Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-19 / 107. szám
Szóvá tesszük Pécsi illemhelyhelyzet A pécsi Ifjúsági Ház előtti parkolóba percenként érkeznek személygépkocsik, autóbuszok, hazaiak és külföldiek, Többségük sürgősen rohanna WC-re - ha találna a közelben. Nyilvános illemhely azonban belátható távolságon belül nincs, ezért jobb hiján a parkoló környékén, a házak kapualjában rendezik le kis és nagy dolgaikat. S ami utánuk marad: bűz, szenny, s az itt élőknek nem kevés mérgelődés . . . Persze, ellenérvként hozható fel, hogy a parkolótól kétszáz méterre, a vásárcsarnokban van nyilvános WC, aztán a Kossuth téren szintén. De erről a városunkba érkezők abban a pillanatban vajmi keveset tudnak, s ilyen eligazítást sem kapnak. A várost felkeresők benyomásait nemcsak a rendben- tartott épületek, gondozott parkok, tiszta utcák, kirakatok határozzák meg, hanem az is, van-e illemhely és milyen azok állapota. Nézzük a pécsi illemhely-helyzetet! A városban 12 nyilvános WC van. Ezeket a városi tanács megbízásából a Pécsi Vízmű üzemelteti. Ezenkívül öt szerződéses formában működik. Számszerűleg ez elegendőnek tűnik, de a valóságban az illemhelyek közül kevés található a belvárosban. Ezek forgalma nagy, de az állapotuk . . . Sétatéri WC. A lehetőségekhez képest tiszta. Nemrég korszerűsítették az elektromos rendszert - korábban, ha egy autóbusz elment, elaludtak a lámpák -, de egy nagyszabású felújítás sem késlekedhet sokáig. A föld alatti illemhely mennyezete beázik, ennek következtében penészesek a falak, hullik a vakolat. Csonka Verona illemhely-kezelő mondja: bármennyire igyekszik, nehéz rendet tartani. A használók egy része sem vigyáz a tisztaságra. Kossuth téri WC: valamivel jobb az állapota, mint a sétatérinek, de kultúráltnak ez sem nevezhető, csakúgy, mint az Irányi Dániel téri. — Ezek a föld alatti illemhelyek öregek, a szigetelésükkel van a legtöbb probléma. S hiába a rendszeres karbantartás — minden tavasszal valamennyit kimeszeljük, mázoljuk -, a víz ledobja a vakolatot, a csempét — mondja Takács József, a Vízmű szervizcsoport vezetője. Megnézzük a Kórház téri WC-t. Semmivel sem különb, mint az eddig látottak. A kertvárosi Melinda utcai illemhely felváltva működik a Berek utcaival. Előbbi kimondottan jó állapotban van, igaz az ablakokra kívülről rácsokat kellett tenni, mert összetörték az üvegeket. Miért nincs állandóan nyitva? Azért, mert naponta mindössze ketten-hárman keresik fel. Olyan eldugott helyen van, hogy az itt élőkön kívül aligha lel rá valaki. A Berek utcaival hasonló a helyzet. . . S ami a belvárosi WC-kre is igaz: táblával sehol nem jelzik irányukat, többségüknél csupán a bejárat mutatja, hogy itt illemhely van. Ha mutatja . .. A város legrendezettebb, legkulturáltabb nyilvános illemhelye minden bizonnyal a Kun Béla téri. Az illemhelykezelő szerint azonban jó, ha tízen betérnek ndponta. Ez sincs központi helyen. Szerződéses WC a vásár- csarnokban. Az egyik fali WC-csésze hiányzik, a női mosdóban locsolócső kígyózik, a mosdók piszkosak. A Mecsek Áruház előtti - vízmű által üzemeltetett illemhely - bizony különb, mint ez a „maszek". Pedig ebben nemcsak az ülőhasználatért kell 2 forintot fizetni. Nyirati István, a Pécsi Vízmű csatornaüzemének vezetője mondta, miután befejeztük kőrútunkat: a pécsi illemhelyek állapota nem megfelelő, s elhelyezkedésük is rossz. E megállapítással senki nem vitatkozhat. Van-e remény a változásra? — Évente kétmillió forintba kerül a pécsi illemhelyek fenntartása. Sajnos igaz, hogy olyan forgalmas helyen, mint a Szalai András úti parkolónál, vagy a Bar- bakán környékén nincs nyilvános WC — mondja Halász Miklós, a városi tanács építési és közlekedési osztályának munkatársa. — Erre megoldást kell találnunk. Illemhely konténerek is szóba jöhetnek. A jelenleg vízmű kezelésében lévő WC-ket szerződéses üzemeltetésre kívánjuk átadni, s az így megtakarított pénzből folyamatos korszerűsítést is megvalósíthatunk. Roszprim Nándor Tovább aprózódnak a községek „Különösen fontos annak feltárása — olvasható Elmerné dr. Túri Magdolna tanulmányában -, hogy a községekben általánossá vált - de már egyes városainkra is jellemző — természetes fogyás mellett a továbbra is fennmaradó vándorlás hogyan clakítja a kibocsátó, illetve fogadó települések népességszámát, a népesség struktúráját." A Központi Statisztikai Hivatal Boranya Megyei Igazgatósága osztályvezető-helyettese „A vándorlások hatása a középfokú központok és vonzáskörzeteik népességének összetételére Baranya megyében" című tanulmányáért nívódíjat kapott. Népesség szám-előrejelzést eddig egyik megyei igazgatóságon sem csináltak, a baranyai tehát úttörő e téren, amikor a különböző területeken dolgozó szakemberek kezébe támpontot ad a vizsgálat eredményeivel. Elkészítéséhez tanulmány szerzője dolgozta ki a felhasználható módszert. Miután középfokú központokról — a vizsgálat ideje óta ez a kategória megszűnt — és ezek vonzáskörzeteiről van szó, emeljünk ki ezek közül egyet, mégpedig azt, amelyik a legtöbb figyelmet igényli: Harkány—Siklós térsége, a Dráva- mente részeként. A vizsgálat eredményein alapuló egyik előrejelzés erre a területre fokozottan érvényes: községeinek továbbaprózódása „minden körülmények között reálisan tételezhető fel.” Más szóval: ha a települések száma változatlan marad a megyében, akkor 2000. január 1-én a vonzáskörzetek községeinek átlagos lé- lekszáma 500 alá esik - 1980- ban egy kivételével minden körzetben e fölött volt —, vagyis a településszerkezetben a törpefalvas jelleg válik domi- nánsá. „A legnagyobb mérvű erodálódás — fogalmazza meg a tanulmány — a siklós—harkányi körzetben várható." Felkerestük a tanulmányszülte kérdéseinkkel Horváth Alajost, a Siklósi Városi Tanács elnökhelyettesét.- A térségben - Siklós vonzáskörzetében - hány olyan község van, amelyet érinthet a jelzett népességmozgás? — Mintegy negyven, valamennyi halmozottan hátrányos helyzetben van. Ennek objektív okai is vannak. Például rosszak a termőföldi adottságok, viszonylag alacsony az itt dolgozó nagyüzemek hatékonysága, a fejletlen infrastruktúra miatt a falvak népességmegtartó és eltartóképessége gyenge. Rendkívül hiányos a községeket ösz- szekötő úthálózat, nem jó a tömegközlekedés, a hírközlés, foghíjas az intézményhálózat — legtöbb településen nincs egy olyan helyiség, ahol közösségi összejöveteleket tudnának rendezni a településszerkezet erősen tagolt. 1960 és 1980 között erős népfogyatkozás volt, több mint 8 százalékos és ez csak a nyolcvanas évek elejére mérséklődött, amikor munkalehetőHalmozottan hátrányos Munkahelyekre van szükség — Prioritást kap az egészséges ivóvíz biztosítása — A központi programok hosszabb távon ígéretesek ségeket teremtettek a tsz-ek, kisüzemek telepítésével, vagy a körzeti központokban munkaerőt igénylő gazdasági egységek kezdtek el dolgozni. Az erőteljes vándorlási folyamat eredményeként a térség lakossága elöregedett. Ismert, hogy a Dráva-menti térség épületállománya leromlott. Kevés az új ház, ebben a közel negyven községben egy- egy évben átlag mindössze 20 —25 új lakás épül fel. A közelmúltban még nagyon sok volt az üres ház (300-400), ma mór Új családi házak Kémesen, a Vértanúk utcában Fotó: Proksza László- Mit lehet ez ellen tenni?- Ez év január 1-től a megye rendelkezésére álló fejlesztési alapból a községek nagyobb arányban részesülnek, mint korábban. Ezzel együtt a tanácsok - a térség felzárkóztatása érdekében — elsősorban a saját forrásaikra támaszkodhatnak túl azon, hogy megyei céltámogatás igénybevételével is növelhetik bevételeiket. Ám ez még mindig kevés a megoldáshoz.- Elképzelhető, hogy a térségben dolgozó mezőgazdasági és egyéb üzemekkel erőteljesebben koordinálva nagyobb léptékkel haladhatnának előre?- Ezzel nem lehet számolni, mert az alacsony hatékonyság miatt keveset tudnak segíteni a tanácsoknak, elsősorban a saját rentábilitásukra kell energiáikat fordítani. Számolni lehetne ellenben a térségben élő és dolgozó szakemberekkel, az értelmiségiekkel — ha itt maradnának. De pillanatnyilag az a helyzet, hogy elmennek. És nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a térség lakosságának 11 százaléka cigány származású, jórészt tanulatlan, képzetlen emberek. Az elöregedés miatt sok a járadékos, a nyugdíjas, akik környezetüket megújítani már nehezen képesek. 100-ra csökkent, jórészt az idetelepülő cigányság vásárolta meg a többit. — összegezzük: miből kell kiindulniuk a térség „gazdáinak", a tanácsoknak, ha mérsékelni akarják a kedvezőtlen tendenciákat? — Az én prognózisom: a most 500-nál alacsonyabb lélekszámú községek nem mindegyikében állítható meg az elnéptelenedés. A községek népességmegtartó képessége megfelelő mezőgazdasági és ipari bázis nélkül elképzelhetetlen. Munkahelyekre van szükség. A térségben most az aktív korúak teljes foglalkoztatottsága megoldhatatlan. Nagy lehetőség ennek érdekében a melioráció! Meglepően nagy területek termőképességét lehet ezzel növelni, s újabbakat bevonni a termelésbe. Ez már magában munkaerőigénnyel is jár. Legalább ilyen fontosnak tartom a háztáji korszerűsítését, beleértve ebbe az értékesítés biztonságát is. Szerény tervek vannak a községeket ösz- szekötő utak megépítésére — s létkérdés a telefonhálózat korszerűsítése. — Mi kaphat prioritást? — Az egészséges ivóvíz biztosítása. Több községben már a tanácsi tervekben szerepel a törpevízmű, például Bogádmindszenten, Csányoszró és Kémes társközségeiben részben lakossági hozzájárulásból, részben megyei támogatással. Ugyanilyen fontos az óvodák bővítése, újak építése vagy az öregekről való gondoskodás szociális otthonok, házi gondozás révén. Vagyis: előbbre lépni minden olyan területen, ahol most hátrányban vagyunk. És ez eléggé sokágú feladatot jelent . . . — Lehet valamennyire konkretizálni például a munkalehetőségek bővülését? — Túl a melioráción, a mezőgazdasági nagyüzemek nagyobb figyelmet fordítanak az állattartótelepek korszerűsítésére és a famegmunkálásra. Ez utóbbira egyébként központi támogatás is van. Sellyén lehetőség nyílik az Agrokémia új telephelyének bővítésére, a Villgép alkatrészgyártást indít, bővül az erdészet fafeldolgozó üzeme is. Vajszló térségében a fűrészüzem kínól elhelyezkedési lehetőséget, ugyanitt a Ganz- Műszergyór. Siklóson is van lehetőség a nyomda, a fafeldolgozás bővítésére, a híradás- technikai üzem újabb 40—50 munkahelyet létesít, Siklós- nagyfaluban egy megfelelő nagyságú épület vár arra, hogy kisüzemet létesítenek benne. — Úgy tűnik, a tanácsi szervek megpróbálják a tendenciát mérsékelni. Felvetődik azonban a kérdés: mit tehetnek maguk a halmozottan hátrányos helyzetben lévő községek? — Nagyon fontos annak hangsúlyozása: a központi programok ígéretesek, változások azonban hosszabb távon várhatók, de az itt élőkre is várnak feladatok. Hogy lakóhelyük életben maradjon, azt nekik is akarniuk kell. Kitűnő lehetőségek rejlenek például az idegenforgalomban, a falusi turizmusban. Ormánság — önmagában vonzást jelent. Templomok, népi építészet, csárdák, arborétum, természet- védelmi területek — ma mind kihasználatlan, pedig az országos mozgásba való fokozottabb „belenövést” és megélhetési forrás húzódik meg mögöttük. Ezt felmérni és fogadóképessé válni — e községek lakóinak a feladata. Mészáros Attila Otthon a Gesztenyésben Délelőtti beszélgetés az otthon társalgójában Lentről, az országútról nézve mutatós a hajdani iskolaépület. Közelebbről sem csalódik az ember. A kellemes benyomást legfeljebb a környék rendezetlensége csökkenti. Igaz, csak tavaly decemberben fejeződött be az építkezés na,- gyobb része, s idén folytatódik a munka. A raktáraknak, irodáknak és műhelyeknek helyet adó épület most alakul. A 45 személyes szociális otthon Komló második ilyen intézménye. Elkészültekor szakmailag és gazdaságilag is ösz- szevonták a meglévő Sallai utcai 40 személyessel, s innét irányítják a napközi otthona. HÉTVÉGE kát, illetve a házi szociális gondozást is. A bejáraton belépve, a folyosóról jobbra pillantva, a földszinti tágas társalgóba lát az ember. A kultúrnővér épp társasjátékozik két idős nénivel. Két férfilakó a televíziót nézi, közben beszélgetnek. A sok cserepes zöldnövénnyei díszített társalgó falán felirat: Czajlik Lajos — aki itt is lakik — 80 ezer forintot és berendezést adott az otthonnak. A 10 millió forintért kialakított létesítmény - amely nagyrészt megyei és városi tanácsi pénzből épült - szobáit a komlói vállalatok, üzemek rendezték be. Valamennyi szoba ajtaja mellett ott a felirat, hogy melyik üzem adta a' bútorzatát. Az első kétágyas szobát, amelybe benyitunk, egy házaspár, Szániel István és felesége lakja. A 76 éves feleség épp ablakot tisztít. — Megkértem az igazgatónőt, hogy én takaríthassam a szobánkat — magyarázza. — így igazán otthon érzem »magam. A nagyablakos, világos folyosón végigmenve, egy másik házaspárt, Lábadi Ádámékat keressük, de ők is kint vannak az udvaron. — Biztos megint találtak maguknak egy kis kerti munkát — mondja az igazgatónő, dr. Szakácsnő Juhász Katalin. — Adóm bácsi metszette meg az összes fánkat, visszavágta a bokrokat. A folyosó sarkában köntöst próbál egy ápolónő, és egy lakó. Később találkozunk vele. Az egyik négyágyas szobában varrogatja az imént próbált köntöst Mór Lászlóné. — Mánián laktunk, de tavaly meghalt á férjem, egyedül maradtam. - mondja. — Egy lányunk volt, mutat a falon függő színes fényképre, de ő 20 éves korában egy autóbalesetnél meghalt. A húgom lányának gyermekét nevelget- tem hosszú ideig, de már ő is felnőtt, férjhez ment, 9 hónapos fia van. Náluk voltam az ünnepekben. Bekukkantunk a folyosón lévő hűtőszekrényekbe: üdítőket, uborkát, gyümölcsöt látunk - a lakók csemegéit.- Itt lesz majd a teakonyha - mutat egy ajtóra az igazgatónő, amely fölött most még „raktár" felirat olvasható. A nyárra elkészül a már említett másik épület, s akkor minden a végleges helyére kerül. De addig is jó lenne rendbe- tenni a nagy udvar egy részét. T. É.
