátás. Régen csak hétvégeken jártunk haza, a két utazás között alig pár órát tölthetett az ember a családdal. Most 12 órás munkarend van, ez azt jelenti, hogy egy hét munka után egy hét itthoniét. . Dékány László személyzeti vezető: „Itt van a jelentősége annak, hogy ma már a legtöbb fúrásunk két szakmával rendelkezik: az itthoni héten a második szakmában kőművesként, autószerelőként slb. dolgozhat." • Harminc éve a műszaki szakemberek — geológusok, geofizikusok — úgy voltak indítói az uránkutató munkának, hogy az egyetemről kikerülve a hasadóanyagokról — ad abszurdum — annyit tudtak, hogy atombomba. Kitűnő szovjet szakemberek útmutatásával terepi munka közepette sajátították el mindazt, aminek nagyon hamar a dig: „Kezdetben háromlábú fatornyaink is voltak, de ezek pár év alatt eltűntek. A mi viszonyainknak legjobban a 24 méteres rácsszerkezetű tornyok felelnek meg, ezeket láthatják a pécsiek a város fölötti hegyoldalakban is. A kutatási tevékenységből a sekélyfúrási tevékenységnek köszönhetően lehetett száműzni az aknák mélyítését: az utolsó 1962-ben Ba- latonfőkajáron mélyült. Aztán ahogy mélyültek a fúrásaink, kellett újabb, nehezebb technológiákat elsajátítanunk. Aztán meg kellett tanulnunk az elferdült fúrások visszaterelését, és meg kellett tanulnunk az irányított ferdefúrásokat és a gyökérlúrásokat, aminek most Pécsett vesszük különösen hasznát: a tornyot olyan helyen állíthatjuk fel, ahol a legkevésbé károsítja a környezetet. Donátusban pl. ilyen okból nem lehetett a tornyot a geó- lógiailag kitpzött harántolási pont fölé állítani, hanem attól mintegy 340 méterre, s a túrás igy is eredményes lett. Mi változatlanul a magfúrásos technológiává/ dolgozunk. Ezért vásároltuk meg 1973-ban OMEB- támogatással a köteles magvételi technológiát: a fúrás folyamatos, és csak annyi időre kell leállni, míg a magot tartalmazó csövet felhúzzuk — nem kell az egész fúrócsőrakatot kiemelni! — és kiürítjük. A mag- fúráios rendszerben a miénk a hazai rekord: Máriakéménd- nél egy szerkezeti fúrásunk teljes 2453,1 méteres hosszából vettünk magot. A fúrási tevékenységünk egy részét hosszú idő óta a bérmunka teszi ki. Tíz évig dolgoztunk pl. Recsken szinesfémkutatáson. Baranyában eddig 100 körüli ivóvizku- tat fúrtunk, Szigetváron, Ma- gyarhertelenden, Szentlőrincen, Újpetrén pedig hévizkutakat mélyítettünk . . ." Geofizikai laboratórium Kővágószőlősön Proksza László felvételei Hársfai István Közepes terméskilátások Rekonstrukciós munkálatokat végeznek a Kaposvári Cukorgyárban. (Makai Károly felvétele) Később indul a cukorgyári szezon i Szeptember még javíthat a répán - Új kombájnok állnak munkába - Irányvonatok, kamionok Jugoszláviába Más évekhez képest az idén pár héttel később, a jugoszláviai gyárakban szeptember 20. után, Kaoosváron október 3-án kezdődik a cukorgyártási szezon. A késleltetés, noha a gyárak kérték, a termelők érdekeit is szolgálja, hisz a szőlőérlelő szeptember még sokat javíthat az amúgy csak közepesnek ígérkező cukorrépatermés-kilátásokon, főleg a cukor- kihozatalon, ami nem közömbös a termelők árbevételének alakulásában. A késleltetés oka a szeszélyes időjárási tényezőkkel függ össze. Tavasszal, a vetéskor sokfelé kipusztult a cukorrépa. A Mohácsi Üj Barázda Tsz áprilisban 950 hektár cukorrépát vetett el, amiből 300 hektárt ki kellett szántani és újra vetni. Az új vetés a májusi aszályban pusztult ki, így ez a nagytermelő tsz most csak 520 hektárról tudja betakarítani a termést. Szerencsére a jugoszláv kooperációs partnerek többet vetettek, így a három jugoszláv gyárral leszerződött 750 hektáros terület megvan és betakarításra vár. Az augusztusi aszály leszárította a cukorrépa levelét, a hó végén leesett kiadós eső után a répa újra kizöldült, de a levélváltásra kb. 2—3 százalék cukorcsökkenéssel válaszolt *a növény. Most a termelők azt várják, hogy a cukorrépa új levélzetével megnő a vegetációs idő és visszacukrosodik a répa, esetleg meg is haladja majd a cukortartalma a korábban mért értékeket. A mohácsi tsz vezetői e hét végén ültek le tárgyalni a bel- jei, a szupanjai és a bieljovói- pélmonostori cukorgyárak képviselőivel a szedés ütemezéséről, a szállítások megindításáról. Az idén kilenc partner, nyolc tsz és egy állami gazdaság termel cukorrépát jugoszláv exportra. A terméskilátások ebben a körzetben jelenleg jó közepesek, hektáronként átlag 45 tonna betakarítására készülnek fel. (Tavaly 48 tonna volt az átlagtermés.) Az idén is, csakúgy mint a korábbi években a jugoszláv partnerek küldik a kiszedő gépeket és az azokat kezelő személyzetet. A pélmonostori gyár kamionokat küld, hogy a tábláról közvetlen átrakás nélkül a gyárba vihessék a répát. A két távolabbi gyárba irányvonatok indulnak majd a ma- gyarbólyi és a mohácsi vasútállomásokról. Kaposváron, ahol ezekben a napokban végzik az utolsó simításokat a nyári karbantartáson, október 3-án indulnak. Tavaly óta felépítettek egy új, energiatakarékos cukorszárítót, és modernizálták a diffúziót is, ezáltal jóval biztonságosabbá válik a feldolgozás. Baranya megyéből a Szigetvári Állami Gazdaság, a Szigetvári Zrínyi Tsz, a szentlőrinci, a magyarteleki, a kétújfalui, a dobszai, a felsőszentmártoni, a drávafoki és a bogádmindszenti tsz, és egy egyéni termelő szállít az idén cukorrépát Kaposvárra, mintegy 1 732 hektár területről. A terméskilátások ebben a körzetben még szerényebbek, a becsült átlagtermés jelenleg 35 tonna hektáronként, a di- gessziós átlag viszont nem rossz, 16,2 százalékos. Egyébként a Kaposvári Cukorgyár is igyekszik elpártolt boranyai termelőit visszaszerezni. A betakarító és szállító géppark az idén teljes mértékben fedezi az igényeket. A gyár korszerű nyugatnémet és francia kiszedő gépeket helyez ki Baranyába. A baranyai körzetben két nagy cukorrépa-tároló központ működik majd. Szentlőrincen és Szigetváron, mindkettőt buktató gépekkel látták el. E két centrumból indulnak majd el a cukorrépa irányvonatok a gyárba október 3-a után. R-né HÉTVÉGE 5.
