Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-19 / 107. szám
Baranyai muemlekuédelem A közelmúltban alakult meg a Baranya Megyei Tanács Műemléki és Múzeumi Albizottsága (MAB) Takács Gyula megyei ta- nácselnök-heiyettes vezetésével. A bizottság jelentős feladat előtt áll, s ez határozza meg az idei tevékenységét is: a műemléki albizottságok 1987 nyarán sorrakerülő 14. országos értekezletének a színhelye Pécs lesz, a megyei albizottság dolga házigazdaként gondoskodni a jelentős tanácskozás előkészítéséről, természetesen nemcsak technikailag, hanem elsősorban műemléki szempontból. Erről, s a megyei műemlékvédelem helyzetéről kértünk interjút Takács Gyulától, aki hivatali feladatköréből adódóan hosszú ideje látja el Baranyában a műemlékvédelem felügyeletét. — Kérem, határozza meg a MAB helyzetét, leiadatait, s milyenek az együttműködés lehetőségei a hasonló leiadatokat is ellátó vá- rosszépitő egyesületekkel és várbaráti körökkel? — A MAB feladatait a me- oyei tanács feladataiból kiindulva lehet meghatározni, hiszen a tanács munkáját segítő bizottságok egyike, amely - a tanács mellett - javaslattevő, véleményező, ellenőrző szerepet tölt be, egyben társadalmi és szakmai erőket is kapcsol a tanácsi munkához. A MAB tehát a tanácsi szervezet része, bár ez a szerepe általában nem hangsúlyozódik. Ismeretes, hogy a megyei tanácsnak műemlékvédelmi szakfeladatai is vannak, mégis a tanácsi bizottságokra inkább csak mint a műemlékvédelem laikus társadalmi támogatóinak szervezetére tekintenek. Nálunk most a MAB legfontosabb feladata, hogy a megyei tanács 1977. évi műemlékvédelmi határozata végrehajtását szorgalmazza, és ellenőrizze, amely 1990-ig jelölte meg a megyei műemlék- védelem legfontosabb teendőit. Másik — rövidebb távú feladata, hogy az országos értekezletre felkészüljön. A városszépítő egyesületek, a várbaráti körök önkéntesen társult társadalmi szakmai erőket fognak össze, amelyek elsősorban a helyi tanácsokkal vannak kapcsolatban, és egy adott településre vonatkozóan fejtik ki tevékenységüket. Munkájukat azért a MAB-nak kívánatos figyelemmel kísérnie, mert közvetve a megyei munkához is hozzá tudnak járulni. Nagyobb nyitottság A településfejlesztés szerves része — Óriási vállalkozás a pécsváradi vár és a középkori egyetem — Külön támogatás a várak helyreállításához Beszélgetés Takács Gyulával, a megyei tanács elnökhelyettesével- 1987 nyarán tehát országos értekezletre várjuk a műemléki albizottságokat. Hogyan készülünk erre, s milyen arcot akarunk mutatni a részt vevő szakembereknek? — Szeretnénk, ha a pécsi értekezlet a műemlékvédelmi állami munkának és az ezt támogató társadalmi erőknek a közös értekezlete lenne. A programot ennek a jegyében állítottuk össze, merőben új témát választottunk. Ismeretes, hogy a műemlékvédelem főként a régebbi korok építészeti értékei felé fordult, és sokszor vitathatóan az értékrendet is leginkább a kor és nem az építészeti minőség határozta meg. Mi most a XX. századi építészeti értékek feltárására és védelmére, valamint a műemlék- védelem és a mai településfejlesztés kapcsolatára szeretnénk a figyelmet ráirányítani. E mellett fórumot szervezünk a társadalmi támogatás aktuális kérdései megvitatására. Baranyában - Szigetváron az 1966-os évfordulós eseményekhez kapcsolódóan — volt már országos MAB-értekezlet. Évekkel ezelőtt felmerült egy pécsi konferencia gondolata, de addig nem akartuk vállalni, amíg nem válunk fogadóképesebbekké abban, hogv úgv tudiuk bemutatni Pécs műemlékvédelmét — a folyamatban lévő munkákat és a mutatkozó eredményeket —, hogy az tanulságos legyen. A kb. 400 vendég több csoportban a megye jelentős részét be fogja járni, mi pedig a lehető legszebb, de egyben az igaz arcunkat szeretnénk megmutatni. A felkészüléstől erőkoncentrációt, a műemlék- védelem iránti nagyobb társadalmi figyelmet szeretnénk várni, s azt, hogy az egyes objektumoknál felgyorsuljon a munka. Emellett a konferencia elé kívánjuk tárni annak a nagyobb szabású vizsgálatnak az eredményét, amelyet most szervezünk Pécs várossal együtt a város XX. századi építészeti értékeinek feltárása céljából. — A műemlékvédelemmel kapcsolatban még ma is hallani olyan véleményt, hogy az költséges, és sokszor fölösleges tevékenység. Mi az ön megítélése erről, különösen abból a szemszögből nézve, hogy a mai gazdasági helyzet talán nem is nagyon kedvez annak a fajta műemlékvédelemnek, amit a műemlékeink az állapotuk miatt megkívánnának. — Én azt hiszem, hogy a műemlékvédelem társadalmi ésj tanácsi megítélése ma kedvezőbb, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt volt. Ennek több oka lehet, mindenesetre nagyobb nyitottság érzékelhető a történeti értékek iránt, változott a társadalmi értékrend. Nagyobb tisztelet övezi a régebbi korok építészeti emlékeit, az emberek szívesen laknak korszerűsített régi ^épületekben. Talán az építészeti szakmára is érvényes a változás, és ma már szívesebben vállalkoznak a régi épületek rekonstrukciójára. Kevésbé jellemző az úgynevezett no- vománia, a régi épületek, utcák, városrészek könnyű szívvel történő lebontása, és az új minden áron való előnyben részesítése. Kedvező jelenség, hogy bár általában az anyagi lehetőségek szűkültek, de a műemlékvédelem anyagi pozíciói nem romlottak, mert a belső arányok változtak. Most nagyobb anyagi eszközöket fordítunk a régi lakóházak és középületek felújítására, mint korábban. Könnyíti a helyzetet, hogy január 1-től a tanácsok egységes pénzalappal gazdálkodnak, és nincs többé áthághatatlan határ beruházási és felújítási keretek között. A hetedik ötéves tervben például Pécsett a belvárosi lakóépületeken túl igen jelentős középületek rekonstrukciója kezdődik el, illetve fejeződik be, valóban sok száz millió, sőt milliárd forintos nagyságrendekben. A gazdasági körülmények azért valóban nehezek, a megteremthető anyagi eszközök kisebbek a szükségletnél. A takarékos gazdálkodós mindig fontos, de most különösen az, ennek egvik forrása a felújítások határidőre való befeiezése. Ezzel sainos még nem állunk jól, gvakran túl hosszúra nyúlik az előkészítés és a kivitelezés egyaránt.- A szűkülő lehetőségekkel függ össze, hogy újabban különös hangsúlyt kap a vállalati, sőt a magán. erőforrásoknak a bevonása a műemlékvédelembe. Milyenek a mi lehetőségeink e tekintetben? — Szívesen említem meg példaként, hogy a Mecseki Szénbányák legutóbb a középkori egyetem feltárásához, védőépülettel való ellátásához, a Mecseki Ércbányászati Vállalat pedig a kővágószőlősi római villa kutatásához és konzerválásához nyújtott értékes támogatást. Emellett a saját műemléki, múzeumi értékeiket is számba veszik és megmentik. Például Pécsett Bányászati Múzeumot hoztak együttesen létre. A bólyi és pécsi állami gazdaságok hasonlóan szép példát mutatnak az önálló műemléki és múzeumi tevékenységben. Üjabban magánerőt is mozgósítani lehet a saját tulajdonban levő, vagy a saját tulajdonba kerülő építmények felújítására. Ha például valaki üdülő, lakás vagy üzlet céljára megvásárol egy védett épületet, akkor azt a műemlékvédelem követelményei szerint állítja helyre. Ez történt például Kisújbányán, az első baranyai üdülőfaluban, ahol az egyes házak és az egész falu hagyományos képét megőrzik az új tulajdonosok. Általában jó állapotban vannak Baranyában a katolikus egyházi műemlékek. Az egyház is főleg az általa mozgósítható magánerőre támaszkodik. — Van-e Baranyában gazdátlan műemlék?- Mikor?- A palotaszárny és a szálloda építése a szerződés szerint 1987 végén fejeződik be. Remény van arra, hogy 1988- ban végre megnyithatja kapuit a pécsváradi vár a nagyközönség előtt. A két évtizedes munkáról nem- árt azonban tudni, hogy itt a kiürítés után nagyszabású régészeti kutatás folyt, amely az egész várat - a föld felett és föld alatt — átvilágította és kipreparólta. Ennek eredményeként, ami megmaradt, vagy megtudható volt a várról, annak birtokába jutottunk, és az mind feltárul a látogató előtt. Most jól láthatjuk majd, hogy az I. István király alapította apátsági kolostor és vár a maga korában valóban monumentális volt. Egyébként készül ott egy 58 személyes szálloda is. Megjegyzem, hogy az ország épen maradt várai Budától Sárospatakig, Kőszegtől Gyuláig szinte kivétel nélkül és az épületek egészében letre a dzsámi is elkészül, és a továbbiakban kiállítótérként működhet. A szigetvári Ali pasa dzsámi — belvárosi templom — idén már látogatható lesz, de ■a Dorffmeister kupolafreskó restaurálása valószínűleg még nem kezdődik meg. Ennek elsősorban az az oka, hogy kevés a restauráló szakember, bár a pénzt sem könnyű előteremteni. A templom gazdája a katolikus egyház. Egyébként a freskórestaurálás valószínűleg hosszabb ideig fog tartani. Csak zárójelben említem, hogy Budapestről hamarosan Pécsre költözik Molnár Sándor festőművész és felesége, Deák Klára festő-restaurátor, ami javítja majd e tekintetben helyzetünket. Megemlítem még, bár a kérdésben nem szerepelt, a szászvári várat. Ez az eddig kevéssé ismert vár a közelmúltban épületcserével került egyházi tulajdonból tanácsi kezelésbe, ami lehetővé tette megkutatását, és hamarosan megIdén befejeződik a középkori egyetem kutatása, és máris tervezik a restaurálást. A helyreállítandó épületben mutatják be a pécsi középkori gótikáit. Felvételünkön az épület földszinti folyosója látható. — Ha úgy nézem a dolgot, hogy tudunk-e mór minden értékünkre kellő figyelmet fordítani, akkor azt mondhatom, hogy van, noha a legfontosabbakat tekintve talán nincs. Vannak például még főleg) föld alatt levő várromok, mint a Réka vagy Kanta vára, de ezekkel nem is kell sietnünk, nehogy úgy járjunk, mint a mecseknádasdi Schlossberggel. Itt a feltárt templom és erőd konzerválására egyelőre nincs anyagi lehetőségünk, és a kibontott falak rosszabb helyzetbe kerültek, mint a feltárás előtt voltak. Megemlíthetem méq az ormánsági református műemlék templomokat, amelyeknek elég bizonytalan lett a sorsuk: gazdátlanok, mert megcsappant a hívők száma. A legértékesebb négy festett kazettás templom azonban rendben van. — Akkor most nézzük közelebbről is, hogyan állunk a műemlékvédelemmel? Vontatottan halad Pécsvá- rad, évek óta csak szó van a siklósi Malkocs bej dzsámiról, lassú a szigetvári várfalak felújítása, nem tudni még a Dorffmeister-lres- kó restaurálásáról... — Nem szabad elfelejteni, hogy a műemlékvédelem természete olyan, hogy a munka sokszor nem haladhat gyorsan: hosszan tartó a kutatás, időigényes a tervezés, sok a kézi munkát kívánó kivitelezés stb. Itt van például a pécsváradi vár. Közel húsz éve fogtunk bele, óriási volt a vállalkozás, amihez a pénzügyi fedezetet sokszor majdnem a semmiből kellett előteremteni. Remélem, hogy az eredmény mégis kárpótolni fog bennünket. kulturális hasznosításúak. Baranyai specialitás, hogy a várak elsősorban idegenforgalmi szállodai célt szolgálnak. A pécsváradit is a megyei idegenforgalmi hivatal használja és tartja fenn.- Jó-e az, hogy a hivatal a várak gazdája? Kevés erő jut a szükséges lenn tartásra, hiszen nem képződik elegendő mértékű lelújitási hányad. A szigetvári vár eszmei értéke nem több, mint egy újonnan épült panelházé . ..- Az idegenforgalmi hivatal teljesen eredményérdekelt intézménnyé vált, amely önmagát tartja fenn, sőt nyereségének jelentős részét köteles az állami költségvetésnek befizetni. Ebben a helyzetben különösképpen nehéz a várak fenntartása még akkor is, ha az a bizonyos felújítási hányadképzési kulcs valamelyest módosult. Sajnos, az elmúlt két évtizedben a siklósi és a szigetvári vár újra leromlott állapotba került. A várak karbantartásához külön támogatás kell. A jövőben egyelőre szerény összegben, de rendszeres felújítási támogatást biztosítunk e célra a megye költségvetésében. Visszatérve a kérdésben említettekre ... A szigetvári vár felújítása — az említett támogatás keretei között — elkezdődött, de főleg munkaerőgondok miatt lassabban, mint kívánatos lenne. Malkocs bej siklósi dzsámijánál a tervezést, a kivitelezést és a finanszírozást az Országos Műemléki Felügyelőség vállalta; a terv most már elkészül, és olyan ígéretet kaptunk, hogy az országos értekezkezdik felújítását. A barokk palotaépületről a kutatás során derült ki, hogy mai pinceszintje teljes egészében, a földszintjének pedig jelentős része középkori. Értékét növeli az eredeti északi és nyugati külső várfal a szép sarokbástyával. Az együttes a felújítás után még a hetedik ötéves terv során a községi könyvtárnak és egy helytörténeti kiállításnak ad majd méltó otthont, és a községnek ékessége lesz. A Mecseki Szénbányák segítsége itt is jelentős. — Baranyában nincs skanzen, hogyan állnak népi műemlékeink. — Valóban, mi Baranyában a népi műemlékeket nem telepítjük át múzeumfaluba, hanem az eredeti környezetben igyekszünk megőrizni. Eddig 15 parasztportát hoztunk rendbe. Leginkább tájházként működnek, néprajzi kiállítás van bennük, de található másfajta funkció is, például a magyar- egregyi faluház, a magyarluka- fai népművészeti alkotóház, a zengővárkonyi szövőház. Most újabb három védett épület rekonstrukciója folyik. A botyka- peterdi csárda hamarosan fogadhatja vendégeit, egy dob- szai parasztházban pedagógus szolgálati lakást alakítanak ki, a nagytótfalusi régi iskola pedig könyvtár, iskolamúzeum, valamint népművészeti szakköri otthon lesz.- És most Pécs ... Itt az egyetemi ásatás, mi lesz ennek a sorsa? Lassan elkészül a Sétatéren a római kori mauzóleum, dolgoznak a korsós sirkamrán, kevés szó esik azonban a román kori kőtárról. Elképzelhető-e, I hogy a Cella Septichora helyét végre legalább a burkolatban jelöljék?- A középkori egyetemi épület és környékének kutatása az idén befejeződik, már folyik a tervezés, ha az épület valóban a középkori egyetem épülete, ekkor művelődéstörténeti szempontból különösen becses, mert a korai alapítású európai egyetemek közül hasonló emlék nemigen található. A mellette megtalált Aranyos Mária kápolna és gótikus szoborlelet pedig a pécsi gótikáról ad értékes jelzést. A pécsi neves románkori és az újabban feltárt reneszánsz emlékek közé helyezve bizonyítja, hogy Pécs az egész magyar középkoron át a török időkig az ország fontos kulturális központja volt. Megjegyzem, hogy Pécs ekkor a történelmi Magyarország harmadik városa volt, de a török megszállással hosszú időre elvesztette ezt a szerepét, amelyet csak a XX. században, főként a felszabadulás utáni fejlődés eredményeként nyert megközelítően vissza az ország mai viszonyai között. A románkori kőtár visszaállítása, a középkori egyetem és az Aranyos Mária kápoina védelme és bemutatása azonban nem csekély anyagi áldozattal jár. Hogy pontosan mennyivel, azt a tervek elkészültekor tudjuk meg. Mindenesetre reméljük, hogy ha összefog az OMF, a Pécs Városi és a Baranya Megyei Tanács, s ezenkívül a nagy művelődéstörténeti jelentőségre való tekintettel egyéb központi támogatáshoz is hozzájuthatunk, akkor a hetedik ötéves terűben elkezdődhet a nagyszabású munka. Szeretnénk, ha a 10—15 éve bezárt románkori kőtár új épületének a kialakítása, valamint a középkori egyetem helyreállítása közös ütemben történne. Az egyetemi épület megmaradt szintjére vörösréz lemezzel borított félnyeregtetőt, belül pedig a középkori konzolokra helyezett fagerendás síkmennyezetet képzel el a tervező. Itt kap helyet majd a középkori Pécset bemutató állandó kiállítás. A Cella Septichora? . . . Most a nedvességtől veszélyeztetett, sőt a festményeiben pusztuló római sírépítmények megmentésére összpontosítjuk erőinket. Sajnálatosan hosszú ideig elhúzódott a sétatéri mauzóleum bemutat- hatóvá tétele - ez most már a végéhez közeledik. A sárga sátor alatt készül a korsós sokamra védelme. Az érvényes szerződés szerint megvan a reményünk, hogy az idén ezt is befejezik. Utána a Péter-Pál sírépítmény, majd a Cella Tricho- ra kerülne sorra. Ezek lennének most a fontosak. De nem rossz gondolat a Cella Septi- chorának a burkolatban való jelölése még akkor sem, ha a maradványok egy része a plébánia épülete alatt van. Érdemes rajta gondolkodni.- Kérem, foglalja össze az elmondottakat.- Az utóbbi években - a nehezebb viszonyok ejlenére — bizakodva szemlélem Baranya megye műemlékvédelmének az alakulását. Biztatóak a pécsi belváros oly megkésett rekonstrukciójának első eredményei, és VII. ötéves tervi kiállításai. A vidéki városainkban (Szigetvár, Mohács, Siklós) folyik, vagy kezdődik a belvárosok rekonstrukciója, a foghíjak beépítése. A községek nagy részében úgy készülnek a részletes rendezési tervek, hogy azokat értékvizsgálat előzi meg, amelynek eredményei már beépülnek a tervbe. A legfontosabb, hogy a műemlékvédelem szerves része legyen a településfejlesztésnek. Elsősorban ne egyedi objektumokban, ne is csak együttesekben, hanem a település egészében gondolkodjunk, mégpedig a történeti folytonosság és a mai igények jegyében egyaránt. Sok gondunk van, bosszantó hibák, sőt bűnök is előfordulnak még, de a településkörnyezeti- kultúra presztízse növekvő, ami a műemlékvédelem szempontjából is biztató. Azt hiszem, hogy az országos értekezlet nem rossz pillanatban fogja találni megyénk műemlékvédelmét. Remélem, hogy a felkészülési időszak, és az országos értekezlet tovább serkenti Baranva szakmai, tanácsi és társadalmi erőit. Hársfai István HÉTVÉGE 3.
