Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)
1986-09-14 / 253. szám
PANORÁMA Humor és válság Nincsen színházi válság, ha a színpadon humor és könnyed játék látható. Például Georges Feydeau és Eugéne La- biche darabjai. A most kezdődött párizsi színházi évadban mindkét remek színpadi szerző három-három művét játsszák, jó- előre eladott nézőtér előtt. Képünkön Bernadette Vanier, aki két színház Feydeau előadásaiban is játszik. Hatalom és irodalom Irodalmi botrányt kevert Olaszországban egy levéltári lelet: 1943-ban a fasiszta kormány 'kulturális minisztériuma magas ösztöndíjjal támogatott több ma már híres írót, így a Nobel-díjas Salvatore Qusimodat, Giuseppe Ugharettit és Vasco Pratolínit, ,,A szegény szerelmesek krónikája” íróját. Az írók így védekeznek: „A pénz mindig a politikai hatalom kezében van, s el kell fogadni. A hamis politikai gondolatot az igazi irodalmi gondolat úgyis túléli I" Gyűlölöm a művészeket Gérard Krawczyk forgatókönyve alapján és az ő rendezésében mutatták be Párizsban a Gyűlölöm a művészeket című, új francia filmet. Egyik főszereplője, a világhírű Bemard Blier sajátos fanyar humorával így magyarázta a film címét: „A mozi igazi mesterei ma már teljesen eltűntek, a mai rendezőket nem lehet szeretni, sem tisztelni I" Á dramaturg Londonból érkezett Julián Mária, a Pécsi Nemzeti Színház dramaturgja hazajött Pécsre — a városba, ahol a családja él, ahol maga is a diákéveit töltötte. Londonból jött haza, színházi lapok éléről, szerkesztői posztról. Az egészben nem csupán ez a hazatérés és annak miértje érdekes, hanem ai is, hogy olyasvalaki dolgozik ma idehaza, konkrétan a Pécsi Nemzeti Színházban, aki egyedülálló tapasztalatokkal rendelkezik az európai és főként az angol színházról. Hogyan alakult mindez? Julián Mária, a Leöwey német tagozata után a Hum- bold Egyetemre ment, ahol a filológia mellé felvette a színháztörténeti szakot. (Pár évvel később Nyugat-Berlin- ben hallgatott filozófiát és publicisztikát a Freie Universitäten). — Kelet-Berlin igen izgalmas hely volt a hatvanas évek elején. Fénykorát élte a Volksbühne, a Deutsches Theater. Folyton színházba jártam. Az egyetem befejeztével itthon dolgoztam az Interkoncertnél, majd újságíróként a Budapester Rund- schaunál, aztán a házasságom révén kerültem Londonba. — Vajon miért jön ma haza egy színházi szakember a színház egyik fővárosából? —- Idehaza nehezen érthető talán, hogy bár mindig jó munkahelyeim voltak, mindig azt csinálhattam, amit szerettem, az utóbbi években egzisztenciálisan egyre kevésbé éreztem magam biztonságban. Legutóbbi munkahelyemen, az Angol Színházi Intézet Drama című folyóiratánál például nem lehetett tudni, fennmarad-e a lap a következő évben. Hihetetlen, de egy kanadai hamburger-milliomos vásárolta fel az Old Vic színházat; egy amerikai tőkés mentette meg a becsukástól a „dühös fiatalok”, Wesker és Pinter egykori fészkét, a Royal Courtot. Úgy éreztem, ma még tudok változtatni az életemen, és idehaza kamatoztathatom az elmúlt másfél évtizedben összegyűjtött színházi tapasztalatokat. Visszajöttem a szülővárosomba, és Nógrádi Róbert hamarosan elhívott a színházba. — Mit jelentett London a hetvenes évek elején? — Ami a színházat illeti a város tele volt baloldali színházi csoportokkal, az állam támogatta törekvéseiket, e csoportok bemutatkoztak az Edinborough-i fesztiválon, és hatásuk elterjedt az egész világon. Nagy szerencsémre ebben az időben szerkeszthettem a Theater Quarterly című színházi folyóiratot, később főszerkesztő-helyettese lettem az egyik leghíresebb színházi lapnak, a Plays and Playersnek. Közben írtam g kritikákat, tudósításokat, színházi beszámolókat küldtem éveken át az Új Tükörnek; a saját lapjaimban közöltem a magyar színház eseményeit, magyar szerzőket fordítottam angolra és viszont. — Most mivel foglalkozik? — A színház számára lektorálom az angolból, németből átültetett darabokat, figyelemmel kísérem a legjelentősebb színházi folyóiratokat, fordítok, cikkeket írok és beszámolok az új művekről. A legfrissebb, amit ajánlottam és lefordítottam, Joe Orton: Mr. Sloane című darabja, amit a Vigadóban mutat be a pécsi társulat. Gállos Orsolya Schrammel Imre faliképé pirogránitból 76 négyzetméteres díszlet Lassan kibontakozik az c 'kerámiafalikép, amit a már elkészült Kamaraszínház épületét és a nagyszínházát ösz- szekötő betonáthidalásra készített Schrammel Imre keramikusművész. A mintegy hétszáz elemből összeálló képet a Zsolnay Gyárban formázta Deák József, és rakja fel ezekben a napokban Fürtös György keramikusművésszel. A falikép világos homokszínű pirogránitból készült, és másmás benyomást tesz a szemlélőre a különböző napszakokban. Igazi pompájában maja az esti színházi előadásokra érkező nézők előtt fog feltárulni, hiszen akkor egy-egy reflektor súrlófényében bontakozik ki igazán plaszticitóso. Ezen a héten Schrammel Imre is ott volt a friz beépítésénél . . . — Amikor megkaptam a megbízatást, eljöttem megnézni néhány előadást, balettet és operettet, hiszen ez utóbbiak hordozzák igazán mindazt a csillogást, amit a színház sokunk számára jelent. Aztán számbavettem, hogy a színház vegyes profilú, prózai, opera- és balett, sőt bábszínházi társulata is van. Majd a két épületet kellett figyelembe vennem: míg a Kamaraszínház a hűvösebb, németes szellemű eklektika megtestesítője, a Nemzeti Színház épületén, a vonások mellett délies, móros motívumok is érvényesülnek. E kettőt kellett, feloldani, összekötni, egymáshoz közelíteni. Úgy érzem, nekem is díszletet, persze egy maradandóbbat kell megalkotnom ezen a betonáthidaláson. Egy utcai díszletet, az ugyanakkor dísz- letszerűen érvényesülő két épület között... A kerámiakép a Színház címet viseli. Megszületéséről majd az a kiállítás beszé1 igazán, amit Schrammel Imre márciusban mutat be a Pécsi Kisgalériában, amikor tervrajzait, a falikép egyes részleteit állítja a közönség elé. Maga a 14x5 méteres, mintegy 76 négyzetméter falikép sajátos összefüggések, sajátos logika hordozója: — A Nemzeti Színház épületének metszetkoordinátáit mozgattam el, és kaptam meg a színház legjellemzőbb vonalait. A gitár, a barokk hegedűvonal rajzolatára emlékeztető vonalakat kaptam, amelyek egyben a női test vonalait is felidézték számomra. Ezeket forgattam aztán vízszintes és függőleges rendszerbe. így alakult ki a képet körbefogó párkányzat, a függőlegesen tagoló oszlopok, tetejükön az ősi totemmaszkokat idéző oszlopfőkkel. Végül, ha már a nagyszínház is elkészül, két figura is kerül majd a friz fölé, a két színházat összekötő betontag tetejére. Az egyik egy színes böhócfigura, a másik pedig egy letakart nőalak. Tőle indul a képen oly domináns függöny is, a függöny, mely a színháznak nevezett titkot takarja el és tárja fel előttünk. G. O. IjBBHUBMHaaBaDBHHHBamaBBHaBanaHaBaaHaBBBaHi Móllá Naszreddin Azerbajdzsáni török anekdota A Móllá pávája Egyszer a móllá találkozott a vásárban egy emberrel, aki papagájt árult, s megkérdezte tőle:- Mi ez?-Papagáj,v- Mennyibe kerül?- ötven rubelI - volt az eladó válasza. A móllá szó nélkül hazatért, felkapta a páváját, és elvitte a vásárba.- Mollal — kérdezjék — Mennyit kérsz a pávádért?- ötszáz rubelt.- De móllá - kezdték leinteni -, neked elment az eszed, vagy mi! Hogy érhet egy páva ötszáz rubelt? A móllá rámutatott a papagájárusra. — Ö egy ilyen kis madarat árul ötven rubelért, és neki nem szóltok semmit. En ötszáz rubelre tartom a pávámat, amely akkora, mint egy birka, engem még!s szidtok. Hát nem nagyobb a pávám vagy harmincszor a papagájnál?!?- Igen, de az mégiscsak papagáj!- Rendben van, hadd legyen papagáj. Ez viszont páva.- De a papagáj beszél, mint az ember! A móllá látta, hogy sarokba szorították, de kivágta magát:- No és, az beszél, az meg hallgat. Felnőtt emberek vagytok és — Allahé a dicsőség! - tudnotok kéne, hogy beszélni ezüst, hallgci- ni arany! (dr. Móndoki László fordítása) Jogosulatlan vállalkozás A tét: tízmillió forint Volt egyszer egy gmk, amint a nevéből kitűnik, nem egy, hanem „ezeregy” tevékenység elvégzésére alakult: 1982-ben két személy ügynöki tevékenységre társult, a nevük 1001 gmk lett. Munkájuk abból állt, hogy ipari szolgáltatást igénylő megrendelők és megfelelő szakértelemmel rendelkező kisiparosok, valamint gazdálkodó szervezetek között kapcsolatot teremtsen. A szépséghibája any- ■nyi volt ennek _a gmk-nak, hogy a megrendelőkkel a saját nevükben kötöttek szerződést, s a munkát alvállalkozóknak adták tovább. Gyakorlatilag a gmk tagjai semmilyen munkát sem végeztek azonkívül, hogy az „Árszabályozás és Termékforgalmazás” című lapban meghirdetett felhívásokat közzétették. Az üzlet szépen jövedelmezett, hiszen egy-egy vállalkozásért nyolcvanezer forint is bejött a „házipénztárába”. 4 vasárnapi! Volt egyszer egy termelőszövetkezet, amelynek vezetői úgy gondolták, hogy ipari főágazatot kellene létrehozni, s a mezőgazdasági munkák mellett építési munkák kivitelezésére vállalkozni. Az elgondolással semmi probléma sem volt, ,csupán a kivitelezéssel. Mielőtt az építkezési munkák kivitelezéséhez akár a minimális személyi, tárgyi feltételeket megteremtették volna, vállalkoztak olyan munkák elvégzésére, amelyet nem kevés haszonnal áronnál továbbadtak. Mégpedig egy kisiparosnak, Nagy Gábornak. Ezután már ő lett a kapocs, a kivitelezést vállaló 1001 gmk, s a kivitelezést továbbvóllaló szanki termelőszövetkezet között. A munkákat végül is néki adták tovább, ő pedig elvégezte, illetve ő is továbbadta kisiparosoknak és alkalmi munkavállalóknak. Röviden ennyi a résztvevők szerepe, a történet pedig a következő jogosulatlan vállalkozással elkövetett tízmilliós üzérkedésről. Zónái József, az 1001 gmk vezetőjének vallomásából: — Az „Árszabályozás és Termékforgalmazás" című lapból szereztünk tudomást arról, hogy az egyik nagyvállalat lakatosműhely építésére kivitelezőt keres. Ezt a felhívást mi is betettük tájékoztatónkba. Erre Nagy Gábor pécsi villanyszerelő mester és magánkisiparos jelentkezett. Én megbeszéltem vele, hogy jelentkezzen a vállalatnál mint megbízottunk, kérje el a tervdokumentációkat és tegyen ajánlatot a kivitelezésre. (Megjegyezzük, hogy a kivitelezésre sem a gmk-nak, sem Nagy Gábornak nem volt jogosultsága.) — Arra nem emlékszem, hogy adtam-e írásos megbízást Nagy Gábornak, de a tervdokumentációkat kiadták. Nagy Gábor pedig elkészítette árajánlatát, én pedig megbíztam, hogy a versenytárgyaláson, mint a gmk megbízottja vegyen részt. Nagy Gábor kisiparos megnyerte a kivitelezést — 5,5 millió forint vállalkozási díjért. A szerződést Zónái József kötötte meg a vállalattal. A kisiparos pedig elkezdte a munkát — alvállalkozókkal. Ment is minden szépen rendjében. Azonban egy szép napon a kiskunhalasi tanács illetékeseinek — helyileg ott alakult meg a gmk — szemet szúrt az 1001 ügynökség szerteágazó tevékenysége, s 1985 februárjában kezdeményezte a feloszlatását, mert tevékenységi körétől eltérően kötött szerződéseket és túllépte jogszabályban meghatározott tevékenységi körét. A kivitelező Nagy Gábor maradt. A gmk a közvetítésért nyolcvanezer forintot kapott. A szanki termelőszövetkezetnek ekkor már folyamatban volt egy másik vállalkozása is, mégpedig a Baranya-Tolna Megyei Tégla- és Cserépipari Vállalattal, az alsómocsoládi téglagyár gépészeti munkáinak elvégzésére. A kivitelezést itt is a gmk vállalta el, s a munkavégzésére igényt tartott Nagy Gábor. Időközben — mint már említettük — sor került a gmk és a tsz közötti polgári jogi társaság feloszlatására s így vette át a vállalkozást a tsz. A tsz a szerződésben kikötött 5,3 millió forintos munkát 4,9 millióért továbbadta Nagy Gábornak, ő pedig magánkisiparosoknak és alkalmi munkásoknak. S hogy a kisiparosnak is meglegyen a maga haszna, az alkalmi munkavállalók 50 forint, az alvállalkozó kisiparosok 90 forint rezsióradíjat kaptak. Nagy Gábor pedig 385 forint rezsióradíjat állított be számláiba. Mint láthatjuk a szervezőkben, irányítókban nem volt hiány. De a kisiparos, még a szervezést, irányítást is megsokallta, azt is továbbadta. A Baranya Megyei Rendőrfőkapitányságon befejezték a nyomozást. Hathónapi munkába került az ügy felderítése. Ilyen jellegű bűncselekmény megyénkben még nem fordult elő — mondotta a nyomozást vezető őrnagy. Minősítése: gazdálkodó szervezet szabály- szerű működésével leplezett, vállalkozással elkövetett üzérkedés. Mégpedig tízmillió forint értékű kivitelezéssel követte el Nagy Gábor. A szanki Haladás Termelőszövetkezet vezetői pedig döntéseikkel és intézkedéseikkel tisztességtelen gazdasági tevékenységet valósítottak meg. Eljó#ás indult az 1001 gmk vezetője, Zónái József ellen is üzérkedés bűncselekményének elkövetése miatt. Marton Gy.
