Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-09 / 218. szám
A pellérdi színesfémöntöde Fotó: Läufer László Minden negyedik ember a munkakönyvét kérte Csökkenő létszámmal Moschhauser Ferenc A Pécs Városi Tanács munkaügyi osztályán a statisztikákat nézegetjük. Vajon melyik vállalat, szövetkezet megtartó ereje a legnagyobb, illetve honnan mennek el a legtöbben. A negatív példák a szembetűnőbbek. Az Élisznél 1985- ben az ott dolgozók 66 százaléka cserélődött. Ez az arány a Hídépítő Vállalatnál is több, minta 50 százalék. Sokan mennek el az Allatforgalmi és Húsipari Vállalattól, a Garancia Szállítási Szövetkezettől, az AMFORÁ-tól. 1986 egyik „csúcstartója" pedig a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet. Az első félévben a 330 dolgozóból 87-en kérték a munkakönyvüket. A szövetkezetnél Mátéka Ist- vánné osztályvezető sorolja a valószínű okokat. Egyrészt a mindenkit hathónapos próbaidőre vesznek fel. A fél év alatt a dolgozó is, a szövetkezet is minden indok nélkül fölmondhat. Nem tudnak válogatni sem a jelentkezők között, és még így is csak 83-on jöttek a távozottak helyére. A legnagyobb fluktuáció az öntödékben van. Pellérd, szinesfémöntöde. A kis irodában Soós Józseffel, az üzem helyettes vezetőjével, és Kökény Józseffel beszélgetünk, aki épp a közeli napokban jelentette be távozási szándékát. — 'Pécsudvardon lakom, és új munkahelyem sokkal közelebb lesz hozzánk, mint ez a mostani. Tizennégy kilométerrel kevesebbet utazom majd. Nem volt semmi problémám, és nem tartozom a vándormadarak közé sem, már évek óta itt dolgozom. A távolság mellett mégis sokat számít az, hogy 4 forint 50 fillérrel több órabért kapok oz új helyemen. Mintakészítő vagyok, a pellérdi üzemben az egyetlen, és Pécs környékén is talán tízen lehetünk. Nagy a kereslet irántunk. — Kökény József megfogalmazta, ami a legnagyobb bajunk — folytatja Soós József —, a jobb anyagi helyzetben lévő vállalatok elcsábítják a dolgozókat. Szerencsére, amit most látott, az ritka. Csak a segéderő fogy évről évre, a kisegítők változnak, de van egy jó negyven fős törzsmag. Itt is, és a Fürst Sándor utcai telepen is beszélgetek néhányukkal. Az eredmény ugyanaz. Egyikük sem a nehéz fizikai munka, vagy a körülmények, vezetők miatt kívánkozik e! innen. Valahol, valakik többet, mást ígértek. Az utóbbi években több kis öntöde létesült Pécsett és környékén. Az üzemek elveszik ugyan a munkaerőt, de a nagyobb cégek komolyabb felszereltséggel előállított termékeiből nem tudnak átvállalni. A Medicor röntgenprogramjának 500 tonnás öntvényszükségletéből a ráeső 250-et a pellérdiek egyre nehezebb emberi feltételek mellett, szinte minden hétvégén vállalt, rendkívüli műszakokkal tudják legyártani.- Egyáltalán kik jönnek ide? - kérdezem az üzemvezetőhelyettest.- Több helyen nem tudják tartani az ígéreteket, és elég sokon vannak, akik az első csalódás után visszakívánkoznak hozzánk. Szerencsénkre mindig jönnek olyanok is, akikből igazi munkatársak válnak. Moschhauser Ferenc formázó az Állatforgalmi és Húsipari Vállalattól jött. Ott hűtőgépészként dolgozott, és hosz- szabb idő óta nem kapott fizetésemelést. Mivel néhány éve van már csak hátra a nyugdíjig, visszatért tanult szakmájához, hogy a kicsivel magasabb jövedelem majdan magasabb nyugdíjat is hozzon. A rendkívül szimpatikus, csendes szavú ember nem felelőtlenül jött. Előtte egy évig másodállást vállalt itt, hogy újra a kisujjában legyenek a fogások. Fé- lig-meddig ismerősök közé került tehát, hamar befogadták. Esztergomi Zsolt a fiatalabo generáció tagja — most végzett tanulmányaival, szakmája szerint kőműves, de édesapja itt dolgozik. A fiú is több nyáron is volt segíteni, megszerette a helyet, a dolgozókat, és ide szegődött. Szakmunkásbizonyítványt akar ebből a szakmából is. Ez az első munkahelye.- Tudja, az az érdekes - mondja elgondolkodva Soós József -, hogy aki ebbe belekóstolt, az nem megy messzire az öntödéktől. Még aki négy hétig volt nálunk segédmunkás, azzal is ilyen helyen találkozik az ember. Azt szoktam mondani, hogy ez nem is hivatás, hanem betegség. Ha valaki elkapja, nehezen gyógyul. Sz. Koncz I. Gyorsan, megbízhatóan Eladni minden piacon Hat baranyai ipari szövetkezet ez évi exportja Az osztrák exportra készülő háromrészes „Krems" vitrin Nehéz körülmények közepette igyekeznek helytállni a külföldi megrendelésre dolgozó Baranya megyei ipari szövetkezetek. Hatan foglalkoznak exporttal, kettő biztos a terve si- keiioen. így a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari, valamint a Sellyéi Agrokémiai ipari Szövetkezet. A pécsi kesztyűsök a 124 milliós exportterv teljesítésében bíznak mindkét piacon. Ez annak köszönhető, hogy bevált a termékszerkezet-átalakítás. A cipőfelsőrész-készítés termelékenysége például a begyakorlottság révén jelentősen javult. Elérték, hogy a kereskedő a kézzel varrt, munkaigényes kesztyűkért többet fizet. Nem egyszer 10 százalékos áremelést is realizáltak. A szövetkezet minőséget produkál. Árigényei miatt egy partnere sem mondta le az üzletet. Mindegyik termelőegység saját termelési program szerint dolgozik saját nyeresége érdekében. Hiánytalanul érvényesül a teljesítménybérezés. Pillanatnyilag nincs szükség a bedolgozó gmk-kra. A tervek szerint az össz-árbevételből 47—48 milliós nyereség születik és futja 10 százalékos bérfejlesztésre is. A Sellyéi Agrokémia nem számít nagy exportáló ipari szövetkezetnek. A piaci merészsége, kockázatvállalása vonzó. Tavaly Csehszlovákiába adott el keményítőszármazékot 400 000 forint értékben, idén ennek dupláját értékesíti többek között Mexikóban és Nyu- gat-Európában. A későbbiek; ben évente 1,5—2 milliós tételt kínálnak. A múlt évben 1,5—2 millió forint értékű gombaölőszerrel jelentek meg a szocialista piacon, ebben az esztendőben Lengyelországba 10 millióért szállítanak. A Pécsi Cipőipari Szövetkezet májustól ismét rendelkezik tőkés megrendeléssel, jelenleg le van kötve a kapacitása. Az export révén 75 millió forintos árbevételt terveztek, amelynek az egyharmada várhatóan Nyu- gat-Európából származik majd. A termelést két vgmk segíti. A Pécsi Faipari Szövetkezetekben is két gmk-t vontak be a munkafolyamatokba főként a kikészítés és a szerelés gyorsítása végett. Az üzemekben célprémiummal ösztönzik az exportteljesítést. Nincs szabad kapacitás, mivel a második félévre egy 3 millió schilling értékű osztrák üzlethez jutottak. A Zimmel Cégnek vitrin és tálaló készül. Egy nyugatnémet szállodának 200 éttermi széket gyártottak le. Lehetőség jutott arra, hogy ugyanennek a szállodának barokk faragott ülőgarnitúrákat is exportáljanak. Az üzletkötés egyik esetben sem könnyű, ugyanis az árak kedvezőtlenek a szövetkezet számára. A pécsi faipárosok ez évi export-árbevétel- terve 9 millió forint. 1985-ben 7,5 millió volt. A Mohácsi Ruházati Ipari Szövetkezet is megfelelőbb eladási árakra törekszik. Ezért új partnert keres a régiek mellé. < Hagyományos termékeire máris új vevőt szervezett, a nyugatnémet Elho céget. Idén a tőkés export révén 10 millió forintos árbevételt akarnak elkönyvelni, egymillióval többet a tavalyinál. A Pécsi Minőségi Ruházati Ipari Szövetkezet 32 milliós exportárbevételi tervére is kedvezőtlenül hatnak az alacsonyabb egységárak, amelyek elsősorban a szocialista piacot jellemzik. Ezért/ többet vállalnak. Például a szovjet megrendelésre a tervezettnél 15 ezerrel több női ruhát varrnak. Sokat számít, hogy a gyártásban teljes mértékben érvényesül a teljesítménybérezés. A konfek- ciótermelésben 100 százalékos teljesítés esetén 5 százalék prémium jár. Szorítanak a határidők, ezért az előkészítésben és a befejezésben részt vesznek a meósok is. Csuti J. A cipők stuncolása, azaz vágása, a szabászati és előkészítő műhelyben történik. (Tóth László felvételei) A tisztaság, pontosság, rendszeretet helyettesíti a gyógyszert A mozsgói termelőszövetkezet borjúnevelöje a somogyapóti tehenészetben Bőséges borjúszaporulat Csak kétszázalékos elhullás — Kezdődik a rekonstrukció — Export Olaszországba Patyolattisztaság. Az új mellett a régi meszelés is frissnek hat, fehéren vakítanak a jászlak, a takarmány- tároló ládák. Égkék a falak alja, mint kisgyermekkoromban a nagymamáék istállójában. Tágra nyitva ajtó, ablak, kellemes a levegő. Mindez a mozsgói tsz somogyapá- ti központi tehenészeti telepén fogad, ahol 364 holstein-friz tehenet tartanak. Ilyen körülménye« között a naposkori borjúelhullás 1—2 százalékra csökkent — korábban 45—48 százalék volt. A javuló tendencia 1978 óta tapasztalható. Golobics József 1977 óta áll a telep élén. Állattartásban nem tűr vitát, megköveteli az utasítások maradéktalan betartását. Büszkén mutatja a szülőszobára emlékeztető nyári és téli elletőt, a karámokat, az elkülönítőket, a borjú-kisnevelőt, a borjúnevelőt, a jelenleg használaton kívüli istállókat. Minden ajtónál fertőtlenítjük a kezünket, cipőnket. Szemet gyönyörködtető a rend. — Elvárjuk a tartási szabályok maradéktalan betartását - mondja a telepvezető. — Sokat számít, hogy az emberek mennyire alkotnak igazi munkaközösségeket. Egységesen értelmezik-e a rendelkezéseket és időben értesítik-e az ügyeleteseket, így az orvost is baj esetén. Állítom, hogy kitűnően összeszoktunk, és stabil lett a gondozói gárda. A következmény: tavaly mindössze két kisborjú pusztult el, megmaradt 288. Ebben az esztendőben legalább félszázzal több szaporulatot várnak. A munkásgárdára igen nagy figyelmet fordítanak. Teljessé vált a teljesítménybérezés. Napjainkban a havi átlagkereset 5—6 ezer forint. Az elvándorlás megállt. Az apáti központi telephez több külső egység tartozik. Mindegyik a tenyésztés egy-egy állomása. A három üszőnevelő Csertőn, Magyar- lukafán és Szulimánban működik. Onnan a jószág a so- mogyviszlói üszőelletőbe kerül. A borjúk számára a so- mogyhatvani utónevelő következik. Ebben a folyamatban sor kerül a legszigorúbb elkülönítésre, a fokozatos szoktatásra, a természetes életkörülmények biztosítására, hogy a legkisebb fertőzésveszélyt is kiiktassák. Pölcz István, a tsz párttitkára szerint az elletősök, így például Taranyiék munka- és állatszeretete példamutató. Hallgatnak rájuk a kollégáik, bár nincs még akkora gyakorlatuk, mint a nemrég nyugdíjba vonult tanítómesterüknek, Biró Imrének, aki negyed századon át vezette az elléseket. — Elértük, hogy gyógyszert helyettesít a tisztaság, a pontosság és a rendszeretet — állítja Pölcz István. — A színvonalat tartanunk kell. A mozsgói tsz Olaszországba exportál borjút. A sikeren felbuzdulva talán -még idén megkezdődik az apáti telep rekonstrukciója, hogy két év múlva 540-es állománnyal gazdálkodhassanak. A bőséges borjúszaporulat mellett megéri tehenet tartani. Cs. J. HÉTVÉGE 5.
