Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)
1986-06-28 / 176. szám
ható. Azzal is, hogy öt forint erejéig is megbízom az emberekben, azzal is, hogy klubot szervezek számukra, hogy aktívan politizálok, tudva: törvények nemcsak az áramkörökben, de emberi viszonylatokban is működnek, ha másképpen; is. S azzal is, hogy focizok, számítógéppel grafikát készítek.- Két nagy vonzalmam volt gimnazista koromban: az elméleti fizika és a képzőművészet. Ez utóbbi máig megmaradt, bár az utóbbi években egy kicsit háttérbe \zorult. A számitógépes grafika révén kerültem munkakapcsolatba Kismányoki Károllyal, Bódy Gáborral. E filmművészek nem misztifikálták a képzőművészetet, s saját művészetüket, a filmet sem: a művészet ugyanolyan emberi tevékenység, mint bármi: alapelemei, mesterségbeli lógásai elsajátíthatók — ezekből kell konstruktívan építkezni. Igaz, van egy „logikán túli” része, de ez létezik a műszaki terü- Az adatátvitelben ma elég jelentős a lemaradásunk. Sokmilliós kiesést jelent a jó távközlés hiánya, akár ha az egyszerű telefonösszeköttetésre gondolunk, akár a számitógépes kapcsolatokra. Ebben az ötéves tervben nekünk nagyobb lehetőségeink lesznek. A pártprogram biztatást adott, hiszen kinyilvánította, hogy a távközlés a termelés közvetlen része. A tényleges megvalósuláshoz azonban nagy háttér kell, miközben embargó és pénzhiány gátol bennünket. Megfelelő kapacitásokat kell létrehozni, építésre, gyártásra. A mi gondunk, hogy első világháborús eszközök „működnek együtt" korszerű elektronikus rendszerekkel a távközlésben: a kurblis telefon a mikroprocesszorossal. Tanácsi, vállalati és lakossági források igénybevételével is, de fejlesztenünk kell, ami azért ró ránk különös felelősséget, mert a hitelezőink érdekeit is figyelnünk szükséges, legalább anyleten is. Tehetséggel/ intuíció- val-alkotókészséggel itt is, ott is művész lehet valaki. A szgf- mitógép nagy kisértése a képzőművészetnek: egy egyszerű program is sorozatban produkálja a szép vonalakat — sokan megelégszenek, hogy aztán csak válogatnak belőlük, s azt hiszik, művészetet produkáltak, pedig ez egy mechanikus világ, üres látványt teremtettek, elég megnézni a számítógépes videoklippeket, az ún. komputergrafikákat. Ha a számítógép nem ecset a művész kezében, hanem öncél, embertelenné lesz a művészet is. S nem a számitógép hibájából. A Pécsi Postaigazgatóság számítógépének természetesen nem az a feladata, hogy komputergrafikákat készítsen. Hanem például telefonszámlát, hálózatnyilvántartást, könyvelést, készletgazdálkodást. Mc még le kell olvasni a telefon- központ hívásregisztrálóit, leírni papírra az adatokat, ki mennyit beszélt telefonján, s a számokat begépelni a számítógépbe — a telefonszámlát elkészíti a gép. De megoldható, hogy a számítógép végezze azt is, amit ma ember végez, mint ahogy azt is, összeköttetésbe kerüljenek a számítógépek: a postaigazgatóságoké, s a postaigazgatóságok teremtette hálózaton keresztül az egyének, vállalatok a nagy számítógépközpontokkal. — Nem irreális terv éz, amikor ma egyszerű telefonra, vonalra várakozni kell, amikor egy crossbar-kapcsolás is idegőrlő? nyira, hogy visszatéríthető legyen a megelőlegezett pénz. S ez nemcsak technikai, de szemléletbeli korszerűsitést is megkíván. Csizy László 1967-ben végezte el a Budapesti Műszaki Egyetemet. Hobbija a képzőművészet, ezen beiül a számítógépes grafika, a barkácsolás, a kertészkedés. Hálózattervezéssel, -építéssel, beruházással foglalkozott osztályvezetőként 1981-ig, mikor is a létesítendő számítógépközpont vezetőjévé nevezték ki. Korábban aktív KISZ-es, létrehozta a postás klubot, részt vett a berlini VIT-en, elnyerték az aranykoszorús címet, KISZ- kitüntetésekben részesült. Párttag 1972-től, jelenleg a postai párt'-végrehajtóbizottság tagja, a gazdaságpolitikai terület gazdája. A művelődési és a közlekedési és postaügyi miniszter dicséretében részesült. Nős, két gyermeke van.- Hibám, hogy nincs elég időm és energiám a családra. Hibám, s talán erényem is, hogy túlságosan is megértem az egyéni gondokat, vagy tervegyeztetéseknél mások szempontjait. Előnyös is, hátrányos is lehet, hogy folyamatos skálában igyekszem gondolkodni, nem jóban-rosszban, fekete-fehérben. Mindent figyelembe kell venni, mérlegelni a feltételeket, lehetőségeket. S mindent megtenni, ami tőlünk telik, a piunkaköri leíráson túl is. A diplomásoknak ez erkölcsi kötelessége. B. L. A „Castello” Pécsett, a Bárány úton. A villát, amelyet Dévényi Sándor tervezett, a megyei pályázaton dicséretben részesítették. Fotó: Proksza László Építészet Kritikánk ürügyén Környezetünk állandó változásban, mozgásban van, vagy attól, hogy nem teszünk semmit és éli saját életét, belső feszültségeiből, táplálkozva, meglévő tartalmát, értékét felemésztve, vagy úgy, ‘hogy tudatosan alakítjuk. javítjuk jó szándékkal, de kétségtelen tévedésekkel együtt. A település, a tér, az építmény is így formálódik, s a tegnapi, a mai, de a holnapi környezetünk is a változás, a változtatás miatt kapja sajátos, mástól eltérő jegyeit, hangulatát. Történelmi tapasztalat, hogy ha soká csupán önmagától „áll", alakul a tér, ha nem folytonosan tudatos a formálása, akkor az új gondolat és téralakítás ideig-órá- ig kiugrik belőle, szemet szúr, de lassan besimul, mert a környezet is igazodik hozzá. Ezáltal is változik az utca, a tér, a település,, így lesz mássá, új értékké,' amely letörölhetetlenül hordozza az adott kor, az akkor élő emberek képességeit, kultúráját. Az új, a más pedig kényszerít a mérlegelésre, a véleményre, a vélemény alakítására, arra, hogy összevessük korábbi, dolgainkkal, dogmáinkkal, saját értékítéletünkkel. Ez mindenki joga és lehetősége. A vélemények kezdetben igen sokfélék. De ezek fő tömege és ereje átmossa a gondolkodást, az ítéletet és döntően egy mederbe tereli azokat. Ez utóbbi miatt van nagy felelőssége az írástudóknak, a politikusoknak, a vezetőknek, hogy a meder, amit jónak vélnek azon a helyen, abban az időben), a helyes irányba vezessen. Ki, kik alakítják, alakíthatják a köz véleményét? Mindenki, akinek véleménye van és azt sokaknak mondja és mondhatia. így tehát azok, akik hozzáférhetnek sokak tájékoztatásához, hitelük is van ehhez, mert elnyerték a bizalmat, vagy mert nem ismert más elfogadható ólláspo.nt. E nézőpontból fontos kérdés, kinek a véleményét lehet és ajánlatos elfogadni? Az új, az eltérő, a más gondolat egy-egy emberhez kapcsolódik, de a nagyobb közösség rejtett iaé- nye a kútia és forrása, lay az könnven elveszhet, de gyorsan be is épülhet a köztudatba. Ez az új lehet- időszerű, lehet korai, s le- | hét alapjában, vagy részle- í teiben rossz. Ez azonban nem kell jelentse az azonnali elutasítást, mert e ma | rossznak vélt gondolat, mű, I okos kritikája felszínre hozhatja a iót. vaav a jobbat, így és emiatt van nagy jelentősége a kritikának. 6. HÉTVÉGE Az elmúlt időszakban az országos és a helyi sajtó is — többünk nagy örömére igen sokat foglalkozott építészetünkkel, annak elveivel és gyakorlatával. Talán épp azért, mivel ez átalakulóban, fejlődésben, mozgásban van. Mai építészetünknek, mint a mindenkorinak is, vannak jó és gyenge pontjai, de végre elmozdult a sok évtizedes szürkeségből. Építészetünk színesítéséhez, a jó színkombináció előállításához kell a szakma és a „használó" véleménye is. Formálni kell mindkettőt, de e formálásnak közösnek, összehangoltnak kell lennie, illetve lehetőséget kell adni a felek meghallgatására. Utána állást lehet foglalni, dönteni, majd együtt cselekedni. Ettől a közös vajúdástól, állásfoglalástól és tettől lesz miénk a ház, a tér, az utca, a település. Enélkül zavar, bizonytalanság, értékvesztés, a „nem az enyém”, érzelmi torzulás kavarog bennünk. Nincs kötődés, aggódás közös dolgainkért. Minden korban, minden társadalomban és itt közöttünk is környezetünkre, annak minőségére kivetítődik kritikánk és tájékoztatásunk sikere és sikertelensége is. Emiatt is okosan kell bánni kritikai minősítéseinkkel, gondolva hatására, különösen azoknak, akik ezt hivatásból, vagy akár laikuson teszik. Mindezen gondolatok amiatt sodródtak össze bennem, mert úgy érzem, hogy építészeti kritikánk is hasonló gondokkal terhes. Két közeli példát említek. Egyrészről Pécs belváros rehabilitációja során néhány általam értékesnek számító épülettel összefüggésben, másrészt pedig az „Év lakóháza" pályázat visszacsengése miatt. A belváros egyes épületeinek kapcsán kialakult és önmagában igen érdekes és tanulságos vita t megerősíti azt a véleményemet, hogy ezen épületek nélkül szegényebbek lettünk, volna, igaz nem éreznénk, hogy milyen hiányban volnánk nélkülük. Ezek azok az épületek, térformák, felületek, funkciók, színek, káprózatok és élmények, amelyek megmozgatták szemünket, érzetünket, érzelmünket és értelmiünket és amelyek által változik, alakul és értékesebbé lesz környezetünk. Az érzelmeket felkorbácsoló, esztétikai élményt és építészeti példát adó új terek, formák és jelképrendszerek jelentőségével és hatásával együtt túl kell jutnunk a rosszak-e vagy jók, szépek-e vagy csúnyácskák vitáján. Ugyanilyen fontos, hogy ezen épületek mögött meghúzódó gondolat, életfelfogás és filozófia miként formálható úgy, hogy jó mederben terjedjen, s jobbá alakítsa világunkat. Itt nem egyszerűen az építményről, vagy építményekről van szó, hanem egy megrajzolt, megépített, belakott és megélt funkcióról, amely megköveteli, ( igényli és sugallja a másfajta életmód, életritmus felvételét. Ebből a szempontból magam legalább olyan jelentősnek tartom e házakat, mint esztétikai hatásukat. Az év lakóháza pályázattal összefüggésben úgy gondolom, hogy az elősegítette a korszerű, a szebb, a gazdaságosabb, az egyszerűbb építés ügyét. A zsűri merítési lehetősége — a megépült otthonok számához képest — igen alacsony volt. Ámbár sajátos módon az önkéntes pályázatok között található volt az átlagos tőkével, de racionálisan, kulturáltan, szerény formákkal és eszközökkel is igényessé varázsolt ház, s a nagy pénzzel, nagy terekkel, az életformára érzékenyen reagáló, nagyvonalú és részleteiben mégis finom, hangulatot teremtő, esztétikai élményt és nyomot hagyó épület is. Nehéz szívvel írom le, hogy e jó példák — talán éppen tájékoztatásunk pontatlansága miatt is — lassan, míg a hibás gyakorlat gyorsan terjed. Ez nemcsak az esztétikai igényesség lassú térnyerése miatt fájó, hanem azért is, mert a belső terek, kapcsolatok, funkciók és arányok tévesztései miatt az abban élők életminősége, életmódja is merevvé, egyhangúvá válhat. A jó és a rossz építészetet és épületet az választja el eqymástól, hogy az utóbbi sematizálja, egyhangúvá, színtelenné teheti az abban megélt időt, míg az előbbi hozzáad, növeli és fejleszti igényeinket, életminőségünket. Az épület ruhája lehet szép és vonzó, de amit takar, zavaros, széteső, vagy fordítva: belül szervezett és racionális, míg a takaró foltos és gyűrött. E két elem minősége együtt adja a házat, a ház értékét. A pályázatban díjazott alkotások mindkettőben kiemelkedőt, követendőt mutatnak. A gondolat, a szándék, a . tett valamely szempontból és más helyről nézve tévedéseket is hordozhat. De az új, a megszokottól eltérő látás nem feltétlen törölni való. Az értünk élő és velünk érző „lótó" és láttató a jót képes kiemelni belőle, a tévelygéseket pedig féltő qondosságqal, s nevelve javíttatja ki. Építészetünknek mint- tudásunk, kultúránk egyik leqfőbb hor-. dozójának és hirdetőiének erre van (lenne) szüksége. Kovács Lajos osztályvezető Ami g adminisztrációval helyettesítjük, nem is tudjuk, hogy hol a bizalom határa — mondja. Az egyetlen hatalmas térséget üvegfalak határolják embermagasságig, látszik, a szomszédban fiatal lány ül a képernyő előtt, s valamit gépel a számítógép termináljánál. — Milliós eszközöket bizunk az emberre, de ötforintos papírbolti vásárlásnál közületi számlát kéretünk, pecfét, aláírás, bizonylat igazolja, hogy mire költötte az öt forintot. Műszaki ember — „ba”-k nélkül. Szinte megdöbbentően racionalista, anélkül, hoqy rideg lenne, „számító". Hiszen mindannyiunkban munkál valamennyire a „ha”: Iha egyből felvesznek az egyetemre, ha előbb nősülök meg, íha más munkahelyet választok, ha több pénzem lenne, ha nem pikkel rám a főnököm, ha .. ., ha . . . hasfalakkal bástyázzuk körbe magunkat, eltitkolni sikertelenségeinket, család á sa - inkát, képességünk elmulasztott lehetőségeit. Mondatainknak lejtésében sem bukkan fel a ha, pedig van elég esemény az életében, ami másként is alakulhatott volna. Ha elsőre felveszik az egyetemre, akkor talán ma kutatófizikus; ha egy évre munkát nem a postán kap, akkor is jó ► eséllyel elméletibb munkát végez, ha nem köt vele ösztöndíjszerződést a Posta, ha a számítógéppel már az egyetemen megismerkedik . .. Mert adott a Posta ösztöndíjat, azzal a feltétellel, hogy Csizy László elektromérnöknek tanul, s így Csizy László ma a Pécsi Postaigazgatóság számítógép-központjának vezetője. Érti a számítógépet, s programokat is tud készíteni, de sem nem hardveres, sem nem szoftveres — menedzser inkább, akinek feladata megteremteni azokat a körülményeket, hogy a postai számítógépes szükségletek kielégüljenek. Főnökökkel és beosztottakkal, szakemberekkel és laikusokkal, egyet- akarókkal és más érdekeket képviselőkkel van dolga. Emberekkel — akiket megint- csak nem lehet ha-k alapján megválogatni. Mint műszaki tudja, még alkatrészben sincs tökéletes: kondenzátorok, ellenállások, indukciós tekercsek, áramkörök is csak nagy valószínűséggel működnek ezer üzemóráig: bonyolult rendszerükben a valószínűségek eredője kisébb, mint volt az ösz- szeszerelés előtt. S az emberek nem azonos paraméterekkel rendelkeznek, nem pontosan számítható módon reagálnak, viselkedésük Maxwell-egyenletekkel le nem írható. Ha a műszaki egyetemen is tanítanak vezetési ismereteket, ha az egyetemen arra is felkészítik a leendő mérnököket, hogy az életben nem tökéletes alkatrészekkel és nem tökéletes emberekkel kell majd együtt dolgozniuk — megint egy sor ha, ami Csizy Lászlót a legkevésbé sem érdekli. A feltételek adottak, legyen szó a Posta technikai és személyi feltételeiről, az ország teherbíró képességéről — ezek között a feltételek között kell a lehető legjobb eredményt el— Erkölcsi kötelességünk megtenni, amire képesek vagyunk — mondja Csizy László, megfogalmazva az egyedül le- hetségés értelmiségi álláspontot. Akkor is, ha nem jók a feltételek, akkor is, ha ugyanezen munkáért más tájakon többet fizetnek. S kötelességünk a feltételeket is erőnk, lehetőségek szerint javítani. A bizalom alakítását, erősítését például. S ä feltételrendszer megint- csak nem írható le egyenletekkel, nem foglalható képletekbe — nem számítható, de alakítErkölcsi kötelesség t T
