Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-04 / 92. szám
1986. április 4., péntek Dunántúli napló Z Elismerés a kínáló munkáért Munka Érdemrend arany fokozat Mischl Róbert Az alapokat mindenki otthonról hozza. Mischl Róbert nagyapja és apja is kőműves volt. Innen indíttatása az építészet iránt. Szerényen hozzáfűzi: „Nekem szerencsém volt, munkára neveltek.” Apja 82 éves, ő az idős mester, a kimeríthetetlen forrás, akitől még ma is sokat tanul. Élettere az építőipar, a tervezés, a beruházás, a sokrétű és sokirányú, ugyanakkor alapos felkészültséget igénylő terület: az építészet. Mischl Róbertét a gyökerek is az építészethez kötötték. „Régi pécsi épitőmunkás família a miénk, így a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy én is beálltam a sorba" — emlékezik. Mindig vonzották az érdekes, nehéz feladatok. Talán ez az oka annak, hogy mindig nehéz helyzetben lévő vállalat élére nevezték ki. Először felmérte a lehetőségeket, aztán körülvette magát olyan szakemberekkel, akik a célért — felemelkedésért — vele együtt nyerni akarnak. A BÉV-nél is ez a sikerének titka, ha ugyan egyáltalán lehet titokról beszélni. Mert elképzeléseit a majd ötezer ember előtt egyáltalán nem tartotta titokban. Mindenkinek meggyőzően magyarázta: bízzanak a vezetésben és önmagukban, mert megteremthető a lehetősége annak, hogy a lehetetlennek tűnő akadályt sikerrel vegyék — együtt. Aki nem hitt, az fogta a kalapját és elment — sokan azóta is bánják kishitűségüket. Mit ígért a majd két éve kinevezett új vezérigazgató Mischl Róbert, a líbiai munkák anyagi következményei miatt mélypontra süllyedt vállalat kollektívájának? Csak azt, hogy dolgozzanak becsülettel és megtalálják számításukat. Az elmúlt — sorsdöntő évben — talpon maradtak, megerősödtek, sőt csökkenő létszámmal ielentősen iavult a termelékenység és a kereset. — A vezetésnek az a feladata. hogy megteremtse a feltételt a tisztességes munkavégzésnek, hogy az emberek dolgozhassanak legjobb tudásuk és képességeik .szerint, hogy megtaláliák számításukat és a biztos egzisztenciájukat a vállalatnál —- mondja. Ö maga is kőművesnek indult, aztán a fényes szelek szárnyra kapták és építészmérnök lett. Ennek már harminc éve. — Most szeretném elöl'ői kezdeni a pályát. Sok a kedvemre való feladat, javulnak az alkotómunka feltételei és úgy gondolom, ma már jobban tudom és nemcsak érzem ■— hogy mi a lényeg. ígéretes a BEV-nek, ennek a nagymúltú vállalatnak a jövője. A realitásérzék, u fantázia, a szakmai hozzáértés és a jó csapatszellem kerültek itt előtérbe. Számomra az a legnagyobb öröm, ha eredményes a csapat és ezzel együtt kibontakozhatnak az egyéni képességek — vallja, s hozzáteszi: — A közéletiség elválaszthatatlan része az értékteremtő munkának, hisz oly korban élünk, amelyben felgyorsulnak a változások. A változás és a fejlődés közös ügy. A mi dolgunk az építés, különösen is közös ügy, hiszen az emberek számára környezetet hozunk létre, amelyben az életünk zailik, és amelyben az utódaink is élni fognak. Ez a legnagyobb felelősség, és a legszebb feladat. M. L. Dr. Berhiday Ilona Kiváló Munkáért — Az igazgatásban végzett munka rendkívül sokrétű, ösz- szetett, szép és izgalmas. — Dr. Berhiday Ilona, a Pécsi Városi Tanács igazgatási osztályának főmunkatársa vallja ezt, aki immár 15. éve dolgozik e sajátos, és valóban sokrétű területen. Meghatározó volt számára, hogy a Pécsi Tudományegyetem Jogtudományi Karának elvégzése után a Szigetvári Városi Tanácson pályakezdőként is ebbe a munkába csöppent, szabálysértési, gyámügyi előadói beosztásba. A rövid szigetvári gyakornoki idő után a pécsi I. Kerületi Tanácson kapott hasonló munkaterületen főelőadói kinevezést. Ez jelentette az igazi gyakorlóéveket, ami után 1977-ben került a Pécsi Városi Tanács igazgatási osztályára. A gyámügy II. fokú hatósági feladatai, az I. fokú gyámhatóságok tevékenységének ellenőrzése és értékelése, tartási, életjáradéki szerződések, öröklések, hagyatékok ügyintézései és különböző egyesületek hatósági ügyeivel kapcsolatos tennivalók — ez mind a feladatai közé tartozik. — Nagyon szeretem ezt csinálni — mondja. — Embe-. rekkel, emberek ügyes-bajos dolgaival foglalkozni rendkívül nehéz, de ez teszi széppé és változatossá. Sokszor napokig rágódok egy-egy döntés előtt és ezt nem lehet befejezni a munkaidő végeztével. Az ember hazaviszi magában, sokszor este, éjszaka is azon gondolkodom, mi lenne a legjobb. Hiszen emberekről, sokszor a további életüket meghatározó döntésekről van szó. Ennél a munkánál nyitottnak kell lenni, itt nem elég a szakmai tudás, a jogi ismeretek, a rutin.-—- Nekem szerencsém volt. Egyrészt mert a vidéki és kerületi tanácsokon végzett munkával megfelelő gyakorlatot szereztem, másrészt, mert olyan vezető mellett kezdtem, aki hittel csinálta, lelkesedett, és ezt sikerült átadnia nekem. Abban is szerencsém van, hogy itt, ahol most dolgozom, rendkívül jó a munkahelyi légkör. Kislétszámú osztály vagyunk, szinte baráti a kapcsolatunk, és mindent meg tudunk beszélni egymással. És ez számomra nagyon sokat jelent. Dr. Berhiday Ilona ez év februárjától a Pécsi Városi Tanács apparátusi pártbizottsága I. számú alapszervezetének lett a párttitkára. Nemrég pedig pályázatot nyertek: kolléganőjével, Kasztkáné dr. Csűrös Ilona főmunkatárssal együtt elkészítették a Módszertani füzeteket, amely az I. fokú gyámhatóságok számára nélkülözhetetlen segédanyaq. — Nekem mégis az 1980- as év volt a legjelentősebb, és legszebb — mondja nevetve —, akkor vettek fel a pártba, akkor neveztek ki főmunkatársnak és akkor szüle; tett a második fiam. S. Zs. Munka Érdemrend ezüst fokozat Bányai Ferenc Bányai Ferenc hetvenéves, de tele vitalitással, azok közé tartozik, akik nehezen tudják passzív pihenéssel elképzelni nyugdíjas éveiket. A Szigeti 2- es lakóterületi pártalapszerve- zet titkára, de napközben ideje jórészét a Szliven Áruházban tölti. Itt rendész. — Kell az a kis nyugdíjkiegészítés — mondja, de mindjárt hozzá is teszi: — Ez a kis kollektíva azért többet jelent. Sokszor reggeltől késő estig itt vagyok, mert egyszerűen jól esik. 1945-től párttag, és soha sem volt otthonülő típus. Szekszárdi születésű, a villanyszerelés a tanult szakmája. Közben úgy esett, hogy az ötvenes években mint munkáskádert kiemelték, iskolába, akadémiára küldték, s ügyész volt 1956-ig, Baján. Nehéz időkben állt helyt a maga lelkiismerete szerint, s később átjött 1957-ben az uránbányához, vissza a régi szakmába, vissza a munkáséletbe. Ma 3600 forint nyugdíjat kap, ehhez jön a felesége még kisebb nyugdíja — a feleség a munkáséveket az unokával töltötte otthon, gyesen —, de ezzel a pluszmunkával, amit itt az áruházban végez, azért megvannak. Nem mintha a több, nem volna jobb. Ismeri a környék lakóinak életét: ezért aztán nem panaszkodó típus. Az alapszervezetben dolgozó párttagok többsége nyugdíjas, hasonló gondokkal. — A minap meghívtak Szek- szárdra, ünnepségre. Negyven éve ott voltam pártbizottsági tag, s nagy szomorúságom; a régiek közül én voltam ott egyedül . . . Két lánya férjnél; a négy unoka mindene, szeme. fénye. A nagyobbik lánya a Pannonvin Vállalat szakszervezeti titkára, a kisebb a Veress Endre utcai rendelőben műtősasszisztens. Révben vannak, mi lenne ennél nagyobb öröm? — A lakóterületi pártmunka? — Sokan el sem hiszik, hogy milyen élet folyik itt nálunk — magyarázza. •— Itt, igazán az ember van a pártmunka középpontjában. Igen sok lelkes aktívánk van, a többiért, a közösségért élő emberek. Nevetve jegyzi meg: legutóbb azt kérte — feltéve ha megválasztják — hadd maradjon még tíz évig párttitkár. A városi felettesei rábólintottak, de talán még ma sem gondolják, hogy ő komolyan erre vállalkozik. Más bélyeget gyűjt vagy horgászik, neki a pártmunka a hobbija, a mindene. Van ez így, ugye . . .? Legutóbb igen hangulatos nőnapot tartottak, most kirándulásra készülnek — talán sikerül szereznie valahol egy autóbuszt —, s bejárnák a környéket. Igyekeznek az igényeknek megfelelő rendezvényeket tartani, hívnak előadókat, megvitatják a napi politikát, szóba kerül itt az ország és a szűkebb pátria helyzete is. Sokan, ha nyugdíjba mennek, félnek a lakóterülethez átigazolni. Nyugdíjas alapszervezet...? Mit lehet ott csinálni? Csak jöiienek! Bányai Feri bácsi majd megmondja . . . K. F. Rajnai József Ifjúsági Díj Rajnai József a bányászfiatalok szakmai nevelésében kifejtett több évtizedes színvonalas oktató-nevelő munkájáért, a bányász szakma megszerettetése érdekében kifejtett erőfeszítéséért vehette át az Ifjúsági Díjat. Ahogy az indoklásban írják: „Jó pedagógiai érzékkel, pozitív emberi tulajdonságaival, személyes példamutatásával nevelte az újabb generációkat . . . különösen mint a tanbánya üzemvezetője, munkájával a bányász szakma elismertetését, nehézségeivel együttjáró szépségeinek bemutatását, megszerettetését tartotta fő feladatának." E tömör megfogalmazás tartalmilag teljesen igaz — csak- hát, mint minden hivatalos indoklás - személytelen. Hogy valójában milyen ember Rajnai József, azt természetesen még másfél órás beszélgetésünk után sem lehet eldönteni, de sejteni azért igen: ritkán hallani, hogy valaki ilyen szeretettel beszél a fiatalokról, mint ő; sőt, akik valamilyen hibát követtek el, azokról is csak derűs elnézéssel és megértéssel szólt. — Régi bányászdinasztiából származom, innen a szakma szeretete, s ezért is törekedtem arra, hogy az utánunk következő bányászgenerációk is megszeressék ezt a hivatást. De amint ez köztudott is, sajnos egyre kevesebben jönnek ide a fiatalok. Most hatvan magyar és hatvankét mongol vájártanulónk van, s persze ennél jóval többre lenne szükségünk. Az ötvenes években özönlöttek ide az emberek, fiatalok és idősebbek egyaránt, de a hatvanas évek végi visszafejlesztés után nagyon sokat vesztett népszerűségéből a szakma. S emiatt sajnos —, tiztelet a kivételnek — nem az igazán jó képességű gyerekek jönnek ide. Pedig nemcsak vájárra van szükségünk; itt bárkinek, ha kedve és tehetsége van hozzá, minden lehetőséget megadunk a továbbtanulásra. — Az igazsághoz azonban feltétlenül hozzátartozik, hogy a nálunk tanuló fiatalok általában szorgalmasak, mindenben részt vesznek; hogy mást ne mondjak, öt éve valamennyi kommunista szombaton dolgoztak ők is. A szakmai képzés nagyon szép feladat, s ehhez minden szükséges, korszerű eszköz rendelkezésünkre áll. Persze a jó munkát, az eredményes oktatást jó kollektíva nélkül nem lehetne megvalósítani — és szerencsére emiatt sem lehet panaszom. Az elmúlt három évben országom szakmai versenyeket rendeztünk. vájártanulóknak és fiatal szakmunkásoknak, ahol a mi fiataljaink is szép eredményekkel szerepeltek. Rajnai József nem csupán szakmájában végzett jó munkát, hanem annak idején sokat dolgozott az ifjúsági mozgalomban is. Ezt a mostani kitüntetését, nagyon megérdemelten, egy munkaerőhiánnyal küzdő szakma utánpótlásának neveléséért kapta. D. Cs. Jászai Mari-díj Kós Lajos Az elmúlt két és fél évtized alatt sokan megismerhették Kós Lajost, aki 1961 óta dolgozik Pécsett, a Bóbita Bábegyüttessel. A bábokkal nem idekerülésekor, hanem már korábban megismerkedett, a velük való kapcsolata immár csaknem 40 éves. Azt viszont már kevesebben tudják róla, hogy először a női szabó szakmát tanulta ki, később a Képzőművészeti Főiskola grafika szakát végezte el. —■ Mindkét végzettségemnek nagy hasznát vettem az életemben. Már a főiskola alatt, 1947-ben ismerkedtem meg a bábjátékkal. Több más kezdővel együtt, az akkor élő vezető bábművészektől sajátítottuk el a figurák elkészítésének, mozgatásának csínját- binját. 1950-ben lettem SZOT- bábszínész, 1951-től pedig a Népművészeti Intézetben dolgoztam instruktorként. A következő dátum fordulópont az életében. 1961-ben jött Pécsre, a vidéki bábszínház egyik úttörőiéként. — Eger, Sopron, Pécs. Ezeket a hegyes városokat kedvelem. Pécsre jöttem, és az itt, eddig eltöltött idő bizonyítja, nem vagyok egy vándormadár típus. Konkrét célokkal érkeztem a városba, és a fesztiválokon, valamint a Ki mit tud?- on való sikeres szereplés is bizonyította, hamar sikerült lerakni az alapokat. Egy új, úgynevezett tv-stílust építettünk ki, olyan kis számokat játszottunk, melyek eleve képernyőre készültek. Nagy feladatot kapott a zene, akkoriban nem beszéltettük a bábokat. Később hosszabb műveket is színre vittünk, a zene szerepe azonban ezeknél sem csökkent. Amikoi külföldön jártunk, ez volt a sikerünk egyik biztosítéka, hiszen a muzsikát bármilyen anyanyelvű ember megérti. — Ebben a korai „Bóbitás"' időszakomban vettem nagy hasznát szabó és grafikus mivoltomnak. Csaknem 15 éven keresztül nem voltok bábké- szitőink, nekem kellett különféle anyagokból és technikával bábokat készítenem. 1981-től hivatásos együttes lett a Bóbita. Ez a változás sok újdonságot hozott. — A tagok munkája nem sokban változott, szakmailag már korábban is profik voltunk. Viszont vidéken először mi indítottunk stúdiót a bábszínész diploma megszerzéséért. A pécsi bábszínház megalapítója igazi profi. Tervez, rendez, igazgat, oktat. Nem szakadt meg a bábokkal való közvetlen kapcsolata sem. — Az Apáczai Nevelési Központban vezetek alapfokú bábtanfolyamot, Zalaegerszegen ,,B" kategóriájú rendezőképzőt. Csak olyat és úgy tudok tanítani, amit magam is jól el tudok játszani. Próbálok érzékenyen reagálni a szakmai hatásokra, ez mindig új feladatokat ad a játékban, a tanításban. Kaszás
