Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)

1986-07-05 / 183. szám

Harminc kilométerrel :WGMÍMM&nWiG»9: Mindennapos a torlódás a Zrínyi tér és a József Attila utca torkolatában Fotó: Läufer László Tehermentesítő út épül Szigetváron Jövő szeptembertől új nyomvonal Nem helyettesíti az északi elkerülő utat Nem tudjuk, van-e még egy pont az országban, ahol egy- szám'jegyű országos főútvonal mellékutcányira szűküljön. Szigetváron így van. A 6-os út Zrínyi tér előtti és utáni sza­kasza olyan szűk, hogy hova­tovább lehetetlenné teszi a for­galmat. Az említett útszakaszon 30 km-re kellett csökkenteni a se­bességet. Elképzelhető, hogy a 6-oson a város előtt és után akadálytalanul haladó forga­lom itt milyen helyzetbe kerüi. A megoldás igénye évek óta él és mind sürgetőbbé válik. Tavaly év végén, amikor a Vá­rosi Tanács elfogadta Sziget­vár általános rendezési tervét, úgy volt, hogy 1986-ban meg­épül a tehermentesítő út. Ha­marosan kitűnt azonban, hogy a megvalósítás egy év halasz­tást szenved, ugyanis eléje so­rolták az 57-es, 58-as utak pé­csi összekötő szakaszának a megépítését. E helyzetben hallottuk dr. Nagyváradi János szigetvári tanácselnöktől: — Nemcsak a nagy átmenő forgalom ütközik akadályba a 6-os útnak ezen, a Kossuth tértől az Almás patakig terje­dő szakaszán, ahol az út szé­lessége 6—7 méterre mérséklő­dik, hanem pl. a város környé­kén megtermelt mezőgazdasá­gi termények is, amelyeket ke­resztül kell utaztatni a váro­son az átvétel végett. A szün­telenül növekvő forgalom — a kamionos közúti áruszállítás, amely Barcsnál hagyja el az országot —, csak Szigetváron át haladhat, s nagy károkat okoz műemléki és városképi jelentőségű épületeinkben. A szűk útszakaszról azt is tudni kell, hogy ementén van a vá­ros bevásárló és igazgatási központja is. Minden ok megvan tehát ar­ra, hogy a tehermentesítő út megépüljön. De támasszuk ezt alá még néhány forgalmi adattal. Ma naponta 12 433 — személykocsira számított — jár­műegység holad át ezen a szakaszon, 2000-ig ez csaknem megkétszereződik, becslés sze­rint eléri a 2^000-et. Forgalom­számlálás révén azt is megál­lapították, hogy a városba be­lépő forgalomnak legalább a fele átmenőjellegű. 6. HÉTVÉGE Az építendő utat illetően a hangsúly a „tehermentesítő" szón van, mert azt mindenki tudja, hogy az új út csak tü­neti kezelés, nem pedig a be­tegség végleges meggyógyítá­sa. Arra a rég tervezett, Szi­getvárt észak felől elkerülő út lehet alkalmas. Ennek az útnak a szükségessége a megvalósí­tásra vonatkozó ígéretekkel együtt oly régóta él a sziget­vári köztudatban, hogy a vá­ros polgárai közül sokan ma értetlenül kérdezik: miért nem az az út épül meg inkább,, te­hát miért nem a végleges meg­oldás kap szabad utat? A mai magyarázat egyszerű: ilyen hagy költségigényű útépítésre mgnapság nincs lehetőség, jól­lehet abban teljes az egyet­értés: a mostani megoldás nem helyettesítheti a 6-os út új nyomvonalra helyezését, azt bi­zonyos időn belül mindenkép­pen napirendre kell tűzni. An­nál is inkább, mert a teher­mentesítő út az egyetlen lehet­séges nyomvonalon valóban csak tehermentesíti a közpon­tot, ezáltal véget lehet vetni a további épületkároknak és na­pirendre lehet tűzni rég halo­gatott városrendezési elképze­léseket. De maga a közleke­dés nem sokkal javul, még ha nem is lesz szükség a mosta­nihoz hasonló drasztikus sebes­ségkorlátozásra, hiszen a mos­tani rövid útszakasz helyébe egy annál lényegesen hosz- szabb útvonal lép. Jelenlegi ismereteink szerint a tehermentesítő út építése 1987 januárjában elkezdődhet, és szeptember végére be is fe­jeződhet. Ennék az érdekében a város kb. 10 millió forintos költséggel elvégezte már a szükséges kisajátításokat és közműkiváltásokat. Ez nyolc családot érintett és egy válla­latot, a Szigetvári Konzervgyá­rat. Ennek a kerítését kb. 1 km-es szakaszon — az Almás patakkaj párhuzamosan — hátrább kellett helyezni. És most lássuk az útvona­lat! Mint a térképen is látha­tó, a Pécs felől jövő jármű a Kossuth térnél tér le a 6-os je­lenlegi nyomvonaláról, onnan az Istvánffy utcán át éri el a Rá­kóczi utca vasút felőli szaka­szát, az új út ennek a meg­hosszabbításában megy to­vább, s vezet át az Almás pa­takon építendő új hídon, majd a patakkal párhuzamosan an­nak a nyugati oldalán halad­va éri el ismét a 6-ost, azaz a mór elfogadható szélességű Széchenyi utat. Visszafelé: a Kossuth tér és Szecsődi Máté utca találkozásánál kétfelé vá­ló út Pécs felé vezető szaka­sza a Felszabadulás tér déli oldalán, majd a Sánc utcán ót ér ki a 6-osra, az ugyan­csak megfelelően széles József Attila útra. Nyilvánvaló, hogy az új út révén nem száműzhető a köz­pontból a forgalom — a ne­héz járművek forgalma igen! —, de megváltoznak a városon belüli forgalmi kényszerek, az újjászülető Zrínyi tér méltóvá válhat a történelmi múltú vá­roshoz, s nagyobb léptekkel folytathatják a szigetvári bel­város megkezdett, de éppen a forgalmi korlátok miatt akado­zó rekonstrukcióját. Hársfai István Térképvázlat Szigetvár belterületéről • a tehermentesítő út (vonal kázva) nyomvonalával. Korunk kérdései Lakóhelyi közélet • • Ösztönzője a hiány, motorja a lakók önszervező csoportja Napjainkban a lakóterületi politikai munka jelentősége fel­értékelődött. Felértékelődött, mert a szocialista társadalom lét­módja: a demokrácia, nem pusztán politikai, jogi mozgástér, hanem döntően tevékenység: a kisebb-nagyobb kollektívák ön­szervező, önkibontakoztató tevékenysége, mellyel a csoport, és az átfogóbb társadalmi érdekek egyeztetett kielégítése valósul meg. A lakóterületi közéleti munka ösztönzője a hiány, motorja a hiányzó tárgyi-emberi feltételek megteremtésében segíteni kész, az ott élő emberekkel, a hiva­talos szervekkel együttműködni képes, tudatosabb lakók önszer­vező csoportja. Ök a „helyi tár­sadalom" képviselői, akik' révén a helyi érdekek bekapcsolható- vó válnak a nagyobb régió és a társadalom általános érdektö­rekvéseibe. Ezek a csoportok a népfrontmozgalomban váltak szervezetté, s a HNF lakóterüle­ti bizottssásgaiban tevékenyked­nek. Magukon viselik a nép­frontmozgalom jellemzőit: egy­részt a társadalmilag kívána­tos célok megvalósítására tu­datosan szervezettek, másrészt a helyi szükségletek által élet­re hívott cselekvésigény spon­tánul jelentkező szervezeti-ér­dekképviseleti törekvéseinek a legális kibontakozási keretei. A tanácsi választások óta működnek Pécsett úgynevezett Tanácskozási Központok, mely­nek a lakóterületen illetékes tanácsi és mozgalmi szervek képviselői és a tanácstagok a tagjai. Feladatuk a helyi és regionális érdekek közvetítése, egyeztetése, s a kétirányú in­formációáramlás biztosítása, a közvélemény formálása és az érintett szervek, 1 a lakosság mozgósítása a feladatok vég­rehajtására. .Természetesen minden résztvevőnek a maga szemszögéből fontos e lehető­ség kihasználása. Itt most azt emelem ki, hogy a lakosság hozzájárulása, a közmegegye­zés nélkül hozott döntések ma mgr nehéz helyzetbe hozzák az érintett intézményeket, vál­lalatokat. Igaz, e közbeeső demokrati­kus egyeztetési folyamat las­sítja egy kicsit az ügyek inté­zését. de ígv támogató társa­dalmi légkörben nagyobb köz- megelégedéssel történnek. Ez emberileg „béleltebbé" teszi viszonyainkat, s jobban kifeje­zi: a dolgok vannak értünk s nem fordítva. Nyilvánosság — aktivitás Az adott lakóterületi csoport érdekeinek képviselete igényli a lehetőségek ismeretét, a te­lepüléspolitikai kérdésekre va­ló rálátást, megérteti a külön­böző csoportok érdekei — szé­les körű vitákban kialakult, köz- megegyezésen alapuló — rang­sorolásának szükségességét. Ebben az összefüggésben lé­nyeges a döntési folyamatok nyilvánossága, az információ biztosítása, az alternatívák kö­zös feltárása és türelmes vi­tákban való eldöntése az ér­dekeltek által. Ha az állam­polgárokat az őket érintő tele­pülésfejlesztési koncepciók ki­dolgozásába, eldöntésébe be­vonják— nem formálisan! — ér­deklődés, aktivitás alakulhat ki, s számíthatnak cselekvő rész­vételre a végrehajtásban is. Ha a szakapparátus a na­gyobb település pénzügyi, egyéb összefüggései mellett a helyi, speciális emberi szükség­letekre is kíváncsi, és törek­szik kielégítésükre — teljesít­ményét a lakóhelyi közvéle­mény-értékelni fogja — s csök­ken a bürokratikus távolság intézmény és ember között. A -lakóhelyi közélet mikro­közösségeinek személyesebb kapcsolatrendszerében az ember ugyanis elsősorban célja és nem eszköze az el­képzelések megvalósulásának. A résztvevők közéleti cseleke. deteit a közvetlen környezet folyamatosan értékeli, ered­ményessége, következményei személyes ügyükké válnak. Az átláthatóbb viszonyok lehetővé teszik a kisebb, de elérhető célok felismerését, megtanulható pontos megfo­galmazásuk, a vitákban az érvelési technika, mások vé­leményének türelmes értéke­lése. Alakítható a többségi döntésen alapuló s a közös cselekvéshez szükséges önfe­gyelem, a csoport érték rend­szere és felelősségtudata bel­sővé válhat, erősödhet az egyén számára is vonzó cso­porthoz való tartozás érzése. Új szükségletek alakulnak ki az egyénben: a tájékozott­ság, az érthető, szép beszéd igénye, az együttműködés szükségességének felismerése, az eredményes cselekvés ad­ta — közösség általi elismerés vágya. S kialakul a közös ér­dek képviseletének igénye, az ehhez szükséges önbizalom, tudás-önfejlesztés szükséglete. A személyiségfejlődés e vá­zolt folyamata megannyi poli­tikai mikroközösség tevékeny­ségében rejlő lehetőség s mint ilyen társadalmilag nél­külözhetetlen. . Közélet — közerkölcs A lakóhelyi politikai kiskö­zösségekben kialakuló érték- rendszer elősegíti a lakóterü­leteken élő emberek egészsé­ges erkölcsi önszabályozását is. Ugyanis a gyors urbani­záció, a kisvárosi létszámú új lakótelepek épülése részben fellazít hagyományos lakossá­gi közösségeket (pl. Pécsett a kis Mólom falut már körül­ölelik a négy—tízemeletes há­zak; a város terjeszkedve „bekebelezte") részben még nem adott időt új, kohéziót hordozó közösségek kialaku­lására. Emiatt a mindennapi, együttélést szabályozó elemi normák hatékonysága csök­ken, hiszen az egymást nem ismerő emberek nem szívesen avatkoznak bele — úgymond- „magánügyekbe", a kör­nyezetükben előforduló nega­tív eseményekbe. A közösségi önszabályozás hiányában az­tán megnő az igény a hiva­talos szervek szabályozó, el­lenőrző, büntető szerepe iránt. Az emberek-^olyan esetekben is ezt igénylik, amiben a hosszabb ideje együttélő em­berek erkölcsi közvéleménye: a szomszédok, ismerősök el­marasztaló véleménye egyéb­ként visszatartott a szélsősé­ges magatartástól. Az alko­holizmus, a családi problé­mák, a gyerekek lakóhelyi nevelése, af utcai viselkedés, környezetrombolás eseteiben. Ám nem lehet és veszélyes is volna tetteinket csak kívül­ről és intézményesen, jogi, hatósági eszközökkel szabá­lyozni. A környezeti problé­mákra érzékenyen reagáló, tapasztalt és felelős gondol­kodású lakók előbb-utóbb egymásra találnak az ilyen jellegű gondok mintegy „sa­ját hatáskörben", közös cse­lekvésben való megoldási szándékban. Ezt a folyamatot elősegíti, hogy a lakótelepre való köl­tözéskor sok a nyilvánvalóan közös feladat. Az OTP-laká- sok esetében pl. a közös képviselet, javítások, házirend stb. megszervezése közben ki­alakul egy aktív-szervező cso­port, mely sikeres cselekvés estén tekintélyt szerez, majd ő képviseli a hiányzó szol­gáltatások, közlekedés, szo­ciális létesítmények mielőbbi biztosításáért folytatott küzde­lemben a lakókat. Ez a „szervező közép" így alkal­massá válik az együttélés más szükségleteinek megfo­galmazására is, s arra, hogy az életmódban, a mindenna­pi magatartásban pozitív min­tát adjon, követeljen, értékel­jen. Mindezt közvetetten, a közvélemény formálása révén. A közösségi önszabályozás szükségessége a tartósan együttélő közösségekben idő­ben mindenütt tudatosul, azonban a jó lakóhelyi köz­élet felgyorsíthatja, hatéko­nyabbá teheti ezt a folyama­tot. Ezzel csökkenti a lakó­telepi elidegenedést, előse­gíti meleg, egymásra figyelő emberi kapcsolatok létrejöttét. Ezért a helyi tanácsi és mozgalmi ‘ szervek kezdemé- nyezőek a folyamatok bein­dításában, hiszen ezek a vi­szonyok nem adhatóak a la­kással együtt, csak a lakókö­zösség kialakulási folyamatá­nak eredményei lehetnek. Közélet — közérzet A közéleti részvételre a lakó­területen van a legszélesebb társadalmi 'lehetőség: hívők és nem hívők, különböző életkorú iskolai végzettségű, beosztású, politikai fejlettsé­gű emberek tehetnek együtt ■közösnek felismert érdekeik megvalósításáért. Ezzel teher­mentesíthetik a központi ve­zetést nemcsak a feladatok, de a felelősség megosztásá­ban is. Felszabadíthatnak energiákat országos feladatok szabályozására, pótlólagos emberi és anyagi erőket tud­nak mozgósítani olyan célok elérésére, melyekkel az adott csoportok szubjektíve is azo­nosulnak. Ezekben a szerveződések­ben a demokrácia közéleti energiáinak nagy tartalékai vannak. Ezek a tartalékok pl. o helyi igények gyorsabb ki­elégíthetőségében rejlenek. Bázisuk a lakók aktivitása, társadalmi munkája. így épül­nek az ország városnegyedei­ben, falvaiban járdák, parkok. így működnek Pécsett is la­kótelepi klubok, gazdagon ki­elégítve az életkori és sza­badidős szükségleteket (pl. az uránvárosi Körösi Csorna Sándor HNF-klubban). ügy­intézményhálózat nélkül, külön beruházás nélkül, alagsori, közös helyiségeket erre hasz­nálva, a lakóközösség irá­nyítása és ellenőrzé'se alatt. Jelentős a lakosságnak a környezetvédő-szépitő tevé­kenysége is, a virágos, tiszta környezetért végzett társadal­mi munka, s ennek maga­tartást formáló hatása. A la­kóterületei* jobban érzékelhe­tő feladat - bár társadalmi gond is — a magukra maradt idős emberek szociális-segítő gondozása. Kevéssé él a köz­tudatban, hogy a HNF külön­böző bizottságaiban milyen komoly munkát végez sok melegszívű ember az öreg­beteg, ^rokonaik által elha­nyagolt emberek megkeresé­sével, anypgi-egészségügyi gondjaik enyhítésével, érde­keik képviseletével. A lakóterületi közélet élte­tő feltétele a politikai rend­szer, a gazdaság, a kultúra fejlettsége: fejlődési-megúju­lási képessége. Ez a gazda­sági bázis, a politikai moz­gástér igényli és teszi lehe­tővé az érdekviszonyok átlá­tását, az eltérő érdekek fel­tárását, rangsorolt kielégítését. Ám mindez nem megy végbe automatikusan: csak a viszo­nyoknak megfelelő intézmény- rendszer, tudatos és tömeges cselekvés realizálhatja. S így válik a lakóterületi munka politikai eszközzé — a töme­gek részvételével saját éle­tük alakításában. Molnár Tiborné, az MSZMP Baranya Megyei Bizottság Oktatási Igazgatóságának ' tanára, a HNF Pécs Városi Bizottsága tagja

Next

/
Thumbnails
Contents