Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)

1986-07-21 / 199. szám

1986. július 21., hétfő Dunántúli napló A lundu és a carneval Revü módra Hogy milyen volt a műsor? Képzeljük el, hogy félmezte­len jobbágyfiúk és jobbágy­leányok nyúlós magyarnótára elvonagolják, milyen kegyet­len volt is az a főúri elnyo­más. Aztán hirtelen jókedvük 'kerekedik, s az imént még meggyalázott jány vad tán­cot lejt elrablójával, majd a jobbágyok vezére kart kar­ba öltve távozik a kancsukás tiszttartóval . . . Hát, ilyen volt a műsor, persze brazil „népi" hősökkel és brazil dal­lamokkal. Nem tudom, lehet-e szá- monkérni az eredetiséget az egzotikus revüműsorokon. Va­lószínűleg nem lehet. De ak­kor kéretik mellőzni a nép­dal és néptánc megjelölést a műsorfüzetből, mert ezek a fogalmak jól behatárolható műfajokat takarnak, amelye­ket ma már nem lehet a ne­vetségessé válás következmé­nye nélkül szabadon átlép­kedni. Ennyit az eredetiség­ről. Ami a Brasil Tropical által nyújtott látványt illeti, az már ízlés dolga. A szemkápráz­tató ruhakölteményekben tébláboló ifjak és leányok sorfala előtt rikító színű fe­szes ruhákban, semmikben és alig semmikben kígyózó táncosok valami követhetetlen koreogfia alapján sokat mo­zogtak. Nem állítom, hogy a hazai diszkótáncverseny él­mezőnye nem múlta volna felül őket - annál is inkább, mert a klasszikus dél-ameri­kai táncokhoz vajmi kévé.- köze lehetett a bemutatott számok többségének - dehát vonaglani sokféleképpen le­het, s nem mindegy, hogy sápatag fehér, avagy izga- tóan barna leánysereg teszi ugyanezt. A műsor alatt nosztalgiá­val gondoltam vissza a sze­negáli táncegyüttes pécsi fel­lépésére. (Ha jól emlékszem ez volt az első „egzotikus" revücsapat a Szabadtéri Tánc­színen.) Ott legalább az af­rikai illúzió volt teljes, míg emitt, a Sportcsarnokban hiába erőlködött a Tropical, hogy elénk varázsolja a riói karnevált. Megmosolyogtató ötlet, hogy ehhez a segítsé­get a közönségtől várta, nem tudván, hogy a magyar em­bert ma már pucér popsikkal sem könnyű tűzbe hozni, nem­hogy ütemes tapsolással . . . Igyekszünk gyorsan elfelej­teni ezt a műsort. A szom­bat este néhány jelenetét csu­pán tucatnyi amatőrfotó őrzi meg. Mert azért a vakuk szaporán villogtak. Persze, legalább a keblek eredetiek voltak ... Havasi J. Az élet peremén Egyedül Ebben a rovatban - mond­juk másfél esztendő alatt — egy-két kivételtől eltekintve többnyire magányos, félre­csúszott emberek vallottak magukról, sorsukról, pillanat­nyi helyzetükről. Némelyiknek már puszta megjelenése is lehangoló: elnyűtt és mocs­kos zakók, madzaggal átkö­tött, feslett télikabátok, drót­tal felerősített lábbelik, bo­kában elvágott csizmafejek, felismerhetetlen színű és mintájú ingfélék, nyakba pöndörödött hajzat, szőrös ábrázat, beesett, lázas csil­logásé szemek. Eüdösek az izzadságtól, dohánytól, pi­szoktól; lakhelyük - ha egy­általán annak mondható — meghatározhatatlan. Volt, aki roskatag latrinán aludt, vagy a présház ment' kútgyűrűben, amelyben a gazda valamikor a permet- levet kavarta, volt aki a trá­gyadomb tövében bújt meg a tavalyi kegyetlen hideg elől és megmozdult a hóku­pac, nem kevés rémületet keltve a hajnali munkába in­dulókban, amikor mocorogva ébredezett. Az öreget — akit egy peremvárosi kocsmában itattam forralt borral, hogy a reszketése elálljon — egy alumínium bodegából húz­tam ki. Csoda, hogy meg nem fagyott „állandó lakhe­lyén". A vasúton gyors- és személyszerelvények meleg kupéiban jól táplált és öltö­zött utasok unatkozva, vagy egykedvűen bámészkodva utaztak, és a sínpártól alig száz méternyire papírdobo­zokból épített kunyhóban egy férfi éldegélt — szerinte elfogadható körülmények kö­zött. „Gond egy szál sem!” — mondta hetykén, de amikor elfogta a köhögés, vért tö­rölt le a kezefejével szájá­ról. Ettek mindent, ami kezük- ügyébe került. Szőlő- és te­lektulajdonosoktól kapott eledel, ami lehetett száraz kenyér, szalonna és kolbász­maradék, hagyma és krump­li, nyáron gyümölcs — még ez volt a legbiztosabb, mond­jam úgy, hogy rendszeres evészet. Szívesen meg is dol­goztak érte, kapáltak, össze­gyűjtötték a venyigét, desz­kát meg téglát hordtak, tűzi­fát vágtak, a hegyi utakon kátyuztak ... De rendszeres munkájuk nem volt, mert kiöregedtek, betegeskedtek, semmihez sem értettek. Valaki egyszer azt mond­ta: „Űk a társadalom kitaszí­tottjai, miért nem karolják fel őket...?!" A vád alapta­lan. A segély - amit azért mindegyik fölvett a tanácsi szervektől — nem sok, soha, sehol a világon nem sok, azért is segély. De hát az öregek napközijében me­leg étel, tiszta, emberi kör­nyezet fogadta volna őket. Vagy: maga a szociális ott­hon. De — bár sorsuk, ahány ember, annyiféle volt — egy­ben megegyeztek: irtóztak a szociális otthontól. Nem az otthon kényelmét, melegét tagadták, hiszen némelyik próbaképpen rövid időt el is töltött az otthon falai kö­zött, hanem inkább ragasz­kodtak kétes értékű „sza­badságukhoz". A napokban kint jártam a Rácvároson tú­li hegyoldalban, ahol egy dűlőút vezet szőlők, szép kis házikók között a hetven va­lahány éves K. Imre lakhelyé­re. Inkább telkére . . . Gö­dörben aludt, a lova deszka­tető alatt. Tavaly még ki­ásott néhány lyukat, azt mondta, diófát ültet, meg mittudomén mit még. A lyu­kakat bemosta az eső, az üres parlagon nagyobb a gaz, mint volt. Az Imre - a hetvenkét éves öregember — nem él már, elütötte egy autó az országúton. Évtize­deken át élt és rokkant meg teljes magányában. A csa­ládi nevét sokan nem is tud­ják a környéken. Csak így hívták: az Imre. Nem tudom, mi lett a szép kis csikójával, egyetlen vagyonával. „Akit" Bandinak hívott. Rab Ferenc Aratási ünnepség Szabadszentkirályon Gyors aratás volt az idei. Máskor csak augusztus elején, most már szombaton megtart­hatta 1978 óta hagyományos aratási ünnepségét a szabad­szentkirályi Béke Tsz tagsága. Olyan rendezvény ez, ahol nincs megnyitó ceremónia, se szónoklat, csak összegyűlnek az emberek a szövetkezet terüle­tén lévő községekből, hogy a nagy munka után kedélyes, csa­ládias mulatságon emlékezze­nek meg az aratásról. A szövetkezet és dolgozóinak társadalmi munkája révén évről évre szépülő négyhektáros községi szabadidőparkban már kora délután megkezdődött a nyüzsgés. A hatvan-hetven éves fenyőfák szomszédságában négyszáz személyre terítették az asztalokat, működött a bazáros, a tekepályán megindult a ve­télkedés, a sportöltözőben ké­szülődött a nagy meccsre a sza­badszentkirályi községi labda­rúgó-válogatott és a szövetke­zet csapata. S legfontosabb­ként az alkalmi szakácsok — javarészt férfiak — már kavar- gatták a hatalmas kondérokban a vacsorának szánt vegyespör­költet. Ez már versenyfeladat volt: a szövetkezet kilertc bri­gádjának mesterszakácsai igye­keztek elnyerni o szakértő zsűri, valamint a brigódtagok és a megvendégelt családtagjaik el­ismerését. A főzéshez való esz­közöket és az alapanyagot — brigádonként 20 kiló húst —, valamint a vacsorához a két­száz láda sört a szövetkezet állja ilyenkor. Ahogy este felé haladt az idő, úgy jöttek mind többen a mulatságba: ki mikor hagyhat­ta ott a munkát a nagy és az otthoni kisgazdaságban. — Szükség van rá, hogy egy évben legalább egyszer az egész tagság, a nyugdíjasain­kat is beleértve, családostól együtt legyen — telepedett mellénk, a fehér asztalhoz Va­dál Béla, a szövetkezet elnöke. Tizenkét nap alatt végeztünk a gabonával, 850 hektáron. A ter- mésátlaq a búzánál is, az ár­pánál is 5,7 tonna. Volt már ennél sokkal jobb is, hét tonna is, a tavalyi 6,2, az 1984-es 6,8 tonna volt. A veszteséget be le­het hozni a kukoricával, ha öt­ven vagonnal több terem a ter­vezettnél. S ehhez a tervezett termésátlagot csak két mázsá­val kellene felülmúlni. A pályán ezalatt dúlt a nagy labdarúgócsapata. A profik, a községi válogatott vezetett 2-0- ra még félidő előtt, amikor a szövetkezet csapatából lecserél­ték Gáspár Zoltánt, az egyik legjobb kombájnost. Harminc­hat éves, valamikor futballista volt, mégis jól jött egy kis pi­henő: a meccs közben is, az aratás után is. — Az időjárás kedvezett, saj­nos kevesebb is volt a termés, viszont a gépparkunk meglehe­tősen új és modern, nem volt komolyabb műszaki hiba. A kar­bantartással együtt naponta 12 —15 órát dolgoztunk — mondta kissé lihegve, aztán indult visz- sza a csatába. Vele együtt a lelkes amatőrök 4-2-es győze­lemre fordították a Vesztésre álló meccset. Hasonló kiélezett küzdelem dúlt a főzőversenyben is. A ma­gas színvonalú szakácsteljesít­ményektől zavarba hozott zsűri a gépjavító műhely brigádjának pörköltjét minősítette a leg­jobbnak, de utána már csak megosztott helyezéseket tudott hirdetni. Kissé megkésve, már vacsora után érkeztek meg az ünnep­ségre az esti műsor szereplői: a zengővárkonyi népi együttes, s a náluk vendégeskedő francia Perdriole együttes. Harkányi előadásukat a zivatar és a jég­eső szakította félbe. Csurom vi­zesen szálltak ki Szabadszent­királyon a buszból. A díszes ru­hákat centrifugával kellett szá- rogatni, de utána a késő éj­szakába nyúló, forró sikerű be­mutatót tartottak a Dark sza- bodtéri színpadán. _____D. I. R ugókon állnak a stúdiók Rádió születik Szegeden Az ipari vásár megnyitásával egyidőben, július 18-án Sze­geden és környékén a rádió- készülékekből fölhangzott a Szeged hírős város áthangsze­relt dallama, és ezzel új feje­zet kezdődött a magyar rádió­zás történetében: elindult a hatodik körzeti stúdió műsora is. Egyhónapos előkészítő mun­ka eredményeképpen — kísér­leti jelleggel —, tíz napon át kétórás programokat sugároz az ideiglenesen fölállított kis adó. A műsor negyven kilomé­teres körzetben fogható. A program az első adásna­pon a vásárral foglalkozott, azóta is egy-egy téma köré csoportosulnak a hírek és ri­portok, így az utóbbi három napban az ifjúságpolitika, a várospolitika, az ismeretterjesz­tés kérdései szerepeltek. Az ideiglenes „székház" a vásár területén áll most, a végleges pedig a szegedi ügyvédi ka­mara egykori székházéba kerül majd. A kilencven éves épület megőrzi hajdani köntösét, ugyanakkor a régi hangulatot idéző ajtók mögé a legkorsze­rűbb technika kerül. Három stúdiót alakítanak ki, ezek ru­gókon állnak, és semmiféle más kapcsolatuk nincs az épü­letszerkezettel. így biztosítható a tökéletes zajszigetelés. Vala- mennyi berendezés sztereó föl­vételre és lejátszásra alkalmas, a riportermagnók is, így a sze­gedi lesz hazánkban az első olyan adó, amely műsorkezdet­től műsorzárásig kizárólag sztereóban sugároz, egyébként a 90,3 MHz ultararövid hullá­mon. Abból a szempontból ,s első lesz tehát, hogy az úgy­nevezett nyugati URH-sávon dolgozik. Annak érdekében, hogy a proqro'm a hagyomá­nyos készülékekkel is fogható legyen, a szentesi adó is be­lép a sugárzásba, a Kossuth Rádió műsorának megszakítá­sával. Mint Várkonyi Balázs, a stúdió vezetője elmondta, a magyar anyanyelvű hallgató­ság számára a jövő nyártól naponta jelentkeznek adásaik­kal. A nyitás napja ma még nem ismert, befolyásolja azt az építkezés, a belső szerelés menete. Remélik, hogy az öt­venmillió forintot meghaladó beruházás hallható eredménye a második félévben már eljut a három megye — Bács-Kiskun, Békés, Csongrád - lakosaihoz. Nemzetiségi összeállításokat szlovák és román nyelven ad­nak majd, és nemcsak a re­gionális adókon, hanem a harmadik műsorban - tehát országos programban - is je­lentkeznek. Sz. Koncz I. Július 26-an MAVTOURS-VDN-vonat Bal atonf enyvesre Hévíz E szelvény érvényes az 1986. július 26-i - szombati fenyves útvonalú VDN-kirándulásra. Felmutatásával a elővételi irodájában megváltható a részvételi jegy.- Pécs-Balaton- MÁV Rákóczi úti Balatonfenyvesre indul a soronkövetkező MÁVTOURS —VDN-vonat július 26-án reggel 7 óra 15 perckor. A balatoni fürdővonat első 3 kocsija szállítja majd a VDN—MÁVTOURS vendé­geit, a többi pedig a me­netrend szerinti utazóközön­séget. 9 óra 33 perckor érkeznek a résztvevők Balatonfeny­vesre, ahol két program kö­zül választhatnak. Tetszés szerint maradhatnak Bala- tonfenyvesen és fürödhetnek a Balatonban, vagy kirán­dulhatnak a 14 km-re fekvő Csiszta-pusztára, ahová 10 órakor indul a Nagybereki Állami Gazdaság különvo- nata. Érkezés után 15—20 perces séta következik Csisz­tafürdőre. Itt fürödhetnek a vendégek a 42 fokos hő­mérsékletű gyógyvízben, mely gazdag vegyi összeté­tele következtében alkalmas reumás betegségek kezelésé­re, akár fürdés, akár (tisztí­tott állapotban) ivókúra for­májában. 15 órakor indul vissza a gazdasági vasút Balaton­fenyvesre, ahol 16 óra 48 perckor már közösen száll fürdővonatra az egész cso­port, hogy 20 óra 15 perc­kor egy kellemes balatoni kirándulás után megérkez­zen Pécsre. A kétféle programlehető­ség miatt a jelentkezőkkel két kísérő utazik. Ebébről mindenkinek magának kell gondoskodnia. Balatonfeny- vesen és Csisztafürdőn rendelkezésre áll egy-egy II. osztályú étterem, illetve gyorsfalatozók, lángos- és palacsintasütők stb. a für­dők területén. A részvételi jegyeket ez­úttal is kedvezményes áron (gyermekeknek, nyugdíjasok­nak 145 Ft, felnőtteknek 160 Ft), a mellékelt szelvény fel­mutatásával a MÁV menet­jegyirodájában (Pécs, Rákó­czi út 39/C.) lehet megvál­tani szerdán és csütörtökön 10-től 15 óráig, pénteken pedig 10-től 14 óráig. A részvételi jegy egyaránt tar­talmazza a vonat, a kisvasút és a fürdőjegy árát. H. A. Idegenforgalmi helyzetkép Az Országos Idegenforgal­mi Hivatal most közzétett adatai szerint az év első öt hónapjában 3,2 millió kül­földi érkezett Magyarországra, 12 százalékkal több, mint ta­valy ilyenkor. Ezen belül a látogatók csaknem kétharma­dát kitevő turisták, valamint a kirándulók száma egyaránt tíz százalékkal, az átutazóké pedig több mint 25 száza­lékkal nőtt. Emelkedett a külföldiek átlagos itt-tartózko- dási ideje is. A kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszaka­forgalma három, ezen belü1 a szállodáké két százalékkal volt magasabb, mint az elő­ző év hasonló időszakában. A bevételek forintban és de­vizában számolva is a for­galmat meghaladó ütemben növekedtek: az 53 millió dol­láros, illetve 38 millió rube­les bevétel jóval több az egy évvel korábbinál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents