Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)

1986-04-19 / 107. szám

Szóvá tesszük Pécsi illemhely­helyzet A pécsi Ifjúsági Ház előtti parkolóba percenként érkez­nek személygépkocsik, autó­buszok, hazaiak és külföl­diek, Többségük sürgősen rohanna WC-re - ha ta­lálna a közelben. Nyilvános illemhely azonban belátható távolságon belül nincs, ezért jobb hiján a parkoló környé­kén, a házak kapualjában rendezik le kis és nagy dol­gaikat. S ami utánuk marad: bűz, szenny, s az itt élőknek nem kevés mérgelődés . . . Persze, ellenérvként hoz­ható fel, hogy a parkolótól kétszáz méterre, a vásárcsar­nokban van nyilvános WC, aztán a Kossuth téren szin­tén. De erről a városunkba érkezők abban a pillanatban vajmi keveset tudnak, s ilyen eligazítást sem kapnak. A várost felkeresők benyo­másait nemcsak a rendben- tartott épületek, gondozott parkok, tiszta utcák, kiraka­tok határozzák meg, hanem az is, van-e illemhely és mi­lyen azok állapota. Nézzük a pécsi illemhely-helyzetet! A városban 12 nyilvános WC van. Ezeket a városi tanács megbízásából a Pé­csi Vízmű üzemelteti. Ezen­kívül öt szerződéses formá­ban működik. Számszerűleg ez elegendőnek tűnik, de a valóságban az illemhelyek közül kevés található a bel­városban. Ezek forgalma nagy, de az állapotuk . . . Sétatéri WC. A lehetősé­gekhez képest tiszta. Nem­rég korszerűsítették az elekt­romos rendszert - korábban, ha egy autóbusz elment, el­aludtak a lámpák -, de egy nagyszabású felújítás sem késlekedhet sokáig. A föld alatti illemhely mennyezete beázik, ennek következtében penészesek a falak, hullik a vakolat. Csonka Verona il­lemhely-kezelő mondja: bár­mennyire igyekszik, nehéz rendet tartani. A használók egy része sem vigyáz a tisz­taságra. Kossuth téri WC: vala­mivel jobb az állapota, mint a sétatérinek, de kultúráltnak ez sem nevezhető, csakúgy, mint az Irányi Dániel téri. — Ezek a föld alatti illem­helyek öregek, a szigetelé­sükkel van a legtöbb prob­léma. S hiába a rendszeres karbantartás — minden ta­vasszal valamennyit kime­szeljük, mázoljuk -, a víz le­dobja a vakolatot, a csem­pét — mondja Takács József, a Vízmű szervizcsoport veze­tője. Megnézzük a Kórház téri WC-t. Semmivel sem kü­lönb, mint az eddig látottak. A kertvárosi Melinda utcai illemhely felváltva működik a Berek utcaival. Előbbi kimon­dottan jó állapotban van, igaz az ablakokra kívülről rácsokat kellett tenni, mert összetörték az üvegeket. Miért nincs állandóan nyit­va? Azért, mert naponta mindössze ketten-hárman ke­resik fel. Olyan eldugott he­lyen van, hogy az itt élőkön kívül aligha lel rá valaki. A Berek utcaival hasonló a helyzet. . . S ami a belvárosi WC-kre is igaz: táblával sehol nem jelzik irányukat, többségüknél csupán a be­járat mutatja, hogy itt illem­hely van. Ha mutatja . .. A város legrendezettebb, legkulturáltabb nyilvános il­lemhelye minden bizonnyal a Kun Béla téri. Az illemhely­kezelő szerint azonban jó, ha tízen betérnek ndponta. Ez sincs központi helyen. Szerződéses WC a vásár- csarnokban. Az egyik fali WC-csésze hiányzik, a női mosdóban locsolócső kígyó­zik, a mosdók piszkosak. A Mecsek Áruház előtti - víz­mű által üzemeltetett illem­hely - bizony különb, mint ez a „maszek". Pedig ebben nemcsak az ülőhasználatért kell 2 forintot fizetni. Nyirati István, a Pécsi Víz­mű csatornaüzemének veze­tője mondta, miután befejez­tük kőrútunkat: a pécsi il­lemhelyek állapota nem megfelelő, s elhelyezkedésük is rossz. E megállapítással senki nem vitatkozhat. Van-e remény a változásra? — Évente kétmillió forintba kerül a pécsi illemhelyek fenntartása. Sajnos igaz, hogy olyan forgalmas he­lyen, mint a Szalai András úti parkolónál, vagy a Bar- bakán környékén nincs nyil­vános WC — mondja Ha­lász Miklós, a városi tanács építési és közlekedési osztá­lyának munkatársa. — Erre megoldást kell találnunk. Il­lemhely konténerek is szóba jöhetnek. A jelenleg vízmű kezelésében lévő WC-ket szerződéses üzemeltetésre kí­vánjuk átadni, s az így meg­takarított pénzből folyamatos korszerűsítést is megvalósít­hatunk. Roszprim Nándor Tovább aprózódnak a községek „Különösen fontos annak fel­tárása — olvasható Elmerné dr. Túri Magdolna tanulmányá­ban -, hogy a községekben ál­talánossá vált - de már egyes városainkra is jellemző — ter­mészetes fogyás mellett a to­vábbra is fennmaradó vándor­lás hogyan clakítja a kibocsá­tó, illetve fogadó települések népességszámát, a népesség struktúráját." A Központi Sta­tisztikai Hivatal Boranya Me­gyei Igazgatósága osztályveze­tő-helyettese „A vándorlások hatása a középfokú központok és vonzáskörzeteik népességé­nek összetételére Baranya me­gyében" című tanulmányáért nívódíjat kapott. Népesség szám-előrejelzést eddig egyik megyei igazgató­ságon sem csináltak, a bara­nyai tehát úttörő e téren, ami­kor a különböző területeken dolgozó szakemberek kezébe támpontot ad a vizsgálat ered­ményeivel. Elkészítéséhez tanul­mány szerzője dolgozta ki a felhasználható módszert. Miután középfokú közpon­tokról — a vizsgálat ideje óta ez a kategória megszűnt — és ezek vonzáskörzeteiről van szó, emeljünk ki ezek közül egyet, mégpedig azt, amelyik a leg­több figyelmet igényli: Har­kány—Siklós térsége, a Dráva- mente részeként. A vizsgálat eredményein alapuló egyik elő­rejelzés erre a területre foko­zottan érvényes: községeinek továbbaprózódása „minden kö­rülmények között reálisan téte­lezhető fel.” Más szóval: ha a települések száma változatlan marad a megyében, akkor 2000. január 1-én a vonzáskör­zetek községeinek átlagos lé- lekszáma 500 alá esik - 1980- ban egy kivételével minden körzetben e fölött volt —, vagy­is a településszerkezetben a törpefalvas jelleg válik domi- nánsá. „A legnagyobb mérvű erodálódás — fogalmazza meg a tanulmány — a siklós—harká­nyi körzetben várható." Felkerestük a tanulmányszül­te kérdéseinkkel Horváth Ala­jost, a Siklósi Városi Tanács el­nökhelyettesét.- A térségben - Siklós von­záskörzetében - hány olyan község van, amelyet érinthet a jelzett népességmozgás? — Mintegy negyven, vala­mennyi halmozottan hátrányos helyzetben van. Ennek objektív okai is vannak. Például rosszak a termőföldi adottságok, vi­szonylag alacsony az itt dolgo­zó nagyüzemek hatékonysága, a fejletlen infrastruktúra miatt a falvak népességmegtartó és eltartóképessége gyenge. Rend­kívül hiányos a községeket ösz- szekötő úthálózat, nem jó a tömegközlekedés, a hírközlés, foghíjas az intézményhálózat — legtöbb településen nincs egy olyan helyiség, ahol közösségi összejöveteleket tudnának ren­dezni a településszerkezet erősen tagolt. 1960 és 1980 között erős népfogyatkozás volt, több mint 8 százalékos és ez csak a nyolcvanas évek elejére mér­séklődött, amikor munkalehető­Halmozottan hátrányos Munkahelyekre van szükség — Prioritást kap az egészséges ivóvíz biztosítása — A központi programok hosszabb távon ígéretesek ségeket teremtettek a tsz-ek, kisüzemek telepítésével, vagy a körzeti központokban munka­erőt igénylő gazdasági egysé­gek kezdtek el dolgozni. Az erőteljes vándorlási folyamat eredményeként a térség lakos­sága elöregedett. Ismert, hogy a Dráva-menti térség épületállománya lerom­lott. Kevés az új ház, ebben a közel negyven községben egy- egy évben átlag mindössze 20 —25 új lakás épül fel. A közel­múltban még nagyon sok volt az üres ház (300-400), ma mór Új családi házak Kémesen, a Vértanúk utcában Fotó: Proksza László- Mit lehet ez ellen tenni?- Ez év január 1-től a me­gye rendelkezésére álló fejlesz­tési alapból a községek na­gyobb arányban részesülnek, mint korábban. Ezzel együtt a tanácsok - a térség felzárkóz­tatása érdekében — elsősorban a saját forrásaikra támaszkod­hatnak túl azon, hogy megyei céltámogatás igénybevételével is növelhetik bevételeiket. Ám ez még mindig kevés a meg­oldáshoz.- Elképzelhető, hogy a tér­ségben dolgozó mezőgazdasá­gi és egyéb üzemekkel erőtel­jesebben koordinálva nagyobb léptékkel haladhatnának előre?- Ezzel nem lehet számolni, mert az alacsony hatékonyság miatt keveset tudnak segíteni a tanácsoknak, elsősorban a sa­ját rentábilitásukra kell ener­giáikat fordítani. Számolni le­hetne ellenben a térségben élő és dolgozó szakemberekkel, az értelmiségiekkel — ha itt ma­radnának. De pillanatnyilag az a helyzet, hogy elmennek. És nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a térség la­kosságának 11 százaléka ci­gány származású, jórészt tanu­latlan, képzetlen emberek. Az elöregedés miatt sok a járadé­kos, a nyugdíjas, akik környe­zetüket megújítani már nehe­zen képesek. 100-ra csökkent, jórészt az idetelepülő cigányság vásárol­ta meg a többit. — összegezzük: miből kell kiindulniuk a térség „gazdái­nak", a tanácsoknak, ha mér­sékelni akarják a kedvezőtlen tendenciákat? — Az én prognózisom: a most 500-nál alacsonyabb lé­lekszámú községek nem mind­egyikében állítható meg az el­néptelenedés. A községek né­pességmegtartó képessége megfelelő mezőgazdasági és ipari bázis nélkül elképzelhe­tetlen. Munkahelyekre van szükség. A térségben most az aktív korúak teljes foglalkozta­tottsága megoldhatatlan. Nagy lehetőség ennek érdekében a melioráció! Meglepően nagy területek termőképességét le­het ezzel növelni, s újabbakat bevonni a termelésbe. Ez már magában munkaerőigénnyel is jár. Legalább ilyen fontosnak tartom a háztáji korszerűsíté­sét, beleértve ebbe az értékesí­tés biztonságát is. Szerény ter­vek vannak a községeket ösz- szekötő utak megépítésére — s létkérdés a telefonhálózat kor­szerűsítése. — Mi kaphat prioritást? — Az egészséges ivóvíz biz­tosítása. Több községben már a tanácsi tervekben szerepel a törpevízmű, például Bogád­mindszenten, Csányoszró és Kémes társközségeiben részben lakossági hozzájárulásból, rész­ben megyei támogatással. Ugyanilyen fontos az óvodák bővítése, újak építése vagy az öregekről való gondoskodás szociális otthonok, házi gondo­zás révén. Vagyis: előbbre lép­ni minden olyan területen, ahol most hátrányban vagyunk. És ez eléggé sokágú feladatot je­lent . . . — Lehet valamennyire konk­retizálni például a munkalehe­tőségek bővülését? — Túl a melioráción, a me­zőgazdasági nagyüzemek na­gyobb figyelmet fordítanak az állattartótelepek korszerűsíté­sére és a famegmunkálásra. Ez utóbbira egyébként közpon­ti támogatás is van. Sellyén le­hetőség nyílik az Agrokémia új telephelyének bővítésére, a Villgép alkatrészgyártást indít, bővül az erdészet fafeldolgozó üzeme is. Vajszló térségében a fűrészüzem kínól elhelyezkedési lehetőséget, ugyanitt a Ganz- Műszergyór. Siklóson is van le­hetőség a nyomda, a fafeldol­gozás bővítésére, a híradás- technikai üzem újabb 40—50 munkahelyet létesít, Siklós- nagyfaluban egy megfelelő nagyságú épület vár arra, hogy kisüzemet létesítenek benne. — Úgy tűnik, a tanácsi szer­vek megpróbálják a tendenciát mérsékelni. Felvetődik azonban a kérdés: mit tehetnek maguk a halmozottan hátrányos hely­zetben lévő községek? — Nagyon fontos annak hangsúlyozása: a központi programok ígéretesek, változá­sok azonban hosszabb távon várhatók, de az itt élőkre is várnak feladatok. Hogy lakó­helyük életben maradjon, azt nekik is akarniuk kell. Kitűnő lehetőségek rejlenek például az idegenforgalomban, a falu­si turizmusban. Ormánság — önmagában vonzást jelent. Templomok, népi építészet, csárdák, arborétum, természet- védelmi területek — ma mind kihasználatlan, pedig az or­szágos mozgásba való fokozot­tabb „belenövést” és megélhe­tési forrás húzódik meg mö­göttük. Ezt felmérni és fogadó­képessé válni — e községek la­kóinak a feladata. Mészáros Attila Otthon a Gesztenyésben Délelőtti beszélgetés az otthon társalgójában Lentről, az országútról nézve mutatós a hajdani iskolaépü­let. Közelebbről sem csalódik az ember. A kellemes benyo­mást legfeljebb a környék ren­dezetlensége csökkenti. Igaz, csak tavaly decemberben fe­jeződött be az építkezés na,- gyobb része, s idén folytatódik a munka. A raktáraknak, iro­dáknak és műhelyeknek helyet adó épület most alakul. A 45 személyes szociális ott­hon Komló második ilyen in­tézménye. Elkészültekor szak­mailag és gazdaságilag is ösz- szevonták a meglévő Sallai ut­cai 40 személyessel, s innét irányítják a napközi otthona­. HÉTVÉGE kát, illetve a házi szociális gondozást is. A bejáraton belépve, a fo­lyosóról jobbra pillantva, a földszinti tágas társalgóba lát az ember. A kultúrnővér épp társasjátékozik két idős néni­vel. Két férfilakó a televíziót nézi, közben beszélgetnek. A sok cserepes zöldnövénnyei dí­szített társalgó falán felirat: Czajlik Lajos — aki itt is lakik — 80 ezer forintot és berende­zést adott az otthonnak. A 10 millió forintért kialakított léte­sítmény - amely nagyrészt me­gyei és városi tanácsi pénzből épült - szobáit a komlói vál­lalatok, üzemek rendezték be. Valamennyi szoba ajtaja mel­lett ott a felirat, hogy melyik üzem adta a' bútorzatát. Az első kétágyas szobát, amelybe benyitunk, egy házas­pár, Szániel István és felesége lakja. A 76 éves feleség épp ablakot tisztít. — Megkértem az igazgató­nőt, hogy én takaríthassam a szobánkat — magyarázza. — így igazán otthon érzem »magam. A nagyablakos, világos fo­lyosón végigmenve, egy másik házaspárt, Lábadi Ádámékat keressük, de ők is kint vannak az udvaron. — Biztos megint találtak ma­guknak egy kis kerti munkát — mondja az igazgatónő, dr. Sza­kácsnő Juhász Katalin. — Adóm bácsi metszette meg az összes fánkat, visszavágta a bokrokat. A folyosó sarkában köntöst próbál egy ápolónő, és egy lakó. Később találkozunk vele. Az egyik négyágyas szobában varrogatja az imént próbált köntöst Mór Lászlóné. — Mánián laktunk, de ta­valy meghalt á férjem, egye­dül maradtam. - mondja. — Egy lányunk volt, mutat a fa­lon függő színes fényképre, de ő 20 éves korában egy autó­balesetnél meghalt. A húgom lányának gyermekét nevelget- tem hosszú ideig, de már ő is felnőtt, férjhez ment, 9 hóna­pos fia van. Náluk voltam az ünnepekben. Bekukkantunk a folyosón lé­vő hűtőszekrényekbe: üdítőket, uborkát, gyümölcsöt látunk - a lakók csemegéit.- Itt lesz majd a teakonyha - mutat egy ajtóra az igazga­tónő, amely fölött most még „raktár" felirat olvasható. A nyárra elkészül a már em­lített másik épület, s akkor min­den a végleges helyére kerül. De addig is jó lenne rendbe- tenni a nagy udvar egy részét. T. É.

Next

/
Thumbnails
Contents