Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-19 / 107. szám
NEB-vizsgólat Munkakultúra Áprilisban kezdődik a megyei pártbizottság felkérésére az a NEB-vizsgá- lat, amely -az ipari és mezőgazdasági üzemek munkakultúrájával foglalkozik. A vizsgálatban részt vesz valamennyi városi NEB és a megyei NEB. Együttműködnek a KISZ Baranya Megyei Bizottságával, PM Ellenőrzési Főigazgatóság Baranya Megyei Igazgatóságával, a Baranya Megyei TESZÖV-vel, az SZVT- vel, és u Baranya Megyei Tanács V. B. illetékes osztályaival. A vizsgálat kiterjed a mezőgazdasági és ipari üzemekre, vállalatokra, gazdálkodó egységekre. A kérdőívet a népi ellenőrök valamennyi vizsgált egységnél az első számú vezetővel, ahol vállalati tanács működik annak elnökével, a pártszervezet vezetőjével, valamint a iKISZ és a szakszervezet vezetőjével történt személyes beszélgetés alapján töltik ki. Gazdálkodó egységeknél a középvezetők 10 százalékát, a fizikai dolgozók 3 százalékát kérdezik. Csoportos beszélgetéseket folytatnak a középvezetőkkel és fizikai dolgozókkal. A vizsgálat fő kérdései között szerepel, milyen az adott egységnél a munkarend, a munkaidő kihasználtságának mértéke, hogyan érvényesülnek a teljesítmény és a minőségi követelmények az alkalmazott bérrendszerekben, jövedelemelosztási elvekben. Milyen a képzettségi színvonal, a továbbképzés lehetőségei, a foglalkozási struktúraváltozás, a munkahelyváltoztatás mértéke, okai? Az adott gazdasági egység irányítási formája, a dolgozók részvétele a gazdasági döntésekben, hogyan foglalkozik a vezetés az emberekkel, — pályakezdő fiatalokkal, nyugdíjasokkal. Hogyan valósul meg az újítások, találmányok támogatása, melyek a másodlagos jövedelemszerzés lehetőségei. Milyen a társadalmi tulajdonvédelem, munkafegyelem helyzete? E tényezők alapján minősítik majd a vizsgálatban résztvevők, az ipari és mezőgazdasági üzemek munkakultúráját. A vizsgálat választ kíván adni arra, miként lehet megteremteni —, nemcsak anyagi érdekeltséggel - a munkahelyi kedvező állapotot, amely kihat a termelés jobb eredményeire. M. Gy. A versenyt állni kell Tetőtől talpig - butikból? Tömegáru helyett kis szériák kellenek Az utóbbi évek fejleményei alaposan feladták a leckét a magyar ruházati iparnak. A nagyobbrészt még a század első feléből átöröklött technikával, technológiával dolgozó ágazat előbb a kelet-ázsiai kihívásra volt kénytelen válaszolni — inkább kevesebb, mint több sikerrel, most pedig hazai viszonylatban új dilemma előtt áll: hogyan versenyezzen a butikkal? Nemrégiben ezt a kérdést vizsgálta összesen harminc ipari üzem, kereskedelmi cég Hajdúszoboszlón az SZVT által szervezett országos konferencián. Megkértük Déri Jánost, a Hunor Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat marketing csoportvezetőjét, aki cége képviseletében ott előadást is tartott, számoljon be lapunkban tapasztalatairól. — Az ÖLTÖZKÖDÉS - DIVAT - ÁPOLTSAG „TETŐTŐL TALPIG" című eszmecsere apropóját az adta, hogy a felmérések, tapasztalatok szerint évről évre jelentősen: 1—2 milliárd forinttal csökken a hazai ruházati forgalom. Ennek fő oka, hogy az alacsony jövedelműeknél a kényszertakarékosság miatt halasztódnak a vásárlások, a túlhordott, elöregedett ruhatár jellemző, a magasabb jövedelműek pedig más irányú, célú vásárlásaik javára spórolnak a ruhán. A kínálat sem ösztönző, hiszen az évente csökkenő, most mintegy 60 milliárd forintos ruházati forgalmunkból a magánkereskedelem évi 11—12 milliárddal részesedik, tehát elviszi a vásárlók pénzének több mint egyhato- dát. A problémát nem lehet azzal elintézni, hogy a butik — úgymond — gyenge minőségű árut ad el. Jelentős rétegigényekre reagálnak gyorsan, rugalmasan. Igaz, áruik nem tartanak két évig, de kérdés: tart-e eddig a konfekcióiparé?... — Miért képtelen a hozzájuk hasonló, gyors változásokra a ruházati ipar? — Ennek számos oka van. Mindenekelőtt: lassú az ipari termékek engedélyezése. Minden egyes ruházati terméknek öt-hat lépcsőt kell megjárnia, és ez a legjobb esetben is öthat hónapba kerül. A ruházati ipar nagyvállalatainak ezenfelül van egy, már a méreteiből, a szervezettségből is következő „tehetetlensége". Minden egyes ruházati cikk más anyagot, más tervet kíván, de az adott körülmények közt csak a nagy széria a kifizetődő. Egy ötszáz darabos sorozat kicsinek számít náluk, s már például egy évi nyolcvan-, százezer darabos kapacitással rendelkező kisszövetkezet is elégedetlen: mind nagyobb szériákra törekszik. Ebből következik, hogy a választék szegényes, a vevő elégedetlen, hiszen nem „egyenruhát" akar vásárolni. A harmadik ok: a nagyüzemekben aránytalanul kevés a tervezők, gyórtáselőkészítők száma. A butikok gyorsaságával pedig csak úqy lehetne versenyezni, ha ott, ahol ma tíz—tizenöt tervező van, legalább 30—40 lenne, s rajtuk kívül további jelentős erők dolgoznának a kész, bemutatásra, üzletkötésre alkalmas mintadarabokon. Ma már nem tömegáru kell, hanem soksok divatos kis széria, csakhogy ennek a feltételei a gyártás szervezésében sincsenek meg. Évekkel ezelőtt születtek kezdeményezések a hagyományos, szalagszerű munka célszerűbb felaprózására, bontására, ám ezek már ott sem működnek, vállalatok ezek megkötésétől a bizonytalan árubeérkezés miatt elzárkóznak". Ráadásul „a ter- mető vállalatok többsége a belföldön forgalomba hozott termékeinél is az exportárakat érvényesíti. A minőség azonban nem éri el az exporttermékek minőségét, amit a termelők természetesen nem ismernek el.” Marketing? A gazdálkodó szervezetek „elemző, feltáró piackutatást nem végeznek". Versenyre kelni a butikokkal? ahol életképesnek bizonyultak. A konkrét ok — vagy éppenséggel kibúvó, kifogás — mindenütt megvan, de végeredményben minden amellett szólt, hogy a nagyüzemek e tekintetben is a könnyebb ellenállás mentén haladjanak. Jelentős gát e tekintetben az át-, illetve szakképzetlenség, ami a mai munkaerőhelyeztben eleve megakadályozza, hogy a kis szériáknak az emberi feltétele, háttere is kialakuljon. Végül, de nem utolsósorban: a rugalmas, akár naponta változtatható szervezéshez megfelelő technikai háttér: gép, célgép is kell, ami szintén nincsen . . . Az ekként vázolt helyzet fő oka azonban a ruházati ipar egyoldalú — ám külkereskedel- m,i mérlegünk, fizetőképességünk egyensúlyának megőrzése szempontjából elengedhetetlen — exportorientációja. A konferencia alcíme is azt kérdezi: „Hogyan szolgálja a jobb belföldi ruházati ellátást a termelő és értékesítő szervezetek együttműködése?" Ám az írásos összegezés csak a diagnózis megállapításáig jut el. „Jelenleg a partneri kapcsolatokban nincs kínálati piac — szögezi le a HNF Fogyasztók Országos Tanácsának korreferátuma. — A termelő vállalatok elsősorban exportorientáltak, ami a hazai ellátást és a szállítókészséget kedvezőtlenül befolyásolja ... A kereskedelmi vállalatok megrendelései után a szerződéskötés lényegesen kisebb tételekre szól, és a tényleges szállítási szerződés még ezt a mennyiséget sem fedezi." így aztán a közvetlenül a lakosság ellátását célzó szerződések is „ ... ha vannak, formálisak, a nagykereskedelmi Az exportkötelezettség nagy úr, ám — feltéve, hogy megéri, gazdaságos — egymaga mégsem lehet akadálya a hazai választék bővülésének. A tervezés, gyártáselőkészítés növelendő súlya, rangja, a belső szervezés rugalmassága olyan eszközök, amelyekkel élni lehet, sőt kell, hiszen állami ruházati iparunk aligha mondhat le — a butik javára — a hazai vásá- lók egyötödéről. A logikusan adódó másik kérdés: mit tegyen másként a — legalábbis relatív - választékbővülésért a kereskedelem? — Kereskedelmünk ma még túlságosan a biztonságra törekszik: novemberben már nem kell áru, hiszen jön a készletzárás, s ha nincs meg a készletterv, nincs prémium — így Déri János. — A butik hajlandó és képes is vállalni rizikót, ezért lép előre. A kereskedelemben viszont gyakran az se baj, ha a forgalmi terv alig valamicskét nő a bázishoz képest. Cél az, hogy a nyereségterv meglegyen, s ezt kisebb választékkal, gyors átfutású cikkekkel is el lehet érni. Egyelőre még a vevő „behozatalán" múlik minden, s nem azon a munkán, amit a kereskedő — udvariassággal, tanáccsal, rábeszéléssel — folytat az üzletben a vevővel . .. Az alapellentmondáson mindez nem változtat — azon tudniillik, hogy elsősorban a túlzott —, és nem kellően ellensúlyozott — exportkényszer tereli a butik felé a hazai fogyasztót. A megoldást az iparnak és a kereskedelemnek közösen kell megtalálnia — mégpedig minél előbb. Varga János Újítási feladattervek Takarékos megoldások a fő helyen A megyében a Mecseki Szénbányák adta ki a legtartalmasabb újítási feladattervet az idei évre. Mivel ezek kibocsátására ebben az időszakban kerül rendszerint sor, jó néhány pécsi—baranyai vállalatot számba vettünk, és a pozitív példákat közreadjuk. A szénbányák terve hat fejezetet tartalmaz. Ezek a föld alatti és külszíni bányászat, a gépészet, a szénelőkészítés, a brikettgyártás problémáinak megoldását külön pénzösszeggel is serkentik az újítási díjon felül. A különdíj legmagasabb összege 10 ezer forint, de a legkisebb keret is háromezer forintos. A kiemelten nagy pénzeket a munkavédelmi kérdések megoldói nyerhetik el. Ugyancsak a munkavédelem szerepel döntő súlyban a MÉH Vállalat tervében. Emellett 19 műszaki és 10 gazdasági témakörben várják az ötletgazdag elképzeléseket. Keresik az eddig nem forgalmazott hulladékokat, és a gyártásra alkalmatlan papírhulladék hasznosításának lehetőségeit. Több vállalat vár energiatakarékossággal kapcsolatos újításokat. így a Bőrgyár például a szárítógépek hőveszteségének csökkentését kívánja elérni, de ezzel kapcsolatos ötleteket díjaz a Sopiana Gépgyár és a Pécsi Állami Gazdaság is. A gépek tartalékalkatrész importjának csökkentését és a tőkés piacokról származó színezőanyagok kiváltását célozza a Zsolnay Gyár, amellett, hogy a gyártmányszerkezet megújítására várnak javaslatokat. Ugyancsak a Sopianánál szerepel a számítógépes feladatok megoldását váró kiírás, és ösztönzik a futó gyártmányok több célúvá tételét. Szinte valamennyi tőkés importtal dolgozó üzem szeretné csökkenteni behozatalát, és jóformán nincsen terv, amely — ha nem is olyan hangsúlyosan, mint az említettek —, ne foglalkozna az energiatakarékosság, az energiával történő gazdálkodás kérdéseivel. A munkaerőhiány okozta gondok leküzdésére a legtöbb javaslatot a Baranya Megyei Építőipari ' Vállalat kéri, feltűnő viszont, hogy a munkakörülmények javítása közvetlenül csak a Pannonvinnél kiemelt szempont. A felsorolás alapján érzékelhető, melyek a különösen fontos szempontok, és milyen súllyal foglalkoznak ezekkel a termelők. Jó néhány helyen a figyelembe vett tényezők számát bővíteni kellene, és semmiképp nem szabadna megelégedni a feladatterv meglétének puszta tényével. Sz. Koncz I. Construma '86 j JBMv" A VÁÉV-BRAMAC csupatetö épülete a betoncserép lehetőségeit mutatja be. 8. Nemzetközi építőipari kiállítás a Vásárvárosban A tavaszi nemzetközi szak- kiállítások nyitó sajtótájékoztatóján a Hungexpo sajtófőnöke, Rózsa B. György sajnálattal állapította meg, hogy a szakkiállításoknak még nincs meg a presztízse sem a vállalatok körében, sem a sajtóban, így a szakma és a nézőközönség inkább a BNV-kre látogat el. Pedig, ahogy Schriffert Ferenc, a BNV igazgatója említette: világviszonylatban is a szakkiállításoké a jövő. Kísérletként idén először nemcsak késztermékeket, hanem egy- egy gyártás teljes vertikumát igyekeznek bemutatni. Az mindenesetre jó hír, hogy a most tartott 8. Construma építőipari kiállítás immár felkerült a nemzetközi vásárrendezvények sorába, tehát kaput nyitott a külföldi szakkiállítóknak is, illetve azok is felfedezték a benne rejlő lehetőségeket. Jó időben rendezték a Construmát, hisz hazánkban is mindinkább tért hódít a magánerős építkezés, s az ilyen erőpróba anyagokkal, gépekkel, eszközökkel való támogatása nem lehet semmikép sem magánügy. Már csak azért sem, mert az új hőszabvány alaposan feladta a leckét a magánerős építkezéseknek is, mert az ilyen építkezés az eddigieknél is jobban segítő háttéripart, új anyagokat és a korábbiaknál is több pénzt igényel. De lássuk, mit kínált a Construma. A VÁÉV-BRAMAC tetőrendszer újat hozott hazai viszonylatban, hisz a betoncseréppel komplett tetőfedésre rendezkedett be. A kiállításon felállított szinte csupa tető épületük szemléletesen mutatja, hogy nincs olyan tetőszer- kezet, amelyre ne lehetne alkalmazni az ízléses színezésű és 30 év garanciát nyújtó betoncserép termékeket. Bemutatkozott a kiállításon a Római cserép is, ugyancsak 30 év garanciát ígérve az azt felhasználóknak. örvendetes, hogy a korábbi cserépínség megszűnt, nagyobb és a korábbiaknál korszerűbb a választék, javultak a beszerzési lehetőségek. Megtudtam, hogy a hazai Tégla- és Cserépipari Tröszt sem akar elmaradni a konkurenciától és tervezik, hogy a magánerős építkezések segítésére nemsokára ők is komplett tetőfedő-rendszerrel - tehát nemcsak a most is kapható natúr vagy festett, esetleg hódfarkú cseréppel - rukkolnak ki. Tehát rövidesen megindul az egészséges versengés a gyártók között. Ehhez teljesen új tetőfedő anyaggal jelentkezett a Construmán a Mesterglobus is, az ő „cserepük” egyelőre igényfelkeltési és piackutatási célzattal állíttatott ki. Hogy mi a „cserepükben" a merőben új? Az, hogy a 120X40 cm-es, vékony, cserépformákra préselt acéllemez kívül és belül speciális műgyantával kezelt a korrózió ellen, a külső színe a vevő igénye szerint lehet barna, zöld, szürke és vörös. Azt ígérik, hogy a második félévben már kapható lesz. Hogy milyen előnyt ígér? A kalkulált irányára 200-220 Ft/m- és egy tető komplett „cseréprendszerét" akár egyetlen Zsukkal is a helyszínre lehet szállítani, ugyanakkor a cseréplemez hajlítható is, szegeléssel rögzíthető és a szegeket is speciális — külön adott - műgyantával lehet kezelni a korrózió ellen. A csehszlovák téglagyárak termékeikkel is méltán arattak tetszést, hisz valóban szépek a zöld, barna, fehér és kék mázas égetett téglalapjaik, szépek a kerámia burkolólapok, a tégla kerítéselemek, a sajtolt mázas francia tetőcserepük. Nem sokkal távolabb, a Tégla- és Cserépipari Tröszt kiállító standján felvonultatták a hagyományos gyártású termékeket: a hódfarkú és a hornyolt, a natúr és a színezett gerinccserepet, korszerű falazóanyagként a Thermo- port, az Uniformot, a Rábát és a Porotont. A KOSZIG (Köny- nyűbeton- és Szigetelőanyagipari Vállalat) Mátra gázbeton kézi falazóelemei is az újdonság erejével hatnak, az ilyen anyaggal könnyű építkezni (jelölő derékszög, gumikalapács, kézi fűrész és fészekfúró segítségével), nagyon jó a hőszigetelő tulajdonsága. Csak az a kár, hogy a gyön- gyösvisontai gyár termékei baranyai felhasználásának gazdaságosságát nagyon is megkérdőjelezi a tetemes szállítási költség. A Betonyp építőlemez tűz-, időjárás-, valamint gomba- és rovarállósága miatt is egyre keresettebb az építkezők körében, a Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinát lakóépületekhez, hétvégi házakhoz és más létesítményekhez is ajánlja a Betonyp-ot. A Beton- és Vasbetonipari Művek a már megszokott és újdonságnak számító termékeit mutatta be. Tetszettek az Ongromodul műanyagosított épületek, bár az áruk nem mondható olcsónak. Az Isolyth szigetelőanyagok, egyre bővülő választékkal — akár az utólagos — hő- szigetelést is segítik. Az Isorast falazóanyag garantájla a k = 0,29 hőértéket, ez jóval kedvezőbb, a hőszabvány által előírt k — 0,7 értéknél. A Gyöngybeton a poliszáról alapanyagú falazóanyag mellett ott láthattuk a rizshéj alapanyagú falazóelemeket is a kiállításon, örvendetes, hogy mind jobban tért nyernek a pvc nyomócsövek és idomok, valamint szerelvények az építőiparban és a magánépítkezéseknél is. Murányi László HÉTVÉGE 5.
