Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)
1986-05-25 / 142. szám
/ Saját versekkel a pódiumon Lukács Sándor színművész éne- . kel (Fotó: VadászT.) Versek, sanzonok szerepeltek Lukács Sándor két pécsi estjén, felerészt a saját versei, többjük Szentirmai Ákos megzenésítésében és kíséretében. Várakozás előzte meg az esteket, hiszen ha van ma Magyarországon férfisztár, akkor Lukács Sándor minden bizonynyal az. Neki vajon mi erről a véleménye?- Mindenkinek, aki valamilyen mű,vészeti ágban tevékenykedik, jól esik a személye iránti érdeklődés. Hazudik, aki az ellenkezőjét állítja. Egyébként nagyon jó előérzettel jöttem Pécsre. Életem egyik legnagyobb színészi élménye volt pár éve Székely János Caligula helytartója című drámájának itteni előadása a Barbakán bástyában, az azóta már eltávozott Harag György rendezésében, a csodálatos Őze Lajossal. . . Két-három alkalommal játszottuk csak itt a darabot, de nem tudom elfelejteni a bástya szűk, bezárt terét, azt a forró hangulatot.- Aztán tavaly egy pécsi szerző, Sárosi István novellájából készült tévélilmben láthattuk Lukács Sándort. Szerette ezt a szerepet?- Igen, a Zsákutca című tévéfilmben. Mivel kezdettől fogva kosztümös szerepekben játszottam, vívtam, lovagoltam, voltam Mátyás király és Napoleon, nagyon jó volt eljátszani a filmbéli orvos, egy korombeli mai magyar értelmiségi figuráját.- Mit jelent önnek magyar drámában játszani?- ügyemnek érzem a magyar drámát, de sajnos ritkán nyílik alkalmam arra, hogy játsszam magyar művekben. Talán azért is, mert kevés színpadjainkon a magyar dráma, főleg a mai szerzők művei.- És a versek? Miért ír verset a színész?- Tulajdonképpen előbb kezdtem el verset írni, mint játszani. Húsz-huszonkét év* vei ezelőtt, és úgy, hogy egyedül édesapám tudott erről a szenvedélyemről. Még édesanyám sem tudta, hogy írok. Életem nagy ajándéka volt a nemrég elhunyt Kálnoky Lászlóval való találkozás. Ö bíztatott, vállalta bemutatásomat, az ő védőszárnyai alatt jelent meg első versem az ÉS-ben. És el kell mondanom, mert ez is pécsi vonatkozású dolog, hogy decemberben megjelent Szökés című első kötetemet elküldtem Csorba Győzőnek, aki meleghangú, biztató sorokkal válaszolt. Igen fontos volt számomra az ő véleménye. — Mire jut idő a nyáron? . - Csak egy forgatásom lesz, Vernuil: Lamberthier úr című, a Vigadóban játszott szalonkrimijének televíziós változatát vesszük fel. Aztán feleségemmel, a barátainkkal elmegyünk egy kéthetes görög útra. S a másik újság, Máté, a kisfiúnk ősszel lesz elsőosztályos. Gállos Orsolya Magyar világsiker újjászületése Mihály András véleménye: a megoldás az eredeti nyelv jön a sztereó kép Válságban az operaművészet A háromdimenziós művi kép megjelenítése régi vágya az emberiségnek. Az első „sztereónak" minősíthető képek még a XVI—XVII. századi festők ecsetjei alól kerültek ki. A térhatású képe'k tömeges készítéséhez azonban csak a fényképezés rohamos fejlődése nyitotta meg a lehetőséget olyan 'módszerek kifejlesztésével, amelyeket az amatőrök is felhasználhatnak a fényképezésnél és a filmezésnél egyaránt. A filmtechnika elterjedésével egyidős a próbálkozás, hogy a kép ne csak két-, hanem három dimenziós legyen. Jogos büszkeséggel mondhatjuk el, hogy ebben a folyamatban kiemelkedő szerep jutott a magyar tehetségeknek is. Az első élvezhető, ilyen jellegű képet több mint fél évszázaddal ezelőtt, 1930-ban hozta létre két magyar szakember, Tarján Ferenc és Bólint István. Majd a II. világháború után Bodrossy Félix lépett fel új módszerével, amit később Barabás Jánossal együttműködve tovább is fejlesztett. A módszer lényege az, hogy ugyanarról a tárgyról egyetlen lencsén keresztül, egy prizmás előtét közbeiktatása révén, két különböző irányból érkező képpárt fényképet egymás fölé, egyetlen filmszalag minden kockájára. Vetítéskor ezek a képpárok előtétprizmával egymásra vetítve -jelennek meg az ezüstvásznon. A néző — polarizált szemüvegen át —, így a valóságot véli látni teljes három dimenzióban. Az eljárás és a hozzá tartozó berendezés első és második változata is szabadalmi oltalmat nyert. Bodrossy ezzel a módszerrel az ötvenes évek elején nyolc filmet készített. Sajnos munkáját 1983-ban bekövetkezett halála után Ma- győrországon már senki sem folytatta. Külföldön ezzel szemben igen jól felhasználták. Ezen az elven kiindulva, 1984-ben például a világ legjobb szakembereinek közreműködésével Indiában egy olyan térhatású filmet készítettek, amelyet joggal tarthatnak ma is e kategória legjobb alkotásának. Bodrossy filmjei szerencsére megvannak, de berendezései nem maradtak meg hiánytalanul és hibátlanul. Rekonstruálásukra Hazai Lajos, a Magyar Rádió nyugalmazott gépészmérnöke vállalkozott. Másfél éves munkájának eredményeként e hét elején szakemberek előtt vetítette le Bodrossy egyik térhatású filmjét, a rekonstruált berendezésekkel, az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület rendezésében, az MTESZ budapesti székházában. A figyelemfelkeltés megtörtént. Reméljük, a hazai sztereó képkészítés ezzel kilép három évtizedes, Csipkerózsika álmából. Világszerte válságban van az operaművészet: túlságosan aránytalanok a jövedelmek, nincs énekes utánpótlás, egyre nehezebb váratlanul „beugró" művészt találni. Erről beszéltünk Mihály András Kossuth- cfíjas zeneszerzővel, a Magyar Állami Operaház igazgatójával. — A hanglemez és a tévé elterjedése óta rendkívül megnőtt a közönség igénye — Vnondta -, hiszen a világ legnagyobb művészeinek játéka, hangja eljut a családi otthonokba is. Ezért szinte mindenütt mindenki a legjobbaktól akarja hallani az operairodaimat. A modern légiközlekedés pedig lehetővé is teszi a világsztárok rendszeres utazását. Csakhogy ezek az énekesek nem tudnak annyi nyelven, ahány nyelvű országokban szerepelnek. Ahhoz, hogy egy-két nap előkészület próba után együttjátszhassanak a világ bármelyik operatársulatával, közös nyelvet kellett találni. Ez pedig az operairodalom három eredeti nyelve; a német, olasz és francia. így a legtöbb országban lassan feladják a saját nemzeti nyelvű operaéneklést, vagy pedig kétféle operakultúrájuk van: nemzeti és eredeti nyelvű. A szomszédos Bécsben például a Staatsoper-ben eredeti, a Volksoper-ben pedig nemzeti nyelven énekelnek. Ettől a világsztárok élettere megnőtt, az értékes, erős középmezőny, vagyis az operaénekesek zöme kissé háttérbe szorult, pályájuk többé-kevésbé reménytelenebb lett, s emiatt az énekesutánpótlás csökken. «- Mi a helyzet a más művészeti és színházgazdasági szerkezetű szocialista országokban?- Nálunk is baj van, de másféle. A szocialista országok operajátszására változatlanul a nemzeti nyelv, a saját állandó tásulat és a kettősszereposztás, mint biztosíték a jellemző. A jövedelmek ugyan alacsonyak, de a tehetséges fiatalok mégiscsak a pályára kerülnek, utánpótlás tehát van. Csakhogy Nyugaton rájöttek: a szocialista országokból, a mi színházgazdasági szerkezetünk, bérviszonyaink következtében számukra olcsó — de az itteni énekes számára viszonylag igen nagy összegért- kapnak kiváló énekeseket. Ezzel enyhítik az ottani utánpótlási gondot. Ha nem engedjük ki a mi énekeseinket, esetleg végleg kiszerződnek, s az nekünk még rosszabb. Ők eredeti nyelven éneklik az operaszerepeket. A kettős szereposztás tehát idehaza egyre kevésbé biztosíték az énekesek számára igen veszélyes megfázás, betegségek idején. Hiszen míg egyik szereopsztás főszereplője idehaza énekel, a másik Nyugaton vendégszerepei. Ráadásul valutát is hoz az országnak. Ma már tehát ennyit jelent a kettőzés, ha nem akarjuk, hogy sok értékes énekesünk végleg kiszerződjön, mint például Marton Éva vagy llos- falvy Róbert. Szocialista országból pedig az alacsony li- zetési lehetőségek és az előadások nemzeti nyelve miatt hem hozhatunk váratlanul beugró vendéget. Képzeljen el egy Figaro házasságát, ahol magyar nyelvű előadásban Don Basilio-t ukránul, Figarót pedig csehül éneklik.- A megoldás? — A nemzeti nyelvű előadások mellett eredeti, német, olasz, francia nyelvű előadásokat kell előadni. Földessy Dénes Panoráma Megint egy manöken Csehszlovákia egyik legnépszerűbb manökenje, Vera Vla- chova egyszerre három filmszerepet forgat (képünkön). Max Frisch háborog Múlt héten töltötte be 75. életévét Max Frisch, a világhírű svájci író, az És a holtak újra énekelnek című antifasiszta dráma szerzője. A születés- napi ünnepségen kijelentette: a nemzetközi politikai tárgyalások ürügyén a svájci irodalom és maga Svájc nem válhat a hidegháborús szájhősök törzsasztalává. Az alsó tízezer Negyed század után, több külföldi tévéállomás kimggasló sikerrel vetíti ,az 1961-ben készült Az alsó tízezer című Cap- ra-filmet. Egyik főszerepét, Bette Davis mellett az akkor még kezdő színész, Peter Falk játssza, vagyis - Columbo. Pofonok Madonnáért Néha úgy tűnik: még él a Vadnyugat. Sean Penn, a popvilágsztár Madonna férje, a L05 Angeles-i „Heléna" lokál-, ban néhány hete pillanatra magára hagyta feleségét. Mire visszatért, Madonna már egy másik asztalnál nevetgélt Hauk Duvall zeneszerzővel. Sean Penn két hatalmas pofont adott a komponistának és hazarángatta Madonnát. Gyorsított eljárással 4 hgnapra ítélték, óvadék ellenében sem engedték szabadlábra és a lapok megírták: a fegyházban szemetet hord. Azerbajdzsáni török anekdota Móllá Naszreddin NEM KELL MEGADNOD... Naszreddin egyik rokona, aki sosem szokta megadni a kölcsönkért pénzt, felkereste őt és Így szólt:- Kedves rokon, kölcsönözz egy hétre ötven rubelt. Nagyon jó üzletre van kilátásom. Húsz rubel hasznot hoz, és nemcsak az ötven rubelt logom megadni, hanem kapsz még tizet a /haszonból, . tíz pedig marad nekem. ,,Ha nem adok neki pénzt - gondolta Móllá rossz híremet kelti a rokonság körében, azt lógja mondani, hogy megfosztottam egy jó üzlettől. . ." Félt azonban pénzt adni - tudta, hogy nem kapná vissza. Naszreddin végül adott a rokonának tíz rubelt e szavakkal:- Nesze, lógd ú hasznodat! Vedd úgy, hogy megdolgoztál tíz rubelért, én úgy veszem, hogy nyertem negyvenet ... (dr. Mándoki László fordítása) Eltűnt a lány egy Hónapra Ha most csokorba gyűjte- nénk — és tehetnénk, mert „példatárként” vaskos paksa- méták tucatja kínálja a válogatás lehetőségét —, hogy mi minden történik, vagy történhet a nyári hónapokban gyerekekkel minden bizonnyal a VDN olvasói is elképednének. S jó páran akadnak közöttük tapasztalatokkal felvértezettek is. Akik már átmentek azon, hogy kezdetben bizakodva legyintettek: miért pont az én fiammal- lányommal történhetne ilyesmi? — s keserves ok késztette őket bizakodásuk feladására. Jó tíz évvel ezelőtt bennem a kép a balatonszemesi „gyermekmegőrzőből”: itt gyűjtötték egybe azokat a fiúkat és lányokat — közöttük sok kisfiút és kislányt —, akiket a Balaton partján szedtek össze csövezés, csavargás, vagy éppen kisebb súlyú bűncselekmény elkövetése miatt, s akiknek az értesítés után kétségbeesve és hitetlen- kedve jöttek a szüleik — lea- alábbis egy részüké —, hogy ha7Qvigyék őket. Még azt is Krimi helyett alig akarták elhinni, hogy tényleg a szemesi megőrzőben van a csemetéjük — aki vagy akik mór hetek óta nem jelentkeztek otthon, s akiket ők engedtek el adott esetben ötven forinttal két hétre . .. Mint ahogy például roppant meglepte a szülőket annak a férfiak szemében már nem feltétlenül kislányként kezelendő fruskának az esete, aki leballagott a sarki boltba kicserélni egy doboz szifonpatront — és egy hónap múlva keveredett haza. Jól kicsavarogva magát — csak éppen arról tudott nehezen elszámolni, hogy végül is miből tartotta el magát egy hónapon át. S hol aludt? A bevezetőben említett felsorolást azért is érdemes mellőzni, mert megdöbbentő, elrémisztő esetek is akadnak. A nyár ugyanis — meghosszabbodott diákszabadidejével — kétoldalú. El lehet tölteni okosan, szervezett időbeosztással és éppen elfenkezőleg is. Más oldalról: a szabadon engedett, össze-vissza, pénz nélkül kódorgó gyerekek maguk is elkövethetnek bűncselekményt — vagy éppen ők válnak bűncselekmény áldozatává. És előfordulhat az a végletes eset is, hogy nem is tudjuk, mi történt a gyermekünkkel, hol van, „csak” éppen soha többé nem kerül elő. Mondjuk egy felhagyott téglagyár mélyvízű kubik- gödréből. Mert ez is nyár veszélyei közé tartozik: a könnyelműség, a vízirendészet szabályainak be nem tartása, a sárga jelzés lefitymálása, a fürdés szabályainak megszegése. Ha már nem a végletes esetek felsorolásával akarjuk a figyelmüket felhívni, álljon itt példaként egy egyszerűnek, hétköznapinak tűnő példa: a kerékpározás. Országúton, vagy a városok nagyforgalmú belső útjain — a közlekedési szabályok minimális ismerete nélkül. Apropó: kerékpár. Tudok olyan esetről, amikor a lurkó hazament egész napos „eltávozásáról , mégpedig egy többezer forintos kerékpárral, ami persze reggel még nem volt, s a szülei még csak azt sem kérdezték meg tőle: hát ez a bicikli meg honnan van? Óriási a szülők felelőssége. Jóllehet: hatásosabb lenne, ha példákkal, statisztikával illusztrálnánk: milyen veszélyei, ferde útjai vannak a megnövekedett nyári szabadidőnek. Inkább: mondjuk a minimum, hogy utólag tesszük fel a kérdést: merre jártál, mit csináltál? Még jobb azonban, ha előre gondolunk a nyár veszélyeivel, s felkészítjük rá csemetéinket — krimi helyett, ami némtörő- dömség esetén bizony bekövetkezhet. M. A. 4 vasamapi
