Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)
1986-05-24 / 141. szám
Várakozók a rendelő előtt Nem vált be az új táppénz- fizetési rendszer? Tizenegyezel beteg Tavaly Magyarországon 'naponta átlagosán 258 ezren voltak betegállományban'. Vannak, akik azt állítják, ez az indokoltnál jóval több. Igen jelentős az igazán betegek száma, de azoké is, akik beteg- szabadságukat kentjük megmunkálására, vagy házuk építésére használják fel. Baranya lakossága 432 000 fő. Ebből naponta 11 ezren vannak- betegállományban. Naponta ennyi ember esik ki a termelésből. A 'megye táppénzes százaléka csak az elmúlt három évben nem haladta meg az országos átlagot, ami 20 éven keresztül jellemző volt. (Az országos átlag erőteljesebb mértékben növekedett, mint a megyei.) Ha az egyes termelési ágazatokat nézzük, a bányaipar, a ruházati és élelmiszeripar táppénzes százaléka magasan a megyei állag felett van és a bányaipar kivételével változatlan emelkedő tendenciát mutat. A bányászatban a csökkenés 0,4 százalékos, a Mecseki Szénbányáknál 0,9 százalék. Ez több tényezőnek köszönhető: a rendszeres szűréssel csökkent a szilikózisos megbetegedések száma és súlyossága, ■ előbbre léptek a rehabilitációban és nem utolsósonbqn javult a táppénzes feqyelem. Dr. Kancsár Lászlót megyei táppénzes szokfőorvost kértük, hogy nézzünk kicsit a számok mögé.- A táppénzes napok növekedésének mértéke lelassult, a szám mégis magas.- Igen. Vannak tényezők, amelyek növelik a táppénzes időtartamot. A megye lakosságának száma nem, de az átlagéletkora emelkedett. Megnövekedett a nyugdíj mellett munkát vállalók száma, akik általában elhasználódott egészségi állapotuk miatt kényszerülnek gyakran betegállományba menni. 1985. március 1-től lépett életbe az új társadalombiztosítási eljárás, a gyed és szeptember 1 -tői a gyermekápolási táppénz kiterjesztése 10 éves korig. Táppénznövelők a megoldatlan rehabilitációs esetek is, azok, akik megfelelő munkahely hiányában a táppénzt merítik ki. És természetesen a lakosság általános egészségi állapota romlásának is vannak következményei. Hiszen az egyre növekedő számú szív-érrendszeri betegségek, a mértéktelen alkoholfogyasztás, dohányzásból, a helytelen táplálkozásból eredő krónikus betegségék mind-giind növelik a táppénzes napok számát. Az is elgondolkodtató, hogy manapság sok fiatal nő hordja ki a terhességét betegállományban.- Az 1985. január 1-jén bevezetett új táppénzfizetési ren6. HÉTVÉGE delkezés - mely szerint a nettó kereset alkotja a táppénz- számítás alapját - nem váltotta be azt a hozzáfűzött reményt, hogy ettől csökkenni fog a betegállományban töltött napok száma.- Ez az intézkedés valóban nem hozta meg a várt eredményt. Szerintem nem a táp- pénzösszeg lefaragására, hanem a táppénzek mögött levő okok megszüntetésére van szükség. Ettől az intézkedéstől nem erősödött a táppénzes fegyelem sem, akik a táppénzt maszekolásra akarják használni, aligha törődnek napi 15— 20 forintos jövedelemkieséssel. Az intézkedés inkább sok esetben azokat sújtja, akik igazán betegek. Az egészségügy a maga területén mindent megtesz a jovulós érdekében. Kiterjesztettük a szűrővizsgálatokat, javult a betegellátás és a rehabilitáció is. A táppénzhelyzet mégsem ezektől az intézkedésektől fog változni. Ne csak az orvosoktól váriák ezt! Akkor lesz jelentős előbbrelé- pés, ha meaváltozil^ a társadalmi szemlélet, az önkárositó életmód. Jelenleg a vállalatok érdekeltségi rendszere is olyan, hogy minél magasabb a táppénzes napok száma, az annál több bérmegtakarítást jelent.- A szimulánsokat is az orvosok írják ki. Nincs lehetőségük ennek elkerülésére?- Bizonyos esetekben igen, de vannak esetek, amikor nem. Mert egy orvos sem vállalja á felelősséget, ha például egy gépkocsivezető azzal megy az orvoshoz, hogy nagyon szédül, nem mer a volán mögé ülni. Mire kivizsgálják a szakrendeléseken, mire megjönnek az eredmények, hogy valóban van-e valami baja, vagy sem, az legalább egy hét. Egyébként a körzeti és üzemi orvosok ellenőrzése, a táppénz felülvéleményezése rendszeres. Kéthetente van megbeszélés a felülvéleményező belgyógyász csoportvezetővel és vannak rendkívüli felülvizsgálatok is. Tavaly 60 alkalommal tartottunk ilyent különböző helye- keq. A dokumentáció alapján egy orvost sem kellett elmarasztalni nem indokolt táppénzre vételért.- A nyugati országok legtöbbjében hq valaki csak 3-4 napig beteg, otthon maradhat orvosi igazolás nélkül.- Nálunk is jó lenne, ha ezt be lehetne vezetni. Hiszen a 2-3 napos táppénz mögött hallatlanul nagy munka van, az orvos munkája, az adminisztráció, jobb lenne elhinni, tényleg beteg. Jelentősen csökkenne az orvosok megterhelése is. De ahhoz, hogy ezt be lehessen vezetni nálunk, sok mindennek kellene változni. A munkaerkölcsnek, az egészség megőrzésével kapcsolatos szemléletnek. S mindez összefügg a kulturált emberi magatartással. Sarok Zsuzsa Az év lakóháza-e „az év lakóháza”? Nem! A címbeli kérdésre adott tömör válasz magyarázatot kíván. Az alábbiakban ezt teszi e sorok írója úgy is, mint a megyei pályázat bíráló bizottságának a tagja. Harmadszor bíráltuk a benyújtott pályaműveket, és ez újabb, figyelemreméltó tapasztalatokkal szolgált. Ezeket feltétlenül szóvá kell tenni, hogy a pályázat visz- szatérjen az eredetileg kijelölt útra. Mi is volt ez? Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az évtized elején tűzte a zászlajára az építészeti kultúra fejlesztésének az ügyét. Azért éppen akkor, mert úgy vélték, hogy a hazai építészetben váltás történt az addig egyeduralkodó mennyiségi szemlélettől a minőség, az igényesség felé. E koncepció jegyében fogant 1983-ban az elhatározás, miszerint a magánerős építések színvonalának a növelése érdekében pályázati rendszert hoznak létre, hogy a legjobbak példa gyanánt szolgáljanak a saját otthont teremtők tízezreinek. A cél — három pályázati esztendő tapasztalatait tanúságtételre hívva — nem valósulhatott meg. Miért is mondom azt, hogy „az év lakóháza", nem az év lakóháza? A megyét járva azt tapasztaljuk, hogy még a kisebb községekben is épülnek családi házak, a már valamivel nagyobbak pedig nem győznek telkeket alakítani. Községeink sokaságában új utcasorok, nagy- köségeinkben, városainkban pedig új lakónegyedek épülnek új családi házakból, s ezek legtöbbjénél ma már szemlátomást érvényesül az igényesség mind a külsőt, mind a belsőt illetően. Településeink arculatát kellemesen befolyásolják ezek az új házak. A hagyományos faluképet felváltó „sátortetős-korszak" iránytévesztést jelentett, a mostani építések — a méltatás a közelmúlt néhány esztendő termését illeti —, ismét egyfajta sajátosságot próbálnak adni falvaink- nak, városainknak. E sajátps arculat jobbítását szolgálhatta volna „az év lakóháza" pályázati rendszer. Baranyában évente kb. 1000—1100 új családi ház épül, nagyrészük nem is akármilyen. Minden településen születik évről évre néhány olyan, amelyet bízvást állíthatnánk példaként a közelebbi és a távolabbi építtetők elé. Ám ezek a példák rejtve maradnak, valami okból nem válnak közkincs- csé. 1983-ban 38-an pályáztak „az év lakóháza" címre, a következőben már csak 16- an, az 1985-ös „termésből" pedig 15-en (további kettő már az előző évben is szerepelt, egyet pedig „letiltott" az építtető). Ez a másfél—két százalék körüli meny- nyiség még csak reprezentatív keresztmetszetet sem jelent, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nálunk gyakorlatilag pécsivé lett a pályázat, s hogy a kevésszámú vidéki pályamű sem „fedi le” a megyét. A harmadik pályázati esztendő után is felfedezetlen terület a megye nagy része, „az év lakóháza" számára. Nos, ezért merem kijelenteni, hogy „az év lakóháza” voltaképpen nem az év lakóháza. Miért nem pályáznak? Nem fogadhatom el érvként, hogy az építtetők az adóhatóságtól tartva tartózkodnak. Hiszen a házak többségében rengeteg a saját munka és a kölcsön-teher, s csak a kisebbségnek szolgál alapjául az adóhatóságot valóban érdekelhető jövedelem, bár többnyire ez is elfogadható eredetű. Az'érvelésnek egyébként igen drasztikusan mond ellent, hogy a pécsi pályázatok egy része — most már harmadszor — kifejezetten luxusépítmény, s akaratlanul is felébred az emberben a gyanú, hogy vajon nem az építész hivalkodása, magamutogatása miatt került-e a versenybe. Az egyik idei háznak csak a nappalija közel 60 négyzetméter —, ilyen bruttó alapterületű ma a hazánkban épülő állami és OTP-lakások túlnyomó többsége, ekkora, vagy ennél kisekk lakásban él a lakosság nagyobbik része. Okos dolog-e az ilyen luxusmegoldásokat példának állítani? Ebből az egyetlen példából is sejthető az, amit zsűritagként az első évtől kezdve éreztem: nem a valódi, a kisember számára is elérhető példa megmutatása lett a pályázat bírálati célja, hanem a minél extravagánsabb épületek méltatása. Olyanoké, amelyeknek az „utánzása” eszébe sem juthat a kispénzű építtetőknek, márpedig ők vannak többségben, s ők — hiába is mutatnak nekik luxusvillákat szaunával és padlófűtéssel —, mindenképpen az egyszerűbb és olcsóbb megoldásokat tekintik példaképnek. De mivel ezek közül is a jobbak kirekesztődnek a pályázat rendszeréből, egyáltalán nem biztos, hogy az egyszerűek közül a valóban ízlésesek, az építészetileg jó megoldásúak lesznek a példamutatók. Azok a házak pedig, amelyek ma nagyobbrészt a pályázatot jelentik, valójában egy másikfajta pályázathoz tartoznának. Beszűkült a pályázat a tervező építészek számára is. Baranyában mintegy 400 építész jogosult a magántervezésre. Aligha hihető, hogy közülük csupán 32 az (a három pályázati esztendőben összesen ennyi építész neve fordult elő a tervrajzokon), aki a pályázati elbírálásra alkalmas házat tervez. Az év első dömpingje utáni visszaesés (a 22-ből 6-an jelentkeztek ismét, a többinek mintha végleg elment volna a kedve a pályázástól), arra látszik vallani, hogy maguk a építészek is úgy vélik: mintha egy szűkebb kör részére adatott volna még az elismertetés lehetőá^ge. És mintha indokolatlanul magasabb lenne a mérce a vidéki családi házak esetében, holott éppen azok több — de nem elvtelen! — jóindulatot kívánnának'a térbeli helyzetük miatt. Hivatkozhatok arra is, hogy míg a beadott pályázatoknak a kétharmada volt pécsi, (a megyében folyó családiházépítésekhez mérten éz is aránytalanul sok), azok a kiadott díjaknak, elismeréseknek már a háromnegyedét vitték el. Ezen az arányon csak akkor lehet változtatni, ha nagyobb a merítés lehetősége, azaz ha a kétfordulós pályázat első — rpegyei — fordulója valóban megyei pályázat lesz. Hogyan érhető ez el? Az évente ismétlődő pályázatok előzetes hírverésében — éppen az elsőnek a tapasztalatain okulva — próbáltam az első fokú építési hatóságok figyelmét felhívni az építtetők ösztönzésére, hiszen ők ismerik a legjobban szinte a szándéktól a megvalósulásig az épülő házakat, s bizonyára van annyi szakértelmük (különben miért lennének ott, ahol vonnak?), hogy eldöntsék: ez vagy az a ház alkalmas a pályázaton való részvételre. És nekik bizonyára megvan a személyes ismeretség révén a meggyőzés lehetősége is, ezeknek a pályáztatására. Mégis, az első fok valahogy, valamiért nem élt a lehetőséggel. Nem szeretném azt hinni, hogy valamiféle „elő- zsűrizésnek” tulajdonítható ez, mert az ilyen „lebeszélés" sokat árthatna az egész pályázatnák, hiszen azt az érzetet kelthetné, hogy bizonyos érdekek érvényesítése a cél. „Az év lakóháza" pályázatnak egyetlen célja lehet: példákat adni azoknak a tízezreknek, akik saját anyagi és fizikai erejükből oldják meg lakásgondjukat, aminek az érdekében egy életre szóló adósságterhet vesznek magukra. Nekik kell segítséget adni a pályázat révén ahhoz, hogy a századvég — az ezredforduló! — új típusú életviteléhez méltó kereteket hozzanak létre egyszerű, eszközökkel, viszonylag olcsó módszerekkel. Mit javasolhatok ezek- után? Mindenekelőtt azt, hogy „az év lakóháza” pályázati rendszere maradjon az, — pontosabban: váljék azzá —, aminek meghirdette- tett. Ennek érdekében eleve biztosítani kell minden építtető és magántervező számára a részvétel jogát és lehetőségét. Érdemes lenne azon is gondolkodni: nem lenne-e érdemes az elsőfokú építési hatóságok fel- jogosíttatása révén meghívásos rendszerűvé alakítani a pályázatot? Tagadhatatla.n azonban, hogy éppen az építészeti kultúra általános fejlesztése érdekében — nem szabad kizárni a megmérettetésből a kimagasló színvonalat jelentő „luxusvillákat". Ezek részére ajánlatos lenne külön nívódíjat alapítani. A mértékadó zsűri feladata lehetne az egy menetben meghirdetett pályázat anyagából különválasztani ezeket. ’ * A fentieket gondolatébresztésnek szántam, s úgy vélem, idejében tettem ezt ahhoz, hogy a jövő évi pályázatnál már valóban az év lakóháza legyen „az év la- kóháza". Hársfai István Kistelegdi István tervezte Lapved srky Ferenc részére a Pécs, Szent Borbála utca 27. sz. családi házat, amely a pályázaton a Pécsi Városszépitő és Városvédő Egyesület különdicséretében részesült. Tizenkét szonda közül egy elszínezödött Sok a feljelentés és bírság A fokozott közúti ellenőrzés tapasztalatai Nagyszabású és széles körű közúti ellenőrzést tartott hazánkban áprilisban a rendőrség — társadalmi segítők bevonásával. Az évről évre ismétlődő akciók alapvető célja, hogy javuljon a közlekedési fegyelem, csökkenjen a balesetek száma. A fokozott ellenőrzés megyei tapasztalatairól Gayár Emil rendőr alezredes, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának alosztályvezetője tájékoztatta lapunkat. Baranyában az egy hónap alatt 41 330 személyt ellenőriztek: 12 százalékuk rendőri intézkedésre adott okot. Mintegy 1100-an olyan durva szabálysértést követtek el, hogy elkerülhetetlen volt a feljelentés, több mint ötezren pedig helyszíni bírságot fizettek. A feljelentettek közül 76-an a forgalomirányító berendezés piros jelzése ellenére áthajtottak a csomóponton, 98 esetben ittas volt a vezető, 43-an a megengedett sebességnél jóval gyorsabban haladtak. A gyalogosok közül 48 személyt azért jelentettek fel, mert például figyelmen kivül hagyták a tilos jelzéseket, s a forgalomról nem véve tudomást, közlekedtek az utakon. Akadt olyan gyalogos, aki miközben áthaladt az útoi újságot olvasott!), s nem sok hiányzott ahhoz, hogy információéhségéért az életével fizessen. Helyszíni bírságot elsősorban kisebb sebességtúllépésekért, a jelzőtáblák utasításainak megszegéséért, szabálytalan parkolásért szabtak ki. Az egy hónap alatt 2000 szondát használtak fel, s hogy változatlanul sokan vezetnek alkoholos befolyásoltság alatt bizonyítja, minden^ 12 szonda közül egy elszínezödött. Többen azonban nem csupán ittasan, hanem járművezetői engedély nélkül . közlekedtek. Ugyancsak elszomorító az a tény, hogy a 16 000 műszakilag is ellenőrzött jármű majdnem tíz százalékánál találtak valamilyen hiányosságot: főleg a gumik állapota nem volt megfelelő. ötvenhárom esetben bevonták a hatósági jelzést. Tehergépkocsiknál a szállítmányokat is megvizsgálták — nem feleslegesen. Több feketefuvart, lopást is felfedeztek, s gyakori volt a menetlevél pontatlan, hiányos vezetése is. Környezetszennyezésért 11 esetben intézkedtek, közterületszennyezés miatt 198 alkalommal. A köztisztasági előírásokat elsősorban a tehergépkocsi-vezetők sértették meg, főleg a helytelen rakodás miatt. Nem volt ritka, hogy a túlpakolt platóról törmelék, homok, kavics hullott az útra, de előfordult, hogy a személygépkocsi utasteréből dobáltak ki kó- lásüveget, ételmaradékot. Az ellenőrzések során mintegy egymillió forint helyszíni bírságot szabtak ki, s a köz- biztonsági intézkedések során 99 körözött személyt fogtak el. A ihírközlő eszközök napokkal a fokozott ellenőrzés megkezdése előtt hírt adtak az akcióról, ennek ellenére a közlekedők jórésza ezt sem vette figyelembe. R. N.
