Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)
1986-06-28 / 176. szám
.V. Tehetségkutiitős a Dunőntaií VUaplőt»c*fi Pályázati felhívás! A Dunántúli Napló Szerkesztősége értesíti olvasóit, hogy Magyar Lajos (Istvándi, 1891-1937, SzU) író, újságíró, tudós, politikus; a magyar és c nemzetközi munkásmozgalom kimagasló alakja emlékére, születésének 95. évfordulója alkalmából tehetségkutató- pólyózatot hirdet. A pályázat témája, egyben a pályamunka főcíme: Magyar Lajos harcos életútja. ■ Alábbiakban közre adjuk ennek az életútnak néhány fontosabb motívumát. Az adatok többségét személyesen Péchy Blankától kaptuk. * Magyar Lajos 1891-ben született a Somogy megyei Ist- vándibao. Csecsemőkorában elvesztette édesanyját. Apja Pécsett keresett gondos nevelőanyát árván maradt kisgyerekének. Kishivatalnoki fizetéséből nehezen tengődtek. Idővel két lánykával is szaporodott a család. Iskoláztatásuk érdekében Pécsre költöztek. A kis Magyar Lajos fogékony fejű diák. Színjeles tanuló az első elemitől az érettségiig. -Osztálytársai körében népszerű, tréfát kedvelő, segítőkész barát. Az iskolai önképzőkör elnöke, s ugyanakkor középpályás játékosa és kapitánya is labdarúgócsapatuknak. Tanárai is tisztelték. Mindegyik a maga tantárgya jövendő ígéretét látta benne. Minden érdekelte. A matematika éppúgy, mint a filozófia vagy az irodalom. Zenéhez, énekhez nem is konyított. Szerette és hittel szavalta Petőfi hazafias verseit, lelkesedett az érthetetlennek bélyegzett új és merész Ady Endre forradalmi költészetéért. Néhány évig naplót vezetett. Ókori és mai filozófusok elméleteit boncolgatja benne Színdarab- és regényvázlatok között bonyofult matematikai képletek sorakoznak meg, ilyen életcélok: „Sokoldalúnak lenni, ez az életcélom. . . Ezt a Faust-szerű törekvést sugallja az egész életem, belemélyedni minden tudományba. . ." Nem ismeri a tétlenséget. Tizenkét évesen tanítványokat vállal, hogy valamicskét segíthessen szívéhez nőtt családjának. Hamarosan közlik szabatosan megírt zsengéit a Pécsi Naplóban. ' Fölfigyelnek rá, buzdítják. Feladatokat kap. Érettségije után — más egyetem híján — beiratkozik a jogi líceumba, ügyvéd bojtárnak szegődik. Kesereg, mert kölcsönökre szorul. Ez fáj neki, nem a pénz, ami nem játszott szerepet soha életében. Bánni sem tudott vele, kipergett a kezéből. Roskadásig dolgozott, de magáért a munka öröméért, sohasem a pénzért. Azt írja: „Szívemben az alkotás, a cselekvés vad láza lo- boq." Amint néhány művelt állampolgár bőkezűsége és az ő kitartó érvelése létrehozza a város radikális ellenzéki napilapját, a Pécsi Hírlapot, hátat fordít az ügyvédi irodának. Beáll főmunkatársnak, s egyszeriben olyan járatos a szakmában, hogy naponta tudósít vidéki lapokat is. Küld írásokat a fővárosba is. Leggyakrabban a polqári radikális napilapnak, a W/ágnak, melynek Ady hetenként ad verset, vagy tárcát, s munkatársai Biró Lajos, Ignotus, Jászi Oszkár; belső munkatársai: Bölö- ni György, Kosztolányi Dezső, Barta Lajos és más ismert írók. Haláláig űzte, hajszolta belső hevülete, melynek 1912- ben már a történelem diktálja a tempót. Októberben kitör a balkáni háború. Első könyvét erről írja Bölöni Györggyel közösen! A Pesti Hirlap így számol be róla novemberben: „Két talentumos magyar újságíró munkája ez a tartalmas könyv, mely Háborús Balkán cím alatt most jelent meg.” , * 1914-ben rázúdul az emberiségre az I. világháború. Magyar Lajost kétszeresen sújtja. Menyasszonyához, úgyszólván gyerekkori szerelméhez Trt levelei fogalmat adnak arról a gyötrő türelmetlenségről, mely- lyel az augusztus elsejére kitűzött esküvőjüket várja. Nászújára két hét szabadságot kapott. Zsebében a vasúti és hajójegyek; kész a szülői beleegyezés (nem nagykorú még), ám lapja megbízásából — Biró Lajos, Kéri Pál, Molnár Ferenc és mások társaságában augusztus elsején már úton van: a császári és királyi hadsereg-főparancsnokság saj- tóhadiszállása felé, a Világ és a Pester Journal tudósítójaként. Menyasszonya, Péchy Blanka, a Vígszínház pályakezdő művésznője, fissen átvett diplomájával és szerződésével teljes reménytelenségben maradt szülővárosában, Pécsett. Magyar Lajos „Wien, 1914. augusztus Drága Szívemf Eleinte hetekig vonaton leszünk. Abból, hogy Kelet-Poroszország térképét kell megvennünk, arra következtetek, hogy az orosz ellen megyünk, tán még oroszul is megtanulok. . . Milyen szép lesz a viszontlátás! Elszorul a szívem, ha elképzelem, hogy Maga most már a feleségem lenne. . . Olvasta, hogy a Baron Gautsch -elsüllyedt? Ha hamarabb esküszünk, és a hajón vagyunk, akkor talán már nem is élnénk. örök figyelmeztetésül elteszem a Baron Gautschra szóló hajójegyeket. . . A lapban látom, hogy a Vígszínház megnyílik. Érvénybe lép-e a szerződése, s ha igen, hol fog lakni, hol fog élni. írjon mindenről. . . Újra megírom a címemet: Kriegspresse-Kvartier, Feldpost No. 39. . ." A hadihelyzet úgy hozta, hogy esküvőjüket 1914. -október 6-án a sajtóhadiszálláson tarthatták meg. Haditudósítóként Magyar Lajos ugyanannyit dolgozott, mint Budapesten. 1917-ben feloszlatták a sajtóhadiszál- lást, és ő visszatérve a Világhoz, belevetette magát az októberi forradalom előkészítésébe. * 1918, október 30-án este a szerkesztőségből bement a forradalom főhadiszállására, az Astoria szállodába, s mint a jó katona, ő sem mozdult ti posztjáról. Holott aggódott kisfia egészsége miatt (a spar nyoljárvóny naponta szedte halálos áldozatait), kétéves fia pedig magas lázzal feküdt otthon. Négy nap után ment haza, rekedten, borostásan, az átvirrasztott éjszakáktól égő szemmel. Még nem lépett ki a fürdőkádból, amikor az Athene- um igazgatója beállított a megbízással, hogy írja meg az átélt napok eseményeit. Vállalta, holott amúgy is elborította a tengernyi feladat. Tagja volt a Nemzeti Tanács végrehajtó bizottságának, főtitkára az újságírók szabadszervezetének. Mégis szavának állt. Munkája egyetlen hónap alatt elkészült, kiadták. Sebestyén Károly már december 14-én így ismerteti: »Egy könyv forog most százezrek kezén. . . szerzője a magyar forradalom egyik hőse. .. A magunk pályáján rohamosabb emelkedést nem láttam az övénél. Szerencséjében semmi része a szerencsének, csak pompás tehetségének, arany karakterének, újságírói leleményének és írói művészetének. . .« A Tanácsköztársaság idején a Világ megszűnik. Magyar Lajost áthelyezik a Népszavához. Szerkesztőségi munkáján kívül vezetője a Szocialista- Kommunista Újságírók Direktóriumának. A tanácshatalom leverése után letartóztatták. Rá akarták bizonyítani, része volt Tisza István meggyilkolásában. Ez nem sikerült. Sajtó útján elkövetett izgatásért fogták perbe. Az izgatásért kiszabható legmagasabb büntetésre ítélik: tíz évi börtönre. Ebből két és fél évet tölt a szegedi Csillagbörtönben. 1922-ben fogolycsereakcióval a Szovjetunióba szállítják. Moszkvában három hónap szanatóriumi pihenést ajánlottak föl neki. Ő munkát kért. Rábízták a TASZSZ hírügynökség elődjének, a ROSSZTA- nak az újraszervezését. Dolgozott az Izvesztyijának, a Pravdának, külföldi lapoknak és folyóiratoknak. Könyveket írt és fordított. Mór a Csillagbörtönben megtanult oroszul. A világpolitikának olyan központjában élt, ahonnan áttekinthette a földkerekség minden jelentős eseményét. Most volt igazán elemében. Sokat tartózkodott külföldön, Nyugat-Európától Kelet- Ázsióig. Legálisan vagy illegálisan, de mindenkor fontos küldetésben. Magyar és külföldi lapok 1926-ban azt írták, hogy Moszkvában letartóztatták és elítélték. Ez nem volt igaz. Akkor még törvényes formák között távolították el, aki kényelmetlenné vált. Kinevezték Pekingbe sajtóattasénak. Ott végre tudóshajlamát is kielégíthette. Könyvtárakban töltötte minden szabad percét. Még ott megírta könyvét Kína mezőgazdaságáról, később kereskedelméről és iparáról. 1Í29. november 7-én Sanghajban fegyveresen védi az ottani szovjet külképviselet épületét, emigráns orosz ellenforradalmárok szervezett támadása ellen. * Megnövekedett tekintéllyel tért vissza Moszkvába. Ismét gyakran jár külföldön. Magas állásokat tölt be, többet is egy időben. Tanára a Keleti Egyetemnek, s a KOMINTERN munkatársaként Otto Kuusi- nen-nek, a közép-keleti osztály vezetőjének helyettese. 1931- ben Berlinben viszontlátta Péchy Blankát és 15 éves fiát, Istvánt, akivel hatéves korában találkozott utoljára a börtönben. Apja elégedetlenkedett gyereke kispolgári nevelése miatt. Kérve kérte: engedje át neki egy esztendőre, hogy embert faragjon belőle. (Akkor ugyanis diplomáciai kapcsolat volt a két ország között.) Fia 1932-ben legális útlevéllel hozzáköltözik. Filmrendező szeretne lenni. Apja bejuttatja a filmgyárba, tolmácsnak és asszisztensnek a neves német expresszionista színházi rendező, Piscator mellé, aki éppen filmet forgat a MOSZFILM-nél. Magyar Lajost 1934 végén a Kirov-gyilkossággal összefüggésben megvádolták és letartóztatták. Ezt követően csak annyit tudunk róla, hogy 1937- ben meghalt. .. * 1937-ben Péchy Blanka elment a fiáért, hogy hazahozza. Nem tehette, mert István közben leadta útlevelét, így szovjet állampolgár lett. A háború kitörésekor önként jelentkezett katonának. Valamelyik fronton nyoma veszett. Apját 1956-ban rehabilitálták. Emléktáblát kapott, s Pécsett és Budapesten utcát, Istvándiban művelődési házat neveztek el róla. S ma az ő nevét is aranybetűs márványtábla örökíti meg a Kerepesi temető kommunista panteonjának egyik gránitoszlopán. * Alkotásainak közvetlen forrásai ma még hézagosak, világszerte megjelent cikkei százainak felkutatása még a jövő feladata. Két fő műve közül a második itthon még kiadatására vár. Művei közül a pályázatot kiíró bizottság két fontos dokumentumot ajánlhat forrásmunkaként: Késői tudósítások (Kossuth, 1966. Sajtó alá rendezte Péchy Blanka) c. kötetét és A kínai mezőgazdaság hagyományos szerkezete (Kossuth, 1981.) c. könyvében Tökei Ferenc akadémikus előszavát (Magyar Lajos, Kina kutatója). További források: Péchy Blanka Regény c. könyve, amelyben az írónő házasságuk és életük történetét adja közre. S egy újságcikk: Egy elfelejteti forradalmár hagyatéka címmel. (Népszabadság, 1981. jún. 25.). * A bizottság javasolja: Magyar Lajos általános emberi tulajdonságai mellett a politikus (forradalmár) és a megismert eszméhez mindhalálig hű újságíró alakja álljon a pályamunka középpontjában. Természetesen nem az életút ösz- szefoglalására vagyunk kíváncsiak, hanem arra, hogy — a megszabott terjedelmen belül — mi az, ami a pályázót leginkább megragadta Magyar Lajos harcos életútjából. Javasolt műfaja: méltató- megemlékező cikk vagy a népszerű tudományos értekezés igényével megírt elemző írás. Terjedelme: legfeljebb 150— 180 gépelt sor. (öt—hat ritkán gépelt oldal, kettes sorközzel; egy sorban 55-60 leütés legyen.) A pályázókat kérjük, munkájukat postán küldjék el szerkesztőségünk címére, s a borítékra Írják rá: „Magyar La- jos-pályázat". Határidő: 1986. november 1. Nem aktiv újságírók: érettségi előtt álló fiatalok; főiskolai és egyetemi hallgatók, illetve pályakezdő értelmiségiek írásaira számítunk elsősorban. * A tehetségkutató pályázat bíráló bizottságának tiszteletbeli elnöke Péchy Blanka, aki ez alkalomból 5000 forintos különdíjat ajánlott fel. A bizottság ezenkívül I., II. és III. díjat szándékozik kiadni 4000, 3000 és 2000 forint értékben, s a legjobb pálya- műveket megjelenteti a Dunántúli Naplóban. Díjkiosztás: 1986. december 5-én, a magyar sajtó napján, Pécsett, a Dunántúli Napló Szerkesztőségében. Pécs, 1986. június A Szerkesztőség Hangulatkeltés? örömmel élek azzal a lehetőséggel, hogy a DN szerkesztősége. teret ad a Szár- somlyó-ügy megoldását elősegítő vitának. Azt gondolom azonban, hogy az adott esetben már nem elég, ha a szembenálló felek elmondják érveiket. A Szársomlyó- ügy uayanis messze túlnőtt egy kőbánya és egy természetvédelmi terület konfliktusán, — szimbólummá vált. Ezért tartom szükségesnek, hogy a vitában ne csak a védett növények száma, porkibocsátási adatok, rekonstrukciós költségek és hasonlók szerepeljenek, hanem két eddig nem érintett szempont is: a környezetvédelmi nyilvánosság ügye, illetve a környezeti érdekkel szemben engedni kénytelen vállalatok sorsa. Magáról a problémáról csak azt szeretném az olvasó emlékezetébe idézni, hogy a hegyen 40 védett, közülük négy fokozattan védett növényfaj él (ezek miatt lett a Szársomlyó az egyik első országosan védett terület). iHoav a bánya a hegy je'lerzetes alakját mennyire eltorzítja, és hogy mit je'ent a Szűcs János által említett 20%-nyi bányatelek, a cikke fölötti fénykép csattanósan megválaszolja. Arra a kérdésre, hogy a bánya eddig mennyi védett növényt semmisített meg, és az egész növénytársulást mennyire fenyegeti, illetve milyen jogszabályokat szegtek mea. mórcsak azért s’em térnék ki, mert - szemben a hctóstanulmányra támaszkodó kifogásolt cikkekkel — Szűcs János írásában sem szerepelnek adatok. Eqy megállapítása azonban olyan elvi kérdést érint, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni. Szerinte „a probléma megoldásának nem az a módja, hogy más érdekeket, illetve úiabban lelmerült szempontokat előtérbe helyezve korábbi döntések, intézkedések helyességét megkérdőjelezzük. Eay intézkedést csak az adott időszak környezetébe helyezve lehet értékelni”. Azt jelenti ez, hoqy a környezetre objektíve káros' intézkedéseket később már nem lehet korriqálni? A döntéshozata’- kor háttérben maradhatott a környezet érdeke pl. azért, mert az akkori ismeretek szerint a veszély nem látszott jelentősnek, de azért is, mert nem volt a környezet képviseletére hivatott szervnek elég súlya. Mg azonban azzal kell számol* ni, hogy a környezet minőségére való érzékenység ■hallatlanul megnőtt, és egyre több régi döntés szorul felülvizsgálatra. ‘Nemcsak a követelmények szigorodtak a felismert és néhol drasztikusan megmutatkozó veszélyek miatt, hanem ugyanezért a 'környezetvédelem elsőrangú politikai üggyé vált — s így érdekérvényesítési lehetőséqei is javultak. A Szársomlyó-ügyben azonban nem is csak arról van szó, hogy egykor még kielégítő szempontok a környezetvédelem fényében ma már elégtelennek bizonyultak. Itt kezdettől fogva nyilvánvaló volt a természetvédelem és a bányászat ösz- szeütközése. A 'Baranya Megyei Tanács már 1962-ben az Országos Természetvédelmi Hivatalhoz fordult a 'hegy jellegzetes alakjának védelme érdekében. A színfalak mögött a hatvanas évek és a hetvenes években végig folyt a természetvédelmi és az ipari hatóságok erőpróbája — és mindig a kőbányászathoz fűzött ,,nép- gazdasági érdek” kerekedett felül. A Szársomlyó-ügy példaértékéhez a társadalmi részvétel is hozzátartozik. Éppen ezért anakronisztikus, hogy a Pannolit a nyilvánosságot, a tények bemutatását még mindig „hangulatkeltésnek" állítja be. A környezetvédelem mai helyzetében a társadalmi részvétel nem szorítkozhat árrá, hogy az állampolgár ne szemeteljen, vagy hogy központilag szervezett akciókban vegyen részt. Nélkülözhetetlen az is. hogy felelős és szakmailag hozzáértő^ állampolgárok vagy csoportjaik szükség esetén nyilvános vitát kezdeményezzenek, kipótolják a tájékoztatás hézagait és közreműködjenek a megoldásban. A környezetvédelemnek nemcsak a tájékoztatási, hanem a gazdasági oldala is most formálódik. A könye- zetvédelem fő gazdasági kérdése nem az, hoqy „drága" lenne, hanem az, hogy a közvetlen és jól lokalizálható (pl. vállalati) költségekkel, illetve haszonnal szemben hogyan vegyük figyelembe a hosszú távon és szétszórtan jelentkező („környezeti'1) megtérülést, illetve terheket. Mindenekelőtt eldöntendő, hogy a közvetlen költségeket hova telepítsük, és azután ezek továbbhárítására milyen csatornákat használjunk. (Pl. beépíteni az árba, vagy támogatási alapok és biztosítások rendszerét kiépíteni stb.) Eddigi ■gyakorlatunkban a közvetlen környezetszennyezők — az esetleges kártérítésekkel és az alacsony bírságokkal — csak egy töredékét viselték a szennyezés költségeinek, a többi a társadalomra hárult. Ehhez képest nyilván sokkoló, ha — mint a Szár- somlyón is, de várhatóan egyre gyakrabban — egy üzem léte, illetve eqy vállalat gazdaságossága lenne a környezet megmentésének az ára. Azt a vállalatot, amelyet a korábban uralkodó szemlélet juttatott ebbe a helyzetbe, nem lehet bűnbakként kezelni és sorsára hagyni. Amíg a fent jelzett alapkérdéseket nem tisztázzák és az intézményeket nem építik ki, egyedi kompromisszumokra van szükség, átmeneti idő hagyására, támogatásra. Ilyen készül a Pannolit esetében is. De ha az alapkérdést eavszer a természetvédelem' javára eldöntötték, azt semmilyen kényszerű gazdasáqi kompromisszum nem veheti vissza. Dr. Sólyom László egyetemi tanár
