Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)

1986-05-15 / 132. szám

2 Dunántúli nopiö 1986. május 15., csütörtök­Mihail Gorbacsov beszéde a szavjet televízióban ÓRA A NAGYVILÁGBAN Magyar—NDK külügyminiszteri tárgyalások Berlinben (Telefoto — KS — DN) Várkonyi Péter berlini tárgyalásai (Folytatás az 1. oldalról) ző övezetben, ezeket az embe­reket ugyancsak biztonságos körzetekbe szálljiettuk. Ez az összetett munka rendkívüli gyorsaságot, szervezettséget és pontosságot követelt meg. S mégis a megtett intézke­dések több embert nem tudtak megóvni. A szerencsétlenség pillanatában két ember halt meg: Vlagyimir Nyikolajevics Sasenok, az automatikus rend­szerek beállítója, és Valerij Iva- novics Hogyemcsuk, az atom­erőmű operátora. A mai napig 299 embert szállítottak kórház­ba különböző súlyossági foko­zatú sugárbetegségek diagnó­zisával. Heten közülük meghal­tak. A többiek minden lehetsé­ges orvosi segítséget megkap­nak. Az ország legjobb tudo­mányos és egészségügyi erőit, Moszkva és más városok szako­sított klinikáit vontuk be a munkába. Az orvostudomány legkorszerűbb eszközei állnak rendelkezésükre. Az SZKP KB és a szovjet kor­mány nevében mély részvéte­met fejezem ki az elhunytak családjainak, hozzátartozóinak, a dolgozó kollektíváinak, mind­azoknak, akit érintett ez a sze­rencsétlenség, akinek szemé­lyes veszteséget okozott. A szovjet kormány gondoskodni fog az elhunytak családjairól és a károsultakról. A legnagyobb elismerést ér­demlik azoknak a körzeteknek a lakosai, ahol szívélyesen be­fogadták a kitelepítetteket. A szomszédok baját sajátjukként fogták fel, s népünk legjobb hagyományainak megfelelően tapintatról, együttérzésről és figyelmességről tettek tanú- bizonyságot. Az SZKP KB és a szovjet kormány levelek, táviratok ez­reit kapja szovjet emberektől és külföldi állampolgároktól is, akik együttérzésükről és támo­gatásukról biztosítják a káro­sultakat. Az embereknek történő se­gítségnyújtás marad továbbra is első számú feladatunk. Ezzel egyidőben magának az erőműnek a területén és a környező térségben energikus munka folyik azért, hogy a ka­tasztrófa mértéke minél kisebb legyen. Rendkívül nehéz körül­mények között sikerült eloltani a tüzet, megakadályozni át­terjedését más energiablokkok­ra. Az erőmű személyzete biz­tosította a másik három reak­tor leállítását és lehetővé tet­te, hogy azokat biztonságos állapotba hozzák. A reaktorok állandó ellenőrzés alatt áll­nak. Ebben a bonyolult helyzet­ben sok függött attól, hogy helyes tudományos értékelé­sét adják a történteknek, mi- veil enélkül nem lehetett volna kidolgozni és alkalmazni a 'balesettel és következményei­vel folytatott harc hatékony intézkedéseit. Ezzel a feladat­tal sikeresen birkóznak meg a tudományos akadémia kiemel­kedő tudósai, az országos mi­nisztériumok és főhatóságok, Ukrajna és Belorusszia vezető szakemberei. Az emberek — mást nem 'lehet mondani — 'hősiesen, önfeláldozóan cse­lekedtek és továbbra is ezt teszik. Azt hiszem lesz még alkalmunk arra, hogy ezeknek az önfeláldozó embereknek a inevét is ismertessük és hős­tettüket méltó módon érté­keljük. Teljes megalapozottsággal mondhatom, hogy a következ­mények minden súlyát figye­lembe véve, a kár korlátozott mértékű maradt, s ez döntő mér­tékben a szovjet emberek bá­torságának és szakértelmének, áldozatos kötelességteljesitésé- nek volt köszönhető, annak, hogy összehangoltan cselekszik mindenki, aki részt vesz a bal­eset következményeinek fel­számolásában. A meghozott hatékony intéz­kedéseknek köszönhetően ma már elmondható, hogy a leg- rosszabbon túljutottunk. A leg­komolyabb következményeket sikerült elhárítani. Természete­sen korai lenne megvonni a történtek végső mérlegét. Még nagy, hosszan tartó munka áll előttünk. A sugárzás szintje az erő'mű területén és közvetlen térségében még mindig veszé­lyes az emberi egészségre. Éppen ezért a mai nap leg­fontosabb feladata a -baleset következményeinek felszámo­lása. Széles -körű programot dolgoztak ki és hajtanak vég­re az erőmű és az erőműhöz tartozó lakótelep, az épületek és berendezések sugármentesí­tésére. A kérdésnek -még egy vonat­kozásáról kell beszélnem. A csernobili események külföldi visszhangjára gondolok. A vi- lég egészében — s ezt hang­súlyozni kell - megértéssel vi­szonyult a minket ért bajhoz és a bonyolult helyzetben tett lé­péseinkhez. Mélységesen hálásak va­gyunk a szocialista országok- beli barátainknak, akik kifejez­ték szolidaritásukat a nehéz pillanatban a szovjet néppel. Elismerésünket fejezzük ki más országok politikusainak, köz­életi személyiségeinek az őszinte együttérzésért és tá­mogatásért. Köszönetünket fejezzük ki a külföldi tudósoknak és szak­embereknek, akik együttműkö­dési készségüket nyilvánították. Szeretnék említést tenni Gale és Taraszaki amerikai orvosok részvételéről a betegeik gyó­gyításában, és -köszönetét mon­dani azon országok üzleti kö­reinek, amelyek gyorsan rea­gáltak bizonyos műszaki eszkö­zök, anyagok és gyógyszerek vásárlására vonatkozó kéré­sünkre. Kellőképpen értékeljük azt az objektív magatartást, ame­lyet a Nemzetközi Ato-menergia ügynökség és vezérigazgatója, Hans Blix tanúsított a csernobi­li atomerőműben történtekkel kapcsolatban. Nem hagyhatjuk azonban fi­gyelmen kívül és politikai érté­kelés nélkül azt sem, hogyan fogadták a csernobili esemé­nyeket egyes NATO-országok — különösen az Egyesült Álla­mok - kormányai, politikusai és tömegtájékoztatási eszközei. Ezek féktelen szovjetellenes kampányba kezdtek. Mi -min­denről nem beszéltek, írtak ezekben a napokban — ,,az áldozatok ezreiről”, az „el­pusztultak tömegsírjairól”, „a kihalt Kijevről” és arról, -hogy „egész Ukrajna földje elfertő­ződött” stb., stb. Egészében véve a -lelkiisme­retlen és rosszindulatú hazug­ságok garmadájával találtuk szembe magunkat. Bár kellemetlen minderről beszélni, de szükséges. Szük­ség van rá azért, hogy a nem­zetközi közvélemény tudja, mivel kellett megküzdenünk. Szükséges azért is, hogy vá­laszt adjunk a kérdésre: va­lójában mi is váltotta ki ezt a legmesszemenőbben erkölcs­telen kampányt? Szervezőit természetesen nem érdekelte sem a baleset­tel kapcsolatos hiteles tájé­koztatás, sem az emberek sor­sa Csernobilben, Ukrajnában, Belorussziában, bárhol má­sutt, bármely más országban. Nekik csupán ürügyre volt szükségük, hogy megkíséreljék befeketíteni a Szovjetuniót, annak külpolitikáját, hogy gyengítsék a nukleáris kísér­letek betiltására, a nukleáris fegyverek felszámolására i'á- nyuló szovjet kezdeményezé­sek hatását, és egyben eny­hítsék az Egyesült Államokkal, és annak militarista politiká­jával szemben világszerte megnyilvánuló bírálatot. Őszintén szólva, egyes nyu­gati politikusoknak -teljesen határozott céljai voltak: fel­számolni a nemzetközi kapcso­latok kiegyensúlyozottabbá vá­lásának lehetőségét, elhinteni a szocialista országokkal szem­beni bizalmatlanság, gyanak­vás új magvait. Mindez világosan megmutat­kozott a „hetek” vezetőinek a közelmúltban lezajlott tokiói találkozóján is. Milyen veszélyekre figyel­meztették az emberiséget? Lí­biáról beszéltek, amelyet alaptalanul terrorizmussal vá­doltak, és még arról, hogy a Szovjetunió — úgymond — „nem adott elegendő tájékoz­tatást" a csernobili balesetről. Egy szót sem szóltak a legfon­tosabbról: arról, hogyan szün­tethetnénk meg a fegyverkezé­si hajszát, hogyan szabadíthat­nánk meg a világot a nukleá­ris fenyegetéstől. Egyetlen szó­val sem válaszoltak a szovjet kezdeményezésekre, konkrét javaslatainkra, amelyek a nuk­leáris kísérletek beszüntetését, az emberiségnek az atom- és a vegyifegyverektől való megsza­badítását és a hagyományos fegyverzet csökkentését céloz­zák. Hogyan értelmezzük mind­ezt? Olyan benyomás alakul ki, hogy a tőkés nagyhatalmak Tokióban összejött vezetői ürügyként akarták felhasználni Csernobilt arra, hogy elvonják a világ közvéleményének fi­gyelmét ezekről a valós és fontos problémákról. A csernobili erőműbaleset, az arra való reagálás a poli­tikai erkölcs egyfajta mércé­jévé vált. Ismételten két eltérő ■hozzáállás, két különböző ma­gatartás tárult föl. Az Egyesült Államok ural­kodó körei és legbuzgóbb szö­vetségeseik — ezek közül min­denekelőtt az NSZK-t emelném ki — a történtekben újabb le­hetőséget láttak arra, hogy to­vábbi akadályokat állítsanak az amúgy is nehézkesen hala­dó kelet—nyugati párbeszéd fejlesztésének, elmélyítésének útján, hogy igazolják a nuk­leáris fegyverkezési hajszál. Mi egészen másként fogtuk fel ezt a tragédiát. Újabb ri­asztó jelzésként, újabb fenye­gető intésként értelmezzük, amely arra figyelmeztet, hogy az atomkorszak újfajta politi­kai gondolkodást és újfajta politikát követel. Ami pedig a „hiányos tájé­koztatást" illeti - ennek kap­csán külön kampányt, még­hozzá politikai tartalmú és jel­legű kampányt indítottak —, erről szólva kijelenthetjük: az adott esetben mondvacsinált kérdésről van szó. Ezt igazolja a következő tény is: mint em­lékezetes, az amerikai hatósá­goknak 1979-ben 10 napra volt szükségük ahhoz, hogy infor­málják saját kongresszusukat és hónapokra, hogy tájékoz­tassák a világot a Three Miles lsland-i atomerőműben bekö­vetkezett tragédiáról. Mindez lehetőséget ad an­nak megítélésére, ki hogyan viszonyul saját népe és a kül­föld tájékoztatásához. De a dolog lényege más. Ügy véljük, hogy a csernobili atomerőműben történt szeren­csétlenség - akárcsak az ame­rikai, az angol és más atom­erőművekben bekövetkezett balesetek — valamennyi állam szempontjából rendkívül ko­moly kérdéseket vet fel, ame­lyek felelősségteljes hozzáállást követelnek. Jelenleg a világ különböző országaiban több mint 370 atomreaktor működik. Ezek a realitások. A világgazdaság jövőjét nehéz elképzelni a nukleáris energetika fejlődése nélkül. Országunkban jelenleg 40 reaktor üzemel több mint 28 millió kilowatt összteljesít­ménnyel. Mint ismeretes, a bé­kés atom nem kevés hasznot hajt az emberiségnek. Számunkra Csernobil múlha­tatlan tanulsága az, hogy a tu­dományos-technikai forradalom további kibontakozásának kö­rülményei között a technika megbízhatóságának, bizton­ságosságának kérdései, a fe­gyelem, a rend és a szerve­zettség kérdései elsődleges je­lentőséget kapnak. A legszigo­rúbb követelményeket kell tá­masztanunk mindenütt és min­denben. Továbbá. Szükségesnek ítél­jük, hogy síkraszálljunk az együttműködés komoly elmé­lyítéséért a Nemzetközi Atom­energia ügynökség (NAU) ke­retein belül. Miről is kellene elgondolkodnunk? ELŐSZÖR. Létre kell hozni a nukleáris energetika bizton­ságos fejlődésének nemzetkö­zi rendjét, minden atomener­getikával foglalkozó állam szoros együttműködése alap­ján. Egy ilyen rend keretein belül meg kell teremteni a gyors tájékoztatás és informá­ciószolgáltatás rendszerét az atomerőművi szerencsétlensé­gek és balesetek esetére, kü­lönösen, amikor ezt radioaktív kicsapódás kíséri. Ugyancsak ki kell alakítani — mind kétol­dalú, mind pedig többoldalú alapokon — annak nemzetkö­zi mechanizmusát, hogy a leg­gyorsabb kölcsönös segítséget nyújthassanak egymásnak ve­szélyhelyzetek kialakulása ese­tén. MÁSODSZOR. E kérdéskör megtárgyalása érdekében in­dokolt lenne, hogy a NAU égisze alatt nagy tekintélyű nemzetközi különéértekezletet hívjunk össze Bécsben. HARMADSZOR. Figyelembe véve, hogy a NAÜ-t még 1957- ben alakították meg, s anyagi és személyi feltételei nem fe­lelnek meg a korszerű nukleá­ris energetika fejlettségi szint­jének, célszerű lenne növelni e különleges nemzetközi szerve­zet szerepét és lehetőségeit. A Szovjetunió kész erre. NEGYEDSZER. Meggyőződé­sünk szerint a békés célú nuk­leáris tevékenység veszélytelen fejlesztését biztosító intézkedé­sekhez arra van szükség, hogy aktívabban bevonjuk ezekbe az ENSZ-t és olyan szakosított intézményeit, mint az Egész­ségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP). Mindemellett nem szabad elfelejtenünk, hogy egymástól kölcsönösen függő világunkban a békés célú atom problémái mellett létezik a katonai fel­használású atom problémája is. Ez ma a legfontosabb. A csernobili szerencsétlenség is­mételten rávilágított, hogy mi­lyen beláthatatlan következ­ményekkel járna, ha az embe­riségre nukleáris háború sza­kadna. Hiszen a felhalmozott nukleáris készletek a csernobi­linél szörnyűbb katasztrófák ezreit és ezreit hordozzák ma­gukban. Abban a helyzetben, amikor a nukleáris kérdések iránt fo­kozódott a figyelem, a szovjet kormány, mérlegelve saját né­pe és az egész emberiség biz­tonságával összefüggő minden körülményt, úgy döntött, hogy meghosszabbítja a nukleáris kísérletek egyoldalúan meghir­detett moratóriumát ez év au­gusztus 6-ig, azaz addig a napig, amikor — immár több mint negyven éve — Hirosimá­ra ledobták az első atombom­bát, amely emberek százezrei­nek pusztulását okozta. Ismételten felszólítjuk az Egyesült Államokat arra, hogy teljes felelősséggel mérlegelje az emberiség felett lebegő veszély nagyságát, és hall­gasson a világközösség sza­vára. Bizonyítsák ténylegesen is az Egyesült Államok veze­tői, hogy aggódnak az embe­rek életéért és egészségéért. Megismétlem Reagan ame­rikai elnöknek azt a javasla­tomat, hogy haladéktalanul tartsunk találkozót bármely európai ország fővárosában, amely kész fogadni minket, vagy, mondjuk, akár Hirosi­mában is, és állapodjunk meg a nukleáris kísérletek betiltá­sáról. A nukleáris korszak — a pusztító fegyverkezési hajsza megfékezése és a nemzetközi politikai légkör gyökeres meg­javítása érdekében — paran- csolóan új hozzáállást köve­tel a nemzetközi kapcsolatok­hoz, a különböző társadalmi rendszerű államok erőfeszíté­seinek egyesítését követeli. Ebben az esetben széles táv­latok nyílnak valamennyi or­szág és nép gyümölcsöző együtmtűködése előtt. Ebből minden ember nyerni fog Föl­dünkön ! Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­tere szerdán befejezte Oskar Fischernek, az NDK külügymi­niszterének meghívására, a Német Demokratikus Köztársa­ságban tett kétnapos hivata­los, baráti látogatását. A magyar külügyminisztert szerdán fogadta Erich Ho- necker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának el­nöke és Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság mi­nisztertanácsának elnöke. A tárgyalásokon megelége­déssel állapították meg, hogy a magyar—NDK kapcsolatok az élet minden területén, mindkét nép javára előnyösen fejlőd­nek. Kifejezték kormányaik szándékát a két ország együtt­működésének elmélyítésére, a--------------------------------- * L ezártak két Duna-hidat az osztrák parasztok A követeléseikért tüntető osztrák gazdák szerdán a ha­tárokról Alsó-Ausztriába he­lyezték át akcióikat: traktoraik­kal elzártak két Duna-hidat, Kremsnél és Túlinál, egyúttal 'két főközlekedési útvonalat, az 1. és a 3. számút, ugyan­csak Kremsnél. A demonstrá­ciókra a hatóságok tilalma el­lenére került sor — akárcsak korábban a határokon. A tün­tetők ígérete szerint határlezá­rásokra egy héten belül, tehát május 20-ig, nem kerül sor, ám ezután — amennyiben követe­léseiket nem teljesítik — ismét folyamodhatnak ehhez az esz­közhöz. A tüntetők most már Günter Haiden mezőgazdasági miniszter lemondását is köve­telik - akivel egyébként tár­gyalnak. két nép barátságának további erősítésére. A külügyminiszterek aggo­dalommal szóltak arról, hogy az utóbbi Időben az imperia­lizmus konfrontációs politikája következtében a nemzetközi helyzet veszélyesebbé vált. A miniszterek hangsúlyozták, hogy ma minden lehetőséget ki kell használni a békét fe­nyegető veszélyek csökkenté­sére. A megbeszélések szívélyes, elvtársi légkörben zajlottak le és a megvitatott kérdésekben a teljes nézetazonosság nyil­vánult meg. Várkonyi Péter hi­vatalos, baráti látogatásra hív­ta meg Magyarországra Oskar Fischert, aki a meghívást kö­szönettel elfogadta. Hazai mérési eredmények A műszaki ellenőrző szolgá­lat szerdai mérései szerint ha­zánk légkörében a levegő ra­dioaktívtartalma az ország egész területén visszaállt a csernobili reaktorbalesetet megelőző természetes szintre. A talajon, a növényzeten és a felszíni vizeken mért adatok csak alig kimutatható mérték­ben különböznek a normális átlagértékektől.-f KAIRÓ: Az Izrael által megszállt területek legnagyobb arab városában, Nabluszban szerdán tömegek csaptak ősz- sze a karhatalommal. A be­avatkozó katonai alakulatok tüzet nyitottak. A Palestine Press hírügynökség jelentése szerint négy embert, az állami ITIM-iroda szerint pedig két embert megsebesítettek. Háztartási gépek garanciális és fizető javítása Hazai és import automata mosógépek, forróviztárolók, hőtárolós kályhák HELYSZÍNI és egyéb háztartási gépek műhelyben történő GYORS, SZAKSZERŰ JAViTASA. VILLGÉP PÉCS, MEGYERI ÜT 25. Telefon: 13-865, 15-411/12. Tekintse meg Harkányban bútorkínálatunkat! elvi építési engedéllyel A szigetvári bútorbolt társasüdülők tagságát nagy választékban kínál szervezzük. • szekrénysorokat, Érdeklődés: keddtől, • kárpitos csütörtökig. garnitúrákat, 49. UMK Budapest, • konyhabútorokat. Alkotás u. 11. Házhoz szállítás szervezését Telefon: 556-011. vállaljuk. Telefonügyelet VARJUK SZIGETVÁROTT! munkanapokon: 375-696.

Next

/
Thumbnails
Contents