Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-04 / 213. szám
1986. augusztus 4., hétfő Dunántúlt napló 3 Á jónak gyorsan híre megy A magyaregregyi strand hüs vizében Vasárnap Magyareg regyen A hangulatos magyaregregyi Vén diófa vendéglő A rekkenő hőségben tegnap rengetegen kirándultak a Keleti Mecsekbe. A Nap erejét megszűrő lombok alatt turisták százai sétáltak, s sokan kapaszkodtak fel a Máré-várba. Nagy Mónika, békéscsabai kislány édesanyjával gyönyörködött a vcdregényes tájban. Mint mondta, az Alföídhöz, a sík vidékhez szokott szemének furcsa ez a vidék, de gyönyörű. A vár gondnoka, Fóris István a vendégkönyvet mutatja, melyben a magyar látogatók bejegyzései mellett sok a külföldi, elsősorban német. — Ma eddig hatvanon voltak a várban, mondja 11 óra körül —, de délután ennél sokkal többen jönnek. Most már itt rendben vagyunk — mutat a korábban leomlott, s helyreállított falrészre —, de azt írja meg, hogy a strand előtti út mentén mennyi a szemét. Ez igazán nem méltó egy ilyen idegenformi helyhez. Visszafelé jövet megnézzük az út melletti árkot, ahol tényleg sok az elszórt hulladék, tejeszacskó, konzervdoboz, sörösüveg. Valóban nem ártana ösz- szetakarítani. A strandon zajlik az élet, a meglehetősen hideg vizű medencében alig van talpalatnyi hely. A Móré csárdában alig van üres asztal, ennek ellenére gyors a kiszolgálás. A székek jórészéről „lejár" az ülőke, a pincér mentegetőzve mondja, esténként diszkó szokott lenni... Magyaregregyen a falu közepén a közelmúltban nyílt egy presszó. A Vén diófa tulajdonosától, Kovács Józsefnétől tudom, a régi parasztházat szinte kizárólag a család hozta helyre. A munka három évig tartott. A kívül-belül igényesen felújított épület előtt parkoló, faragott faasztalok várják a vendégeket. Ezt is, csakúgy mint a belső berendezések egy részét a férj az apósával készítette. A mestercukrász Kovácsnétől kérdem, mit ajánl a betérőknek. Ö habozás nélkül válaszolja: a süteményeket. A választék széles, s helyben készülnek. Az üzletben sokan vannak,-pedig különösebb reklámot nem csaptak. A jónak, a kellemesnek gyorsan híre megy . . . R. N. Bővül a békáspusztai agrártörténeti múzeum Háromszáz éves a bólyi gazdaság Állalbemutaló, génrezerváfum - Jövőre nyílik az új szárny — Dolgoznak a rest-auráf-orok Sovoyai Jenő, a törökök kiűzésében az 1687-es nagy- hdrsányi, majd a zentai csatában különös érdemeket szerzett főherceg a királyi aranygyűrű mellé egy 110 000 holdas birtokot kapott Baranyában. Békáspusztán, a szépen tagolt homlokzatú, volt főhercegi lóistállóban most agrártörténeti múzeum működik, amely az elmúlt századok termeléstörténetét tárja a látogató elé. A falon egykori metszet, az 1687. augusztus 12-i nagyharsányi csatáról, ahol az utód nélkül kihalt Savoyai Jenő 60—70 000 fős serege megfutamodásra késztette a 170 000-es török túlerőt. Egy későbbi főherceg hatalmas ébenfa író-asztala — félmillió márkát ígért érte egy német vendég, de persze nem eladó —, most dr. B-aracs József, a megyei tanács nyugalmazott főagro- nómusáé, aki mint a múzeum vezetője, a levéltárak mélyéből előbányászott legfrissebb adatok, egy múlt században írt és most újra kiadott könyv segítségével igyekszik hitelt- érdemlően bizonyítani, hogy az 52 falu határában elterülő gazdaság jövőre lesz 300 éves. A történeti emlékek ápolására fogékony Bólyi Mezőgazdasági Kombinát dolgozói készülnek a tricente- náriumra. A három éve megnyílt múzeumot, amelynek fakockás padozatán múlt századi tüzesmasinák, nyolc ökör vontatta, arató-, cséplőgépek, különféle traktormatuzsálemek és a környező falvakból begyűjtött, meg a felvidéki telepesek által idehozott eszközök sorakoznak, rövidesen új szárnnyal bővül. Két uradalmi időkből származó tehénistállót alakítanak át múzeummá, ahol 500 négyzetméteren végre fedett helyet kap a Schmidt György és nyugdíjas társa által restaurált régi kocsi- és hintógyűjte- mény. Itt helyezik el az újabb kor gumikerekes traktorait is, köztük a szépen forma- tervezett magyar DUTRÁT, szocialista mezőgépgyártásunk egykori büszkeségét. Eddig 14 000 látogatója volt a múzeumnak, ahol nem kell belépőjegyet venni, 60 százalékuk fiatal általános és középiskolai diák, egyetemista. A vendégkönyvben köztársasági elnök, miniszter — még Kínából is — tudós és püspök bejegyzése egyaránt olvasható. Osztrák és német farmerek jönnek csoportosan. Az 5 hektáros területen sok érdeklődőt vonz a lovaspálya, a híres hannoveri tenyészet, a versenyek, a gyönyörű vadászlak. Szép látvány a pávaház, és a most épült, magyar stílusú náddal fedett, ún. guggon ülő juhhodály. Racka birkák lesznek itt rövidesen, két kos és tíz anya. A gazdaság szakemberei e hét végén jártak a Hortobágyi Állami Gazdaságban rackamustrán. Ez az ősi magyar juhfajta már védett. Békáspuszta újabb kis génrezervátuma lesz a rackának. Nem a hasznáért, csak a szépségéért tartják majd, ezzel is növelve a múzeum környezetének amúgy is sajátos varázsát, a hazai és külföldi turistákra gyakorolt vonzerejét. — Rné — Metszet □ nagyharsányi csatáról Balatoni mozaikok Telefon, üveg, újság, palacsinta, közlekedés Telefonálni akarok. Muszáj, még a Balatonról is, a legfrissebb parti városból. A leilei posta előtt egy fülke, előtte sor. Hosszú sor, éjjel-nappal. A leilei részen nem túl nagy keresgéléssel találok még két fülkét. Közelebb megyek, egyikbe sincs beszerelve a készülék. így nem áll előttük sor. Egy tett a sor- banállás megelőzésére. Lel le nincs egyedül, több kisebb déli parti helyen ugyanez a szituáció. A nyaraló nyaral, a posta vár. Az indokok elfogadhatatlanok. * Hosszabb-rövidebb sorok állnak az üvegvisszaváltónál, a nagy ABC hátsó udvaránál. Az üveg érték. Sok üveg — nagy érték. A rövidnadrágos fiú nagyon éber, azonnal kiszűri azokat a palackokat, amelyeket rekesz híján vagy más indokokból nem tud bevenni. A vásárló kipakol és a markát tartja. Cseng az apróbb-nagyobb összeg, ha később veszi észre, nem reklamálhat. Egyszer megkérdeztem: „Hogy-hogy enynyi?" Határozott választ kaptam, habozás nélkülit: „Bocs, mellényúltam." Kaptam még valami pénzt is, ez is kevés volt. Mégegyszer nem szóltam. Sokezren nyaralnak a leilei részen, köztük rengeteg baranyai. Többeknek kedvenc időtöltésük lett a délelőtti' pécsi vonat bevárása. Nem a zakatolásra, az újonnan jött potenciális sorstársakra voltak kíváncsiak. A Dunántúli Naplót várták, vártuk. Naponta tízen-tízenöten, ismeretlenek. Nemhiába. A két leilei árusítóhelyre 20 darab érkezik naponta. Mi mindig boldogok voltunk, mi mindig szóltunk annak, aki egyszerre kettőt merészelt venni, mi mindig kaptunk. (Az országos lapok egész nap kaphatók.) Aki öt perccel később érkezett Naplóért? Egyszer elkéstem. Megyek a postára: „Hozzánk nem jön, mert a vonattal érkezik és nem hozzák át ide" — mondja a hölgy udvariasan, és a 200 méterre lévő vasútállomás felé műtőt. Ha engem megkért volna, istenbizony minden nap átviszek. No persze csak az újabb példányokból. Sokan rájöttek, a palacsinta nagyobb üzlet, mint a lángos. Utóbbi már tenyérnyire zsugorodott és öt forint körül kínálják, de eltűnt. Néha fel-felbuk- kcn, és akkor viszik. Palacsinta viszont mindig van. Kakakós, túrós, diós, mákos, csokis, ízes — és íztelen. A legolcsóbb darabonként négy forint, a legdrágább (ugye, a töltelék) tíz. Egy helyen egységár: mindegyik fajta öt forint. Érik az embert örömök. »*. A Sopianae nagy kincs. Nem nagyon kapható, így üzletelésre is alkalmassá válik. Szereztem néhányat Fenyvesen, utána a piacra igyekeztem. Az egyik árus szeme felragyogott. Mondom, nem eladó, de tudom, hol lehet szerezni. Nem mozdulhat körtéi mellől közli, és kérlel. Meggyőz, körtét kérek a cigaretta áráért. Egyharmad áron kapom. * Este nyolc óra után megszűnik a közlekedés a Balaton déli partján. Egy-két kósza busz jár még Fonyód és Siófok között, • vonat viszont nincs. Korábban a nyári járatok egész nap elmentek Fenyvesig is. Nem voltak kihasználva a járatok hallom, és látom, hogy mór Fenyvesen is alig-alig férnek fel, a ritkán Fonyódig közlekedő kiegészítő buszokra. Bozsik L. m r • • r Az újjászületett eredeti Végre befejeződött a pécsi városháza felújítása! Közel két éve már írtunk ehhez hcsonlót — akkor az épület egésze felújításának az elkészülte miatt örültünk, tudomásulvéve a Centrum Aruház kirakatsora felújításának, ezzel a Széchenyi téri földszinti homlokzat eredeti formában történő helyreállításának a késedelmét. A késedelem magyarázatát mindenképpen el kell mondani, annyian tették ezt szóvá, értetlenül. Nos, előbb a portálrendszer terve körül kellett vitatkozni. Napvédő ernyőket tervezlek, a' háztól és a tértől idegen monstrumokat. Mikor sikerült ezeket kivédeni, a végül elkészült portálok kivitelezése okozott késedelemmel járó bonyodalmakat. S bizony mindez, amit sikerült néhány szóban összefoglalni, hosszú hónapokba tellett. A Kossuth Lajos utcai oldalon zökkenőmentesen ment a portálok cseréje, de nem így a Széchenyi téri főhomlokzaton, ahol az eredeti forma visszaállítása volt a feladat. Addig semmi gond nem volt, ómig a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat munkásainak a rozsdaette portálokat kellett elbontani, a nehézség akkor jött, amikor a homlokzatdíszeket kellett újracsinálni. Hányszor tolták az állványt az alsó oldal eredetiben maradt díszeihez, s méricskélték, rajzolgatták az idomokat, de a dolgok sehogysem akartak összejönni. Aztán a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat épület- szobrászai készítették e1 az eredetivel egyező díszeket gipszből. Ezeknek az elhelyezésében is, 'a homlokzat díszítővakolatának az elkészítésében is szakmai tanácsokkal segítette a Tatarozó a TÁÉV munkásait. S míg ezt a hetekig tartó kínlódást figyeltük, lehetetlen volt nem gondolni arra, hogy annakidején, amikor az 50-es évek elején meg csinálták a Centrum — akkor még Állami Áruház — „modern" portálját, bizonyára sokkal rövidebb ideig tartott a díszítések leverése, az ívelt záródású nyílások eltüntetése. Aki ezt az egykori modernizálást ki- verekedte, joggal hihette, hogy ez így marad mindörökre. Nem maradt! És hogy hány társa volt még ennek a romboló modernizálásnak, azt csak most látni, amikor a belvárosi rekonstrukció keretében keserves munka és sok költség árán születhetnek újjá az eredeti szépségek. Utólag persze könnyű okosnak lenni. Ezért ió volna, ha ezek intő például szolgálnának a mai modernizálási törekvéseknél. Mert nem biztos, hogy ami pl. fél évszázada született, az feltétlenül rossz és eltüntetendő, vagy átalakítandó. Ugyanis esetleg az utódoknak okozunk ugyanolyan gondot, mint meggondolatlan, ám jóhiszemű eleink tették nekünk. H. I.
