Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-23 / 231. szám
koncertezik és színpadra lép... Primadonna - három szerepkörben A primadonna Bukszár Márta — ezúttal civilben Läufer László felvétele A hölgy tanít, Karcsú szőke hölgy énekelte Rolla szerepét nyáron a Mágnás Miskában, Pécsett. Számomra meglepően jól (először hallottam). Fényes, telit és gondosan kiművelt szopránhangja, kulturált beszéde és természetes színpadi jelenléte mellett volt benne valami más. Feltűnt: nem kerüli az operettstílus szokványos eszközeit, gesztusait; a „fentebb" prózai hangvételt, a hatásos rájátszásokat. Egyszerűen nem ismeri ezeket. Érhető kíváncsiságomat iránta csak növelte, hogy eszembe jutott: egyszer már hallottam egy Csontvá- ry-matinén, ahol a pécsi Horváth Mihály dalaiból énekelt meghitt közvetlenséggel. Mint kiderült, lapunk és a színház külön-külön zseniális figyelmetlensége révén már több alkalmam is lett volna, hogy Bukszár Mártát bemutassam olvasóinknak. Alig két éven belül két beugrásszerű szerepléssel segítette kj a színház egy-egy énekes produkcióját, szerződéssel, akkor még „civir’-ként. Hívták - ment. Miért ne? A színház gyarapodott, ő is, a közönség pedig sokat nyert vele. Tavaly szerződtették primadonna-szerepkörben. Azóta énekes színész is. Amikor találkoztunk, otthonában, a pécsi belváros egy sötét kis udvari lakásában, fentieken kívül annyit tudtam még róla, hogy főhivatásaként — tanít a pécsi egyetem tanárképző karán, az ének tanszéken. És hogy időnként koncerténekesként is föllép. Hogyan is telt az útja idáig?... A szomszéd szobában hatéves kisfia. Levente elmé- lyülten villanyvonatozik; a játékba olykor férje, Marksz Péter csellóművész is belekapcsolódik, mi pedig egy sarokba húzódva beszélgetünk.- Hát... Sok minden volt „idáig” —, kezdi emlékezését. — A Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatán végeztem zongora-ének szakos tanárként. Azután Budapest ... A Zeneakadémián tanultam, s szereztem opera- és hangversenyénekes művésztanári diplomát. Pécsre visszatérve, 1979-től a tanárképzőn tanítottam magánéneket és zongorát . . . Szerepléseit is hosszan idézhetném. A fontosabbak: a Mecsek Fúvósötös szólistája — s a Filharmónia szólistájaként sokfelé, diákhangversenyeken. Volt önálló dalestje Jugoszláviában, Pécsett kétszer is, szerepelt Schwerinben, Lvovban; vannak rádiófelvételei;. énekelte Pergolesi Úrhatnám szolgálójának s Mendelssohn Éliás- oratóriumának szopránszólamát; énekelt operaáriákat, Muszorgszkij-dalokat vagy éppen operettrészleteket. Azonfelül tanított évekig a pécsi Művészeti Szakközép- iskolában, a Bóbita Bábegyüttesben, s vállalt magántanítványokat is. Kialakult-e vajon már — kérdezem — valamilyen pedagógusi hitvallása, amelyet ismereteiből útravalóul szán növendékeinek? — Igen -, gondolkodik el egy lélegzetnyire, s a Bajadér kacér dívája most nagyon komolyan néz maga elé, valahová messzire. - A gyerek személyiségének, érzelmi nevelésének ez is nagyon fontos része. Mi is lesz belőlük enélkül?...: Én minden tanítványomba szeretném azt beleplántálni, hogy a saját hanganyagát eszköznek tekintse, amellyel a saját elképzeléseit, érzelemvilágát ki tudja fejezni a gyerek számára. És ezzel is segítse kibontakoztatni a gyerek egyéniségét. . . ■ - Művészként a muzsika melyik korszakát érzi a legközelebb magához?- A romantikát. Romantikus lélek vagyok... És a XX. századi zenét. Schönberg, Alban Berg, Poulenc dalait, operáit. És mindazt, ami századunkkal egyidős és adott vagy ad valami újat nekem vagy általam a közönségnek.- A komoly zene és a könnyűzene ilyen természetes egysége valakiben ritkaság. Hogyan lett voltaképp Bukszár Mártából primadonna?- Azzal a két beugrással. Dankó Klára terhes lett, megkértek, vállaltam. Előtte néztem az előadásokat. A Cirkuszhercegnőre 10 napom, a Varázsfuvola első dámájára egy hetem volt. Sokat köslzönhetek a rendezőimnek, Szegvári Menyhértnek, Bagossy 'Lászlónak. S még a Főiskolán Egry Istvánnak, Bánffy Györgynek, akiktől színészmesterséget, színpadi mozgást tanultam. Ott kezdett izgatni, milyen lehet ez — „élesben” .... De nem törtem magam érte. — És most? .,. — Jó. Érdekes. Izgalmas. Megkapom a szövegkönyvet és elkezdem építgetni magamban a figurát, hiszen annak élnie kell a színpadon. Általában ösztönösen... Erre biztatnak a rendezők is. De a legtöbbet a zene fogalmazza meg a számomra ebben is. Amit szavakkal már nem lehet... így most háromfélét csinálok'. S mindhármat egyenlően fontosnak érzem az életemben. Este fél 10-re jár, a gyerek még játszik a túlsó szobában, illik búcsúzkodnom. Amíg kikísér, ösztönösen hóna alá gyűri az asztalon heverő szövegkönyvet. A címlapon ez áll: Ábranám Pál Hawaii rózsája .. . W. E. Pécs, Egyetemi Könyvtár Rekonstrukció és környéke Beszélgetés dr. Tóth Tibor főigazgatóval a bővítés, átépítés körüli aggodalmakról Több alkalommal írtunk a pécsi Egyetemi Könyvtár rekonstrukciós munkálatairól. Beszámoltunk az áldatlan technikai, raktározási jelenről, és örömmel adtunk hírt a terület jelentős bővüléséről. Arról, hogy a korábbi belvárosi iskola épülete is az Egyetemi Könyvtár része lesz. Legutóbbi, a JPTE-n várható átalakításokról szóló írásunkban tudattuk azt is, hogy a BÉV nyerte meg az Egyetemi Könyvtárral kapcsolatos versenytárgyalást és a szerződés szerint 1988. december 31-ig végez minden munkával. Túl azon, hogy a pécsi Egyetemi Könyvtár anyaga, megfelelő körülmények közé kerüljön és, hogy az idejáró olvasók a lehető legjobb feltételeket találják az intézmény felújítása után, ennek azért is nagy jelentősége van, mert csak a befejezést követően kezdődhetnek a JPTE Tanárképző Karán tervezett nagyszabású felújítások. Az Egyetemi Könyvtár főigazgatójától, dr. Tóth Tibor egyetemi tanártól ezért kértem most interjút. Meg azért is, mert ő is kért egy beszélgetést, hogy elmondhassa véleményét az átalakításokról. A vehemencia, amivel dr. Tóth Tibor mondandóját kezdte', rendkívül szimpatikus volt számomra. Nem akart mindenáron meggyőzni: hanem csak árnyalni a képet. Hogy saját szemszögéből, pozíciójának megfelelően elfogult volt — bocsánatos bűn. — Induljunk ki talán a pécsi egyetem történetéből. A XVIII. században alapított könyvtár anyaga, mindig is függött a pécsi egyetem felépítésétől - már amikor volt egyetem —, és attól is, hogy éppen mennyi pénz volt az 8. HÉTVÉGE állománygyarapításra vagy az épület külső és belső felszereltségére. 41-ben megcsonkult az Erzsébet Tudomány- egyetem, a felszabadulás után egy ideig orvosi és jogi fakultás volt, majd 1971-ig csak a jogi kar, aztán közgazdasági kar létesült és most, 1983-tól tanárképző kar is működik. így a könyvtár fejlesztése szükségképpen nem volt egyensúlyban. Most nagyon örülök, hogy elkezdődött az építkezés, és az is jó, hogy megkaptuk az új épületet. Raktárgoadjaink megoldódnak. Mégis egy kicsit aggódom. — Miért? Csak nem a nehéz pénzügyi helyzetre kíván utalni? — Véletlenül sem. Van egy hasonlatom: ha az embert meghívják vendégségbe egy olyan helyre, amelyikről tudja, hogy szegény, nem vár kaviárt meg ilyesmit, de — ha már meghívták — elvárhatja, hogy a felkínált krumplileves jó ízű legyen. Úgy értem, nagyon nehéz elérnünk, hogy a kibővített területen működő könyvtárunk megkapja a járulékos, de működéséhez elengedhetetlenül fontos' feltételeket is. — Talán egyértelműbbé válhatnak aggályai, ha megtudjuk, hogy lest majd a kibővített könyvtár felosztása, a két épület elkészülte ttán. — Az új épület földszintjén raktár lesz, feljebb kialakítunk egy nagy olvasótermet és külön folyóiratolvasót is. Egy nemrégi tervmódosítás lehetővé teszi, hogy beépítsük a tetőteret, ahol kisebb tanácsterem és klubhelyiség lesz, e- mellett a feldolgozó részlegünk is ideköltözik. A régebbi épületben található két olvasóból egy jól ellátott, és eddig nagyon hiánjyzó nagy kutatótermet alakítunk ki, mikrofilmes leolvasókkal, a leginkább fontos kézikönyvekkel, fénymásolóval. A !.földszinten kapnak helyet a referenciaGALAMBOSI LÁSZLÓ Fölfénylő kavargásban PIRKKO POSOLANAK Dr. Tóth Tibor, főigazgató kai, olvasókkal, így — miveí’ a két diszciplína szorosan kötődik egymáshoz — elkerülhető lenne a rendelési párhuzamosság is. Szó lehetne arról is, hogy az MTA Dunántúli Tudományos Intézetével egységes információs rendszert hozzunk létre a közeljövőben. — Túl kellene lépnünk azon a látásmódon, hogy a könyvtári rekonstrukció csupán az építkezésekkel kapcsolatos dolgokkal egyenlő. Főként, ha tudjuk, hogy míg 1985-ben négy és fél milliót kaptunk könyv és folyóirat beszerzésre, addig idén ez az összeg kisebb, közben pedig az utóbbi időben átlag 15—20 százalékkal növekedtek a beszerzési költségek. Nem tudjuk tehát a ‘szinten tartást méhez illő, megújuló környezetnek, ugyanakkor fájlalja a könyvtári infrastruktúra fejlesztésének hiányát. — Igen. Egyrészről úgy gondolom, az építési rész befejeződhet 88 végére, és megkezdődhet azután a tanárképző elodázhatatlan rekonstrukciója, ugyanakkor nagyon szeretném, ha a járulékos elemekre, a technikára, a megfelelő személyi feltételek kialakítására is lenne 'pénz. Adott területhez, adott funkciók is tartoznak, A látszólag gos „megtakarítás" messze nem fedezi a fógyatékos fejlesztésből keletkező folyamatos veszteségeket, hiszen a felsőoktatás képezi az új kutatókat, akiknek eredményes munkájához egy jól felszerelt könyvtár is hozzátartozik, és itt termelődik az új értelmiség is, nélkülük az intenzív társadalomfejlesztés csak ábránd maradhat. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy csak félig csináljunk meg valamit.- Végezetül engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Nemrégiben lett egyetemi tanár, nagydoktori címet kapott a Magyar mezőgazdaság vállalati struktúrája a két világháború között című disz- szertáciájáért, az egyetem elismert pktatója. Miért vállalta el az Egyetemi Könyvtár főigazgatói tisztét? — Erre a kérdésre azért nehéz őszintén válaszolni, mert óhatatlanul is nagyképűnek tetszhet az ember. Úgy gondoltam, elég fiatalon, 45 évesen elértem sok mindent tudományos pályámon. Úgy láttam, van 5-6 évem arra, hogy az egyetem érdekében, a nálam fiatalabbaknak jobb körülményeket próbáljak teremteni a könyvtárban, kutatómunkám időleges háttérbe helyezésével is. Az egyetem érdekében vállaltam ezt a funkciót, és persze, egyénileg is nagyon ■ érdekelt a feladat. Szeretném, — oktatóként — ha egy jobb, megfelelően el'- látott könyvtárral is emelni lehetne az egyetemi követelményeket. Eddigi pályafutásom alatt megszoktam, hogy kemény várakozással találkozom. Gazdaságtörténetet tani tok. Követelek ott is, és tudom azt, hogy a mai „puhább" rendszerben sokszor „csontként” jelenek meg. Egyébként pedig nem hiszek a hallgatói túlterhelésben. Szeretném, ha a keményebb munkát követelők egész „csontvázat” alkotnának, azzal a tudattal, hogy a remélhetőleg javuló feltételek között a követelményszint emelése kell ahhoz hogy a felsőoktatás mindany- nyiunk hasznára elérje a céljait. Bozsik László Mikor a vonat vizközelben zengett a nyirfás ég alatt, nem tudtam, hoqy Pirkko meg llkka elé röpít pár pillanat. „Isten hozott hazánkba," szóltak s arcom arcuktól kipirult, a sugárzás nagy bíborában kedvem kedvüktől szárnyasult. Játszott a tenger, öble tárult. Helsinki kékben ragyogott. A katedrális kupolája bongva emelte a Napot. Ladik ladikkal csókolózva egymáshoz búit, a habokon sirály halászott. Gyöngéd zsongás csokrot kínált a piacon. Izzott paprikák vörös nyelve, körte körtére ráhasalt. Csörömpölt, csalt a kikötőbe a vendégváró balti part. Mentünk madaras kavargásban, tollak suhogtak. Muzsika fészkelt ölmeleg alkonyatba, csillagzott hajók homloka. Az éjszakában ének lengett, a tajték tajtékra hajolt. Pikkelyhullató tündöklésben aranydobján dobolt a Hold. Szunnyadt a tenger, öble moccant. Helsinki rőten ragyogott. Békén alszom e honban, mondtam. A szellő lomhán ballagott, barna lejtőkön baktatott. MAKAY IDA Ama huzat Az utakon már senki sem. Élet előtti nyugalomban, halál utáni ragyogásban a kövek, fák, a némaság. Mint mikor az örök-lakatlan országokon jár át meg át ama huzat, az űri szél. S a hold nehéz, ezüst magánya. S ott, a ^Királyok Völgye mélyén Ozirisz hatalma, az éj. könyvtárosok is. Már ezekből a tervekből is látható: a jelenlegi egy szakkatalógusból még egy kellene, hogy az érdeklődőknek ne kelljen ingázniuk a két épület között. Terveink közt szerepel, hogy a Rákóczi úti épületben egységesítsük a jogi és a közgazdasági könyvtárat, raktóraksem megvalósítani, pedig oktatóink, hallgatóink már az elmúlt évi beszerzésekre is joggal panaszkodtak.- Szóval az egyik szeme sir, a másik nevet, örül a raktározási gondok megoldásának, a szebb, az ország második legnagyobb egyetet \
