Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)
1986-07-21 / 199. szám
A Dunántúli napló 1986. július 21., hétfő A Z’zi Labor A Siófokon a napokban lezajlott Interpopfesztivál egyik favorit csapata volt a Z'zi Labor együttes. Az elődöntőket megelőző hangpróbák egyikén a fiúk éppen a színpadra kerülésre vártak. A rövid időt kihasználva mutatkozott be lapunknak a Z'zi Labor. Évek óta zenél már együtt az együttes, és hogy mégis csak a közelmúltban váltak felettébb népszerűvé, annak egyszerű oka van. Sokáig külföldön szerepeltek, NSZK, norvég és Szardínia-szigeti szerződések vannak mögöttük. — Most ért meg a helyzet arra, hogy itthon is nyújtani tudjunk valamit. A külföldi szerepléseknek köszönhetően lett teljes a hangszerkészletünk — mondta Janicsák István, az együttes vezetője. A Z’zi Labor nem csupán egy zenekar. Már a névben is benne van, ez egy munkaközösség. Művészeti csoportosulásnak is nevezhetnék magukat, írók, festők, iparművészek vannak a team-ben, akik elsősorban nem anyagi célokat tűztek ki maguk elé. Ez lehet a gyors sikerük egyik alapja is. A másik pedig az, hogy vidám fiúk, szórakozni és szórakoztatni akarnak. Ettől függetlenül a Z’zi Labor profi vállalkozás. A zenekar és az előbb említett team tagjai a zenéből, a szórakoztatásból élnek. A fellépések után a legfőbb anyagi forrásuk a budapesti Planetáriumban játszó gyermekszínházuk. Az együttes feltűnésével egy új hangzást vitt a magyar könnyűzenébe. — Az újhullám elekeronikus és kicsit elidegenített dallamvonalát leegyszerűsítve használjuk. A négy szintetizátor és más elektronikus hangszerek hangzásába kis „csavarást" viszünk a számainkban előforduló fuvola, saxofon és tangóharmonika megszólaltatásával. Igyekszünk kihasználni ezen kívül azt is, hogy két műfaj találkozása nem feltétlenül paródiát szül, hanem újszerű zenei érdekességgel is szolgálhat. Az együttes tagjai valamennyien kategóriás zenészek. Az Interpopfesztivál ideje alatt jelent meg első kislemezük Nyeső Máriával közösen. A nemzetközi könnyűzenei seregszemlén az Utolsó tangó párizsival című szerzeményükkel indultak. — A fesztivál után július 27- én jelentkezünk legközelebb, a Queen együttes népstadionbeli koncertje előtt lesz egy félórás fellépésünk. Augusztus 1-én pedig a Petőfi Csarnokban Show-hintés címmel popszínházi bemutatónkat adjuk elő — mondotta Janicsák István. A Z'zi Labor első nagylemezének megjelenése szeptemberre várható. K. E. 150 éves ötlet A zajtalan gyufa Méltatlanul elfelejtett és érdemtelen feltalálók .Mindkét oldalról behajtani tilos’ S mégis behajtanak! Mi van egy folyamatás közlekedési szabálysértés mögört? Csak ötven fillérbe kerül. Ennek ellenére gyártásához — a különleges minőségű fát leszámítva is — meglepően sok anyag szükséges: kálium- klorát, vörös foszfor, kén, an- tirr.onszulfid, vasoxid, cinkoxid, barnakő, s néhány ragasztó és kötőanyag. A gyufáról van szó, amelyet a magyar köztudat szerint Irinyi János talált fel. A „feltalálás" kerek 150 éve, 1836-ban történt. Irinyi János, a bécsi műegyetem hallgatójaként vegyész professzorának egyik sikertelen kísérlete nyomán jutott a találmány ötletének birtokába. Mindössze 19 éves volt akkor. Az átlagember valószínűleg még ennyit sem tud a gyufa feltalálásáról, csak a feltaláló nevét ismeri, s ha szóba kerül, nemzeti büszkességgel példálózik vele: kis nép vagyunk, de azért ajándékoztunk néhány találmányt a világnak. A napokban a könyvesboltban kezembe került egy vékony kis könyv: Endrei Walter Műszaki mendemondák című munkája. Csak bele- bele lapozgatva is ámultam- bámultam: mennyi híres találmányról, kutatóról tudok én magam is téveszméket. „A mendemonda az emberi természettel, a kortörténeti miliővel tökéletes összhangban van, jó hallgatni, kellemes olvasmány, csak egy apró hibája van: nem igaz." — írja Endrei Walter könyve előszavában, majd 100 oldalon cáfolja ezidáig biztosnak hitt ismereteinket számos műszaki találmányról, feltalálóról. Így nem tekinthetjük Puskás Tivadart a telefonközpont szülőatyjának, Asbóth Oszkárt a helikopter egyik kiötlőjének, s mi több, Irinyi Jánost sem az ősgyufa feltalálójának! Bármennyire is hízelgő számunkra a mendemonda, az első dörzsgyufa feltalálójának mégis John Walkert tartják, aki 1826-ban kezdte el árusítani gyufáit. A nagy fizikus, Faraday is tartott előadást a dörzsgyufáról. 1830-ban már a piacon volt a foszforos gyufa, s ennek szabadalmáért három különböző nemzetiségű feltaláló is vetélkedett eldöntetlenül, köztük a magyar származású bécsi feltaláló, Römer István. Ez a foszfor-káliumklorát gyufa azonban veszélyesen, s robbanásszerű zajjal gyulladt. Ekkor lépett színre Irinyi, aki Rómernek a foszfor és ólom- oxid keverékét ajánlotta, amely zajtalanul gyullad. A tökéletesítés ötletét Römer 60 forinttal díjazta és szabadalomért folyamodott, majd később továbbfejlesztette az eljárást, az ólomoxidot még más ólomtartalmú vegyülettel elegyítette. Römer a dörzsgyufa állítólagos találmánya mellett napi 400 000 gyufát előállító vágógépet is feltalált és káliumklorát eljárását szabadalom védte. Egyébként a Römer—Irinyi- féle zajtalan dörzsgyufának csak kevés idő jutott a piacon. 1844-ben Gusztáv Pasch feltalálta a biztonsági vagy svéd gyufát, amely a fehér helyett vörös foszfort alkalmaz, s nem is a gyújtófejben, hanem a doboz dörzsfelüle- tén. Ez a gyufa a múlt század második felére kiszorította az összes többi gyufatípust. D. I. Hetek óta nap mint nap egy közlekedési tilalom nyílt megszegésének a tanúi lehetünk Pécsett a Bem utcában. A keleti homlokzat felújítása miatt még májusban kitették a ,,Mindkét oldalról behajtani tilos!" — piros gyűrűben fehér mező táblákat a ,,kivéve autóbusz, taxi" kiegészítéssel. Ennek ellenére állandó a „berepülő”. Pedig a rendőrség szorgalmasan büntet... Naivitás, felső fokon Délelőtt fél 11 körül áll meg a gyógynövénybolttól kicsit feljebb Gruber György őrmeste.. Máris rengeteg a dolga és jó másfél órán át szinte egyfolytában. Pedig közben segítőtársa is kerül egy másik őrmester (ő hamar kiszáll, mert elfogynak a büntetéscédulái) és egy önkéntes rendőr személyében. Egymásután terelik a beszaladó gépkocsikat a járda mellé, hol a jobb, hol a bal oldalon, egy-egy intézkedés közben pedig két-három kocsi gyorsan elinal. A „körültekintőbbek" már a Teréz utca körül rükver- celnek, vagy megfordulnak és pánikszerűen tüzelnek ki a Bem utcából. Figyelem a mentegetőzéseket. Vita nincs egy csöpp sem, de naivitás az minden meny- nyiségben! „Nem vettem észre..." - „Vidékről (Mosonmagyaróvárról, Székesfehérvárról, Bogádmindszentről) jöttem, nem vagyok itt ismerős..." - „lé, nem is tudtam, mikor rakták ki a táblákat, olyan régen nem jártam itt ..." — „Eltévedtem, erre irányítottak . . Szó nélkül fizetnek. Egy rutinból megállított kocsi tízperces huzavona után rendőri segédlettel, rendszámtábla nélkül hagyja el a Bem utcát. Vesztére jött be a tilosba, mert enélkül ki tudja, meddig furikált volna az áprilisban lejárt műszakijával. Egy megtávesztá tábla Velem együtt Gruber György őrmester sem érti az embereket. Mintha másutt nem ugyanez a KRESZ lenne, és nem ugyanezt jelentenék i táblák! Bizony, csak elvétve kerül autós, akin látszik: őszintén bántja a figyelmetlenség. Próbáljuk ott a helyszínen elemezni a dolgok okát, persze, nem mentséget keresve a szabálysértőknek. A Konzum étterem előtt ott a kettős nyíl a kötelező haladási iránnyal: az egyenes a Bem utcára, a mó sik a Kossuth térre mutat. Aki az egyenes nyílnak hisz, esetleg tényleg nem figyel a piros karikára, a tiltó táblára. Megtévesztő lehet a taxik jelenléte is, ha valaki csak a személyautót látja . . . Tehát a szituáció nem egészen egyértelmű, de a tiltó tábla figyelmen kívül hagyása így is szabálysértés, fizetni pedig olcsóbb a helyszínen. „Semmibe veszik.,," Imre Gyula rendőr őrnagy közlekedési alosztályvezetővel keressük a folyamatos szabály- sértés magyarázatát. — Ez sajnos csak az egyik jele annak — mondja —, hogy romlik a közlekedési mord . Teljesen nyilvánvaló helyeken szegik meg a szabályokat, semmibeveszik a várakozást, megállást tiltó táblákat, oda is állnak a tábla alá . . . Erre is volt példa ezen a délelőttön. A Zsolnay kútná! ott a várakozást tiltó tábla, és ott a sávozott terület. Egy zöld Lada tulajdonosa a tábla is a járda vége között állt le, e.- rekesztve az utat a mentők elől. Nem ismerte el a szabálytalanságot, sőt „majd én megmutatom” hangsúllyal kérdezte az intézkedő rendőr nevét. — Vállalják a bírság, a kocsielvitel kockázatát — folytatja Imre Gyula őrnagy. — Idén az első félévben 170 gépkocsi szállíttattunk el különböző belvárosi tiltott helyekről, s jelentősen emelkedett a kiszabott bírságok száma is. Tudják, hogy nem állhatunk ott mindenütt, ezért mernek szabálytalankodni, nem ritkán veszélyeztetve ezáltal más, szabályosan közlekedőket. Csak rendőri intézkedésekkei nem lehet visszaszorítani a közlekedési szabálysértéseket, szükség van a másik oldal önfegyelmére is. Hársfai István Á kólásüveg a homlokán csattant Dinnyerablók Balták, kések villanták A porfelhőből a piros Lada bukkant fel először. Lassan, lépésben követte a másik, a fehér. Bódisné örült, hisz jóformán csak egy éve dinnyés, most itt az alkalom, lábon elkél a termés. Kilója tizenhárom forint, ennyiben állapodtak meg, ha a vevők maguk szedik. S ők öten, elindultak a földre. Félig már megteltek a csomagtartók, a gondosan kiválogatott legszebb dinnyékkel. S ekkor kiáltott a tábla szélén a cigányfiú. Ne szedjétek1 Nem jó ez a dinnye! S a vezényszóra törni, zúzni kezdett a banda. Amit csak értek, késsel hasogattak, lábbal tapostak. Ezután gyorsan peregtek az események. Elő a hosszú pengéjű késekkel, baltákkal, majd eldől, hogy ki az erősebb. Bódisné férje két támadó kezéből is kicsavarta a baltát — az egyik egy fiatal nő volt, a másik egy tizennégy év körüli gyerek —, mire a segítségükre siető szomszédok odaértek. Közben az egyik Ladának sikerült elhajtani, a másikat visz- szatartották. Bódisné kikapta a slusszkulcsot, s akkor csattant a fején a kólásüveg. Csak lassan nyugszik meg az ötvenéves asszony, amint meséli a történteket. A tettesek megvannak, a jegyzőkönyv elkészült. Mi pedig tovóbbhaj- tunk a gazdasági rendészet gépkocsijával ellenőrző kőrútunkon a csányoszrói határban. A dűlőutakról teherautók, személygépkocsik gördülnek ki a főútra, feltornyozott utánfutókkal. Az igazoltatás pillanatok alatt történik; kereskedői engedélye van-e? Kitől, milyen áron és mennyit vásárolt? Hol van az engedélyezett telephelye? Végül a rendszámot ellenőrzik, hogy egyezik-e a forgalmi engedélyben szereplővel. A kaptatón túl tábortüzek füstje gomolyog, sült szalonna illatát sodorja a szél. Egymást érik a kékre-zöldre mázolt bódék, a négylábú tűzhelyeken rotyog a paprikás. Vagy tizenöten, húszán is elállják az utat. de a rendszámot látva megnyugszanak. — Mi régi dinnyések vagyunk — pattan elénk egy asszony. Megvannak a régi kuncsaftjaink Pécsről, Siófokról, Zalaegerszegről. Elviszik azok tisztességes áron, tizennégyért kilóját. Idegenekkel szóba se állunk. Hogyisne. Múlt héten is jöttek vagy nyolc autóval este tíz órakor. Nyolc forintért kellett volna a dinnye. Nem adtuk. Erre sorfalat álltak, de mi is! Mint megtudjuk, nem is olyan messzire tőlük a határban egy magányos földről az éjszaka két kocsival elloptak. Ök meg koratavasztól annyit dolgoznak a dinnyeföldön. Március végén kezdik a csíráztatással, egy hét, amíg kikel, áprilisban kiültetik, volt aki háromszor ültetett, mert kiszáradt a palánta. Aztán jön az öntözés, kapálás, permetezés — hatszáz literenként hozatják ki a földre —, most pedig az őrzés hetekig, minden éjjel kint alszik a család. S mindezt munka után, mert nappal a tsz-ben dolgoznak. A befektetés holdanként 50—60 ezer forint. Eredményesen zárult a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság népgazdaság- és társadalmi tulajdonvédelmi osztályának a gazdasági rendészettel közösen indított akciójának első napja. Este kilenc órára fejeztük be az ellenőrző körutat Páprad, Vajszló, Baranyahidvég, Csányoszró, Sellye és Drávafok térségében. Dr. Nagy Árpád alezredes és Kertész János őrnagy elégedett: a gépkocsirendszámok már tavalyról is ismert dinnyeüzérek nevei. Lesz még munkájuk bőven — mint mondják, hiszen az Ormánságban érik a legkorábban a diny- nye. Nyolcszáz holdon termesztik. Marton Gyöngyi
