Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)

1986-07-05 / 183. szám

Megtörhet a varos uarazsa 0 Külön s mégis együtt! Benczéék Az egész a galambokkal kezdődött. Pécsett, a Bán­ki Donát utcai másfél szo­bás lakásban laktak, a ga­lambokat pedig a VakBoty- tyán utcában, a férj szülei­nél tartották. Bencze József­nek, mint sportgalambász- nak neve van. Már régóta szerette volna gyarapítani állományát, de ebhez hely kellett. Ügy gondolták, vesz­nek egy telket valahol a város közelében, építenek rá egy galambházat meg egy kis gazdasági épületet, és minden megváltozik . ., A galambház és a gyü­mölcstároló ma is megvan Magyarürögön, a Kócsag­köz 7. szám alatt. Szeré­nyen, szinte árnyékaként hú­zódik meg a mellette ma­gasodó családi iháznak, a fiatalok, if j. Bencze Józse- fék otthonának. Népes, jókedvű társaság üli körül a cseresznyefák alatti asztalokat — Benczé- né évfolyamtársai az MLEE szakosító tagozatának hall­gatói. Délelőtt vizsgáztak, s most délután itt tartják az évfolyambúcsút. Benczé- né 25 iskolatársának főzött csirkeragulevest, körömpör­költet, tejfölös csirkepapri­kást, rántott csirkét körettel és salátával. Férje esti mű­szakra indul az ércbányába, málnás poharat emelgetve koecintgat és szorgalmasan kínálja a társaságot. Maga mellé ülteti a nagyobb uno­káját, a 6 éves Yvettet, aki időnként az erkély felé te- kintget: nem ébredt-e fel már az öccse. Édesanyja, édesapja a ház előtti jár­dát betonozzák, de annyi időt azért szakítanak, hogy egy-egy rövid beszélgetés erejéig bekapcsolódjanak a társalgásba. — Nagyon szeretjük a tár­saságot, sok barátunk, ked­ves ismerősünk van—'mond­ja Benczéné, aki a Kesz­tyűgyárban művezető. — örü­lünk, ha eljönnek hozzánk a ‘férjem kollegái, galam- bósz társai, vagyaz én mun­katársaim, évfolyamtársaim. Ilyenkor sokan vagyunk ezen a kis helyen, de ez senkit sem zavar. Talán ebből az alapállás­ból adódóan találták " a vi­lág legtermészetesebb dol­gának, hogy az 1980-ban összeházasodott fiatalok odaköltözzenek hozzájuk a Bánki Donát utcai másfél szobás lakásba. Az első unokájuk is oda született. Időközben kiderült, hogy a városrendezési terv az 1973- ban mezőgazdasági terület­ként vett 300 négyszögölnyi földet lakótelekké minősí­tette, vagyis építési enge­délyt kaptak rá. Mivel a fiataloknak saját otthonra volt szükségük, nekik aján­dékozták a telket és el­kezdték az építkezést. So.kan segítettek nekik. Az ércbánya — az apa és a fia munkahelye — vissza nem térítendő kölcsönnel, a kollégák segédmunkával, a feleség rokonai pedig ké­pesek voltak Zala megyé­ből' idejönni, hogy segítse­nek a falazásnál. A szülők szerint a legtöbbet mégis a fiatalok dolgoztak oz ott­honukért. Tavaly augusztus­ban költöztek be az új ház­ba. Egy hónappal azután hogy megszületett a máso­dik gyermekük, Norbert. A fiatalasszony most gyeden van vele Rend­ben tartja a kétszintes, há­romszobás nagy házat, be­vásárol, főz, s ő gondozza a veteményest. Munka per­sze akad bőven, hiszen a belső burkolás, a külső va­kolás még visszavon. Ha valami az estébe .nyúlóan elhúzódik, megnyugtató, hogy a nagymama, nagy­papa gondoskodik a gye­rekekről. Mert1 az idősebb Bencze házaspár a .munka­helyről egyenest idejön a Kócsag-közbe, nem a Bán­ki Donát utcai lakásba. Legtöbbször kint is alsza­nak. — Lassan egyenesbe jön­nek a gyerekek — nyugtáz­za Benczéné. — Nagy öröm / ez nekünk, mert látjuk, hogy igyekvőek, beosztok. Mi nem tudunk és a jövőben sem tudjuk őket pénzzel segíte­ni, de ők ezt nem is várják. Azt hiszem, ők többre be­csülik a családi összetar­tást, az apróbb segítséget, amit mi is megkapunk tő­lük. Benczéék 1984-ben voltak 25 éves házasok. Az ezüst­lakodalomra 51 vendéget hívtak. Mindazokat, akiknek a 25 év alatt nagyon sokat köszönhettek. Most újabb évfordulóra készülődik a család. A férj szüleinek 50. házassági év­fordulójára, azaz aranylako­dalmára.- Ha valakik, akkor ők nagyon megérdemlik, hogy ünnepeljük őket - mondja Benczéné. — Felneveltek há­rom gyermeket, haláláig ápolták nagymamát, somi­kor már egyetlen gyermek sem maradt a háznál, ál­lami gondozott gyermekeket vettek magukhoz, akik kö­zül sokan gyakran vissza­járnak hozzájuk. Várjuk a szeptembert, az ünnep nap­ját, remélve, hogy megen­gedik: a család együttörül­hessen nekik. Török Éva Ligeten A őó-os útról Magyarszék felett egy három kilo­méter hosszú bekötőút kapaszkodik fel északra, a Me­csek oldalában meghúzódó kisfaluba, Ligetre. Baranya ap­róbb települései között 500-ön felüli lélekszámúval a „na­gyobbak" közé számítható fa­lu igazán megérdemli a nevét. Egy völgykatlanban fekszik, kö­zepén patak szeli át, a környe­ző, háromszáz méter magassá­got alig meghaladó dombok mindkét oldalán tisztások vál­togatják egymásta ritkás erdő­vel. A falu és környékének sajá­tos földrajzi nevei — Pusztarét, Nyárosalja, Diós, Vetett erdő, Mester hegy, Likak alja, Má- téföld, Sórkánygödör, Cickó stb. —, egyaránt árulkodnak a félezer éves település min­denkori lakóinak fantáziójá­Szakmunkásképző Intézet gya­korlati oktatója, szintén tős­gyökeres ligeti lakos. — Volt olyan időszak, amikor e kis falu sportkörének labdarúgó, sakk, asztalitenisz és női és férfi kézilabda csapata volt. 1973-ban sportpályát, majd öl­tözőt is építettünk társadalmi munkában. A 70-es évek vé­gére azonban a sportélet tel­jesen elsorvadt. A hetvenes évek második fele más szempontból is ne­hezebb időszaknak számít Li­get közelmúltjában. Varga Ist­ván; az 1947-es születésű, te­hát még az ifjabb generáció­hoz számítható községi elöl­járó is így értékeli ezeket az éveket. Szintén tősgyökeres ligeti, lakatos a szakmája, korábban a szénbányáknál és a magyarszéki tsz-ben dolgo­A falu főutcája A völgy ölelésében ... ról, a környező táj és a te- lepülésszeretetéről és gazdál­kodási formákról is. Az északi Mecsek lejtőin a 6 koronás földminőség az er­dőgazdálkodás mellett első­sorban az átlagosnál nagyobb arányú állattenyésztést tette lehetővé Ligeten. Régebben híres vásárhelye volt ez a köz­ség Baranyának. Ma elkerüli a vásári so'kadalom. A Ma­gyarszéki Községi Közös Ta­nács egyik társközsége, s mondhatni alvó falu: a ter­melőszövetkezeti tagokon túl az aktív dolgozók 90 száza­lékának a komlói üzemek ad­nak munkát. Mindez alighai nevezhető különlegességnek: egy-egy város vonzáskörzeté­be tartozó faluk túlnyomó többségét ez jellemzi. S ez­zel együtt a lélekszám apa­dása. Liget ebben a vonatko­zásban azonban már „különc­nek” számít: a népességmoz­gásának fordított folyamata az inkább jellemző: a régeb­ben elköltözöttek visszatelepül­nek, a fiatalok otthon marad­nak, építkeznek. Az utóbbi másfél évben öt új családi ház épült Ligeten, s ez egy ilyen kis település esetében jelentős szám. — Gyerekkoromban 115 há­zat tartottak nyilván Ligeten, most 132 van - emléke­zik a 6.4 éves Kovács Péter, a magyarszéki tsz nyugalma­zott elnöke. — A harmincas években vezették be a vil­lanyt, a negyvenes évek ele­jén kaptunk bekötőutat, a ta­nácsok megalakulása után, az ötvenes évek elején kikö­veztük a falu utcáit, az öreg kocsma lábasfészerét lebont­va tánctermet és színházter­met építettünk a fiataloknak. A lakodalmakat ma is ott tartják. Akkoriban ez is el­fogadható volt, ma azonban már jobb kell. — Évtizedekig a sport volt a fiatalokat leginkább a fa­lujukhoz kötő megtartó erő — meséli Fronebl József nép­zott, nemrégiben magángaz­dálkodásra, állattartásra adta a fejét. 1975-től tanácstag, 1980-tól a ligeti tanácstagi csoport vezetője volt. — Hetvenes évek második felében kevesebb látványos társadalmi munka adódott falunkban — mondja. Az át­törést 1982 hozta meg a ve­zetékes ivóvíz kiépítésének ter­vével, majd 1983 ennek meg­valósításával és 1984 az óvo­daépítéssel. Régi szolgálati lakásból 500 000 forint érték­ben 30 gyerek számára alakí­tottunk ki egy óvodát. Ebből az értékből 300 000 forint volt a társadalmi munka. így egy- gyel kevesebb ok maradt, hogy a családos fiatalok el­menjenek szülőfalujukból. A községi elöljáró szándé­kosan Fodor Ferencre, a köz­ségi népfrontbizottság elnöké­re hagyta, hogy a vezetékes ivóvízhálózat kiépítéséről szól­jon. Szakmájába vágó téma, tekintve, hogy a Baranya Me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat budafai ivóvíztelepének vezetője. Harminchét éves, magyarszéki születésű de csa­ládjának Ligeten alakította ki az otthonát, s a falu befo­gadta. — A környékbeli nitrátos víz miatt á falunak égetően szük­sége volt egészséges, vezeté­kes ivóvízre — meséli. Az épí­tésihez szükséges társadalmi munkát a népfront a Vörös- kereszttel közösen szervezte. A Baranya Megyei Víz. és Csa­tornamű Vállalat a tervezés­ben is segítségünkre volt, s a kivitelezés folyamatosságá­val lehetővé, tette a társadal­mi munka elvégzését. 3,5 ki­lométer vezeték és 119 vízóra akna földmunkái készültek el társadalmi munkában. A 3200 fórint egy főre jutó társadal­mi munka értékkel akkor el­nyertük a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elisme­rő oklevelét. De ami ennél is fontosabb: bebizonyosodott, hogy Ligeten nem hunyt ki a közösségi érzés, a ten.iia- karqs a falu jelenéért, jövő­jéért, ha összefogás van, ak- koT nagy dolgokat lehet al­kotni. Ezt a gondolatsort folytatja Szuiger Ferenc, a magyarszéki tsz személyzeti vezetője, a köz­ségi tanács végrehajtó bizott­ságának és a községi párt- vezetőségnek a tagja. — Harminckét éves vagyok, az én generációmnak gyerek­kori emlék azoknak az áldo­zatos tevékenysége, akik az elmúlt évtizedekben életben tartották az összetartozást, életben tartották a községet. A fiataljaink ..között egyre töb­ben vannak, akik úgy érzik, hogy érdemes itt élni, sőt jól is lehet jtt élni a kisegítő gazdaságokból származó jö­vedelmekkel, s érdemes tenni valamit a faluért. Liget né­pességmegtartó képessége, la­kóinak összefogása révén je­lentősen erősödött. A társköz­ségek önállóságának növeke­désével egy kicsit jobban a magunk gazdái lehetünk. Még­ha az anyagiak vonatkozásá­ban ez nem is jelent túl so' lehetőséget, arra elégnek kell lennie, hogy Ligeten visszaad­juk a falusi élet varázsát, de olyan szinten, amelyre már nem érhet el a város csá­bítása. L iget lakosságát is ez a cél foglalkoztatja, persze nem annyira globálisan, mint apróbb részfeladatok megjelölésével: járdák, utak, vízelveztő árkok rendbetétele, a közterület tisztasága. Mind­ez szerepel a községi elöljá­róság és a népfrontbizottság idei feladattervében, s a mun­kák részben megkezdődtek. A ligetieknek azonban van egy nagy álma is, amiért igazán sok társadalmi munkát vállal­nának, csak megvalósuljon végre valahára: a faluház fel­építése. A közös munkára még hosszú ideig bőséges terepet ad a festői környezetű falu, de kell egy olyan kulturált he­lyiség is, ahol közösen szóra­kozhatnak, közös örömeiket együtt ünnepelhetik. D. I. fronttitkár, a komlói 501-es Új családi házak épülnek a falu elején Proksza László felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents