Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-27 / 115. szám
Képzelt riport Tolnai Gyurival. Amikor en éltem... Útbaigazít a C-14-es izotóp Vérvizsgálat dönti el: fiú-e, avagy lány — Hogy van? — Köszönöm, most már jól, de néhány dolog aggaszt. Tudja, legalább húszezer év... Ez próbára tette a memóriámat. Például azt sem tudom, ifiú vagyok-e, vagy _ lány.- Úgy tudom, sóderkiemelés közben került a felszínre a Tolna megyei Mado- csán. Hogy érezte magát előtte? — Képzelje, annak idején, amikor én éltem, alakult ki a Pannon-medence, s egy megsüllyedt „árokban” létrejött a Balaton is. A Duna is folydogált már, igaz, más helyeken mint mosí. Azt mondják, hogy megtalálási helyemtől 'nem messze kerülhettem a Dunába. — A Dunába? — Igen. Az évezredek során kopott, ömlött a fősz, Állítólag ez volt a szerencsém. Konzervált a löszágy, megmaradt a koponyám teteje, a homlokcsontom és a bal felemen egy kis plusz is. Egyébként is óriási mázlim volt. — Miért?- Szőr Gyuri bácsi, aki meglelt, még nyáron, gondosan ápolt.^ Szerencsére van egy hatodikos, Györgyi nevű lánya. »Először azt hitte, jó leszek biológiaórán arra, hogy rajtam tanulmányozhassa a csontváz egyes részeit. Egy idő után az apuka gondolt egyet és bevitt a szekszárdi nagy múzeumba. Először megdöbbentem, mert fogalmam se volt, hová is jutok. Képzeljék nejlon- vagy milyen zacskóba helyezett. Ez volt a szerencsém. Ugyan nekem már mindegy, de a tudósok ezt mondták, így folyamatosan száradhattam ki, és gyakorlatilag óriási lelet vagyok. — Nem akármi fél évig egy lakás stelázsiján elhelyezkedni úgy, hogy mit sem tud az ember a további sorsáról, aztán meg ... — Uram, egyre kérem, ne ingereljen ilyen álnaiv szövegekkel, mert elvesztem azt a kedves, világosbarna színemet, amit a tisztításkor, az ecsetelésekkor kaptam és aminek nagyon örültem.- Ne haragudjon, hogy szólíthatom?- Fiú vagyok .. . vagy lány. Még szerencse, hogy harmadik megoldás nemigen létezik. Tolnai Gyurinak vagy Györgyinek fognak hívni szerte □ világon. Vannak rajtam vérsejtek ezekből aztán kikémiázkod- ják a nememet. — Nem merném megkérdezni, de mivel valószínűleg férfi: engedje meg: hány éves? — Nem tudom. Ez a szerencsém. így eljuthatok Angliába útlevél nélkül. Az oxfordi egyetemen a legmodernebb módszer segítségével ezt is kiderítik. Csoni- mintát vesznek rólam, és a korábban már elfogadott és Nobel-díjjol jutalmazott módszer alapján kiszámolják, hogy a kozmikus térből növények és növényevő állatok által belém is jutott radioaktív Carbon 14-es izotópból mennyi van bennem. Ennek „felezési ideje” 5700 év, minél kevesebb van bennem, annál öregebb vagyok. — Nagyon érdekes, hogy értesült ezekről? — Jól adja. „Végigültem" a tudósok vitáját Szekszár- don. Ott hallottam. Bozsik László Tizenéves rablók Az ötök társasága A történetünk rövid. S nincs hosszú múltjuk azoknak sem, akikről szól. Valamennyiük születési dátuma tizennyolc évnél közelebb van. Csoportosan elkövetett rablás bűntettének alapos gyanúja miatt kerültek a Pécsi Rendőrkapitányságra. Déli órák, április 20-a, vasárnap, Pécs, Kertváros, Nevelési Központ környéke. Fiatal fiú elé három lány állt: adjon már nekik cigarettát. A fiú a zsebébe nyúlt, de három helyett öt szálat adott a lányoknak, mert látta, rajtuk kívül még ketten — hozzá hasonló korú srácok - tartoznak a társasághoz. Az utóbbiak közül az egyik kést rántott. Pénzt követeltek. A három lány közül a legkisebb — 13 éves — kiforgatta a sakkban tartott fiú zsebeit: 50-60 forint, eny- nyi volt a zsákmány. Nem nagy összeg. Mondta is az egyik lány közeli hozzátartozója *■ már a rendőrségen — némi szemrehányással a hangjában: ennyiért csináltátok!? Ennyiért. B. P., az 1070-ben született pécsi fiú rántotta elő kését. Hónapok óta nem él otthon, ha mégis hazamegy, csak azért, hogy valamit ellopjon. Felfüggesztett börtönbüntetéssel - lopás miatt szabta ki rá a bíróság — a nyakában követte el a vasárnapi rablást. S. Gy. 17 éves, a legidősebb a társaságban. Ugyancsak lopás miatt felfüggesztett szabadságvesztés büntetést kapott, de nem zavarta a dolog. B. E„ a 13 éves pécsi lány, aki próbaidőre került haza a gyermekvédő intézetből, meglógott, mert barátnője, aki náluk kéglizett, nem kívánatos személynek minősült szülei szemében. Inkább ő is elment hazulról. K. E. szigetvári lány, 1969- ben született, ő volt az, akivel B. E. meglógott. K. E. március közepétől nem élt otthon, eddig édesanyjának nem hiányzott, legalábbis nem jelezte sehol, hogy tudják már meg, merre járhat a lánya. V. I. 16 éves pécsi lány, az egyik fiú barátnője, sőt: egy fénykép hátlapjára írt „ajánlás” szerint a menyasszonya. Ennyit róluk. A gyors intézkedés eredményeként az elkövetők 24 órán belül rendőrkézre kerültek. A rablás bűntettében a Pécsi Rendőrkapitányság a vizsgálatot folytatja. M. A. Nagyközönség elotf a Windischgratz-hagyaték Afrikai trófeák Keszthelyen Pár év múlva a világ egyik'legnagyobb iTófeagyújfeménye áll össze „Ha Afrikába indul a vadász, a szerencse kegyeltje legyen”. — Olyan ember mondta ezt nekem, aki Tanzániában él, 35 éve járja a vadont, s Arusha melletti panziójából szervezi a szafarikat. Nagy Endrével egy világra szóló trófeagyűjtemény szemrevételezése közben hozott össze a véletlen a keszthelyi Feste- tich-kastélyban. A gyűjteményt Rudolf trónörökös unokája, Franz Jóséi Windisch- grőtz -végrendeletében szimpátiájának bizonyítékául a magyarokra hagyta. — Nagy vadász volt — jegyzi meg tömören Nagy Endre. A 272 darabból álló gyűjtemény Kenyából, Szudánból és Tanzánia területéről származik: több tucat oroszlán és leopáfd- bőr mellett 80 darabból ólló antilop- és gazellatrófea, orrszarvú, 29 kafferbivaly képezi a zömét, öt kapitális elefántagyar közül két pár előkelő helyet foglal el a világranglistán. Afrika mellett számos indiai vörösmedve, tigris egészíti ki a Windischgratz-zsákmányt, jöttek a gyűjteménnyel a herceg utolsó vadászataiból származó aranyérmes gímszarvastrófeák. — Európa legrangosabb kiállítását hozzuk össze pár év alatt - mondotta nem titkolt örömmel dr. Czoma László múzeumigazgató. — Kapunk még sok mindent a hazai köz- gyűjteményekből, s hozzá afrikai néprajzi tárgyakat, maszkokat, öltözeteket, dobokat, vadászati eszközöket, vadcsalo- gatókat. .. Egy dossziét mutat, - ma érkezett. Az Amerikában élő dr. Ivan Halas 24 trófeát ajánlott fel a keszthelyieknek. Köztük nemcsak trófeák, hanem kitömött állatok; oroszlán, varacskos disznó és társaik. . . — Rövidesen megkezdődik városunkban a Goldmark-ház felújítása, ahova a kastélyból kiköltözik a zeneiskola. A zeneiskola helyén — óriási terület- néhány év múlva koncentrálhatjuk az Afrika-anyagot. De maradjunk Windischgratz- nél! Nagy Endre szerint szinte felbecsülhetetlen a trófeagyűjtemény értéke. Az orrszarvú-agyar kilója 2283 dollár, de ha érmes, kapitális, ak- kor 3-4-szeres. Az elefántcsont már majdnem az arany ára felé lépdel, s a gyűjteményben akad 120 kilós is. — ön együtt vadászott a herceggel? — Több alkalommal is. Barátomnak mondhattam, s ne vegye önteltségnek, valami kis részem van abban is, hogy ez a gyűjtemény Magyarországra jöjjön. — önnek panziója, vadasparkja, állatkertje van a Kilimandzsáró lábánál. A szakma nemzetközi tekintélye, több gyűjtőút mecénása, a magyarokat szívélyesen fogadja, segíti, legutóbb a Kilimandzsáró- expedíciót, majd fotóművészeket fogadott. Most hallom; házat épít Balatonedericsen . . . — Hadd válaszoljak egy példával. Ha amerikai vadászokat kísérek a szafárira, s ott állunk a vad előtt, úgy lőnek, hidegen, keményen, érzéketlenül, mintha egy lőlap előtt állnának. Az európaiaknál, s hogy közelebbre Jöjjek a magyaroknál más a helyzet. Ok a nagy álom megvalósulását is érzik, s mint kamasz a ragyogó nő előtt, elbizonytalanodnak. Még a legnagyobbak is. Táncol a fegyver a kezükben. Nekem, kísérőnek, kötelességem, hogy együtt lőjek velük, s ők elhiszik, elsőre szíven találták az állatok királyát . . . Szóval, mi álmodozók vagyunk, s hiszünk az álomban. Edericsen én is szeretnék egy kis múzeumot létesíteni. Hetvenhárom éves vagyok; álmaim megtöltik majd. Kozma Ferenc Tóth László felvételei J eleket váltanak egymással, néhány pillanat az egész, kész minden mozdulat. Léggömböt pörget a levegőben, majd egy keretbe teszi, elegáns mozdulat, a léggömb szétdurran, és az ujjára repül a hófehér galamb. A felesége fekete cilindert hoz, addig a galambot csillogó Iádi- kába teszi, néhány kört rajzol felette a varázspálcával, majd a dobozt darabokra szedi, egyenként rakja a cilinderbe. Eltűnik benne a doboz — a galamb nincs sehol. A kellékeket nagy bőröndökből szedték elő, nem volt idejük kipakolni, a napokban érkeztek haza Lipcséből a Hallássérültek Nemzetközi Fesztiváljáról, ahol Koltai György és felesége az általános bűvész kategóriában első díjat kapott. — Nem hittem a szememnek — mondja Koltai György — szóltam a bíráló bizottság elnökének is, de nem történt tévedés. Pedig úgy láttam, voltak nálam sokkal jobbak is. Nagyon sokat tanultam Lipcsében, egy erfurti bűvész mindenkiről elmondta a vélemé4 vasárnapi Bűvész házaspár „A hallók között a csillagokban lehefnénk" nyét a harmadik nap rendezett szemináriumon. Az egyik kellékem volt hibás, észre lehetett venni a trükköt, amiből a közönség ugyan nem látott semmit, de javítanom kell rajta. — Hogyan tanulja a trükköket? — Az mese, hogy egy amatőr bűvész maga találja ki a trükköket, ahhoz már nagyon nagy művésznek kell lenni. Rengeteg könyvet olvasok, a tévéből videóra veszem a bűvészműsorokat. Nem másolom le, hanem kidolgozom a kellékeket, és saját műsorrá formálom. Tulajdonképpen úgy tanulok, hogy megfejtem a titkot. Lipcséből is hoztam egy szakkönyvet. — Olvas németül? — Elég a képeket látnom. — Hogyan kezdődött? — Budapestre jártam a nagyothallók általános 'iskolájába, sokat bűvészkedtünk a gyerekekkel. Hatodik osztályos lehettem 1969-ben, amikor ír-' tam Rodolfónak. Egyszer a Tel - ügyelőnő szólt, Rodolfó keres engem telefonon. Nem írt, hanem eljött az iskolai farsangi bálra, én segítettem neki a színpadon. Izgultam, mi lesz ebből, de a bál után igazgatói dicséretet írtak az ellenőrzőmbe. Utána sokáig leveleztünk Rodolfóval, kártyákat, trükköket küldött, hogy gyakoroljak. Aztán az iskola befejeztével hazajöttem a szüléimhez Pécsre, egy ideig abbamaradt a bűvészkedés. Két évig fociztam a Vasasban is. Ipari tanuló lettem, az autófényező szakmát tanultam. Szakmájában is ismert a műhelye, van munkája bőven. A műhely miatt költöztek négy éve Kozármislenybe. A házaspár készül a hallás- sérültek országos szemléjére, amely május 24-én lesz Budapesten, a kaposvári területi szemléről továbbjutottak a döntőbe. Ugyancsak szerepel ott a pécsi egyesület a Hamupipőke pantomim előadása. Koltai György, aki az egyesület művészeti vezetője, tanította be a darabot, a felesége játszó a mostohát. Egyéves munka eredménye a csoport sikere. — Hol lépnek fel? — Hiába van C-kategóriás engedélyem, sehol. Meg sem nézik, mit tudok, ha halló lennék - mutatja — a csillagokban lehetnénk.- Mik a tervei a művészetF vezetőnek? — Színjátszó csoportot szeretnék alakítani. Nagyon tehetségesek ezek a hallássérült fiatalok, nem szabad annyiban hagyni. A klubban meg rendbe kellene tenni a színpadot. Itt vagyunk a város közepén, csak egy plakát kellene és a hallók bejöhetnének az előadásainkra. Most nyáron, az idegenforgalomnak is érdekes lehetne. Ahogy kifelé megyünk, a hófehér galamb ott pihen a terasz fakerítésén. — Engem várt — mondja Koltai György; nem tévedett. Először az ujjára röppen, majd felszáll a villanydrótra és megpihen. Gáldonyi M. Lipcséin első díjat kaptak
