Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-19 / 107. szám
Rehabilitációs osztály Harkányban Kilencedik éve dolgozik a Harkányi Gyógyfürdő Kórházban a mozgásszervi rehabilitációs osztály. Az elsők között szerveződött az országban. Amiben egyedülállóak: az amputált betegek ellátásában ideiglenes protézist alkalmaznak, így a betegek a műtét után két-három héttel „lábra” állnak. 1979 és 1985 között 109 embert láttak el ideiglenes végtaggal. Közülük 48 egyedül közlekedik, munkahelyre jár, 28 a lakásán belül mozog önállóan és a ház körül kisebb területen, de képes közlekedni. * 1976 végén adódott a lehetőség a rehabilitációs osztály működtetésére. Ekkor adták át a kórház újabb épületét, bővítették az ágyak számát. — 1969-től jártam ki konzíliumokra az orthopédiai klinikáról - emlékezik dr. Molnár Lajos osztályvezető főorvos — Gondoltam eljövök, legfeljebb nem fogok olyan műtéteket végezni, amelyek az orthopéd berkekben profilt jelentenek. Semmilyen tapasztalatunk nem volt. Budapesten működött egy rehabilitációs osztály, azt megnéztem és azonnal el is döntöttem, hogy úgy nem szabad. Sokkal aktívabban kell itt dolgozni. — Hogyan? — Szakmai berkekben vitatták, hogy kelI-e műtétet végezni. Mi határozottan azt mondtuk, igen. Hogy hol? Nyilván nem utaztatjuk a betegeket. A siklósi kórházban viszont ehhez minden feltétel megvan. — Ki műt? Újra lepni után és az amputáltakat látjuk el ideiglenes végtagokkal, valamint kezelünk különböző eredetű bénulásokat. S mindezt a negyvenkét ágyas osztályon, egy helyen végezzük. * A főorvost szólítják, a kezelőben beteg várja, kontrollra jött vissza. A szentdénesi fiatalember egyik lábát elvesztette. Köny- nyen leül a művégtaggal, egyedül kötözi le, mutatja a csonkot, amely szépen gyógyult. Jár-kel az ideiglenes protézissel, bár a combtőnél feltörte a gipsz, észre sem veszi. A főorvos receptet ír neki, a Gyógyászati Segédeszközök Gyárának pécsi kirendeltségén megkaphatja a végleges végtagot — Tavaly történt a baleset, egy vonatra akartam felugrani . .. — Várják vissza a munkahelyére? — Igen, de most intézem a rokkantsági nyugdíjat. Majd meglátom, hogy alakul. Egy-egy amputáció után általában fél év telik el, míg a csonk elnyeri végleges formáját. Ekkor lehet megrendelni a művégtagot, amely általában újabb fél év alatt készül el. Harkányban ezt az időt lerövidítették hetekre. Bognár Józsefné, a műhely vezetője mutatja Szolga Józsefnek a fóliatasak készítését — Én. Főként rekonstrukciós jellegű műtéteket végzünk, alkalmazzuk a traumatológia, az orthopédia és a sebészet módszereit. A siklósi kórházban dr. Czurkó Géza főorvosban jó partnerre találtunk és szívesen asszisztálnak a fiatal orvosok. — Miben tér el a harkányi rehabilitációs osztály a többitől? — Talán nálunk a legtisztábbak a profilok. Eldöntöttük, hogy kikkel akarunk foglalkozni, kiknek tudunk segíteni. Ez semmiképpen sem elfekvő. Reális veszély volt, hogy azzá válik, de sikerült kivédeni. Megyei feladatokat látunk el és munkaképes korúakat ápolunk a különböző sérülések, műtétek Mikó Gyula szívesen dolgozik a szövőszéken Läufer László felvételei — Egy év alatt a beteg izmai sorvadnak, elveszíti járóképességét, egyensúlyérzékét — mondja dr. Tanló Zsuzsanna mire megkapja a végtagot, nem tud vele mit kezdeni. Először kalózlábat készítettünk, majd a kórház megvette a csővázas végtagot, és mi készítettük bele a gipszformát, amit rendszeresen cserélhetünk, a csonkhoz formálhatunk. A betegek annyira megszerették, hogy a legtöbben hazavitték tartaléknak. Molnár doktor hozzáteszi: — A szállításakadozás miatt helyben kellett megoldást találnunk. 1984-ben találkoztunk Mesztegnyei József műszerészszel, aki elkészítette a mintadarabot, amit felvittünk a Gyógyászati Segédeszközök Gyárá- 'ba. Kipróbálták, elfogadták. Megbeszéltük, hogy SZTK-ala- pon felírható segédeszközként forgalmazzák. Most ott tartunk, hogy az orthopéd műszerészeket kiképzik és a megyei kirendeltségeken gyártják majd. A kórtermekben nem találkozunk a megszokott kórházi hangulattal: az emberek melegítőben beszélgetnek, rádióznak és sokat mozognak. Szolga József a doktornővel tanul. Nagykockás spirálfüzetbe írják a szavakat, rajzolják a tárgyakat. Gyakorolják, megnevezik, s közösen örülnek minden felismert, kimondott fogalomnak. A füzet egyik oldalán színes matricák, mint az első osztályos olvasni tanuló gyerekek kártyái . . . A Decsről kapott szövőszéken Mikó Gyula dolgozik. Mondja, az édesanyját látta szőni gyerekként, hogy is gondolhatta volna, hogy kedves időtöltése lesz. — Jól megmozgatom vele a bokámat, a nyakam időnként fáj, akkor abbahagyom. Buzsáki István szép hímzéseit megcsodálja a kórházban mindenki. Ő készítette a virágkitűzők legszebb darabjait, amelyeket nőnapi ajándéknak adtak az itt dolgozóknak. Míg a mintákat vágja-formázza, hőlégballonról álmodozik.- Ha vezető nem is lehetek, azért biztosan felszállók, kikönyökölök én még a kosárból — mondja, s hozzáteszi: - Hívtak ballonokat varrni, ott folytatom a munkát, mert a bányába semmiképpen sem mehetek vissza. A műhelyben Bognár Jószef- né szívesen megmutat minden darabot. Csomagolja, gyűjti az emlékeket. Szép ajándékok jutnak innen a harkányi öregek Napközi Otthona idős lakóinak is. Van beteg, akinek munkát ad a kórházban megismert elfoglaltság.- Egy idős bácsi most makraméfonásaival keresi kenyerét, gyönyörű munkái keresettek. A rehabilitációs osztályon egy-egy beteg általában hosz- szú időt, heteket, hónapokat tölt. — Minden orvosnak kell rendelkeznie pszichológiai érzékkel — mondja Molnár doktor. — Ilyen hosszú idő alatt a betegek többségén eluralkodik az úgynevezett hospitalizációs betegség is. Tartanunk kell a kapcsolatot a családokkal is. Közösen megbeszélni, mi lesz a betegünk sorsa. A legtöbbjüknek nemcsak járni kell megtanulni, hanem új életet is kezdeni. Nálunk aranyszabály: senkit sem kényeztetünk; ellátunk, de nem kiszolgálunk, hiszen a cél a minél nagyobb önállóság megszerzése. Senkit sem áltatunk, a reálisan elérhető célt tűzzük ki a betegeknek. Kezdettől fogva szociális munkatársuk van, aki segít az ügyek intézésében. Már itt a kórházban elindítjuk az eljárást például a rokkantsági nyugdíj megállapítására. A legtöbb beteg ragaszkodik hozzá, mert egyelőre ez megoldást nyújt, végleges anyagi biztonságot. Nem szívesen mondanak le róla, nem érdekük e nélkül munkát vállalni, úgy vélik kockázatos.- Mennyire kell nyitottnak lennie egy rehabilitációs osztálynak?- Annak idején mi kezdeményeztük az egyesület megalakítását. Legyen egy érdek- védelmi szervezetük az embereknek, amely segíti őket. Az egyesület azóta önállóan és jól dolgozik. .— Kilenc év tapasztalatával mit szeretne megvalósítani? — Több helyre van szükségünk. Az új szárny átadásával remélhetőleg nagyobb műhelyt kapunk, és szeretnénk megnyitni a rehabilitációs ambulanciát, fogadni a kontrollra visz- szatérő betegeket. Most ez a kezelő a mindenes: itt gipszelünk, ez az ambulancia és a műterem. Felvételeket készítünk minden betegről és figyelemmel kísérjük a gyógyulását. Gáldonyi Magdolna Párizs és Moszkva után Tízezer szék Siklósról A Szék- és Kárpitosipari Vállalat öt gyára közül a siklósi 1985 január 1-től leányvállalatként működik, Tenkes Bútorgyár néven. A gyár dinamikus fejlődését mutatja, hogy majdnem változatlan létszám mellett 1979-ben kétmillió forint nyereséget értek el, 1985-ben pedig 18 milliót. A termelési érték 1979-ben még csak 95 millió volt, 1985- ben már 167 millió forint. A dolgozók átlagbére is szépen fejlődött: 1985-ben 63 ezer forint volt, azaz az ötéves tervidőszak alatt ötven százalékkal emelkedett. — Az önállósulási folyamat teljesen zökkenőmentesen zaj6. HÉTVÉGE lőtt — tájékoztat Császár István igazgató. — Nem lépett fel anyaghiány, még átmenetileg sem. A gyártmányösszetételben a • hagyományos 2—3 évenkénti megújulás is megtörtént: új étkezőgarnitúrákkal, kárpitozott termékekkel, székekkel, előszoba-berendezéssel léptünk piacra. A gyár termelésének egyik felét az étkezőgarnitúrák adják. A választék egyre szélesedik, a vásárlók a hagyományos termékekhez is ragaszkodnak az újak mellett. Ezért nem állhatnak le például a fenyőfából készített Herkules étkező gyártásával. Emellett hazai fafajtákra építve étkezőgarnitúrák tömegét állítják elő, s ezek kereslete egyre nő. A tavalyi párizsi kiállítást követően tízezer darabos székmegrendelést kaptak, a gyártás jelenleg folyik. Márciusban az ARTEX árubemutatóján pedig a moszkvaiak ismerkedhettek meg a siklósi termékekkel. — Meg kell újítanunk öt-hat éven belül a régi gépparkot, főként a technológiai gépeket — ismerteti a következő évek feladatait az igazgató. — A fejlesztésre az önálló gazdálkodás keretében lehetőség nyílik. Már folyamatban van az olasz gyártmányú félautomata faipari gépek bérleti szerződtetése. L. Cs. K. Demokrácia, nemzet, nemzetiség E fogalmak és egymáshoz fűződő viszonyuk értelmezése többnyire heves viták, politikai konfliktusok forrása volt az ellenforradalmi Magyarországon. A korabeli magyar politikai pártok is mozgalmak többsége szerint tartalmuk kizárta egymást. A hatalmat gyakorló ' konzervatív és szélső jobboldali erők azt hirdették, hogy a polgári demokrácia 1918-ban szétzilálta a nemzet erőit, s a nemzetiségek mozgalmaival együtt előidézője volt Trianonnak: a „nemzet tragédiájának". A nemzet általuk ígért felemelését is a demokratikus - köztük a nemzetiségi-jogok erőteljes korlátozásával kívánták elérni. Amikor viszont az 1918 utáni egyetlen számottevő nemzetiség, (a németség) számára az 1930-as évek végén szabaddá tették a szervezkedést, az a demokrácia és a valódi nemzeti érdekek, a nemzeti szuverenitás rovására történt. A Volksbund megszervezése, a népcsoportelv alapján biztosított politikai jogok, az SS-tobor- zások elsősorban nem nagyobb önrendelkezési jogoh hanem politikai kényszert jelentettek a magyarországi németek számára. Egyben azt is, hogy a náci Németország kormányzata a magyar kormánytól, parlamenttől függetlenül rendelkezhetett Magyarország lakosságának egy részével. Voltak azonban olyan pártok is, amelyek szervesen egységben értelmezték a három fogalmat. Közéjük tartozott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt is. Ezt igazolja gazdag bizonyító anyagával Tilkovszky Lórántnak a Kossuth Könyvkiadó által megjelentetett új könyve (A Szociáldemokrata Párt és a nemzetiségi kérdés Magyarországon 1919-1945.). Az MSZDP 1918. előtt nagy figyelmet fordított a nemzetiségi munkások szervezésére. A pártvezetés belső viták után úgy döntött, hogy a német anyanyelvűek közötti munkát a trianoni Magyarországon is folyamatosan fenn kell tartani. Ennek érdekében 1919 után is működtették az Országos Német Bizottságot. Általa külön összefogták a németek lakta községek pártszervezeteit — új tagok toborzására, új szervezetek alakítására törekedve e területeken. Három német kerületi titkárságot szerveztek. Közülük az egyik Bonyhód központtal 48 tolnai és 13 baranyai német község szociáldemokratáit irányította. Továbbra is kiadták a Népszava német nyelvű változatát, a Volkssimme-t, majd annak kényszerű megszüntetése után, a Die Partei c. lapot. Mindezek kapcsán nemcsak a kormányzat korlátozó intézkedéseivel kellett megküzdeniük, hanem az 1924 után szerveződő német kultúregyesületek (Volksbildungsverein) ellenszenvével és ellenakcióival is. Különösen nehézzé — s ezekkel együtt mind sikertelenebbé — vált az SZDP németek közötti szervezkedése az 1930- as években, főként a háború idején. E szervezőmunka a nemzetiségi politikával kapcsolatos elméleti tevékenységgel is párosult, nagyrészt arra épült. Abból indultak ki, hogy a nemzet jövőjének kulcsa a politikai rendszer demokratikus átalakítása, ennek keretéiben a nemzetiségek nyelvi, kulturális és politikai jogainak biztosítása. Csak így érhető el, hogy a nemzetiségek ne kívánjanak kiszakadni a magyar nemzetből, hanem erősítői legyenek. Ebből a- alapállásból bírálták a sajtóban és a parlamentben mind a kormányzat nemzetiségi politikáját, mind a Volksbund vezetőinek a hitleri törekvéseknek teret nyitó tevékenységét. A szerző az SZDP nemzetiségi politikáját nem önmagában mutatja be, hanem a korabeli Magyarország belső és külső viszonyainak összefüggéseiben. A kormány politikájára, a német nemzetiség szervezeteinek tevékenységére, a német befolyás erősödésére kitekintve ad árnyalt és reális képet a témáról. Biztos elemzéssel tárja fel az SZDP vezetőinek elméleti tévedéseit, taktikai hibáikat, illúzióikat, a lehetőségek és igények pontatlan felmérését. De szól arról is, hogy amikor a központi vezetés indokolatlanul halogatta a határozott állásfoglalást, vagy kezdeményezést, vidéki szervezetek és vezetők követelték tőlük a tetteket vagy önállóan cselekedtek. Mint a könyvből megtudhatjuk, ezt tette több esetben a pécsi szervezet is. Tolnai József párttitkár vezetésével. Abban a jelentős elméleti és szervezőmunkában, amit a nemzetiségi politika terén az SZDP végzett 1919-1945. között, meghatározó szerepet játszottak a nemzetiségi (túlnyomó többségükben német) származású szociáldemokraták. Ök a hűségmozgalomban részt vevő németeknél is sokkal haladóbb módon szolgálták saját nemzetiségük és az ország fejlődésének ügyét. Joggal hivatkozhatnak rájuk haladó hagyományaikat kereső, ma élő utódaik. A Janus Pannonius Tudományegyetem történész professzorának könyve a benne közölt adatokkal, újonnan feltárt összefüggésekkel jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy árnyaltabb, reálisabb kép alakuljo.n ki mind a magyarországi németek 1930-1940-es években játszott politikai szerepéről, mind az SZDP politikájáról. Hasznos és érdekes olvasmány szakemberek és történelem iránt érdeklődők, németek és magyarok számára egyaránt. Vonyó József Balaton környéki növényritkaságok A természetkutatók a közelmúltban feltérképezték a Balaton környék növényritkaságainak tenyészhelyeit. A Lesence patak égerfákkal övezett, lápos partján mediterrán jellegű környezetben találták meg a legritkábbnak számító jégkorszaki maradványfajt, a tarajos paj- zsikát. Nyilvántartásba vették tőállományát is. Lesenceist- vánd, Lesencetomaj és a közeli Billege-major forróslápjain, tözeges rétjein még szép számmal látni a havasi hizóka nevű rovarevő növényt, a lisztes kankalint, a szibériai nőszirmot és a fehér májvirágot. Előfordul a lápi nyúlfarkfű és a kékperje is. A Balatoni Intéző Bizottság környezetvédelmi szakbizottsága javasolta, hogy a ritka növények lenyészhelyei kapjanak védettséget.
