Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)

1986-09-21 / 260. szám

Hawaii rózsafa Pécsett Tímár Béla vendégrendező A hír hamar ismertté vált a színházbarátok között: Tí­már Béla három évvel ez­előtt újra diákká vált, be­iratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskola zenés rendezői szakára, nappali tagozatra. —' Már úgy unom magam, mert mindenki olyan értetle­nül néz rám: négy gyerek­kel, tizenvalahányéves színé­szi múlttal miért változtatok szakterületet? Úgy érzem, ez egyáltalán nem törés a pá­lyámon, mert mindig elemi erővel vonzódtam az operá­hoz és minden más zenés műfajhoz. — Tímár Béla most a Pécsi Nemzeti Szín­házban rendezi a Hawaii ró­zsája című Ábrahám Pál nagyoperettet. A próbák már augusztus húszadika után el-' kezdődtek és október 24-én mutatják be. Tímár Béla első rendezé­se a nagysikerű Ágacska gyerekdarab volt a Játék­színben. Kétszáz előadást tar­tottak, lemez- és tévéfelvétel is készült Csukás István mű­véből. Tímár Béla nemcsak zenés játékokban, de gyer­mekeknek szóló előadások­ban is szívesen szerepel és örömmel vállalja a rendezést. — A gyermekszínház ked­venc „tyúkszemem". Elég rossz tapasztalatokat szerez­tem a gyerekdarabok meg­tekintésekor. A gyerekeket többen egészen furcsa, test­idegen lényeknek képzelik és ezért a sok értelmetlen gü­gyögés és erőltetett didaxis. Ezzel nem lehet felkelteni a gyerekek érdeklődését a szín­házi előadások iránt, és nem hiszem, hogy kialakul ben­nük a kedv a színházba já­rásra. A természetesség ki­ölése az egyik legnagyobb vétek, ami a gyerekekkel szemben elkövethető. A pécsi rendezés mi­lyen élményeket, tapasztala­tokat nyújt önnek? — Eddig kellemeseket. Ér­zékeny, tehetséges társulat­nak ismertem meg a pécsie­ket, okik hajlandók velem együttműködni. — Milyenek a rendezői koncepciói? — Nem tartom extra do­lognak a rendezést, de van néhány fontos funkciója. Megérteni és megértetni, érezni és éreztetni a dara­bot. Helyesen összefogni az előadást, megbízható ízlés­sel sűríteni a hatáselemeket, rendelkezni színházismeret­tel, a színészvezetésre és a ritmusra ügyelni; és nem árt, ha értjük, miről szól a ze­ne. Mindezeket szeretném a Hawaii rózsájában is megva­lósítani, azonkívül, hogy a számos szövegkönyv közül az eredetiből dolgozzunk. — Kedvence az opera. Nem látja úgy, hogy a szín­padokon csökkent a népsze­rűsége? — Az operát tartom a leg­teljesebb színpadi műfajnak. Esztétikai megújulásra szük­sége van, hiszen manapság a nézők gyakran összetévesz­tik a műfajt a színpadi megjelenéssel, a sablonos, maníros előadások sorozata miatt. Vannak kezdeménye­zések újfajta előadásokra, ilyen például Békés András Sevillai borbély rendezése az Erkel Színházban és Szokolai Sándor Ecce homoja, ame­lyet Mikó András rendez most az Operában. — A jövőt illetően milyen tervei, elképzelései vannak? — Szeretnék sokat és fo­lyamatosan rendezni, de a színészettől sem kívánok bú­csúzni. Nem érzem, hogy ko­rábbi munkám egy rakás csőd lett volna és a kapott feladatok nagy részét is kedvemre valónak találtam. Karinthyval együtt vallom, hogy ha egy láncnak bárme­lyik szemét megmozgatom, úgy az egész lánc is mozdul vele együtt. . . Barlahidai A. Balatoni évforduló Képünkön: A Kisfaludy első ismert ábrázolása Caray János „Ba­latoni kagylók” című kötetének címlapján, 1848-ból. 140 éve indult első útjára a Kisfaludy „...ha fogadalmam megszegem, örökké csak vizet igyák'1 Dr. Németh Ottó borászati üzemvezető, dr. Komlósi Mária pincészetvezetö és Pohankovics Já­nos, a hajósi Szent Orbán borrend nagymestere lovaggá ütik a legújabb kiválasztottat. Fotó: Läufer László John Paget, aki 1835-06” járt Magyarországon, az an­gol ember gyakorlatiasságá­val csóválta fejét, mikor a Balaton széles vizein szétte­kintett. Nehéz volt elképzel­nie, hogy . . . „egy ilyen szép tó teljesen kihasználatlan le­gyen a kereskedelem és szó­rakozás számára. Egyetlen vitorlást, kereskedőbárkát sem látni rajta. A magyaroknak nincs érzékük a hajózás iránt. Folyóik, tavaik olyanok, mint­ha befagytak volna." Am Kossuth Lajos, aki Ba- latonfüreden nyaralt, a Pesti Napló 1842. augusztus 7-i számában közzétette híres für- dölevelét. A Balaton szépsé­ge holt szépség — írta, mikor a Holt tengerhez hasonlította a hajók által nem járt víz­tükröt - s nem kevés pátosz- szál kérdezi: „Mi Isten átka van e nemzeten?", hogy en­nek így kell lennie . .. A fürdőlevél és Kossuth po­litikai tekintélye megtette ha­tását: a Balaton melléki föld-, birtokosok egyre inkább fon­tosnak tartották a gőzhajózás ügyét. Törekvésük találkozott Széchenyi István szervező és alkotózsenijével, aki szívügyé­nek tekintette a balatoni gőz- hajózás megindítását. Röpira- ta nyomán megalakult a Ba­latoni Gőzhajózási Részvény- társaság, alapszabályát a Helytartótanács 1846. július 7-én véleményezte, s ekkor kezdődhettek meg a tényleges munkálatok. Közben a londo­ni Perm gyárban már elké­szült az első magyar balatoni gőzhajó, a Kisfaludy gőzgépe. A hajó fatestét az Óbudai Hajógyár készítette el, s a Kisfaludy! Balatonfü reden szerelték össze. Vízre bocsátásának időpont­ját szeptember 21-re, Széche­nyi születésnapjára tűzték ki, az ünnepségen a reformkor sok nagy személyisége köszön­tötte Széchenyit és a megin­duló balatoni hajózást. A hajóépítési munkálatokat már a vízen fejezték be, s ok­tóber 18. és 21. között indul­tak az első próbautak. A Kis­faludy első útjai — a Pesti Divatlap munkatársának kora­beli tudósításai alapján — egy nagy diadalmenetté ol­vadtak össze. 1846 telére leállt a Kisfa­ludy, de 1847-től már rend­szeres hajójáratok szelték a Balaton vizét. S így van ez ma is: a balatoni hajópark évente kétmillió hazai és kül­földi vendéggel ismerteti meg a hajózás örömét. Ma a balatoni hajósok is emlékeznek: küldöttségük Nagycenken, a legnagyobb magyar mauzóleumában rója le tiszteletét Széchenyi István emléke előtt. A lelkész korán tért aznap este nyugovóra. Bekapcsolta a magnót, s a halk zeneszó álom­ba ringatta. Éjfél előtti mély álmát hirtelen reccsenés za­varta. Felriadt, valami nagyot roppant. - Talán beteghez, vagy halotthoz hívnak, zörget­nek fel? — tűnődött. Az ablak­hoz sietett. Kitekintett, az utca csendes, sehol egy lélek. For­dult is vissza az ágyhoz, s ek­kor kivágódott a szobaajtó, és egy atlétatermetű férfi állt ott! - Hol van az aranyad? - szi­szegte. — Ha nem adod meg­fojtalak! — s egy reszelőt sze­gezett a lelkész torkának. — Nincs semmim — mondta a pap. Támadója ekkor a földre lökte, az ütéstől az idős ember szája vérezni kezdett. — Mosd meg! - parancsolt rá a teto­vált kezű férfi, és elkísérte a fürdőszobába. Avaskúti borrend lovagjai Játék felnőtteknek A próbatétel nehéznek tűnik. A kiválasztottnak cserépedé­nyekbe töltött vörös borok kö­zül kell eldönteni, melyik a Vaskúti kadarka. Ha sikerült, odatérdelhet a vörös bársony­párnára az ünnepélyes vörös­taláros lovagok elé és el kell mondania a fogadalmi szöve­get: „Fogadom, hogy hűséges tagja leszek a Pax Corporis borbaráti körnek. Borrendünk alapszabályait betartom, a Vaskúti kadarka hírét az egész világon öregbítem. Ezentúl csak kadarka bort iszom, ha fo­gadalmamat megszegem, arra ítéltessek, hogy örökké csak vi­zet igyák". A fogadalomtétel után Neptun-villával lovaggá ütik és a Pax Corporis borrend lovagjává fogadják. A felavató szertartás csak kedélyes játék, mégis komo­lyan veszik azok, akik avatnak és az is, akit avatnak. Mert borrend lovagjául felavatódni nem is akármilyen kitüntetés, azt ki kell érdemelni. De mi is ez a borreőd? Erről dr. Németh Ottó, a Hosszúhegyi és a Ba­jai Mezőgazdasági Kombinát közös Borászati üzemének ve­zetője a következőket meséli.- Ezután felszólított, hogy pakoljam ki a szekrényt — val­lotta a pap a rendőrségen. — A vitrines szekrény alján, piros vászonzacskóban tartottam az ezüst evőeszközt. Amikor kiborí­tottam, ő félredobta, ezek „csak kanalak"! Éremgyűjteményem sem érdekelte, — vacakok — mondta és félredobta. Már kezdtem megnyugodni, hogy semmit sem fog elvinni. S ek­kor megtalálta a vaskazettában az aranyékszereket és a betét­könyvemet. — Ezt meghagyom neked! — mutatott a tetemes összeget tartalmazó betét­könyvre, az ékszereket pedig — A borrendeket a franciák alapították az 1930-as évek­ben, részben hagyományőrzés­ből, részben hogy a kisebb, de arra a vidékre jellemző bort termő és ősi múlttal rendelke­ző borvidékek jellegzetességét megvédjék. Az egyes borren­dek kölcsönös érdekvédelmet biztosítottak egymásnak és egyúttal a bortermelők az egy­más közötti barátságot tették színesebbé. A bortermesztőkön kívül csak azokat vették fel so­raikba, akik a bortermesztést és -kereskedést valamilyen mó­don pártfogolták — vendéglő- és szállodatulajdonosokat, pol­gármestereket. A franciáknak ezt a szép szokását később át­vették a svájciak és az olaszok. kétszázezer forint értékű — sza­tyorba pakolta. A betörő a „nagy munkában" megéhezett. Enni kért. Leültek c konyhába, s a lelkész meg­vendégelte. Elrágcsált egy főtt disznófejet, megivott két üveg sört. Elbeszélgettek. - Elmebe­teg vagyok! — mondotta. Ez­után kinyittatta a kaput, s így szólt búcsúzóul: — ha bárki­nek szólsz, megöllek! Mint a nyomozás során kide­rült, a betörő igazat mondott, valóban elmebeteg. Tizennégy éves korában koponyasérülést szenvedett. Három ízben ke­zelték a budapesti János Kór­ház elmeosztályán. A szakértő vizsgálat anyagából megálla­Az első magyar, akit a fran­ciák felavattak borrendlovag- gá, Tessár József bormester volt. Neki engedélyezték azt is, hogy szigorú kritériumok mel­lett Magyarországon is alakít­hat borrendeket. Az ő válasz­tása elsőként Vaskútra esett és az e vidék jellegzetes borá­ra, a kadarkára. Írásos doku­mentumok bizonyítják, hogy Vaskúton már 600 év óta ter­mesztenek bort. 1376-ból őriz­nek egy levelet, mely szerint az akkori egyházfőnek Vaskút- ról az illetményt borban kel­lett megadni. Az első magyar- országi borrend 1976-ban Vas­kúton jött létre és a Pax Cor­poris (test békéje) nevet kapta és 1980-ig ők voltak az egyet­pítható, hogy 1969-ben szelle­mi fejlődésében visszamara­dást állapítottak meg. 1970-ben az összefoglaló zárójelentés ezt tartalmazta: gyengeelméjűség, izgatott epileptoid reakciókra hajlamos kóros személyiség- s.zerkezet. 1972-ben, az ak­kor eljáró orvosszakértők a gyengeelméjűséget kétség­telennek tartották, de nem zárták ki az elmebetegség le­hetőségét. Ezután öt alkalom­mal került felvételre — mindig büntetőügyek során — a buda­pesti Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe. Itt kisebb-nagyobb megszakítások­kal éveket töltött. Egyik esetben három, másszor több mint négy lenek. Azóta öt magyarországi borrend alakult. Ez elismerést, hírnevet ad az adott vidék bortermesztőinek, a borrendek egymás közötti szak­mai összefogását jó hangula­tú, társasági együttléteit bizto­sítja? Országunk vezetői és kül­földi vendégek távoztak már innen a lovaggá fogadást bi­zonyító relikviákkal és mara­dandóan szép emlékekkel. A borrendek tagjai azt is célul tűzték, hogy szakmai tanácsot adnak — akár a továbbképzés keretében is — minden ven­déglátósnak ahhoz, miként kell kulturáltan felszolgálni az ét­kezésekhez a bort és azt, hogy mikor, mihez, mit és hogyan il­lik kínálni.' Sarok Zsuzsa évet. Legutóbb áprilisban bo­csátották el, s ekkor jött haza Pécsre a szüleihez. A szülők vallomásából: — Sokszor hetekig nem láttuk, éj­szakára is kimaradt. Dolgozni nem akart, és mindig pénzt kö­vetelt. Ki tudná megszámolni, hányszor fogott kést ránk? A július 17-én éjszaka elkö­vetett bűncselekmény: jelentős értékrp elkövetett rablás. Az el­követő, a korábbi és a jelenle­gi megfigyelési adatok alapján elmebetegségben, gyengeelmé­jűség talaján létrejött hasadá- sos elmezavarban szenved. A kóros elmeállapot pedig — mint a Büntető Törvénykönyv tartalmazza — büntethetőséget kizáró ok . . ., de a bíróság a beteg kényszergyógykezelését rendelheti el . . . Marton Gyöngyi Verebics János Az elmebeteg rabló vasárnapi Add az aranyad, vagy megfojtalak!

Next

/
Thumbnails
Contents