Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-09 / 218. szám
Először azt hittem, 'hogy a Dunántúli Napló hasábjain elhangzott véleménycsere után nem érdemes már az év lakóházairól bármit is szólni. Hiszen sokan, sokféle megközelítésben írtak a pályázatról. Egy dolog azonban elmaradt. Nem, vagy alig esett szó a házakról. Mint a bíráló 'bizottság tagja, a bírálat zárójelentésének szűkszavú összefoglalóján túlmenően szeretném a nyertes épületek néhány olyan vonását kiemelni, amelyek hangsúlya-, zottan tükrözik az építtető és tervező magas színvonalú együttműködését. Nem kis büszkeséggel vállalkozom a bemutatásukra azért is, mert díjazott és dicséretben részesített épületeink az országos megméretésben sem vallottak szégyent. Három díjból egy, és öt dicséretből kettő jutott Baranyának, illetve Pécsnek az egyediségért, az előremutató tervezői gondolatért, az építtetői igényességért, egyszóval az építészeti minőségért. A bíráló bizottság úgy döntött, hogy az „Év lakóháza 1985" baranyai pályázatára benyújtott tervek közül különböző jellegük, de egyaránt magas építészeti színvonaluk miatt két pályaműnek is odaítéli az első díjat az épületek homlokzatára kerülő emlékpla- kettei és 20-20 ezer forint díjjal. A bírálat záró értékeléséből, összefoglalóan: „A bíráló bizottságnak az a véleménye, hogy egy mecsekoldali táji környezetben korszerűsítéssel, bővítéssel, mintaszerű táji kapcsolatokkal magas színvonalon megoldott épület ugyanúgy mintául állítható a Pécsett gyakori építtetői programok megoldásához, mint egy környezetétől, annak zavaró hatásaitól tudatosan elzárkózó, de rendkívül igényes belső világot teremtő új épület." Pécs, Engel János u. 1. Építtető: Tóth Mihály és felesége. Tervező: Vári Jenő. Kivitelezés: házilagos. Ami a helyiségek számát és nagyságát illeti, az építtetői program a megszokott: 27 négyzetméteres nappali, két 15 négyzetméteres szoba, 8 négyzetméteres félszoba, összesen 20 négyzetméteres konyha és étkező, az előszobával és a fürdőszobával együtt is alig haladja meg a 100 négyzetmétert. Mégis úgy érzi az ember, hogy jóval nagyobb lakásban van. Ugyanis a fenti, helyiségeket kiegészíti egy 15 négyzet- méteres növényház. Zártan, üvegfallal kapcsolódik a nappalihoz és az étkezőhöz, látványában a kert belső folytatásaként. Ugyanakkor a kertbe előreléptetett fedett terasz a lakás kitágítása a szabad tér irányába. Utalás ez a megoldás a tornác, az ámbitus szerepére a magyar népi építészetben, de felfogható akár a japán építészetben is gyakorta használt ilyen jellegű átmeneti térnek is. A másik oka annak, hogy az alapterületet jóval meghaladó tágasságot érzékelünk, a közös használatú helyiségek mennyezeti kialakítási módja a nyitottan hagyott nyeregtetővel. A vál6. HÉTVÉGE tozó belmagasság és a ferde síkokkal záródó térformák ismétlődése, amglyet egységessé tesz a mázas kerámiaburkolat, egyszerre sugall nyugodt otthonosságot és mértéktartó eleganciát. 'A kiegészítő helyiségek a bejárati udvar — egyben kocsibeólló is — köré csoportosulnak. Az épület szélén elhelyezett udvar egyben kijelöli a későbbi zavartalan épületbővítés helyét és irányát is az átellenes oldalon. Az épület három párhuzamos, négy métert alig meghaladó szélességű sávból áll, amelyet kismagasságú nyeregtető sávok fednek le. A tervező a zárt kerítés azonos részletképzésével ezen kívül is láthatóan folytatni akarta a hangsúlyozottan földszintes beépítést, amely a környező Ikijvá- rosias beépítés megújított továbbvitele. A zártsorú jelleget indokolta az is, hogy a forgalmas utak szomszédságában a tervező csak így tudta megteremteni a lakásnak és a teleknek azt a belső nyugalmát, amelyet az építtető igényelt. Pécs, Kisdaindol-hegyhát dűlő u. Épittető: Kircsi László és neje, dr. Mészáros Ágota. Ter> vező: Várnagy Péter. Kivitelezés: házilagos. Az épület sorsa önmagában tükrözi azt a folyamatot, amely a pécsi szőlőkben végbemegy. Présháziból hétvégi üdülő, abból második lakás, majd „a lakás". Ezek a szőlőterületek régen is a várostesthez csatlakoztak, ma azonban már a város részei. A régi présházakból bevallottabban és hamarabb válik lakás, mert már önmagukban hordozzák az otthonosságot. így történt ennél az épületnél is; szerény présház mivoltából természetesen nőtt tovább. A nőni 'hagyás tervezői bravúrja egy ötlet: a tornyos, sátortetős épület egyik szarufáját nyújtja meg, létrehozva a nappali elegáns terét. Éppen a kert felé, éppen a lejtő irányában, de úgy, hogy a belépőt fogadó vén diófa sértetlen maradjon. A ház lényege a meglévő értékek tiszteletben tartása és továbbfejlesztése, felismerve, hogy a természetes fejlődés törvényei az építészetben is érvényesek. Az építészeti kultúra — és ezen belül a lakásépítés színvonalának emelése csapatmunkát igényel: építtető, tervező, kivitelező ma még szerencsésnek nevezhető, de mind gyakoribbá váló magasszintű együttmunkálkodása hozhat létre példaadó lakóházakat. Ugyanakkor nyilvánvalónak tűnik, hogy a pályázatra benyújtott lakóházakból nem másolni való’„mintaépületeket" kell kiválasztani. Éppen a lakás mindig egyediséget hordozó műfajában nem is lehet. Sokkal inkább azt a módot célszerű példaként állítani, ahogyan a családra szabott lakóház közös erőfeszítésként létrejött. A példa legyen a minőség maga, amelyet ez a közös erőfeszítés — és csakis ez — hoz létre. Tükrözze azt az érlelési folyamatot, amelyben az unokákra is kitekintő építtetői program kialakul. Azt a szakmai elhivatottságot, amellyel a tervező a megoldási változatokon keresztül. egyre közeledik-az éppen legjobb kiválasztásához, amiben mindenekelőtt az építtető ismételt észrevételei és kívánságai irányítják. Mert a „legjobb" változat az, amelyik éppen megfelel a leendő tulajdonos elképzelésének és pénztárcájának, de az egyedi alkotás jegyeit is magán viseli. Azokat a jegyeket, amelyek a természeti és épített környezetből adódnak és amelyeket a telek adottságai az építtetői 'igényekkel együtt határoznak meg. Gömöry János Várnagy Péter tervezte a kisdaindoli házátalakitást — a ké pen: részlet az eredeti épületből. Feledteti a problémákat a gyermekek öröme, szeretete nevelőszülők Tasnádi Istvánná ezen a nyáron négy gyermekről gondoskodik — Amit értük kapok, azt ráÉvtizedek óta kiválóan dolgozó, több gyermeket felnevelő nevelőszülőket jutalmazott meg a közelmúltban a Baranya Megyei Gyermek- és'Ifjúságvédő Intézet. * Régi családi ház a György utcában. Két nemzedék otthona. Tasnádi Istvánná az emeleti részen él a férjével és nevelt lányaival. A földszinten a fia, menye és az unokák. Barátságos hang 'kiabál a csengetésre és az ablakban megjelennek a lánykafejek. Aztán versenyt futnak, ki nyisson előbb ajtót. Aprócska előszobába vezet a lépcső. Innen jobbra a konyha és a fürdőszoba, szemben a lányok szobája, azon túl pedig a nagyszoba. Mikor leülünk, a mamát körbefogják a lányok, egymást igyekeznek kitúrni a közvetlen közeléből. — Már korábban, mikor íz én gyermekeim — két fiam és egy lányom van — kicsik voltak, hoztam haza nevelőintéze- tis gyermekeket. Tizenkét éve pedig állandóan négy-hat gyermek van nálunk. Jolán betöltötte a 21. évet, a Szociális' Foglalkoztatóban dolgozik, hat éve él nálunk. Hova is külde- ném? Zsuzsa 16 éves, tíz éve érkezett. Erzsi. 12 éves és Mónika 8 éves, mindketten egy éve jöttek. Valamennyien a kisegítő iskolába járnak. Múltkor számoltuk éppen össze, hogy eddig 22 gyermek nevelődött nálunk. — Milyen nevelőszülőnek érzi magát? — Szigorúnak, de igazságosnak. Nincs olyan szülői értekezlet, hogy ne mennék el. Mindenről tudok, ami velük történik, ahogy viselkednek. Ügy veszem őket, mint a sajátjaimat. Nem tűröm a hazugságot, a veszekedést. Viszont ha időm van, leülök közéjük, játszom, énekelek velük, varrom a 'babaruhákat... 6.30- kor kelünk mindennap, aztán mindenki beágyazza a saját ágyát, mosdanak, fés'ülködnek, reggeliznek. Utána iskola és napközi következik. Nyáron meg különböző táborok. Elengedem őket; menjenek, lássanak világot. Később úgysem tehetik. Délelőttönként bevásárolok, varrók, mosok. Mindig van tenni-vennivaló. Kötök, horgolok, hímezek — mikor, mihez van kedvem. Ahogy nőnek a lányok, úgy fogom őket is munkára: mosni, főzni, varrni, vasalni, kötni, horgolni megtanítom valamennyit. — Tessék nézni, miket kaptunk a mamától! — indul el Mari a ruhásszekrény felé. Hozza a divatos mellényt, sapkát, pulóvert, amit a mama kötött és hímzett ki. De ugyanez megvan a többieknek is. Aztán a lányok kezdik sorra mutogatni a ruháikat az elegáns kínai matrózgallérostól a csíkosig, a pöttyösig, a kockásig, mindenféle akad. — Hogyhogy ennyi sokra futja? juk költőm. De az unokáimtól is sok divatos holmit örökölnek. Szeretik a lányok a szép holmit. Igaz, a ruhákat meg is kímélik — a szekrényekben , ők tartanak rendet. — Ugye, sok munkát ad a négy lány? — Sok energiát • igényelt, amíg megtanítottuk őket olvasni, mert nem ment. Most? Mint a vízfolyás! Aztán egyik kislány sokáig bepisilt. Felváltva ébresztgettük, tettük a tiszta ruhát alá. Most már egy hónapja semmi probléma. Gond az, hogy megöregedtünk, nekem szivasztmóm van — de lassan mindent elvégzek. Feledtet minden problémát a gyerekek öröme, szeretete. A nevelt gyermekeim visszajárnak. Nincs olyan névnapunk, születésnapunk, hogy ne jönnének, ne írnának . . . Zöldövezet, családi ház, hatalmas kert. A Báránytető 1- ben él Pintér Istvánná. Azt mondják róla; hogy végtelenül türelmes és lelkiismeretes: azokat a beteg gyermekeket is vállalta, akiket más nem vitt el. \ Kellemes külsejű, feketekontyos hölgy fogad. A lakásban hűvös csend. Minden ragyogóan tiszta. A falakon festmények, néhány antik dísztárgy és rengeteg könyv. A bútorok is újszerűek. — Csak halkan tessék jönni, mert Gyuszink alszik, délután dolgozott — invitál a szobába. Közben behívja nevelt lányát: — Marika, mutatkozzál be! Marika leül a fotelben, figyelmesen néz. Aztán, hogy ráterelődik a szó, kimegy a kertbe. — Mariikám rettenetes állapotban került ide tizennégy éve. Most 18 éves és a Szociális Foglalkoztatóban dolgozik. ügyes, tiszta, de a testi állapota megköveteli az állandó gondozást. Nem tudja magát önállóan ellátni. Gyuszink 17 éve él nálunk, háromévesen került ide. Hétéves korára tanult meg beszélni — a testvére néma — most a nyomdában dolgozik és könyvkötőnek készül. Igen igyekvő, szorgalmas. Ügy gondoljuk, előbb szakma legyen a kezében, aztán tanuljon tovább. — Hogy vállalkozott erre a kimerítő feladatra, hogy beteg gyermekeket gondozzon? — Női szabó a szakmám, de nem gyakorolhattam, mert az édesanyám lebénult, és őt ápoltam 26 éven át. Három leányom van, mifid tanult, egyetemet végzett. A férjem a TUZÉP-nél dolgozott. Mikor a leányaim nagyobbacskák lettek, gondoltam, kihozok .olyan gyermekeket, akik rászorulnak ö fokozott törődésre, állandó gondoskodásra. A férjem beleegyezett. Általában öt-hat gyerek volt nálunk. Különösen sok gond volt egy szívbeteg kislánnyal. Mikor a kéthetenkénti kezelésekre kellett vinnem — cipeltem a többit is magammal. Azért égy kicsit bántott, hogy amikorra elértem némi eredményt, elvitték őket tőlem. Ugyanakkor megnyugtató volt, hogy valamennyi révbe jutott, szülők, rokonok vették magukhoz. — Mi volt velük a legfontosabb teendő? — Megtanítani őket az állapotuknak megfelelően társaságban viselkedni, 'kulturáltan étkezni, közlekedni. Természetesen a férjem is sokat magára vállalt. Én a Tüdőszanatóriumban a nyugdíjért délutános nyolcórás állást vállaltam. A férjem feladata volt, hogy délutánonként ellássa a gyermekeket, vigyázzon rájuk és törődjön az édesanyámmal. Most utólag átgondolva nem is tudom, hogy bírtam energiával. Reggel mindig korán keltem, mostam, főztem, takarítottam, tanítottam a gyerekeket. — Megérte? — Igen. Nyújtottam, remélem olyat és annyit, amit az édesszülők nem tudtak. Ez tán hiba is volt, mert innen a családi környezetbe visszakerülök ugyanolyant követeltek, mint amit itt láttak. A hatalmas ház, a kert a szüléimé volt. Itt sokkal többet lehetett a gyermekekért tenni, mint egy zsúfolt ■intézetben. Ránk azt hiszem, örömmel emlékéznek valamennyien. -Rengeteg esküvőre, lakodalomra hívtak meg bennünket, ahol úgy szerepeltünk, mint papa, mama . . . A legtöbb ember családot alapítva várja a gyermeket. Megszületése után félti, óvja, neveli az apróságot. Éjszakákon át virraszt felette, enyhíti fájdalmát, ha beteg. Nem vár érte köszönetét és hálát, mert az opróság nem is tudja, mi az. Csak felnőtt fejjel köszöni meg az ember az édesanya és édesapa szeretetét, gondoskodását. A más gyermekét is felnevelőknek pedig nekünk, a társadalomnak kell megköszönnie ezt a törődést, amivel több gyermeket is elindít az életbe. . . Ádám Erika Virágszedés Pintérék kertjében, a Báránytetön Läufer László felvételei Az év lakó- háza(i) -1985 A Vári Jenő tervezte Engel János úti családi ház udvari homlokzata
