Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)

1986-06-28 / 176. szám

Juan Gyenes fotói

Pécsett született

„Siklós az idén érett meg a nemzetközi fesztivál rangjára..— jelentette be a háromnapos fúvószenekari fesztivál záróünnepségén Balázs Árpád Erkel-díjas zeneszerző, a zsűri elnöke. Baranya legifjabb városa ezzel nemzetközi fesztiválhellyé lett; nevét hivatalosan is bejegyezték a fúvószenekari világszövetség

(WASBE) rangos fesztiválvárosainak sorába. Baranya megye Pécs (kamarakórusok; felnőtt bábművészet) és Komló (gyermekkórusok) nemzetközi fesztiválvárosok után újabbal gazdagodott. Természetesen nem előzmények nélkül. . .

A „hazai” siker fölötti természetes öröm érzése mellett, úgy gondolom, óhatatlan, hogy az új státusszal járó nagyobb felelősség, az új feladatok gondolata is ne jelentkezzék, rendezőkben és szakmai irányítókban egyaránt. Mindezekről később. Ehelyütt mindenekelőtt a három nap néhány fontosabb eredményéről néhány szót.

*

A várudvaron hat nemzeti lobogót lengetett a szél. A koncerteken és a térzenéken 11 hazai (öt ifjúsági és úttörő-, hat felnőtt) zenekart és hivatalosan négy (a donji-mi- holjáciak versenyen kívüli részvételével összesen öt) külföldi együttest hallhattunk.

A hazai együtteseket kétségtelenül a legjobbak közül hívták meg. A külföldiek pedig, mint ez gyakran elhangzott, többségben fúvószenei nagyhatalmakat képviseltek. (Az NSZK-ban például egyetlen tartományban több zenekar működik, mint nálunk, ahol mintegy fél ezernyi működő fúvósegyüttest tartanak nyilván.) A négymilliós (!) Norvég Királyságban több mint 2000 fúvószenekarban muzsikáló 90 000 tagot jegyeznek a nemzeti fúvósszövetségben.

Csehszlovákia pedig egy kicsit a „keresztapánk" is lehetne, ha az alig százéves múltra visszatekintő hazai fúvószenekari mozgalom kezdeteire gondolunk: a hazai sváb instrumentális népzene mellett cseh és német munkások, bányászok segítették megalapozni az első hazai magyar nem katonai fúvószenekarokat.

Hazájuk színeit hozták el ezúttal is a külhoni vendégegyüttesek, igényes műsorösz- szeóllításokban és rendkívül igényes hangzáskultúrával. Megragadó volt a bolgárok sajátos ritmikája; a csehek technikai fejlettsége; a németek modern, mégis kellemes, „spielmusic"-os hangzása,

vagy a tizenévesekből álló báSiklós - fesztiválváros

Gondolatok a XVI. Siklósi Fúvószenekari Fesztivál után

jós fiatal norvég zenekar im ponáló zenei tudása, üde han gulatteremtő muzsikálása Orztom az egyik értékelő zsű ritag véleményét: előadásuk ban a Falusi vasárnap c szám a fesztivál egyik leg szebb pillanata volt. (A 30 tagú együttes egy átlagos falusi orgonaszó imitált hanghatásaival árasztotta szét a várudvaron a nyugalom, tisztaság, emberség érzését).

újfalui ifjúsági vagy a pafo- tabozsoki-mohácsi úttörő fúvószenekar technikai színvonalban vagy az előadás művészi hatásaiban semmivel nem marad el a felnőtt együttesek mögött. Bármelyikük méltán számíthat a külföldi fesztiválhelyek figyelmére.

A hazai együttesek közül itt a Mecseki Szénbányák Kon- cert-fúvószenekarát szeretném kiemelni. Úgyis, mint az idei

Aki bármelyik koncertet meghallgatta, igaz műélvezetben lehetett része. Ide értve hazai együtteseink produkcióit is, mindenki érezhette: ez - vagy ilyen - lehet az, amit európai színvonalnak szokás emlegetni. (Ezt különben, ösz- szehasonlítással rendelkező zenei szakemberek is megerősítették.) Valamennyi szereplő együttes legmagasabb teljesítményét nyújtotta. Közülük, a közönség tapsain is lemérhető volt, hogy például a berettyóegyik fesztiváldíjas együttest. Sikerük örvendetes, hiszen a karmesterváltozás nehézségeit is leküzdve, példás fölkészültséggel, művészi erővel tolmácsolták a két kötelező műsorszámot (Liszt: Andantino és Kromatikus galopp), s a választott művet, Dvorák Új világ szimfóniájának IV. tételét is koncertélménnyé avatták. (Vezényelt: Cyurkó István). Egy másik hasonló élmény lett számomra a Mecseki Ércbányák Koncert-lúvószenekara (karnagy: Apáthy Árpád), a „tavalyi" egyik feszti- vóldíjas együttes előadásában Liszt Les Preludes-je. Némely vélemény szerint ez a mű „ellenáll” ugyan az átdolgozásnak, egy azonban bizonyos: ilyen ragyogó szimfonikus hangzásban, fúvószenekartól, csak ritkán lehet részünk.

Hasonló zenei élményeket, úgy gondolom, sokan fel tudnának sorolni még, velem együtt Akár a hivatalos, akár az esti kiegészítő, kamarazenei eseményekről. Ám essék végezetül néhány szó mindarról, amire Siklós fesztiválhely rangja kötelez, illetve, ami változásként várható.

Mint már jeleztük, a támogató szervek sora kibővült a SZOT-tal. (Rendező: Siklós

Város Tanácsa.) A fesztivál, amely eddig is a hazai fúvószene ügyének egészét karolta fel, s ebben az új művek megszólalását is, a jövőben pályázatot ad közre, s pályamüveket, új magyar fúvószenekari műveket fog díjazni Siklóson. (Ehhez csatlakozott Baranya Megye Tanácsa.)

Az idén először elhangzott két kötelező művel hagyományt teremtettek. Ezután a fesztiváldíjért versenyző külföldi együttesek számára is követelmény lesz a kiírt két magyar fúvószenekari darab.

Külsőségeiben helyes lenne meghonosítani a fesztiválok nyitóakkordját, a parádés felvonulást, menetzenével, a város főútvonalain. Jó lenne, ha az ide érkezőket a „fellcbo- gázottság” látványa fogadná, s ha a nyitó ünnepségen, szép sorban, elhangzanának a résztvevők nemzeti himnuszai. (Amit már az idén is jólesett volna hallani.) Végül helyes lenne, ha a térzenékből Komló, Szigetvár, Mohács is részesülne.

A rendezőket, Siklós várost, elismerés illeti. Minden tőlük telhetőt elkövettek. Fontos volna azonban, hogy néhányon közülük szerezzenek ebben nemzetközi tapasztalatokat is!

Mindezen túl még egy gondolat kívánkozik ide: köszönet mindenkinek, akik Siklós ügyében kezdettől és eredményesen munkálkodtak, a város mai rangjáig.

Wallinger Endre

Zlatko Prica hetvenéves

Kiemelkedő jelentőségű festőművész ünnepli most Zágrábban hetvenedik születésnapját. Nemcsak azért érdemes róla megemlékeznünk, mert Pécsett született és Pécsett is őrzik alkotását, hanem mert hazája és a nagyvilág egyik fontos alkotóegyéniségéről van szó.

Zlatko Prica jubileumára Kelle Sándor emlékeztetett

bennünket, aki a hatvanas években jugoszláviai útjain figyelt fel e kitűnő művészre, s arra, hogy .Prica pécsi születésű. 1966-ban levélben kereste fel az akkor 50 esztendős Pricát, aki nagy örömmel fogadta a szülővárosából érkező üzenetet. Levelezés indult kettejük között, s hamarosan felvetődött egy pécsi kiállítás gondolata is.- Zágrábi -ösztöndíjam

idején kerestem fel először - meséli Kelle Sándor. - A szerb megszállás után költöztek el Pécsről, Prica mégis emlékezetből lerajzolta a Széchenyi teret, a Belvárosi Iskolát, a térről induló sok utcát, szám szerint tizenkettőt, a Jókai teret,

majd a Ferenciek utcáját, a mai Sallai utcát, ahol született. Apja kereskedősegéd volt Pál Ödön üzletében (a mai Csongorban). A Sallai utca 22. számú házat, a Kó- czián-ház mellett, ahol laktak, most tatarozzák. Később aztán együtt jártuk végig ezt az utat a szülőházig, és Pricát nem kellett vezetni.

Képei ekkor már Ismertek voltak az egész világon, önálló kiállításokon szerepeltek Európa fővárosaiban es

Delhiben, kiállították őket Amerikában és Mexikóban. Prica tagja volt a Jugoszláv Akadémiának, számtalan hazai és nemzetközi elismerés övezte. . Pécsi kiállítása 1970. június 13-án nyílt meg a Tudomány és Technika Házában. Egy további pécsi látogatásakor képet is hozott, Orfeusz című festményét, amely ott látható a múzeum nemzetközi gyűjteményében, a Vasarely-ház- ban. Prica többször is felkereste Martyn Ferencet, találkozott a megye, a múzeum vezetőivel. Ma Ts levelezésben áll Kelle Sándorral.

E Pécstől Pécsig vezető hosszú út során különféle hatások és felismerések érlelték művészetét. Ahogy elvégezte a Zágrábi Képző- művészeti Akadémiát, kitört a háború. Az usztasók a koprivnicai koncentrációstáborba zárták. Prica 1943- ban bekapcsolódott a jugoszláv népfelszabadító háborúba. Ö illusztrálta először e kor kiemelkedő horvát irodalmi művét, Ivan Goran Kovacic: Jama (Tömegsír) című poémáját. Rajzsorozatot készített táborélményeiről, ám a háború után tett tanulmányutak, főként ez indiai út hatására elindult egy szuverén művészi úton. Nagy vásznain ma ds fontos szerepet játszik a rajz, a vonal. Felületeit határozott, tiszta színekkel tölti ki. Képzeletét a legősibb elemek, a föld, a víz, az életet továbbvivő mag, a termékenység gondolata foglalkoztatja. Világát nem a racionalitás, hanem az érzelmek, a lendület, a vitalitás jellemzi. Művészetéről külföldi, elsősorban olasz kiadók is több albumot jelentettek meg.

Prica június 26-án töltötte be hetvenedik életévét. Születésnapjára szülővárosából is számos gratuláció érkezett zágrábi otthonába. Pécsről, első élményeiről így vallott itteni kiállítása idején: „Az események az idő elteltével megfakultak, de elevenen bennem maradtak a színek, a fény és az árnyék, s mi több, az illatok emléke is. Életem későbbi alakulásában az első felismerések erősen hatottak szemléletemre."

Gállos Orsolya

Gyenes János 1912-ben Kaposvárott született. Édesapja segítségével, aki fontos szerepet töltött be a város zeneoktatásában, ötéves korától hegedülni tanul. 14 éves korá'ban azonban rátalál a fényképezés örömére, amely egész'életén át elkíséri. 18 éves, amikor már Budapesten hivatásos színházi fényképész. 1933-tól rendszeresen jelennek meg fotói a budapesti és bécsi zenei, színházi eseményekről. Lehár Ferenc, az „operett fejedelme" ^mellett Gyenes nagyszerű felvételeket készít a kornak olyan zenei nagyságairól, mint Toscanini, Furtwaengler, Mengelberg, Prokofjev, Ca- ,'sals, Huberman, Heifetz, Szigeti, Hubay, Bartók, Kodály, Kálmán Imre stb.

1936-ban a Színházi Élet kiküldi a berlini olimpiára. Salzburgban olyan művészekkel ismerkedik meg, mint Reinhardt, Saljapin, Marlene Dietrich. Még ebben az évben Angliába költözik át, és London színházi élete mellett szakadatlan szakmai utazások töltik ki életét. 1938-ban a New York Times londoni irodájának tudósítójaként Kairóba költözik. 1940-ben az Egyesült Államokba utazva megszakítja útját Madridban. Ettől kezdve véglegesen Spanyolországban telepedik le. Művészeti igazgatóként Madrid egyik nagy stúdiójában dolgozik. 1^48-ban nyílik még Madridban, és elismert hírnévre tesz szert a Gyenes Stúdió.

1949-től a „Semana" hetilap címoldalán jelennek meg Gyenes fotói Spanyol- ország szépségei" címmel. Több mint 500 felvételét címoldalon közölték az évek során. Ekkor alakul ki ismeretsége Salvador Dalival is. 1952-ben jelenik meg Párizsban első könyve, amely a katalán tájról és a Baleári- szigetekről készült fotóit tartalmazza. Rövidesen San Se- bastianban megnyitja 140 képét bemutató kiállítását.

A spanyol balettről 1953- ban jelenik meg könyve, amelyet rövidesen „Don Juan és a spanyolországi színház" című műve követ. 1956Jban ismét találkozik az emgiráció- ban élő Picassóval. Casals- ról és Daliról új képek születnek. Párizsban találkozik Ingrid Bergmannal ‘és Romy Schneiderrel. Rövidesen itt jelenik meg francia és angol kiadásban is a spanyol bikaviadalról készült könyve.

1958-ban és 1965-ben magas spanyol állami kitüntetést kap. 1961-ben édesapja emlékére megalapítja az „Isidro Gyenes hegedűsdíjat”, amelyet^minden évben a Madridban megrendezett országos hegedűverseny után ítélnek oda a legjobb spanyol művésznek.

Műveiből sorozatosan rendeznek külföldi kiállításokat. 1969-ben Bécsben 32 fotókompozíciót mutat be Beethoven zenéjéről a . nagy zeneszerző születésének 200. évfordujója alkalmából. Ezt a budapesti Műcsarnokban is megrendezték 1977-ben.

A madridi Szépművészeti Kör első fotóművészeti aranyérmével 1970-ben Gyenest

tünteti ki. 1976-ban ‘János Károlyról és a királynéról készített felvételeket hivatalos fényképekké nyilvánítják.

Budapesti kiállítása a magyar-spanyol kulturális

együttműködés keretében nemcsak a szülőföldnek szóló tiszteiét kifejezése, hanem kapcsolódás a mai magyar társadalomhoz és művészethez.

1981-ben Mexikóban mutatta be Picassóról készült képeit, amelyeket a magyar közönség a Budapesten megjelent „Barátom, Picasso" című Gyenes-albumban láthatott.

\