Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-01 / 210. szám
2 Dunántúli napló 1986. augusztus 1., péntek Nem önáltatás Vajon csak önáltatás, vagy vclóban igaz a mondás, hogy Helsinki él? Csak jelszó-e, amelyet hamis remények táplálnak, vagy politikailag-helytálló megállapítás? Ez utóbbi felel meg a valóságnak, De hogy ml Se essünk az indoklás nélküli jelszavak hangoztatásának a hibájába, okoljuk meg a fenti állítást: miért érvényes máig is az a részletes — politikai, gazdasági, kulturális, emberi kapcsolatokat szabályozó — vastag okmány, amelyet harminchárom európai és a két észak-amerikai állam legmagasabb rangú vezetői írtak alá jó egy évtizeddel ezelőtt. S miért lenne kívánatos a további hasznosítása. Nézzünk körül ma a nemzetközi terepen a tanácskozások sikeressége szempontjából. Vagy zsákutcába jutott, vagy kínos-keservesen húzódó, megállapodást nem, vagy alig hozó üléseket látunk. Az 1975-ös helsinki záróokmány aláírása azonban azt bizonyítja, hogy ez nem eleve elrendelt valami, nem a nemzetközi ellentétek elkerülhetetlen velejárója. Meg lehet egyezni, még pedig nemcsak valamely részletben, hanem a világkapcsolatok átfogó, békésen együttműködő rendszerét illetően is. Helsinki tehát bizonyíték, érv, hogy ami egyszer megtörtént, az másodszor is bekövetkezhet, s magában az okmányba foglaltak ismét uralkodóvá lelhetnek a kelet—nyugati viszonyban. A harmincöt magas rangú vezető azért ülhetett össze akkoriban olyan jelentős ünnepélyes alkalomra, mert előzőleg nyilvánvalóvá lett, hogy a két tábor között erőegyensúly van, a kétségtelenül meglévő problémák, ellentétek fegyveres megoldása lehetetlen, az erőszak csak katasztrófához vezethet. Ennek a logikai sornak a végén tehát csak ez állhatott: ha így van, akkor a másik változatot, a békés együttműködés útját kell választani. S ha ma vannak is olyan politikai erők, amelyek meg szeretnék változtatni ezt az erőegyensúlyt, és ebből politikai-befolyási, gazdasági, ideológiai hasznot húzni — tévedésük nyilvánvaló, a piros nyíl megint az egyetlen józan változat: „Helsinki" felé mutat. Ne felejtsük el azt se, hogy „Helsinki" nemcsak egyetlen nagy aláírási aktus volt, amelynek emlékét most őrizgetjük, hanem folyamat. A harmincöt aláíró kormány kisebb rangú küldöttei azóta sokszor összeültek már a záróokmány egy-égy fejezetéről, egy-egy témakörének teljesüléséről, s a további teendőkről tárgyalandó. Igaz, sok haladásról nem számolnak be. De ezek a mindig újra és újra összeülő szakértekezletek maguk is jelzik: a dokumentba foglalt politikai, gazdasági, kulturális, emberi együttműködési problémák napirenden vannak, továbbfejlesztésüknek, megvalósításuknak újra és újra nekirugaszkodunk. Volt olyan nemzetközi mélypontidőszak — például a nyolcvanas évek elején —, amikor az egyetlen fórum, ahol Kelet és Nyugat képviselői egyáltalán asztalhoz ültek, egy-egy ilyen „Helsinki utáni” konferencia volt. Gondokkal terhelten szemléljük a nemzetközi állapotokat, de azért tudjuk és jó érzéssel számításba vesszük, hogy Európa még a nyolcvanas évek elejének lehűlési időszakában sem esett vissza a hidegháborús állapotba. Azok a kapcsolatok, amelyek a földrész államai között a hetvenes években — s Helsinki jegyében — kialakultak (gondoljunk a kereskedelmi csere fellendülésére, a turistaáradatra, a politikusok sűrű utazásaira), lényegében nem gyengültek. Egyetlen területen azonban — igaz a rendkívül fontos katonai problémakörben — nem sikerült lépni, ^sőt a helyzet rosszabbodott. A záróokmány ugyan nem foglalkozik a fegyverkezés kérdéseivel, de ha a fegyverkezési hajsza a mai tempóban folytatódik, tönkremennek Helsinki gyümölcsei és távlatai is. Ezért lett ma a békés együttműködés fejlesztésének, megőrzésének kulcsa az atomfegyverek és a hagyományos eszközök felszámolása — mindenekelőtt pedig a szovjet—amerikai viszony megjavítása. S ha ma a fegyverkezés korlátozása áll is a követelmények első helyén, a példa, amelyet Helsinki a nemzetközi megállapodások lehetőségére nyújtott, nem halványul el. Tatár Imre Biztonsági Tanács — Nicaragua Csütörtökön is folytatja a vitát a Nicaragua által felvetett kérdésben a Biztonsági Tanács. A kedden kezdődött vitában Daniel Ortega nicaraguai elnök javasolta: a tanács szólítsa fel az Egyesült Államokat, hogy tartsa tiszteletben 3 hágai nemzetközi bíróság határozatát és szüntesse meg az ország elleni intervencióját. Az amerikai küldöttség várhatóan vétót emel abban az esetben, ha a tanács többsége egyetért Nicaragua kérésével. Szerdán a vitában felszólalt Vitalij Szafronov, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselő- jének helyettese is. Rámutatott: Washington minden eszközt fejhasznál annak érdekében, hogy Nicaraguában megdönt- se a sandinista rendszert. Ennek indoklására akarja elhitetni, hogy az ország „szovjet támaszponttá" válik s területét a Szovjetunió az Egyesült Államok elleni katonai akcióhoz akarja felhasználni. Szafronov a leghatározottabban leszögezte: a Szovjetuniónak nincsenek ilyen szándékai, nem kíván semmiféle „nyomást" kifejteni az Egyesült Államokra, vagy a közép-amerikai országokra, általában sem, és különösen nem Nicaragua területét felhasználva. Befejeződött az AELSZ csúcsértekezlete Szerdán Addisz Abebában véget ért az Afrikai Egységszervezet (AESZ) 22. csúcsértekezlete. A kontinentális szervezet hétfőn megnyílt csúcsértekezlete két, az Amerikai Egyesült Államokat elítélő határozattal egészítette ki a múlt heti külügyminiszteri tanácskozás által előterjesztett s már ismertetett dokumentumokat. Az egyik határozat azért bírálja Washingtont, mert az UNITA ellenforradalmi szervezet nyílt hatonai támogatásával beavatkozik a független Angola belügyeibe. A másik határozat a Líbia elleni amerikai bombázásokat ítéli el. Az afrikai állam- és kormányfők elhatározták, hogy a dél-afrikai fejleményeket figyelemmel követő bizottságot hoznak létre. A testület élén az összafrikai szervezet új elnöke, Denis Sassou-Nguesso, a Kongói Népi Köztársaság államfője áll, míg tagjai Nigéria, a frontországok csoportját alkotó Angola, Mozambik, Zambia, Zimbabwe, Tanzánia és Botswana, valamint Szenegál, Algéria, Etiópia és a Zöldfoki-szi- getek államfői, illetve a délafrikai felszabadítási mozgalmak vezetői lesznek. ÓRA A NAGYVILÁGBAN Wolfgang Rauchfuss budapesti tárgyalásai Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Wolfgang Rauchfusst, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettesét, a Magyar—NDK Gazdasági és Műszaki—Tudományos Együttműködési Bizottság társelnökét, aki hazánkban töltötte szabadságát. A szívélyes légkörű, baráti eszmecserén részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes, a bizottság magyar társelnöke. Marjai József és Wolfgang Rauchfuss találkozójukon áttekintették a kétoldalú gazdasági és műszaki—tudományos együttműködés időszerű kérdéseit, az 1986. évi külkereskedelmi forgalom alakulását, a soronlevő teendőket. Magyar—lengyel gazdasági megbeszélések Marjai József miniszterelnökhelyettes meghívására csütörtökön Budapesten megbeszéléseket folytatott Wladyslaw Gwi- azda, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnök- helyettese, Lengyelország állandó KGST-képviselője. Marjai József és Wladyslaw Gwiazda tájékoztatták egymást az országaikban folyó gazdasági építőmunka soronlévő feladatairól, áttekintették a magyar—lengyel gazdasági együttműködés időszerű kérdéseit. Véleménycserét folytattak a KGST tudományos—műszaki komplex programja megvalósításának helyzetéről, a KGST-együttműködés tökéletesítésére irányuló teendőkről, nemzetközi gazdasági és pénzügyi kérdésekről. A lengyel miniszterelnök-helyettest fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke. A képen Wladyslaw Gwiazda találkozott Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel is. ♦ NEW YORK/MANAGUA: Nyugatnémet állampolgárok rendeztek tüntetést szerdán Managuóban. A tüntetők követelték országuk kormányától, hogy ítélje el a Reagan-kor- mány által támogatott, Nicaragua ellen irányuló terrorista akciókat. Egyben tiltakoztak az ellen, hogy Bonn a managuai kormányra próbálja hárítani a felelősséget három nyugat-európai önkéntes haláláért, akiket a „kontrák” kedden gyilkoltak meg. Kapcsolat? Az Egyesült Államok felvette a kapcsolatot a dél-afrikai apartheid-rendszer megdöntő séért fegyveres harcot folytató Afrikai Nemzeti Kongresszussal. Pajl Hare, az Egyesült Államok zambiai nagykövete szerdán találkozott az ANC végrehajtó bizottságának három tagjával a pretoriai rezsim által törvényen kívül helyezett szervezet lusakai székhelyén. A nagykövetség szóvivőjének közlése szerint a 90 perces megbeszélés a washingtoni kormány „első, bejelentett kapcsolatfelvétele" ezen a szinten az ANC-kal. A hírt megerősítő washingtoni külügyminisztérium fogalmazása szerint az ANC-’kal folytatott párbeszéd magasabb szintre való emelése azt a washingtoni törekvést szolgálja, hogy „előmozdítsa a tárgyalásokat a dél-afrikai békés rendezésben érdekelt felek közöit". Az ANC szóvivőjének tájékoztatása szerint a megbeszélésen Reagan elnök „konstruktív elkötelezettségnek” nevezett délafrikai politikájáról és a Pretoria elleni kötelező érvényű szankciókról volt szó. ♦ HAVANNA: Újabb szívátültetést végeztek el szerdára virradóra Havannában a Her- manos Ameijeiras sebészeti klinikán. Az ország legnagyobb sebészeti intézetében az ötvenkét esztendős Mario Echeverria kapott új szivet. A bayamoi lérli gyógyíthatatlan szívtágulásban szenvedett, és egy hónappal ezelőtt feküdt be a klinikára abban a reményben, hogy sikerül megfelelő donort találni a szívátültetéshez. Az átültetésre szánt szervet — egy autóbalesetben elhunyt fiatalember szívét - repülőgépen szállították a Kuba középső részén levő Villa darából Havannába. Kubában ez volt a tizedik szívátültetés. + BUDAPEST: Csütörtökön elutazott Budapestről Nyikolaj Klikov, a Lenini Komszomol Központi Revíziós Bizottságának elnöke, aki — küldöttség élén — július 27. óta tartózkodott hazánkban. A Nyikolaj Klikov vezette delegáció az elmúlt napokban a KISZ Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának vezetőivel az ifjúsági szervezetekben folyó társadalmi ellenőrzés feladatairól, valamint a kétoldalú kapcsolatokról folytatott tárgyalásokat. A szovjet vendégeket itt-tartózkodásuk során fogadta Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke és Ernőd Péter, a KISZ Központi Bizottságának titkára. ♦ BANGKOK: Négy nappal a parlamenti választások után a thaiföldi kormánykoalíciót alkotó négy párt megegyezett abban, hogy újra Prem Tin- szulanond tábornok legyen az ország miniszterelnöke. Premet a választásokon győztes Demokrata Párt jelölte. A jelölést még el kell fogadnia a Nemzetgyűlésnek, majd Bhu- mibol Aduljadedzs királynak. Az uralkodót Prem szilárd támogatójának tartják bangkoki megfigyelők. A 65 éves Prem, aki korábban a hadsereg fő- parancsnoka volt, 1980. óta tölti be a kormányfői tisztséget. ♦ KABUL: A TASZSZ szovjet hírügynökség az algán fővárosba érkező jelentésekre hivatkozva csütörtökön arról számolt be, hogy folytatódnak c fegyveres összetűzések a beludzs nemzetiség és a kormánycsapatok között az iráni Sistan és Beludzsisztán tartományokban. Minjaveh térségében a beludzs nemzetiségi törzs tagjai és az „Iszlám Forradalmi Gárdisták" nevű szervezet csapatai között voltak összecsapások. A harcokban a „gárdisták" kilenc fegyverest veszítettek. Zahedán térségében a beludzsok katonai teherautót támadtak meg. A rajta tartózkodó csendőrök közül kettő életét vesztette, többen megsebesültek. Az iráni hatóságok — válaszul a beludzs akciókra — Zahedánban nyilvános kivégzést rendeltek el. Tizenöt embert felakasztottak. Afgán-pakisztáni megbeszélések Genfben csütörtökön megkezdődött az afgán—pakisztáni közvetett tárgyalások 8. fordulója. A megbeszéléseken — amelyek célja az Afganisztán körül kialakult helyzet rendezése — afgán részről Sah Mohammed Doszt külügyminiszter, pakisztáni részről Jakub Han külügyminiszter vezeti a küldöttségeket. A két delegáció között Diego Cordovez ENSZ-főtitkár- helyettes közvetít. Pakisztán azért nem hajlandó közvetlen tárgyalásokra, mert nem ismeri el a kabuli kormányt. Legutóbb afgán részről javasolták a szovjet egységeknek a megállapodástól számított négy éyen belüli távozását, míg a pakisztáni fél négyhónapos határidőt kíván szabni. + HAMBURG: Hamburgban szerdán egy feltételezett bérgyilkos meggyilkolt egy államügyészt, majd végzett magával és feleségével. A gyilkost, aki április óta felügyelet alatt állt, azzal vádolták, hogy Hamburg hírhedt vöröslámpás negyedében, a St. Pauliban öt kitartottat ölt meg. ♦ PORT-AU-BOUC: Véres lövöldözés zajlott le szerdán este a dél-franciaországi Port- au-Bouc város egyik bárjában. A rendőrség feltételezése szerint a bár tulajdonosának volt nézeteltérése egy cigány családdal. A lövöldözésbe mások is bekapcsolódtak, végül a tűzharcban hárman életüket vesztették, négyen megsebesültek. A bár tulajdonosa eltűnt, az esetnek „nincsenek szemtanúi”. ♦ PEKING: Vu Hszüe-csien kínai államtanácsos és külügyminiszter csütörtökön találkozott Kenneth Adelmannel, az amerikai Fegyverzetellenőrzési és Leszerelési Hivatal igazgatójával, aki július 29-én érkezett Pekingbe konzultáció céljából. Kenneth Adelman szerdán és csütörtökön megbeszélést folytatott Csien Csi- csen kínai külügyminiszter-helyettessel leszerelési kérdésekről. ♦ ROUND ROCK (USA): Vadnyugati stílusú vonatrablást hajtottak végre az Egyesült Államok nyugati részén fekvő Round Rock közelében. Ismeretlen fegyveresek ugrottak fel egy várakozó vonatra, elvették az utasok pénzét és ékszereit, majd kereket oldottak. A körzetben utoljára a klasszikus vadnyugati időkben, a múlt század végén követtek el ilyen akciót. Először 1977-ben fedezték fel angol tudósok a megdöbbentő jelenséget, de senki nem akart hinni neki. Ám a többszörösen megismételt kísérletek újra és újra bebizonyították: minden évben, október táján az Antarktisz felett 20— 30 kilométer mélységben lyuk keletkezik abban az ózonrétegben, amely körülveszi és védi a Föld légkörét. A lyuk évről évre terjed: 1985-ben 40 százalékkal csökkent az ózon mennyisége a térségben! A kilyukadt égbolt a sci-fi filmek világába illene, ha nem a Földet fenyegető természeti <a- tasztrófa reális veszélyét takarná — írja a Panorama című olasz hetilap a jelenséget ismertetve. — Amerikai ökológusok szerint az ózon pusztulása vészes felmelegedést okozhat. Innen már csak egy lépés a Déli Sark jégpáncéljának megolvadása, a tengerszint rohamos emelkedése. Ennek következtében nemcsak a partmenti települések válnának - megannyi a tengerben eltűnt Atlantisszá, hanem alapvetően megváltozna az egész Föld éghajlata, ami végzetes pusztítást okozna a mai élővilágban. Az ózonpusztulás veszélyére már 1975-ben rámutattak amerikai ku. tatók: úgy vélték, hogy azok a klorofluorkarbonátok, amelyeket igen gyakran alkalmaznak a dezodoroktól a fagyállókig és műanyag-habokig, gáz alakban, a légkör legfelsőbb rétegeibe érve 90 százalékban vegyülhetnek az ózonmolekulákkal, elpusztítva azokat. A tudósok szerint egy klóratom képes 100 000 ózonmulekulát elpusztítani. Akkoriban azonban — mint az olasz lap tudomnáyos ismertetésében olvasható — inkább arra a veszélyre hívták fel a figyelmet, amelyet a Nap ibolyántúli sugarainak áthatolása jelent az emberek egészségére, és a természet táplálkozási láncának egyik legfontosabb láncszeme, a tengeri plankton újratermelésére. (Az ózonréteg e sugarak 99 százalékát szűri meg.) Mostanában azonban egyre többet beszélnek arról, hogy az ibolyántúli sugarak szabad behatolása ma még elképzelhetetlen felmelegedést okozhat. A klorofluorkarbonátok hatását ráadásul fokozza a levegőben szaporodó széndioxid, amely a felelőtlenül végrehajtott erdőirtások, a szén és fatüzelések következménye. (Száz év alatt a légkör széndioxidtartalma 25 százalékkal nőtt.) Mereoroiógusok szerint a Föld felszínének átlaghőmérséklete száz év alatt 0,5 C fokkal növekedett. A jelenlegi szennyeződés! ütemmel azonban a következő évszázad folyamán ez a növekedés elérné a 3,5— 4,2 C fokot, és fokozott párolgás miatt 11 százalékkal emel. kedne az átlagos csapadékmeny- nyiség. Ennek nagyságát érzékelteti az a tény, hogy az elmúlt tízezer év meteorológiai ciklusai során a legnagyobb átlaghőmérsékleti ingadozás 2 C fok volt! Már 2 C fokos emelkedés esetén is megkétszereződne a hurrikánok gyakorisága és erőssége. A jelenleginél is több csapadék hullana az egyenlítői vidékekre, ugyanakkor a szárazság sújtotta Szahel-övezetrs például még kevesebb eső hullana. (A Szahel siva_ tagosodását máris ezzel a jelenséggel hozzák összefüggésbe a tu-J dósok.) A legsúlyosabb következmény azonban a jégtakarók megolvadása lenne. Két angol kutató szerint, ha csupán Grönland jégpáncélja megolvadna, nyolc méterrel emelkedne a világtengerek szintje. Az Antarktisz jegének elolvadásába ijesztő belegondolni is: 55 méterrel magasabbak lennének a tengerek hullámai! Négyfokos hőmérsékletemelkedés nem lenne ugyan elegendő minden jég megolvasztására, de már így is legalább 3 méterrel emelkedne a tengerek szintje száz éven belül. Az angol tudósok szerint ebben az esetben is több mint 10 millió négyzetkilométernyi szárazföld kerülne víz alá. Elmerülne az Egyesült Államok keleti pórja, a Szovjetunió északi része, Dánia, Hollandia, Banglades, Új-Zéland, a Gangesz torkolatának vidéke, az Amazonas és a Mekong vidéke, az olasz síkság. Olyan metropolisok válnának halott városokká, mint London, New York, Kairó, Peking. Mindezek szerencsére még csak feltételezések. A légkörszennyezettség kutatásai viszont még gyerekcipőben járnak és sok olyan jelenség van, amit egyelőre képtelenek megmagyarázni. Senki nem tudja, hogy miért éppen a déli sark felett „lyukadt" ki az ózonöv, ahogy arra sem tudják a választ, hogy hogyan semlegesítődött az elmúlt harminc évben a légkörbe került széndioxidnak több mint 40 százaléka. A hetilap ismerteti egy olasz környezetvédelmi szakember véleményét, aki szerint mielőbb csökkenteni kell a széndioxid-termelést (energia-takarékossággal és más energiaforrások felhasználásával), és be kell tiltani a klorofluorkar- bonátokat, mint ahogyan azt' az Egyesült Államokban már meqtet- ték. Ez utóbbi vegyületek törvényen kívül helyezését a környezetvédők már számos országban követelik. Lyuk ax égbolton