Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-06 / 94. szám
1986. április 6., vasárnap Dunántúli napló 5 Beszélgetés Marton Évával két Turandot között Az operaművészet „magyar királynője" A mozgékony MOBIL és a többiek Schödlbauerék meghozták az elemes bútort a Till József utcába ■ ■ Ünnepnapon is dolgoztak Két estén is ünnepel a magyar operaközönség: Marton Évának tapsolnak a budapesti Erkel Színházban. Kilenc év óta először lép hazai operaszínpadra ennek a művészetnek a „magyar királynője". Királynő, mert ha valakire, akkor őrá vonatkozik a „leg" képző: legismertebb, legszebb hangú, legsikeresebb a magyar operaművészek közül. Hasábokon lehetne sorolni nagy sikerű szerepléseit, keresztül-kasul a földgömbön. „Áldott hang- tehetség!" - írta róla a Nép- szabadság, amikor először mutatkozott be a színpadon. Azóta kötetre rúg a méltató kritikák száma. Az egykori pesti lány már egy évtizede külföldre szerződött és járja a világot. De magyar is - a szó szülőföldi értelmében, a magyar művészethez való hűsége szerint és Marton Éva európaisága mellett is az Erkel Színházban két estén át Puccini: Turandot-jában énekli a címszerepet, az eredeti nyelven: olaszul. Az első estén, csütörtökön tomboló sikert aratva énekelte.- Végül is hol él most? — Hamburgban lakunk, 12 éves kislányommal és 20 éves fiammal. Férjem, dr. Marton Zoltán sebészorvos mindenüvé kísér és a menedzserem is. A repülőtereken törzsutas vagyok, beleértve a földgolyó szinte minden nagyobb légikikötőjét. Két érzés hullámzásában élek állandóan: a folytonos utazás fáradtságában és a színpad, a zene, s a nézőtérről feláramló szeretet adta mámorban.- Mindenféle színpadi művészet egyik legmaibb gondja a rendezői uralom?! — Ettől én is szenvedek. A klasszikus operairodalom olyan önkényes megsértését tapasztalom, hogy néha azt hiszem, az már nemcsak művészetellenes, hanem beteges is. Mindent megcsinálok, amit a rendező mond, ha látom, értem, hogy jó. Legutoljára kabuki stílusban játszottuk a Turan- dot-ot Milánóban, s még mindig érzem a térdemet a náRichard Strauss: Az árnytalan asszony című operájának császárnő szerepében a New York-i Metropolitanben. dón csúszkálástól. De azt már nem hiszem, hogy beleegyezek abba, amit most Firenzében terveznek. Aláirtom ugyanis egy szerződést a Tosca címszerepére. De a rendező korszerűsíteni akarja az operát és én — mint Tosca - Éva Braun lennék, Hitler szeretője, Cava- radossi egy üldözött zsidó, Scarpia pedig maga Führer. Mintha a szerves műben egyébként is nem élne benne az örök időszerűség, ami az emberi viszonylatokra vonatkozik. S miért a már 41 éve elmúlt hitlerizmusra vonatkoztatva kell maivá tenni? Én Puccinire írtam alá a szerződést, vagyis a Tosca-ra, s nem Hitler és egy zsidó üldözött közös szeretőjére! Azt hiszem, felbontom a szerződést. A pesti Vörösmarty téri Zeneműboltban hosszú sor várakozott, hogy a nálunk most éppen kapható négyféle Marton Éva-lemezí dedikáltassa. Először fordult elő, hogy Jugoszláviából, Csehszlovákiából érkeztek és nem magyar anyanyelvű rajongók, s francia, angol turistákkal együtt várták, hogy a magyar operakirálynő ráírja nevét a lemezborítókra. Földessy Dénes- Ha már engem egyszer valaki felhív, kötelességem, hogy mielőbb kocsit szerezzek neki — mondja Szalontai Erzsébet, a MOBIL árufuvarozó kisipari társulás diszpécsere, miután a 22-392-es telefonszámon felvett egy megrendelést és CB-n talált is egy szabad kollégát, aki már indult is a megadott fuvarra. A MOBIL-oSok jelenleg nyolcán vannak, s gyakran előfordul, hogy nem tudnak azonnal minden fuvart vállalni. Hogy a megrendelő ne várakozzék soká, vagy ne hagyják bizonytalan helyzetben, egy hónapja már, hogy együttműködnek a PLATÓ-val. (Azoknak 13 teherszállító járművük van.) De tegnap egy fuvart átadtak az EXPRESSZ-nek is. Hiába, a megrendelőkből élnek, kutyakötelességük, hogy teljesítsék kívánságaikat. Az Enyezd utcai VI. emeleti lakás konyhájában tegnap gyakran csengett a telefon és csipogott a CB. ünnepnapi nagyüzemet tartottak reggel hét órától. Szállítottak szekrénysort a Buzsáki útról, darus autóval olajtartályt vittek a Berzsenyi utcából, fuvarba mentek Szabadszentkirólyra, de a diszpécser előrendelést vett fel mára két kocsira is a TÜZÉP-re, aztán Bátaszékre. Schödlbauer Tibor és felesége délig a harmadik fuvart fejezte be a Zsukkal. A cserkúti platóról elemes szekrénysort hoztak a Ivov-kertvárosi Till József utca 9. szám alá. Segít a tulaj és a felesége is, .együtt hordják fel a negyedik emeleti lakásba a gondosan csomagolt bútorelemeket. Az EXPRESSZ árufuvarozó kisipari társulás együttműködik a legrégebbi pécsi társulással, melynek a neve ugyan csak a telefonszáma (10-351), de névtelenül is eredményesen tevékenykednek a tíz járművükkel. Bodor Ferencné diszpécser a 41-024-es telefonon tegnap is jócskán vett fel megrendelést, sőt előrendelést is. Darus autóval fahózat szállítottak és emeltek a helyére, két billenősük földmunkát végzett a Hamvas utcában — markológéppel egy kisiparos segített nekik. Előrendelésben a napokban visznek faházat Abali- getre, homokot hoznak Mohácsról, követ a komlói kőbányából, fuvaruk lesz Nagypostavölgybe. Az április 4-i Fekete utcai társadalmi munkájuk befejezéseképpen lesz még egy ingyen fuvaruk, a telek-, üdülő- és háztulajdonosok még egy Csepelre való limlom és nyesedék elszállítását kérték tőlük. Ezt is ingyen végzik az EXPRESSZ-esek, mivel önként vállalták, hogy segítenek. Ugyanakkor a 10-351-es társulással közösen vállalják, hogy gyermekintézményeknél is végeznek kérésre hasonló társadalmi munkát. Kép, szöveg: M. L. Mikor kell megölni Hitlert? FILMIEGYZET A hét pecsét feltöréséhez hív János apostol a Jelenések Könyvében e szavakkal: Jöjj és lásd. A bibliai szavakat választotta filmjének címéül a szovjet Elem Klimov: löji és lásd; ám nem a jelenések, de a huszadik század apokalipszisát mutatja döbbenetes művében. ,, . . . és most a célgömb — egy asszonyra irányul. Egyszerű német nő, a múlt század végéről. Szerényen, de tiszián öltözött. Karján egyéves csecsemő. Az asszony belenéz a lencsébe (tréfásan azt mondták neki, hogy »most repül a kismadár, most!»). Anya, közönséges anya, aki Isten gyermekét, egy kisfiút szült a világra. Hiszi, mint ahoay minden anya hiszi, hogyha nem is zsenit, de leqalább derék, becsületes élőlényt szült a világra, aki hasznára lesz az embereknek . . .” — olvasható o film forgatókönyvében. Lőnie kellene Fljorának, a kamasz partizánnak, mint ahogy lőtt már ezelőtt Hitler fényképére, a díszes protokollképre, Hitlerre, amikor autóba száll, amikor díszszemlén vesz részt, a nürnbergi stadion díszpáholyában, amikor kitör a háború, amikor hatalomra kerül. Lőtt már Hitler őrvezetőre, amikor magához hasonlók bandájában feltűnik München régi utcáin, s lelőtte már Adolf Schicklgru- bert, az első világháború katonáját - pereg a gyerekpartizán képzelete előtt Hitler élete visszafelé — s ő mindig lő, hiszen ez az ember szabadította a borzalmat a világra, pusztít- tatott el százszámra belorusz- sziai falvakat „büntetésképpen" ... Lőnie kellene a csecsemőre, hisz az is Hitler, de Fljora nem lő. Gyerekre nem. Hisz abból bármi lehet, ha zseni nem is, derék, becsületes ember mindenképp. Mikor kell hát megölni Hitlert? Azt, aki falvakat gyilkoltatott le, öregekkel, csecsemőkkel együtt, s aki gyerekeket kény- szerített harcra, mint Fljorát, a kamaszt. A kérdés nem új a szovjet filmművészetben: Andrej larkovszkij az Iván gyermekkorában ugyanezt a témát dolgozza fel. Tiszteleg is Tar- kovszkij filmje előtt Elem Klimov a Jöjj és lásd-ban azzal, hogy jeleneteket fogalmaz újra, motívumokat idéz az Iván gyermekkorából - annál is inkább, mert a témán túl mélyebb rokonság van a két film között: arról szólnak, hogy a háború igazi pusztítása nem is a lerombolt anyagi javakban, a megölt életekben keresendő igazán, hanem a túlélők lelkében. Legyenek hősök akár ezek az emberek, mint ahogy azok is, akik szembeszálltak az embertelenséggel: a harcban nemcsak hősökké lehettek, hanem deformálta lelkűket a borzalom, miképp testüket a golyó, a szilánk. Jöjj és lásd ezt a pusztulást - mondja Elem Klimov, a szovjet filmművészet kiemelkedő alkotója, aki Agónia és Hurrá, nyaralunk! című filmjeivel már ismert nálunk, s aki történelmi témában megint jelenidejű filmet készített. Háborúra ismét kész a világ, s filmek sora bizonygatja ma is: rossz-rossz bizony a háború, de kárpótlásul nagyszerű kalandokat, hősies helytállást ígér. . . Kellett megint, hogy valaki kimondja: semmilyen hősiesség sem teheti „vonzóvá” azt, ami elkerülhető. Eqy esetleges atomháború túlélőire mondják: az élők irigyelni fogják a holtakat. A második világháború kamaszpartizánjának szemében már ott ez a félelem . . . Bodó László Tovább fejlődik a testvérmegyék kapcsolata Interjú Mihail lljics Kirejjel, a Lvov Területi Tanács elnökével Lvovi vendégeket fogadott Baranya április első hetében. A szovjet küldöttség négy napot töltött a megyében, ahol elsősorban Pécs városával ismerkedtek, de jártak Szederkényben, Mohácson és Dunaszek- csőn is. Tapasztalataikról, benyomásaikról a delegáció vezetőjét, Mihail lljics Kirejt, a Lvovi Területi Tanács elnökét kérdeztük. — Úgy alakult a természet, hogy amikor Pécsett virágba borultak a mandulafák, akkor ünnepeltük Baranyában a fel- szabadulás 41. évfordulóját. Nagyon sokféle dátum van, ami nem veszti el jelentőségét, ezek közé tartozik április negyediké is. A Vörös Hadsereg jelentős szerepet játszott abban, hogy Magyarország, Pécs városa és Baranya megye, ezzel együtt fél Európa felszabadult. Láttuk, milyen mély érzésekkel emlékeztek meg Pécs lakosai azokról a szovjet hősökről, akik a város és a megye felszabadításáért áldozták életüket, velük együtt mi is elhelyeztük a hála és a megemlékezés koszorúit. — Nemcsak ünnepségeken vettek részt az elmúlt napokban, milyen más célja volt látogatásuknak? — Megismerkedtünk Baranya mezőgazdaságával és a kommunális gazdálkodás eredményeivel. Találkoztunk azokkal az emberekkel, akik nagyon sokat segítettek nekünk a magyar mezőgazdasági kultúra és az eredmények alkalmazásában, például az állattenyésztés, a kukoricatermesztés adaptálásában. Nagyon jó programot szerveztek nekünk, ami módot adott orra, hogy sok mindennel megismerkedjünk. Piti Zoltán elvtárstól, a városi tanács elnökétől alapos és részletes tájékoztatást kaptunk az itt folyó tanácsi munkáról. Ami azért igen hasznos, mert gondjaink, megoldásra váró feladataink nagyjából azonosak. Például a pécsi történelmi belváros — amelynek rekonstrukciója most folyik - nagyon hasonlít Lvov belvárosára. Reméljük, hogy ez a tapasztalatcsere mindkét részről hozzájárul a kapcsolatok elmélyítéséhez, az eredmények hasznosításához. — Milyennek ítéli meg ezt a kapcsolatot? — Hat év alatt harmadszor vagyok Baranyában, örülök, hogy sok minden változott, mióta utoljára jártam önöknél. Nagyon tetszik Lvov-Kertváros fejlődése, az építkezések folytatása és, hogy elkészült a nevelési központ, amely úgy tudom, országos hírű intézmény. Több mint negyedszázados a Baranya és Lvov között meglevő hivatalos és baráti kapcsolat. Ez idő alatt az együttműködés számos formája alakult ki, de a legfontosabb mégis az számunkra, hogy ismét olyan emberekkel találkozhattunk, akik tisztelettel és szeretettel fogadtak bennünket. Ferenci Demeter Bolhapiac Som ogy h á rságyo n A hagyományos mag.yarlu- kafai őszi Vendel-napi búcsún, ahová természetesen a szomszédos Somogyhársáay- ról is sokan átmentek, merült föl az igény: miért nem rendeznek akár búcsút, akár kirakodóvásárt egyszer Somoay- hárságyon is. A kérés nem ment feledésbe, s tegnap először „megnyílt" a bolhapiac a község művelődési házának udvarán. — Mint látjátok, nincsenek túl sokan — mondja Kékes Tóbiás, a művelődési ház vezetője —, de hát végül is ez az itteni első próbálkozásunk, amit minden évben szeretnénk megismételni. S bár az itteniek és a környékbeliek kérték, hogy ei legyen, ez egyszer azt mondhatnám, hogy most éppen a jó idő dolgozott a kirakodóvásár ellen. Ha előtte két napig esett volna az eső. s nem lehetne kimenni a földekre, akkor sikerült volna igazán ez a rendezvény. De hát a tavasz ennyit váratott magára, hogy most ezt a két napot, a 4-ét és 5-ét az en- berek arra használták föl, hogy a szőlőben és a kertekben dolgozzanak. A magyar- lukafaiak is ígérték, hogy eljönnek, de hát szinte az egész falu kint van a kertekben, láttam, amikor átjöttem ide. Azért ha kevesen is vagyunk, voltak érdeklődők, vásárlók. A művelődési ház udvarán fölállított asztalokon, székeken, s a földre terített pokrócon az eladásra szánt áruk: a kirakodóvásárok szokásos kínálata. Ruhák, lemezek, könyvek, apróságok, játékok, szerszámok, s a szélső asztalon szőttesek. S a mini bolhapiacnak vc!t egy kedves színfoltja is: az egyik asztalon egy edény színültig tele zsírral, s oki kért, annak a fiatalok a helyszínen kenték a zsíros kenyeret. A kezdeményezés jó ötlet volt, lesz folytatása is, bizonyára több résztvevővel. Ezt a tegnaDi első alkalmat hagyomónyterem- tísnak is tekinthetjük. D. Cs.
