Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)
1986-05-17 / 134. szám
Pécsi nyugdíjashoz — Nyári József A Pécsi Galéria a kortárs művészet sokoldalú bemutatását célzó programsorozatában március 27-től április 27-ig az építészet került sorra: a Dél-Dunántúli Tervező Vállalat munkáiból válogatott anyaggal. Az építészet a legkevésbé kiállításképes műfaj: már méreteinél fogva is, de mint gyakorlati szükségletek szolgálója, életünk keretének alkotója állandóan közszemlére tett, jelenvaló. Egy épület esztétikai, művészi értékéről csak a helyszínen - annak bejárása, körbejárása során, az épület használatával lehet véleményt mondani, valamint a tervező szellemi munkáját, elképzelését tükröző tervrajzok alapján, s az építtetői program ismeretében. A fotónak - amelynek objektivitásához oly gyakran fordulnak — az építészet tolmácsolásában csak részszerepe lehet: szikár állapotrögzítés, részletdokumentációs segédlet, vagy, mint ahogy itt is hasz- nálgtos: reklám, az áru minél kívánatosabb bemutatása. Seife/ Sarolta és Panyik István fotóművészek - a tervezővállalat munkatársai — ezúttal is ragyogó munkát végeztek, nagyméretű, színes fotóik vonzó látványossággá avatták, élvezhetővé tették az elvont, más di- menziójú témát. A szépen rendezett kiállítás ügyesen gazdálkodott a rendelkezésre álló boltozatos térrel — csővázas installációja újabb középületeink (Úttörőház, Nevelési Központ) belső kiképzését meghatározó, annyira általánossá vált, — szerelvényeket hordó, takaró — csőszerkezetet visszajátszó valóság. A bemutatott munkák egyénenként is mélyebb elemzést érdemelnének, hiszen túlnyomóan a tervezőiroda legrangosabb feladatait, a nagyobb beruházásokat szerepeltették a kiállításon, ehhez azonban itt az egyes épületekről kapott információ kevés. Nem is az egyedi alkotások bemutatása a kiállítás célja, hanem, hogy a tervezőiroda munkájáról, feladatainak sokrétűségéről tájékoztasson. Elsőként a múlthoz, meglévő környezetünkhöz való viszonyukról szólnak: a főváros és a legnagyobb vidéki városok belvárosának alaprajzával a történeti városmagok kiterjedésének érzékeltetésével emlékeztetnek arra, hogy a pécsi - laza beépítettsége miatt - a legnagyobbak egyike, s ez nemcsak műemlékgondozási probléma, hanem azt a felelősséget rója az itt építőkre, hogy az itt jellemző beépítésmódot, léptéket megőrizzék. Nagyszerű légi felvételeken láthatjuk a felújított városházát és környékét, a középkori városfal bemutatását szolgáló városrendezés eredményét. A fotó ezúttal semmit nem árul el az Aradi vértanúk útja világítótesteinek kiosztási értelmetlenségeiről, és a sétánykerítés betonoszlopainak brutális hangsúlyaiból. Dévényi Sándor két, exponált műemléki környezetbe tervezett beépítése példázza, hogy a ma építésze miként értelmezi a történelmi múlthoz és környezethez kapcsolódás feladatát. Gettó Józsefnek a Xavér templom körüli beépítése ugyanerre a problémára csaknem egy évtizeddel korábbi választ képviseli. A Munkácsy utcai terrá- rium, a Bányászati Múzeum (Dévényi Sándor) a pécsi belvárosi pincehasznosítás szép megoldásai. A pécsi Kossuth Lajos utca házsorának színterve, s a sétáló utca, a Sallai utca hangulatos fotói érzékeltetik a belváros szépítésére tett erőfeszítéseket. Igen sokféle feladat megoldását láthatjuk a kiállított cnyagban: ipari épületet, sporttelepet, kórházat, templomot, iskolát, művelődési központot, pártházat, szállodát, lakóházat, de városrendezési, lakó- és üdülőteleptervet is, műemléki rekonstrukciót; tájékoztató adatokat, ábrákat és rajzokat a tervezőmunkát segítő számítógépes technikai háttérről. Makettek, modellek segítik a térbeli élmény közvetítését. Mindez azt a képet alakítja ki a látogatóban, hogy a DTV az egyetemes építészettel — hazai technikai-kivi felezési lehetőségeknek megfelelően - lépést tartó alkotóműhely, amely nemzetközi mezőnyben is verseny- képes szellemi kapacitással rendelkezik. Szerencsés gyakorlat, hogy egy-egy építész ismételten feladatot kap ugyanazon városban, így egész tömbök, városrészek formálásában működhet közre. Két középület megtervezésével szólhatott bele Erdélyi Zoltán Kaposvár és Nagykanizsa belvárosának modern átépítésébe, Várnagy Péter a Mozgalmi Ház, SZMT könyvtár, s távolabb az Üttörőház tervezésével kapott a városképben hangsúlyos feladatot, ugyanígy Nyári József a nyugdíjasházak Szekszárd, garzonház — Koller József Pécs, Felsőmalom u. 2. — Dévényi Sándor csoportjával. Napjaink építészetének reprezentatív feladatára a művelődési, nevelési központ épületére számos példa szerepel (lényegében ide sorolhatók az ifjúsági és úttörőházak is). Többségük a belső térben a szerkezetet és szerelvényeket megmutató, technoid megjelenésű Köves Emil schwe- rini kórházépülete a nagyszabású feladat sikeres megoldása. A lakóépületeknél jól tükröződik az utóbbi években a lakótelepek szikár funkcionalizmusa és egyhangúsága feloldására tett sokféle kísérlet: változatos formálású magastetők (Gettó, Nyári), színhasználat, az erkélyekkel, loggiákkal plasztikussá, oldottá tett homlokzatok (Tillai, Nyári, Koller), különféle alakú és osztású nyílások ritmusképző szerepének kiaknázása (Horváth András). Olykor úgy tűnik, hogy a formálási igény már a gazdaságossági szempont ellenében is prioritást élvez; mint például a tetőablakok szép ívsorának ritmikai visszajátszása a földszinten a kirakat szalagablakába bevágott íves betonelőtetőkkel Erdélyi Zoltán nagykanizsai üzletházán. Nyári Józsefnél a túlhangsúlyos, túlméretezett tetőket érezzük ilyen túlkapásnak. A konstruktív-funkcionális építészet személytelen, szegényes megjelenésével a népi és történeti hagyományok segítségével szakító útkeresés módjából is láthatunk néhányat: a népiorganikus irányzat kedvelt jurta formáit Kaposváron óvodai (Kovács Attila), az orfűi strandon kiszolgáló építményként. Szimbólumalkotó szándékkal párosult organikus szemlélet jellemzi Jankovics Tibor fadd- dombori üdülőházát. Nyári Józsefnél és Dévényi Sándornál a népi, történelmi és modern építés arány- és formarendje nem konfliktusmentesen ötvöződik. A természetes anyaghatások, a burkolótégla homlokzatképző alkalmazása időtálló eleganciát ad a pincekiépítéseknek, s Várnagy Péter épületeinek. A nádtető és üveg szép kapcsolását példázza Kígyós Sándor számára épült műteremház (Erdélyi Zoltán terve). A belsőépítész Uherkovics Ágnes bútorai rusztikusságukkal karakteres egyéni stílust mutatnak, Blazsek Gyöngyvér, a Mecsek cukrászda kialakításával a népi-organikus formálás képviselője. Sajátos rangja van ismét az építészeti tervezőmunkában a rajznak, amelynek kifejező ereje, esztétikai hatása meggyőzően közvetíti az építész gondólkodását, kultúráját. Az építés — már a tervezés folyamán magas fokú szervezettséget, szellemi együttműködést kíván, ennek a kollektív tevékenységnek milyensége, értékei láthatók a Dél-Dunántúli Tervező Vállalat munkájáróí keresztmetszetet adó kiállításon. Mendöl Zsuzsanna Balatonszéplak, SZOT-üdülö — Tjllay Ernő Ybl-dijas r^. Kois*aas8k-««ssiiK5WR Pécsi úttöröház — Várnagy Péter Kaposvár, tanácsháza — Erdélyi Zoltán Ybl-díjas 1 Dél-Dunántúli Tervező Vállalat Illa
