Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-26 / 114. szám
Víztorony Kémesen Messze, a fák fölé magasodik a hidroglóbusz hatalmas gömbje, amelyet a napokban állítottak fel Kémes-Tésenfán. A vízvezeték megépítése a negyven méter magas víztoronnyal együtt a tanács eddigi legnagyobb beruházása: 20,5 millió forintba kerül. Csak a házankénti kutak, illetve a közintézményeknek egy közös vezetéke biztosította eddig a vízellátást. A közművesítés tervét mégsem fogadta osztatlan lelkesedés, a 360 házat érintő hozzájárulás ösz- szege elég magas, 30 000 forint. Ez tíz éven keresztül évi 3000 forint befizetését jelenti. A többség végül is támogatta a tervet. 1985 elején kezdődött el az építkezés, s az év végére elkészült a vezeték a Víz- és Csatornamű Vállalat siklósi üzemmérnöksége kivitelezésében. A tornyot alvállalkozásban a lajosmizsei Vízgép Vállalat állította fel. A vízmű műszaki átadása valószínűleg a jövő hónap elején történik, és ha a KÖJÁL- vizsgálatok eredményei is ki- elégítőek, Kémesen öt, Tésen- fán pedig két utcában lesz vezetékes ivóvíz. P. E. Üzemavatás a Budaplastnál Pénteken felavatták a Buda- plast Fővárosi Műanyagipari Vállalat új, 7 ezer négyzetméter alapterületű üzemépületét. A vállalat 100 millió forintos költséggel épített új gyárközpontot a főváros területén korábban szétszórtan működő tíz telephelyének összevonására. Az új üzemben egyesítik, korszerűsítik az eddig egymástól elkülönülten végzett technológiai munkafolyamatokat, s megtakarítják a telephelyek közötti eddigi szállítások költségeit. E változások eredményeként várhatóan mintegy 10 százalékkal csökkentheti kiadásait a vállalat. Az új épületben 200 dolgozó végezheti a munkáját a korábbiaknál jobb és egészségesebb körülmények között. A tágas üzemcsarnokokba nemcsak a régi gépeket telepítették át, hanem új berendezéseket is munkába állítottak, s még maradt annyi hely, hogy a vállalat a jövőben tovább bővíthesse gépparkját. A vállalat a régi telephelyeit eladta, illetve bérbe adta más gyáraknak. Tartani a színvonalat! Kicserélik Pécs kábelhálózatát A DÉDÁSZ fejlesztési programja a következő öt évre - 1987-től Pécsett is évente egyszer olvassák le a fogyasztásmérőket - Újabb ügyfélforgalmi irodák Baranya a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat elosztói területének egynegyede. Az ipari háttér miatt azonban itt kétszer-háromszor nagyobb a villamosenergia-fogyasztás.- Hogyan ítéli meg a vállalat elmúlt ötéves tevékenységét? — kérdeztük Wieder Bélát, a DÉDÁSZ vezérigazgatóját.- Alapfeladatainkat jó színvonalon teljesítettük. Csökkentettük az újonnan jelentkező fogyasztóink hálózatra kapcsolásánál a várakozási időt, következetes rekonstrukciós tevékenységünk eredményeként kisfeszültségű hálózatainknál javultak a feszültségviszonyok, mérséklődött a szabványosnál kisebb feszültséggel ellátott fogyasztók aránya, üzemzavari mutatóink javultak,- Milyen beruházásokat valósítottak meg?- Az elosztóhálózat korszerűsítéséből kiemelkedik Pécs 10 kV-os táppontjainak bővítése. Ez növeli a városi éllátás üzembiztonságát, az energiaátvitel és az elosztás gazdaságosságát. Jelentős fejlesztés történt a Lvov-Kertváros- ban, Szigetvár és Rózsafa, Pécs-Vasas-Komló, Komló- Sásd között' és Komlón is. A vállalat elosztóhálózafi beruházásainak mintegy 34 százaléka jutott Baranyára. A DÉ- DÁS7. szervezeti feilődésével összhangban befeieződött komplex telephelyünk építésének első üteme a pécs—siklósi városrészben, üzembe helyeztük a Pécsi üzemigazgatóság és a Pécs Városi üzemmérnökség új 'létesítményeit.- Mi várható a következő öt évben?- Minden szükséges fejlesztésre nincs lehetőségünk, csupán a főbb célkitűzésekre. Feladatunk: tartani az elért színvonalat. Bővítjük^ a szigetelt szabadvezetékes hálózat részarányát, az üzemzavarok csökkentése érdekében több biztosítóelemet építünk be, a köz- világításnál növeljük a központi vezérlésű körzeteket, jobban kihasználjuk a feszültség alatti hálózatjavítási lehetőségeinket, s nem utolsósorban folytatjuk a vállalati kis- számítógép-programot. Ezzel a hálózat minden lényeges adatát nyilvántarthatjuk, s nem kell egy új rákapcsolásnál napokig várnia a fogyasztónak: engedélyezhetjük-e vagy sem.- önök a közelmúltban szervezeti változást is hajtottak végre.- Idén, január elsejétől nagyobb hatáskört adtunk üzemigazgatóságainknak, kirendeltségeinknek. Felelősségük nőtt, de egyben a cselekvőképességük is. Célunk, hogy közelebb kerüljenek 0 lakossághoz.- A jelenlegi pécsi díjbeszedési mód nem ezt tükrözi, sok vitát okoz a lakosság és az áramszolgáltató között.- Pécs kivételével az egész területünkön évente csak egyszer olvassuk le a mérőműszereket, a lakosság ötször részszámlákon - velük közösen meghatározott - adott összeget fizet, s az év elteltével ellenőrizzük a fogyasztást. Ezt szakembereink végzik. Ekkor van lehetőség a számla ki- egyenlítésére, a következő évi részösszeg meghatározására, s szerelőink a szükséges javításokat, karbantartásokat is elvégzik. Az erre való áttérést most készítjük elő, s 1987. január elsejétől Pécsett is bevezetjük. A fogyásztók színvonalasabb kiszolgálása érdekében létrehoztuk ügyfélforgalmi irodáinkat, így többek között Pécsett, a Felsőmalom utcában.- Milyenek a kereseti lehetőségek a vállalatnál?- Minden munkatársunk érdekelt a hatékonyabb munkában, hisz keresete alapvetően ettől függ. A jövedelmeket széthúztuk, így nem ritka, hogy a kiválóan dolgozók négyszer annyi pénzt visznek haza, mint azok, akik nem jeleskednek a munkában.- A DN-he'z érkező panaszok nem kis részét jelenti, hogy sok helyütt huzamosabb ideig nem világítanak a közvilágítási lámpák. Remélhetünk változást? — Ez csak részben függ ösz- sze dolgozóink munkájával. A fő gondunk az, hogy Pécs dinamikus fejlesztése akkor történt, amikor papírszigetelésű kábelek léteztek, ezek élettartama viszont 20-25 év. A kábelek most érték el ezt a kort. Próbálkoztunk javításokkal, ez azonban csak „tűzoltómunka", így programba vettük a város kábelhálózatának cseréjét. Ezt Újmecsekalján kezdtük, s szeretnénk a tervidőszak végéig befejezni. Addig is megértést kérünk a lakosságtól. . . A másik problémánk, hogy a jelenleg kapható villamos szerelvények korszerűtlenek, de jobb nincs.- Említette az ügyléllorgqlmi irodákat.- Azért hoztuk létre ezeket, hogy közelebb kerüljünk a lakossághoz. ügyfeleink bármilyen áramszolgáltatással kapcsolatos kérdésével - legyen pénzügyi vagy műszaki - egy helyen megkapják a szükséges információt és segítséget. Bővíteni fogjuk ezt a hálózatot. Roszprim Nándor Több mint 30 éves kábelt cserélnek a Tarr Imre utcában Kötik a szerződéseket Családi házas telkek Siklóson E héttől kezdődően kötik a tartós használatba adási szerződéseket a siklósi telkekre. Az a terület, amelyen összesen 192 lakás kialakítására lesz lehetőség, Gyűdhöz közel, a szőlőhegy lábánál húzódik. Az első ütemben 75 családi ház építésére alkalmas telket alakítanak ki. A telkesítés két évvel ezelőtt kezdődött. Az egykori magán-, illetve termelőszövetkezeti tulajdonban levő terület kisajá- íítása 1984-ben indult, és még abban az évben megállapodott a városi tanács és az OTP arról, hogy a takarék- pénztár meghitelezi a közművesítés költségeit. A közművesítés első szakasza ez év júniusában befejeződik. Eddig többek között 1500 méter hosz- szú ivóvízvezetéket, 800 méter hosszú 300 milliméter átmérőjű szennyvíz gerincvezetéket, 530 méter hosszú 200 milliméteres szennyvízvezetéket helyeztek a földbe. Az ivóvíz- és a szennyvízvezeték rendszer mellett kiépítették a kisfeszültségű elektromos hálózatot és készül az út is, amely a végleges állapotát — a záróréteget — majd az építkezés befejezése után kapja meg. A Siklósi Városi Tanácsra az elmúlt év végéig 80 telekkérelem érkezett. A napokban minden igénylőhöz eljutott a tanács levele, amelyben értesítették őket arról, hogy a héten megkezdik a meghatározatlan időre szóló tartós használatba adási szerződések kötését. E hónap végéig pedig kialakul, hogy az elmúlt évek igénylői közül hányán kötnek szerződést. A fennmaradó telkeket a tanács a további jelentkezők között értékesíti. Az átlagosan 600-tól 900 négyzetméterig terjedő telkek ára négyzetméterenként 300 forint. A nagyrészt tetőtérbeépí- téses, családi házas építési terveket a Dél-dunántúli Tervező Vállalat készítette. Az első 75 telek közül 71 III -as építési övezetbe tartozik, vagyis baromfifélét és meghatározott számú sertést tarthatnak majd az itt építkezők, 24 telek pedig IV-es övezetbe sorolt, azaz szarvasmarha, ló tartása is engedélyezett. 1990-re pillantva? Figyelem a pécsi városi tanácsülés felszólalásait, és akaratlanul is a régebbiekre kell gondolnom. Újságírói munkámban másfél évtizede alakult úgy, hogy fontos eseményként kezelem ezeket a testületi üléseket, amelyekről mégis sokszor nehéz volt jó tudósítást írni, mert — így, utólag már könnyű kimondani — nem volt miről írni. Nem azért, mintha nem szerepeltek volna fontos kérdések a testület előtt. Hányszor volt, hogy az előterjesztések ismeretében a nézetek kemény összecsapására, parázs vitára, a bennünk élő kérdések kimondására számítottam, s ehelyett csupán két-három, köteles- ségszerűen elmondott felszólalás hangzott el, és ezek sem keltettek senkiben sem különösebb gondolatokat. Éveken át szinte betéve lehetett tudni, hogy kik szólalnak fel, s ez a „kik" a százas létszámú tanácsnak egy szűkebb körére korlátozódott. Ennek a következtében aztán nem kevés volt azoknak a tanácstagoknak a száma, akik egy egész cikluson át meg sem szólaltak. Ne lett volna mondanivalójuk? Vagy a sokszempontú kiválasztásnak tulajdoníthatóan többnyire azok ültek a tanácsterem széksoraiban, akik nem ismerték fel a megbízatás jelentőségét? Vagy egyszerűen csak úgy • érezték: nem érdemes véleményt mondani? Akárhogy is volt, lehangoló volt a tanácsi testületi munka. Hallgattam legutóbb a településfejlesztési hozzájárulás körül pezsgő vitát, s arra az évekkel ezelőtti „vitára" kell gondolnom, amikor ún. alternatív javaslatként került a tanácsülés elé: felüljárót, vagy alagutat építsenek a Hunyadi út—északi érintő úti csomópontban? Ahogy visszaemlékszem, egykét lanavos hozzászóláson kívül, érdemi vélemény nem hangzott el, s egyetlen tanácstagnak sem jutott eszébe megkérdezni: hogyan is van az, hogy amikor tőlük várják a döntést, valójában már minden tevékenység az alagút érdekében folyik, ezért aztán mi lenne, ha a tanács történetesen nem a hevesen protezsált alagút mellett döntene? Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a mostani tanácstagok igen kellemetlen kérdéseket tennének fel hasonló esetben, s bizonyára nem hagynák befolyásoltatni magukat. Figyelem a felszólalások özönét, s lehetetlen nem arra gondolni, hogy régebben a 9 órakor kezdődött tanácsülések 11—fél 12-kor már végetértek. Legutóbb — a januári tanácsülés tapasztalatain okulva — a március 27-i tanácsülést reggel 8-ra hívták össze, és még így is a délutánba nyúlt a tanácskozás. És valóban tanácskozás volt abban az értelemben, amit a szó hallatán érzünk, s nem üres tiszteletkörök, lapos frázisok gyülekezete. Felelős emberek felelős megnyilatkozásait hallottuk mi, kevésszámú vendégek, s az elhangzottak nem mindiq tartották tiszteletben a hivatalos álláspontot, mi több, a szavazásnál ellenszavazatra és tartózkodásra is felfigyelhettünk. 1985. június 8-a — ma már látni — fordulónap volt a helyi önkormányzat életében, s az azóta megtartott tanácsülések ennek a legkifejezőbb megnyilatkozásai. „Itt dőlnek el a város fontos ügyei" — szoktuk mondani, de érezhette mindenki, hogy ezek voltaképpen már eldőltek, a tanácsülés legfeljebb az áldását adja rájuk. Az új tanács kezdeti tevékenysége sejteti már, hogy a dolgok valóban ott fognak eldőlni, az ügyeket nem lehet eleve lefutottként kezelni, és számítani kell a jövőben arra, hogy a tanácstagok hozzátesznek és elvesznek, egyetértenek vagy nem, és bizonyára az sem elképzelhetetlen, hogy le is szavaznak majd valamit, ha az éppen elfogadhatatlan ’a számukra. Lehet, hogy ebben is a kötelező kettős jelölés haszna mutatkozik meg? Biztosan így van! A tanácstagjelölt már a dolgok legelején olyan helyzetbe került, amikor meg kellett nyernie valami módon a választók bizalmát, a választás után pedig meg kell tartani azt. Ez pedig eleve nagyobb aktivitást követel a megválasztottól. A tanácstag testületi tevékenységében markánsan érvényesül a helyi érdek képviselete, ami érthető is, hiszen 1990-ben el kell számolni a választók előtt, és szembe kell nézni azzal: kap-e újabb öt esztendőre megbízatást, vagy sem. A megméretésben pedig első helyen a helyi érdek képviselete szerepel, a választópolgár a város egészének a helyzetét, fejlődését a saját szűkebb lakóterületének a szemszögéből nézi. Jó-e az, ha a megválasztott tanácstag már most, megbízatásának az első évében a következő választásra pillantgat? Azt hiszem, nagyon jó dolog ez. Annak, aki belekóstolt a közéletbe, nem lehet közömbös amiatt kibukni már a jelölésnél, mert a választó olyan véleményt formál róla, hogy „ez nem a mi emberünk”. És ez távolról sem hiúsági kérdés. Vagy ha az, akkor a legjobb értelemben az. A következő választás felé forduló figyelem a mostani ciklus munkájára hat pezsdítően, és teszi, hogy e nem könnyű esztendőkben felelősen képviseljék a tanácstagok a választóikat, s ne csak a szűkebb lakóterület, hanem az egész város érdekeit tekintve. Hársfai István Magyar átviteltechnikái műszerek külföldön A különleges átviteltechnikai műszerek iránt a világpiacon nagy az érdeklődés, ezért az Elektronika Átviteltechnikai Mérőműszereket Gyártó Ipari Szövetkezet tőkés exportjának fokozására együttműködést alakított ki az indiai World-Traders céggel. Gupta-Elektfonika néven közös vállalatot alapítottak, amely a dél-indiai Bangalore helységben tevékenykedik majd. Az üzem májusban kezdi meg a termelést, amihez a magyar szövetkezet szállítja az alkatrészeket. Az átviteltechnikai mérőműszerek összeszerelését és értékesítését az indiai partner vállalta. A magyar szövetkezet erőteljes gyártmányfejlesztéssel és új piacok felkutatásával igyekszik az idén bevételét növelni. Az üzemben rövidesen megkezdik a nagy távolságú, digitális rendszerű hírközlő telefonvonalak mérőműszereinek gyártását. Ezek a viszonylag olcsó számjelzőis kivitelben készülnek, a digitális technika bevezetése pedig jelentősen javítja a telefon-összeköttetés technikai minőségét. A különleges műszerek iránt az indiai vállalatok mellett az egyik angol cég is érdeklődik. Már megrendelte az első darabokat, és ha a tapasztalatok kedvezőek, további műszereket is vásárol. Az egységes digitális átviteltechnikai rendszer legújabb termékeit a magyar vállalatok, így a posta is fokozatosan beszerezheti.
