Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)

1986-09-20 / 259. szám

Kérdőjelek a beköltözés előtt A 7-es szerkezeti egység tömegközlekedési, kereskedelmi kilátásai Finomra őrölt por csapódik fel minden lépésnél, a közel­ben elhúzó testes teherautók áthatolhatatlan sárga felhőt kavarnak. Próbáljuk ugyanezt elképzelni esős időben: boká­ig érő, híg sár, amin gumi­csizma nélkül lehetetlen át­hatolni. Hát akkor már marad, jón a por. . . Ez érvényes lehet bármely építési területre, ezúttal azon­ban csak egyre: Pécs, Lvov- ‘Kertváros, 7-es szerkezeti egy­ségre. Mólomtól keletre. Mólomhoz kötődik Tavaly ilyenkor éppen, hogy elkezdték az építés előkészü­leteit, most pedig már azon munkálkodnak, hogy beköltöz­hessenek az első lakók. Volta­képpen ebben sincs semmi különös, 1974 óta, vagyis ami­óta megkezdődött Pécs eme nagy déli városrészének az építése, állandó jelenség, hogy a városfejlesztési statisz­tikai adatot jelentő lakás ott­honná válik. S hogy most mégis szemügyre veszünk kö­zelebbről egy születő város- szerkezeti egységet, annak igen egyszerű az oka. Valamikor októberben már költöznek az első lakók, és a terület első négy építési ütemében a következő év ele­jére történő „kötelező" áthú­zódással együtt az idénre számított 700-nál több lakás­ban 2 és félezer ember fog élni megíéhetősen mostoha ellátási körülmények között, hacsak sürgősen nem történ­nek intézkedések. Miért kell erről beszélni? Mert ez a la­kóterület tulajdonképpen nem kötődik szervesen ivov-Kertvá- ros más részeihez, ezért nem ic rendelkezik azokkal az elő­nyökkel, mint azok a maguk hasonló korszakában. A közle­kedés gyakorlatilag megoldott volt, pór háztömbbel arrébb üzlet is akadt, s található volt „karnyújtásnyira" bölcsőde, óvoda, iskola is. A 7-es szerkezeti egység Mólomhoz kötődik. A hajdani perem községet ma már két oldalról is közrefogja az épü­lő városrész, ennek is köszön­hetően egyre több új ház épül az utcáiban, de Mólom ettől még falu. Egyedi panelházak A terület a málomi domb tetején van, legmagasabb pontján három felkiáltójel, azaz markáns színekre festett (festendő) tízemeletes lakó­épület van, körülöttük meg az ötszintes házak szokott „nyája” gyülekezik. Lassan ki­vehető mór a közműalagút­rendszer kívánta ésszerű épü­lettelepítés kacskaringéi mel­lett egy hagyományos utcb ■ formálódó képe. Jöjjünk fel ide azon a keskeny aszfalto­zott úton, ami az llku Pál út­tól indul. Ez pontosan az em­lített tízemeletesek mögött (előtt?) ér fel a tetőre, Balra a „tornyok" vannak, jobbra öt egymáshoz ragasztott, kocka­alakú épület. Két, derékszög­ben találkozó hagyományos panelháznál délnek fordul az utcaformájú utca: egyik olda­lán a földszinten készülő üz­lethelyiségeket látni, két ház között kissé előreugró harma­dik földszintjén úgyszintén, s a sor végén arra merőlegesen elhelyezkedő ház alján is. Mily szép is lenne, ha ennek az utcának mindkét oldala utcaszerű lehetne! De sajnos nem az. Megismétlődött ugyan­is a sokat kárhoztatott Szigeti út: ott a mozgalmas északi oldallal szemben egy irdatlan épületsor sivár hátró frontja néz az útra; itt úgyszintén, bár csak két háznál, jóllehet egy háromháznyi egyenes út­szakaszon ez is elviselhetet­lenül sok. Ha legalább né­hány loggiával tették volna oldottabbá ezt a hosszú, sivár falat!... Különben itt is megjelennek az egyedi tervezésű panelhá­zak, vagyis a meglévő panel- készlet unalomig ismételt, szűk körű variációjától eltérő „más". Ez nemcsak a külső megjelenésben érvényesül. Az említett derékszögű találkozás­nál pl. sarokház jelentkezik, ilyen egyediek a kockaházak, s a „kettő közül előreugró har­madik”. De mások a lakások is: az eddig épült több ezer­nél sokkalta használhatóbbak, „lakásszerűbbek”, ahol pl. az éjszakai funkció különválik a nappalitól, s a megszokott folyosószerű előszoba helyett megjelenik az ún. lakóelőtér, a „hall”. (Tervező: Tillai Ernő - DTV.) Milyen közlekedés lesz? És most lássuk a beköltö­zés kezdetét megelőző hónap­ban még élő, a majdani ott­honosságérzetet befolyásoló tényezőket. Kezdjük a gyermekintézmé­nyekkel. Óvodára 1988-ban, bölcsődére és iskolára 1989­ben számíthatnak a majdani lakosok (addigra különben be is fejeződik 1987 helyett a gazdasági-pénzügyi okokból lassabb ütemű építés). Cipel­ni kell téhót a gyerekeket, s mivel távol, vannak a meglé­vő intézmények, távolabb kell cipelni. Aki autóval teheti ezt, annak nem gond, de aki a tömegközlekedésre hagyatko- zik . . . Épül a Sarohin tábor­nok útja felől (felerészben már el is készült) a lakóterü­let keleti oldalán húzódó Illyés Gyula út. £z azonban egyelőre csak a lakóterület most átadásra váró részét déli oldalon lezáró, és ez idő- szerint még csak rajzon létező Taksonyi utcáig fog érni. S mivel itt most még semmiféle buszforduló nem lesz, a Vo­lán ezen az úton nem is ter­vezi járat indítását. Hát ak­kor hol? Gyuris Gábor sze'- mélyforgalmi főosztályvezető szerint a kökényi járatok erő­sítésére, sűrítésére lehet gon­dolni, s ezek amálomi Felső utcán, tehát a lakóterülethez elérhető közelségben közle­kednek. Ám azt is hozzáteszi, hogy a panelszállítás miatt rettenetesen tönkrement ez az utca, amelyre egy elengedhe­tetlen javítás nélkül aligha engedhetnek tisztességes tö­megközlekedést. Dr. Molnár Zoltán városi tanácselnökhe­lyettes elismeri az igény jo­gosságát, de felveti: most ak­kor a málomikat hozzák-e nehéz helyzetbe, akik jövőre kezdenének társulásos közmű­építéseket? Tehát?... És a kereskedelmi ellátás ? Biztosan tudjuk tehát, hogy gyermekintézmények híján utaztatni kell a gyerekeket, és bizonytalan még a tömeg- közlekedés. És a kereskedelmi ellátás? Új időknek új szele, hogy (a korábbi gyakorlattól eltérően) a tavaszig elkészülő — összeségében elég tekinté­lyes alapterületű — üzleteket a tanács pályázat útján akar­ja értékesíteni. Valami „rej­télyes" okból kifolyóan azon­ban a pályázó maszekok több­sége a vendéglátást tartja kifizetődőnek. S mivel a ter­vezett ABC csak 1989-re épül meg, az 'Élelmiszerkereskedel­mi Vállalat vonakodik az azt megelőző ideiglenes megol­dást szolgáló beruházástól, és egyelőre a Zöldért sem lát elég fantáziát 2500 lakos (jö­vőre ez a szám megkétszere­ződik) ellátásában. Tehát? Le­het, hogy e legelemibb napi­cikkek végett is távolabbi be­szerzési források után kell néz­ni? Hacsak . .. Jártunk a málomi vegyes boltban. A majdani Taksonyi utca közelében van, a pécsi Áfész tulajdonát képezi. \Az egyszemélyes bolt vezetője, Csobán Istvánná a néhány hónap alatt, amióta itt van, megkétszerezte a csöppnyi bolt forgalmát, de már mondták neki: vissza kell állni a havi 100 000 forintos keretre. (Nem világos, hogy miért, dehát az illetékesek lelke rajta!) Ahe­lyett, hogy azon gondolkodná­nak: hogyan lehetne elébe menni a várható konjunktúra nak és megteremteni a forga­lom megtöbbszörözésének a feltételeit. Mert ma ez a bolt az egyetlen biztos pont, ahová a jövő hónapiban már a 7-es szerkezeti egységben élő la­kók „leugorhatnak” tejért, ke­nyérért, mi egymásért.,. Hársfai István Fotó: Läufer László 4600 négyzetméterével vidéken a legnagyobb Ötéves a pécsi Domus Aruház Idén éppen öt éve, hogy megnyílt a pécsi Domus. A 72 millió forintos költséggel I ít- rehozott épület nem csak kül­sejében tér el a Domus háló­zat többi tagjától, de egyéb jellemzőkben is. 4600 négyzet- méterével ez a legnagyobb vidéki áruház, amely forgal­mát tekintve az előkelő má­sodik helyen áll. A pécsiek öröme azonban mégsem felhőtlen, az avatás óta folyamatosan perben áll­nak az építőkkel. Eddig min­den évben történt valami, pél­4. HÉTVÉGE dául szétrobbant a kirakati üvegajtó, tönkrement a külső burkolat, a födém, a padló, leestek a felirat betűi. A hi­bák javítását késlelteti, hogy egyik-másik alvállalkozót idő­közben felszámolták. Az áruházban 1981. október­től december végéig 12 mil­lió forint értékű lakástextilt adtak el, bútorforgalmuk pe­dig 47 millió forint volt. Az első teljes évben 231 millió forintot hagytak a vásárlók a pénztárban, tavaly pedig 278,4 millióval zárták az évet. A Baranya Kereskedelmi Vállalat bútorforgalmának ' 15 százalékát a Mecsek Áruház, 23 százalékát a vidéki üzle­tek, míg a legtöbbet — 62 százalékot —• a Domus for­galmazza. Ennek ellenére a kereslet jóval nagyobb, mint a kínálat. Ennek oka az is, hogy minőségi kifogások miatt néhány gyártótól nem fogad­nak el termékeket. A bútorok hibái miatt egyébként évente közel ezer reklamációs ügyet intéznek. Az árubeszerzés nagyobbik hányadát a nagykereskedelmi vállalatokon, a Domus láncon keresztül végzik. A bútorok 40 százaléka érkezik közvet­lenül a gyártótól. A hazai partnerek mellett külföldiekk jl is keresik a kapcsolatot. Ju­goszláviából idén mintegy 200 000—1 000 000 dollár ér­tékű áru érkezik, de hoznak bútort Romániából és Lengyel- országból is. NSZK-ból pedig fürdőszoba berendezése':, konyhai kiegészítők és kisbú­torok érkeznek. Szeptembertől a pécsi Do­mus Áruház is jövedelemérde­keltségű üzletként működik. Év végéig új formaruhát kap­nak az eladók és üzembe he­lyeznek egy szőnyegvágógépet is. A következő hónapokban több kedvezményes akciót szerveznek és bevezetik a bú­torszövet minta utáni értékesí­tését. Holland' orvos a pécsi gyermekklinikán „Ili fant-aszHkusan gyorsan dolgoznak" A neve Karsten Jakob. Szü­lőihazája Hollandia, ott sze­rezte az orvosi diplomáját is. Legutóbb itt dolgozott Pécsett, a Gyermekklinika sebészeti osztályán kilenc hónapig. Ennyi idő alatt remekül meg­tanult magyarul. A felesége magyar, de mint mondta, mi­előtt ‘Magyarországra jöttek volna, egymás között csak franciául beszélgettek. Kap­csolatuk gyerekkorukban kez­dődött, francia nyelvű leve­lező partnerek voltak évekig. Aztán 'Karsten már majdnem felnőttként gondolt egyet és meglátogatta az addig csak levélen keresztül ismert lányt. A látogatásból szerelem és házasság lett. — Mindig az volt a tervem, hogy Afrikába megyek orvos­nak. Ha itt befejezem a mun­kám, Zambiába utazom, oda szerződtem. Azonban ahhoz, hogy afrikai orvos lehessek, először az egyetem után az általános orvosi teendőket kel­lett megtanulnom, ezenkívül az orvoslás szinte minden te­rületéről rutint szerezni. Dol­goztam belgyógyászaton, szü­lészeten, baleseti sebészeten és él kellett végeznem egy speciális tanfolyamot, ahol a trópusi betegségeket tanul­tam. Mivel gyermeksebészeti ismeretekre is szükség van és hallottam a pécsi egyetem gyermeksebészetének jó hírét, elhatároztam, hogy idejövök dolgozni. — Ez nem volt olyan egy­szerű, ahogy én azt elképzel­tem. A féleségem ismerősei például azt mondták, bolond vagyok, hogy épp ide jövök, amikor Európa bármelyik jól felszerelt, gyermeksebészetére mehetnék. A minisztériumban, mikor először bejelentettem, ott is csodálkoztak és több­ször megkérdezték miért? Nem értették. A legelső vá­laszuk az volt, nem lehet. Ké­sőbb azt mondták, esetleg lesz rá lehetőség, de fizetést nem kapok. Múlt év augusz­tusában kaptam meg a tar- ázkpdósi engedélyt, a mun- kovállalási engedélyt nem. Ja­nuárig húzódott az ügyem, rengeteget kellett különböző hivatalokba menni, hol ilyen hol olyan papírt kértek. Talán még mindig itt tartanék, ha Pintér András, a Pécsi Orvos­tudományi Egyetem docense a gyermeksebészet vezetője nem veszi kézbe az ügyet. Ö és a pécsi egyetem rektoa tíz nap alatt elintézték még őzt is, hogy fizetést kaphas­sak. 4500 forintot. — Az első hónapokban na­gyon nehéz volt, mert nem értettem a nyelvet. A kollé­gák próbáltak segíteni, vagy németül, vagy angolul beszél­tek velem (Karsten J. öt nyel­vet beszél), de én minden Táron meg akartam tanulni magyarul. Hogyan beszéljek a betegekkel, a szüleikkel, ha nem tudok? 'Már rövid idő múlva rájöttem, nagyon jó választás volt a pécsi klinika. Igaz, nem olyan jól felszerelt, mint nálunk, de a műtétek sikere szempontjából ez egy­általán nem számít. Ha jó az operatőr, akkor jók a műtétek. Itt fantasztikusan gyorsan dol­goznak! 'Nálunk egy nap négynél több operációt nem végeznek, itt volt olyan, hogy naponta 12-15 műtétet is megcsináltak. Ez fantasztikus gyorsaság és mégis jól csi­nálták. Nagyon jól. — Az is tetszett nekem, hogy itt jobban spórolnak mint nálunk. Az egyszer hasz­nálatos műszereket mi otthon eldobjuk, itt többször is fel­használják. Ha valami hiány­zik, annak pótlására kitalál­nak mást. A légkör is nagyon jó volt, nagyon jól éreztem magam, talán jobban, mint otthon. Több operálási lehe­tőséget kaptam és többet is tanultam. A kollégák kedve­sek és barátságosak és az nálunk elképzelhetetlen, hogy ilyen nagy ember, mint a Pintér tanár x úr, az ország legelső gyermeksebésze, ilyen közvetlen legyen. Hollandiában talán soha nem jutnak el az orvosok a főnökük tegezéséig, vagy legalábbis nagyon ki kell érdemelni. Itt pedig hal­lottam, milyen sokan tegezik, 'baráti kapcsolatban vannak vele. — Magyarországon nagyon jól éreztem magam, sokat tanul­tam. Ha már sokáig dolgoztam Afrikában és sok pénzem lesz, lehet, hogy ide jövök vissza dolgozni. Lejegyezte: Sarok Zsuzsa Fotó: Cseri László F. D. Az új lakótelepre vezető Illyés Gyula út

Next

/
Thumbnails
Contents