Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)

1986-09-27 / 266. szám

Fegyelmezett, az időt jól kihasználó, tartalmilag megfelelő munkára van szükség

Hosszú távon

Részletek dr. Nagy Zoltán, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola főigazgatójának tanévnyitó beszédéből

A tanévnyitó ünnepély jó alkalom arra, hogy az előttünk álló év programját — legalábbis a főbb feladatait és tendenciáit — felvázoljuk. Ehhez szorosan hozzá kell tartozzon az elmúlt év fő tennivalóinak értékelése, az eredmények számbavétele, de ugyanúgy hozzátartozik a hibák elemzése is. Ez így, együttesen adhat csak alapot a következő tanév reálisan teljesíthető feladatainak megfogalmazásához.

Az elmúlt tanév krónikájából néhány olyan eseményt idézek fel, amelyek meghatározói voltak a jövőre nézve is intézményünk életének.

1985 decemberében látogatást tett intézményünkben Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A januárban megrendezett tudományos konferencián vendégünk volt Somogyi László építésügyi és várósfejlesztési miniszter, majd márciusban Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke.

Ez év február 4rén az MSZMP Baranya Megyei Végrehajtó Bizptííágá előtt beszámoltunk az elmúlt 15 év munkájáról, ismertettük a fejlesztési elképzeléseinket. A végrehajtó bizottságnak az intézménnyel kapcsolatos állásfoglalásáról Rajnai József, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titkára tájékoztatta a főiskolai tanácsot. Ezt követően az MSZMP Városi Bizottsága is megtárgyalta a fejlesztési célokat.

A politikai testületek állásfoglalásai; látogatóink véleménye egy olyan időszakban, amikor az oktatási törvény végrehajtásának előkészítése, a felső- oktatás és intézményhálózat fejlesztésével összefüggő elképzelések, tervezetek bizonytalan légkört teremtettek — kivétel nélkül azt tükrözték, hogy erre az intézménytípusra szükség van. Félreérthetetlenül megfogalmazódott, hogy a régió és ezen túlmenően a népgazdaság hosszú távon számít az intézményre, az itt dolgozók munkájára, arra a szellemi tőkére, amit az intézmény képvisel.

Az elmúlt tanévre nem tűztünk ki irreális feladatokat, ennek ellenére sem lehettünk elégedettek. Különösen sok energiát és időt vett igénybe az intézmény gazdasági helyzetének stabilizálása, illetve a jövőbeni fejlesztések feltételeinek megalapozása. Ügy vélem, és ebben az állásfoglalásók testületi vélemények megerősítenek, hogy a távlati fejlesztési tervünkben meghatározott célok is reálisak, teljesíthetők, nincs szükség újabb, illetve más koncepció-megfogalmazására, ugyanakkor szükséges az elkövetkezendő év aktuális feladatait pontosítanunk többek között azért is, mert az új tanévet részben megváltozott feltételrendszerben kezdjük.

Szeptember 1-jén hatályba lépett az új oktatási törvény, júliusban a Minisztertanács, augusztus végén az Elnöki Tanács hozott határozatot a felsőoka- tás fejlesztéséről.

Az oktatási törvény végrehaj: tásának intézményi szintű feladatai azt igénylik, hogy az intézmény ^minden oktatójának, dolgozójának, és hallgatójának részt kell vennie a munkában és hatékonyabban, minőségileg is -más tartalommal, mint eddig.

Az oktatási törvény végrehajtásával összefüggésben, valamint az intézményhálózat korszerűsítéséből a főiskolát érintő intézkedések végrehajtására — ezzel együtt az intézi mény középtávú munkájának megalapozására — a most induló tanévben kell kidolgoznunk azokat az elveket, szabályzatokat, dokumentumokat, amelyek az elkövetkezendő évek munkáját, eredményeit befolyásolják és meghatározzák.

Intézményünk feladata, hogy segítse a személyiség, a képességek és a készségek kibontakozását, valamint a szellemi s a testi fejlődést, és olyan állctmpolgárok nevelését, akik a közösség tagjaiként részt vállalnak a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, illetőleg gyarapításában. Felkészíti a fiatalokat arra, hogy természeti és . társadalmi környezetüket a haladó nemzeti hagyományokon és az egyetemes kultúra értékein nevelődve megismerjék, védjék és a közérdeknek megfelelően formálják, tudományos világnézeten alapuló szocialista értékrendjük és erkölcsi magatartásuk kialakuljon, élni tudjanak jogaikkal, s teljesítsék kötelességeiket a magán- és közéletben egyaránt.

Ezt a feladatot -a főiskolának a korábbinál önállóbban kell megoldania. Csak egy példa: az eddigi gyakorlattól eltérően a művelődési miniszter az egyetemi és főiskolai szintű képzés elveit és általános módszereit határozza meg, a képzés alapjául szolgáló tantervek, tantárgyi programok megfogalmazása és meghatározása — természetesen az érintett ágazatok véleménye alapján — az intézmény hatáskörébe kerül: ez is igazolja, hogy nemcsak a feladataink növekednek, hanem a felelősségünk is. Felelősség a döntésért, és felelősség a végrehajtásért.

Az alapvető feladatunk továbbra is az marad, ami eddig: az oktatási törvényben megfogalmazott elveknek és célkitűzéseknek megfelelően képezni és nevelni azokat a fiatalokat, akik bizalommal jelentkeztek a főiskolánkra, és akik az ezredforduló táján, és a 3. évezred elején arra lesznek hivatottak, hogy az ország műszaki fejlődésének feladatát magukra vállalják és teljesítsék. Ismételten szeretnénk hangsúlyozni, hogy az oktatás-nevelés folyamatában a hallgató nem szenvedő alany (vagy tárgya) a képzés folyamatának, hanem cselekvő részese, együttműködő partner, nélküle vagy ellenére eredmény nem vátható, nemcsak az itt eltöltendő három vagy négy év alatt, de később sem.

. Nekünk az a célunk, hogy jól képzett, az életre felkészített, ismereteiben állandóan megújulni akaró és tudó műszaki értelmiségieket bocsássunk ki, akik már most is igényesek önmagukkal szemben, és akiknél az igényes, minőségi és hatékony munka végzése, és annak megkövetelése természetes.

íNyilvánvaló, ahhoz hogy ezt elérhessük, mindenekelőtt fegyelmezett, a rendelkezésre álló időt .jól kihasználó és tartalmilag is megfelelő munkára van szükség. Márpedig a munkafegyelem, a munkaidő kihasználása terén nekünk is van tennivalónk.

Ügy gondolom, hogy mind a törvényekben, mind a szabályzatainkban leírt jogok és kötelességek megkövetelése és teljesítése a gyorsabb társadalmi haladás — ezen belül hosszú távon az egyéni érdek érvényesülést-is - biztosítja.

Néhány mondatban felvázolni kívánom azokat o konkrét feladatokat, amelyek - a most induló tanévben — a rendszeres napi munka mellett megoldandók.

Mindenekelőtt az oktatási törvény bevezetésével és végrehajtásával összefüggésben el kell készítenünk az intézmény és az alaptevékenység egészét meghatározó szabályzatokat, a saját belső törvényeinket — a tanulmányi és vizsgaszabályzattól ' kezdve a szervezd és működési szabályzatunkig. Tudom, hogy a szabályzat szó nem mindig és nem mindenkinek tetszik, mert önmagában ezek nem javítják meg a munkát, nem teszik tartalmasabbá az intézmény tevékenységét. De ezeket a szabályzatokat az intézmény dolgozói és hallgatói készítik elő, széles körű véleményezés alapján, az intézmény tanácsa hagyja jóvá és nem egy szűk csoport vagy egy személy. Ten hát csak rajtunk, önökön múlik, hogy tudunk-e olyan belső törvényeket megfogalmazni, amelyek egyrészt hosszú távon biztosítják a munkánk kereteit, másrészt kevésbé bürokratikus, kevesebb adminisztrációval jár, rugalmasan alkalmazható a változó feltételek mellett is.

Két évvel ezelőtt már elkészült egy tantervmódosítás, amely vitathatatlan, hogy tartalmazott korszerű elemeket is, de nem volt összhangban a középtávú fejlesztési tervvel és természetesen nem vehette figyelembe az oktatási törvényt és a felsőoktatás korszerűsítési folyamatából azokat a feltételrendszer! változásokat sem, amelyek az intézményt is érintik. 'Ezeknek a figyelembevételével kell még ebben a tanévben elkészítenünk az oktatási, általánosabban szólva a képzési 'dokumentumainkat, hogy a kővetkező év módosuló feltételeihez alkalmazkodva kezdhessük meg majd a munkánkat. Tudjuk, hogy vita nélkül ez nem megy, hiszen általában jó értelemben vett parciális érdekeket kell összehangolni és azonos cél irányában terelni, nagyon sokszor az egyes tudományterületek közötti kompromisszum árán is.

A Minisztertanács határozatából az intézményre háruló és az azt érintő feladatok pontosítása, a konkrét teendők egyeztetése a közeli napok, hetek fejadata. Ezek után kell megfogalmaznunk az intézményi feladatokat. Feltehetően csak végrehajtása érinti az intézmény jelenlegi belső struktúráját, de szeretném hangsúlyozni azt, amit egy évvel ezelőtt, minden oktatónk-dolgo- zónk és hallgatónkra számítunk a továbbiakban is, de szeretném kiegészíteni azzal, hogy azokra, akik azonosulnak az oktatás-nevelés céljaival és együttműködnek az intézmény napi és távlati feladataiban.

Végezetül a tanulmányaikat most kezdő hallgatóinkat szeretném külön is üdvözölni abból az alkalomból, hogy tanulmányaikat főiskolánkon megkezdték. önöknek, nem egyszerűen mérnökökké kell lenniük, hanem olyan értelmiségiekké, akiknek általános műveltségük és szaktudásuk alapján alkalmasakká kell válniuk arra,x hogy a következő évtizedek műszaki értelmiségé- ■ re váró feladatoknak magas szinten eleget tudjanak tenni. Használják fel ezért azt a néhány évet, amelyet itt eltöltenek eredményesen.

Nem könnyűnek ígérkező tanévet kezdünk. Egy olyan szakasz előtt állunk, amelyben fokozott szükség von az intézmény valamennyi dolgozójának, oktatójának fegyelmezed összehangolt és áldozatkész munkájára.

Ketten a minifalu lakói közül

Avatóünnepség: szeptember 27-én

S. O. S. gyermekfalu Battonyán

A Hermann Gmeiner professzor által 1949-ben alapított nemzetközi szervezet ötmillió pártoló tagot, s a világ hetvenegy országában kétszáz gyérmekfalut mondhat a magáénak. A hetvenket- tedi'k országban, Magyarországon a szervezés ugyanúgy kezdődött; mint másutt: Az S. O. S. IKinderdorf International vezetője, az alapítvány elnöke maga az osztrák professzor sikeres tárgyalásokat folytatott 1983 májusában hazánkban, hogy nálunk is felépüljön — körülbelül egymillió dollárból — egy olyan 15 családi házból álló falu, ahol árva és elhagyott, 2 és 12 év közötti gyerekek családi körben, anyai gondoskodás mellett nevelkednek.

Némi csúszással 1983 végén megalakult a gyermekfalu magyarországi egyesülete, és Battonyán le is rakták a falucska alapkövét. Eleinte ment is minden a maga útján, a sajtó több-kevesebb re nd sze rességg el tudósított az eseményekről. Az 1984. szeptember 15-re meghirdetett első segély-koncertről, majd arról, hogy több száz jelentkezőből választották ki azt a tizenhárom, egyedül élő „anyát", akit a 'Szegedi Egészségügyi Főiskolán 10 hónapos tanfolyamon készítenek fel arra, hogy 1985. szeptember 1-től hat—nyolc testvér-közösségben élő gyermek édesanyját pótolja.

Előjöttek persze a gondok is.

„. .. Késéssel épül továob a battonyai gyermekfalu, hogy a világ hetvenegy más országában létesült, több mint kétszáz társától eltérően speciálisan magyar legyen: magyar tervekből, magyar kivitelezőktől, magyar gyerekeknek” — írta 1985. szeptember 17-én a 'Népszó-- badság, amikor az S. O. S falunak már régen mindennapi életét kellett volna élnie. A lapok megteltek a battonyai gyeimekfalu ügyével, és a műszaki átadás ez év áprilisára módosított 'határideje előtt ■ nagy riportban foglalkozott vele a rádió 168 óra című műsora is, amelyből nagyon sok minden mellett az is kiderült, 'hogy ötvenmillió forint helyett 68 millióból épült fel a falu, de végül is

olyan lesz, amilyennek megálmodták.

A 'különböző pénzügyi manipulációkról is suttogtak, de a botránynak áprilisban kedvező fordulatról szóló hír vette elejét. Erről a „befogadó" megye, Békés megye napilapja a következők szerint számol be április 19-én:

„Mondtak erre a kis falura már mindent. írtak, nyilatkoztak róla így is, úgy is. A társadalmi türelmetlenség, amely végigkísérte a csaknem egyéves csúszással 'befejezett építkezést, végig érezhető volt. Az idegeskedés is. A 12 igazán tetszetős lakóépület. . . tervezetten 100 lakójának már az 1985/86-os tanévet is együtt kellett volna kezdenie. S hogy nem így történt — ez borzolta a kedélyeket. Az S. O. S. gyermekfalu hazai szervezete az építőkre, az építők az építést hátráltató objektív körülményekre, tényezőkre, s arra hivatkoztak, hogy a fokozott minőségi követelmények ugyancsak próbára tették őket."

Az idegeskedések és bizonytalanságok után 1986. április 18-án megérkeztek az első gyerekek is!

Erről így számolt be a Népszabadság helyi tudósítója:

„A csinos, tetszetős torná- cos házból tányércsörgés hallatszik. A battonyai S. O. S. gyermekfalu, első lakóépületében, az ebédlőben öten ülik körül az asztalt: a négy Szalai-testvér, a 14 éves Anikó, a 12 éves Katalin, a 11 éves Csilla és a 7 éves János, no meg Darák Veronika,

aki hivatásul választotta a .gyermekek nevelését, gondozását. A délelőtti fészekrakás után ez az első közös ebéd. Először ül így életében együtt a négy testvér. Először ettek annak főztjéből, aki anyjuk helyett anyjuk lett... Zsom Lajos, a falu vezetője azt mondja, a helybeli kisiskolások már nagyon várják új tár- saika t."

Ez volt tehát áprilisban. És mi a helyzet ma? Két dolog biztos: szeptember i27-én fel kell avatni a falut, a másik, hogy gyermekfalu erre külsőleg már készen is áll - szemet gyönyörködtető, lombos, pázsitos,. tele élettel, látszólag legalábbis!- Hát telt ház az még nincs — mondja Jász József, a gyulai Gyermek- és Ifjúság- védelmi Intézet igazgatója, aki a gyerekek beköltözteté- sét irányítja és felügyeli a gyermekfalu nevelőmunkáját, így folytatja: az áprilisban érkezett 15 gyereket követően eddig ú'jabb 16 gyermeket helyeztünk el. Mivel mindössze kilenc nevelőanya van" jelenleg Battonyán, és a hiányzó helyekre a kiválasztás még eltart egy darabig, a szeptember 27-re tervezett ünnepélyes faluavatás is csak „féfházzal” fogadja majd a vendégeket. A 200 egynéhány S. O. S. gyermekfaluból .nem ez az egyetlen egyébként, amely a lehetségesnél kisebb létszámmal , kezdte (kezdi) a működését. Minden kezdet nehéz, mi meg még ilyet nem is csináltunk. Végül is mindenképpen örülünk neki, hogy van egy ilyen falunk!

A „fészekrakás" pillanatai