Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)

1986-03-08 / 66. szám

Marton Frigyes és Szegvári Menyhért Fotó: Cseri László Marton Frigyes Pécsett Beszélgetés a „Kiskapukulcsok” rendezőjével „Hát akkor alakítsuk meg az. Új Fényes Szelek Nemze­dékét?..." —, 'hallom a szín­pad előteréből, ahol a keret­játék két szereplő személye vitatkozik a keserű irónia hangvétele mögötti nyílt, ken­dőzetlen társadalmi felelős­ségtudattal mai valóságunk számos visszahúzó és lehan­goló jelenségéről. Gondolom, az előzményekből, közvetett vagy általánosítható konkrét, „mindanniygn-ráismerünk- példák" nyomán bontakozik ki az a „kollektív lelkiismeret- furdalás”, amely a mű alcíme is egyúttal. S amelyet, úgy gondolom, mindenkinek érez­nie kell(ene), aki ebben az országban becsületes ember­nek tartja magát. Egy új magyar színpadi mű próbájának végébe csöppen­tem bele a Ságvári Művelődé­si Házban, ahol a Pécsi Nem­zeti Színház társulatának egy része Marton Frigyes Kiskapu­kulcsok c. darabja ősbemuta­tójának előkészítésén dolgo­zik, Marton Frigyes szerkesz- tői-rendezői irányításával. Dél­után fél 2. A próba véget ér, a rendező megköszöni a mun­kát, s javasolja: ebédeljünk meg a szomszédos Olympiá- ban, közben beszélgethetünk. Átsétálunk. S arról váltunk szót, hogy a rendezőnek, jól­lehet sok előadást, rádiószín­házat stb. rendezett pólyája során, vannak feszültségei, izgalmai: vajon jól csinál­ják-e azt, amire vállalkoz­tak?. .. Én úgy gondolom, hogy ez természetes ilyenkor, pláne, ha e kérdések fölveté­sével fontos társadalmi igényt teljesítenek. Most éppen Pé­csett. Ami számára bizonyára — emlékidéző is.. . Marton Frigyes ugyanis — aki egy éve hirtelen-váratlan nyugdíjba „vonult” a Mikro­szkóp Színpad és a Rádióka­baré éléről — 'itt, Pécsett kezdte művészi pályáját. A középkorú s idősebb generá­ció bizonyára még jól em­lékszik rendezői és színművé­szi munkásságára az ötvenes évek derekán és második fe­lében.- Minden fontos döntés gyors döntés volt az életem­ben — utal visszavonulására s egyben távozására is Pécsről, 1958-ban. - Ami persze csak kifelé tűnik váratlannak. Be­lül az emberben összera'kódik sok minden, s kinek-'kinek a maga mérkőzéseit önmagával — saját magának kell megvív­nia. ..- Szerette Pécset?- Nagyon. Több okból. Jó időszak volt az, átmenet utá­ni (előtte Szendrő volt az igazgató) engem Lendvai Férj hozott ide, s partnere lehet­tem az újrakezdésben. Akkor­tájt (1955) nyitottuk meg a Kamaraszínházat (Seribe: Egy pohár víz), s azt a „kamara­szezont" végig is rendeztem. Nálam debütált Avar István a Bújócskában, azután Tomanek Nándor, Vass Éva és sokan: Péter Gizi, Boros, Takács Mar­git és mások akkor futották csúcsformájukat. .. De maga a város is: mint élettér olyan volt, amilyen, de hozzám tar­tozott. Hátterével, küllemével és légkörével együtt. Azután a közelben ott volt fiatal or­vosaival a II-es sebészet. A baráti 'köröm. 'Egykorüak vol­tunk, naponta találkoztunk. Kiss Tibor professzor, az ak­kori fiatal sebész nekem alap­vető emberi élményem, máig. Egyszer meg is örökítettem, miután végignézhettem egyik műtétjét. A Mirandolinában nagy jelenet Ripafratta lovag ebédje. Itt a hősnő pontosan úgy csapkodta bele az összes „eccájgot" a kezébe, akár a műtősnő a szikét, csipeszt, kampót stb. az operatőrnek. . .- Rátérve a mostani elő­adásra: a darab címét jóleső- en ironikusnak érzem. Ilyen voltaképp az egész darab?- Igen a cím — persze al­címével együtt — az egész hangvételére is utal. Tehát irónia és gondolat együtt. Kemény alaphangú darabról van szó, amelynek a magja Hegyi Imre és Kovalik Márta nagy vihart kavart, nagysikerű „Húszas Stúdió"-beli egyórás riportja, a Lógok a rendsze­ren. Erre hívta fel a figyelme­met Nógrádi Róbert: nem vol­na-e kedvem ebből valamit csinálni. Volt... Megtetszett, azonban ez egy „par excel­lence” rádiósriport, tehát ki kellett találni valamit a szín­padra ültetéséhez, s feldúsí­tani egészestésre. így lett a keretjáték, amelyet Faludy Lászlóval és Szegvári Meny­hérttel hármasban játszunk. A darab nyersanyagához nyo­mozati jegyzőkönyveket is fel­használtam. Műfajilag én ezt publicisztikai színháznak tekin­tem. Kísérlet, számomra is új­donság voltaképp. .. — Mindössze annyit: miről szól? — Egy fiatal újságíró felnőt­té válásának története, annak a bizonyos kollektív lelkiisme- retfurdalásnak a jegyében. Szereplői: Balikó Tamás, Ma- ronka Csilla, N. Szabó Sán­dor, Sipos László és Ujlaky László, akik több mint 20 fi­gurát játszanak el. Csalódá­sok elkerülésére egyet nyoma­tékosan szeretnék kiemelni: ez nem kabaré lesz!... — Úgy is érthetem ezt, hogy Marton Frigyes elzárta kaba­révénáját?. .. — Egyelőre igen... Bár van néhány ötletem, tervem, amit szeretnék még ebben Is megvalósítani. Majd... De egy bizonyos: ha nem megyek hirtelen nyugdíjba — egész­ségügyi riadalmaim s a határ­idők örök szorításában —, ak­kor ezen a darabon és ezen az előadáson se tudtam volna dolgozni. S a könyvön sem, amelyhez több mint 10 éve gyűjtöm a dokumentumanya­got, s talán őszre vagy kará­csonyra megjelenik. De erről majd, egyszer, máskor. .. — Ez az előző 33 év nem sikerült rosszul. .. Hogy ez­után milyen lesz? Azt pálya­kezdő íróként nehezen tud­nám megjósolni.. . Majd meg­beszéljük. Javaslom, találkoz­zunk ugyanitt, harminchárom év múlva...— mosolygott rám, poharát megfogva. Erre koccintottunk. Wallinger Endre Hírünk a világban Merre jártunk 1985-ben? Pécs-Baranya előadóművészei és amatőr együttesei külföldön Baranya és Pécs, mint ismert hosz- szabb ideje különböző módon és formában kialakult kapcsolatokat ápol — határainkon kívül. Ezék többsége meglevő vagy kialaku­lóban levő cserekapcsolat. Részben testvér- városainkkal (vagy megyékkel), részben köz­vetlenül kialakult, jobbára kulturális csere- kapcsolat, mint pl. Mohács-Pélmonostor, vagy Siklós és Donji Miholjác körzetei kö­zött. Számos műsorcserét a minisztérium vagy más országos szervek kezdeményeztek. Résztvevőik túlnyomó többsége amatőr kc- írus, zenekar, néptáncegyüttes stb. Közülük többen kimagasló díjakat, nemzetközi elis­meréseket is kaptak különböző fesztiválokon (pl. Nevelők Háza Kamarakórusa, Baranya Táncegyüttes). Amatőr együtteseink 1985-ben 15 nyugati és 13 szocialista országban léptek fel. Uta­zásaikat általában az együteseket fenntartó szervek támogatták. (1985-ben mintegy 1,5 millió Ft értékben). A kinttartózkodás költ­ségeit a meghívó fél vállalta. Nemegyszer az utazás költségeihez maguk a tagok is hozzájárultak. Alábbiakban összeállítást adunk arról, milyen Pécs-Baranya híre a világban. Pon­tosabban: kik, hol szerepeltek, általában lelkes érdeklődést keltve, nemcsak szűkebb pátriánk, hanem Magyarország iránt is. Át­tekintésünkben a Baranya Megyei Tanács művelődési osztálya, valamint a Pécs Vá­rosi Tanács művelődési osztálya adataira támaszkodunk. Megyénk nemzetközi kulturális kapcsolatai általában színesek, sokrétűek. Ezek közt ma már arányosan helyet kopnak az ún. kis együttesek, azaz hagyományőrző falusi népi együtteseink is. Ilyen volt például a Mohá­csi művelődési központ délszláv együttesé­nek látogatása is Eszéken, illetve nyáron Zágrábban, ahoi nemzetközi fesztiválon sze­repeltek. Majd novemberben Baranja Petrvro Selóban. A Szebényi népi együttes május­ban Vlncovban (Csehszlovákia), augusztus­ban Slavon Brodban (Jugoszlávia) lépett föl, folklórfesztiválon. Ugyancsak Jugoszlá­viába, Vinkovciba hívták meg szeptember derekán a Szentlőrinci citerazenekart. Míg a Hosszúhetényi népi együttes‘júniusban Müns- terben és 'Erbachban vendégszerepeit (NSZK); a Zengővárkonyi népi együttes pe­dig júniusban Jugoszláviában, majd Graz­ban; júliusban Marans la Rochelle-ben (Franciaország) vett részt folklórfesztiválon. Nemzetiségi együttesek szemléjén kapott fel­lépési lehetőséget a Magyaregregyi hagyo­mányőrző együttes, valamint a Pécsi August Senoá Délszláv klub asszonykórusa. Nem panaszkodhatott nagyobb együtte­seink közül a Mecsek Táncegyüttes, amely július 18.—augusztus 7. között körúton vehe­tett részt Olaszországban, az Anconai Kultu­rális Szervező Iroda fölkérésére. Három hét alatt 18 alkalommal léptek fel. A turné so­rán két fesztiválon is szerepeltek (Fidenza és Velletri), mindenütt szép sikert aratva. A Baranya Táncegyüttes Karlsruheban és környékén szerepelt a tőlük megszokott si­kerrel. Hivatásos és amatőr zenei együtteseink közül a Pécsi Vasutas Művelődési Ház együt­tese ősz elején nagy szakmai elismerést ara­tott Ostravában (Csehszlovákia), a nemzet­közi fúvószenekari fesztiválon. A Palotabo- zsoki úttörő fúvószenekar a nyáron egyhetes vendégszereplésre utazott az NDK-ba, A mohácsi délszláv együttes rendszeresen szerepel a zágrábi folklórszemlén Schwerinbe és környékére; a Komlói Bányász Fúvószenekar pedig llzben (Ausztria) ven­dégszerepeit június elején. A Pécsi Szimfonikus Zenekar 25 tagú ka­maraegyüttese a Höndel-fesztiválon vett részt októberben, Nürnbergben (NSZK). A Mecs’elc Fúvósötös szeptemberben egyhetes koncert- körúton szerepelt Schwerinben, Güstrowban és Parchimban. November elején pedig Lvovban, a magyar kulturális napok prog­ramjában 5 hangversenyt adott. Itt, a megye 164 tagú kulturális delegációjában — mint annak idején beszámoltunk róla —1 nagy si­kerrel vendégszerepeitek a Pécsi Nemzeti Színház művészei (Gála-est, Bajadér) és a KISZÖV Táncegyüttes. Ugyancsak csupán emlékeztetünk színházunk nyugat-berlini si­kereire (A denevér) s a Bóbita Bábszínház tíznapos NSZK-beli turnéjára. Az amatőr zenei és kórusegyüttesek közül az Ifjúsági Ház Vonószenekarának egyhetes lahti szereplését, s a Royal Dixieland Band útjait említhetjük: júliusban Bydgeszcz-ben (Lengyelország); szeptemberben Stuttgartban s több környező városban (NSZK). A Neve­lők Háza Kamarakórusa júliusban Assisiben (Olaszország), majd az NSZK-ban (Mög­lingen) és Franciaországban (Antum) feszti­válon szerepelt, ahol 14 Kodály-mű előadá­sával lemezfelvételt készítettek velük. A mo­hácsi vegyeskórus Bad Radkersburgban (Ausztria), a Komlói Munkáskórus Susegná- ban (Olaszország) és Grazban; a Bólyi Ve­gyeskor ugyancsak Grazban vendégszerepe- pelt, cserelátogatás viszonzásaképp. E helyütt csupán az előadóművészeti ága­zatokról adhattunk képet. A megye kulturá­lis kapcsolatai képzőművészeti, múzeumi, közművelődési és tudományos területeken természetesen ennél sokkal szélesebb körű­ek voltak 1985-ben is. W. E. Pécsi Kisgaléria Hazai kép a BUDA-FLAX-ról? A Kisgaléria formatervezési sorozatában ezúttal a BUDA- FLAX lakástextíliáit láthatjuk. A kiállítás szervezői megpró­báltak eleget tenni annak a rendszeresen felmerülő igény­nek, hogy a kiállított termékek megvásárolhatók legyenek: Igaz, hogy csak egy töredékü­ket, de viszontláthatjuk a Koazurn Áruház lakástextilosz­tályán. 'Mint a kiállításon kapható gyártmányismertetőből meg­tudjuk, a BUDA-FLAX Lenfo­nó- és Szövőipari Vállalat az „egész magyar lenipart átfo­gó, önálló külkereskedelmi joggal rendelkező, vertikális ipari-mezőgazdasági vállalat.” Tevékenységük a nyersanyag- termeltetéstől a késztermékek 8. HÉTVÉGE értékesítéséig terjed. Termék­skálájuk igen széles, magába foglalja a tilolt lent, szövőfo­nalakat, zsinegeket éppúgy, mint a felsőruházati szövete­ket, ponyvákat. Ezeket a világ több mint negyven országá­ban ismerik és kedvelik. Ami most már a tervezést illeti, erről szintén felsőfokon emlékezik meg a gyártmány- ismertető. Személyes tapaszta­lataim nem ilyen rózsásak. Semmi kétségem afelől, hogy a BUDA-FLAX termékei világ­szerte kelendőek, hiszen a ter­mészetes anyagok hosszantar­tó reneszánszukat élik, és va­lószínűleg sohasem mennek ki a divatból. Azt nem tudom, hogy tevékenységüket mennyi­re segítik vagy gátolják a ha­zai körülmények. Laikusként úgy vélem, hogy a jelenlegi adórendszer mellett a fönn­maradás is bűvészmutatvány. Az esztétikai megformálás pedig nyilvánvalóan összefügg a műszaki színvonallal, a tá- gabb gazdasági és kulturális környezettel. Egész pontosan a hiánygazdálkodás által ki­alakított helyzetre gondolok, amelyben a termelő és a fo­gyasztó kölcsönös kiszolgálta­tottsága és igénytelensége erősíti egymást. Mindezek után nem megle­pő, hogy nem tartom kielégí­tőnek ezt az esztétikai meg­formálást. A kiállított függö­nyökről, térítőkről általában el lehet mondani, hogy nem ízléstelenek, legfontosabb eré­nyük a tartózkodó megjelenés. A fehéren fehér csíkos füg­göny biztos sikert ígér, és nem jár semmiféle kockázattal. A tervezők következetesen ra­gaszkodnak a jól bevált tört fehérekhez, bdrnákhoz, zöl­dekhez, amelyek szépek és az áruházak rikító kínálatához képest választékosak is; na­gyon szegényesek azonban a színskála gazdag lehetőségei­hez mérve. Teljesen nélkülözik ezek a textíliák a formaterve­zéshez nélkülözhetetlen me­részséget és invenciót. És mu­száj észrevennünk a gyakori szálhibákat, szövéshibákat, nyomáshibákat, a gyűrötten lógó drapériákat, amelyek nemcsak a ikiállításrendezők vasalásban való járatlansá­gát, de az anyagok rossz mi­nőségét is jelzik. Lehet, hogy a 'külföldi ter­mékbemutatók, kiállítások egészen más képet mutatnak a BUDA-FLAX-ról. Ez a mos­tani bemutatkozás a hazai közönségnek szól, és megerő­síteni látszik azt az általános gyakorlatot, amely a hazai piac lebecsülésével konzervál ■egy méltatlan és rossz állapo­tot. * Kovács Orsolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents