Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-07 / 65. szám
6 Dunántúlt napló 1986. március 7., péntek Nemzetközi magazin Nagy-Britannia Londoni kötéltánc Thatcher asszony magabiztossága törhetetlen 96, 3600—7800 éves emberi múmiát fedeztek fel a régészek a chilei Arica város közelében. Néhány múmia így mintegy 300 évvel idősebb, mint a legrégebb ismert egyiptomi fáraómúmiák. A lelet, az amerikai régészek véleménye szerint arra kényszerít bennünket, hogy felülvizsgáljuk nézeteinket az ezen a területen élt korai közösségek körülményeiről. Az elhunytak mumifikálása lényegesen eltért az Egyiptomban megismert módszertől. A tűz felett megszárított tetemet ásványokkal és növényi anyagokkal töltötték meg és toliakkal díszítették. A fejet agyagmaszkkal burkolták, és rátették az elhunyt hajót, amelyet a mumifikálás előtt levágtak és parókává dolgoztak fel. Annak érdekében, hogy a mumifikált testnek tartást adjanak — nem pályázták be, mint Egyiptomban — botokat dugtak a testbe. A belső szerveket már előzőleg eltávolították. Marwin Allison, a tarapacái egyetem patológusának véleménye szerint az ilyen ceremóniáknak vallásos oka volt. Az ilyen temetési rítusok elvégzéséhez feszes szervezetre volt szükség. Minden arra mutat, hogy egy magasabban fejlett kultúráról van szó. Ez azért meglepő, mert eddig azt hitték, hogy ezen a területen az első primitív telepesek 3000 évvel ezelőtt telepedtek meg, és lényegesen alacsonyabb kulturális fokon éltek. * Egy indián várost, persze, lényegesen későbbi keletkezésűt, ástak ki a Mississippi melletti St. Louis közelében. Néhány tudós azon az állásponton van, hogy ennek egy nagy, 30 000— 40 000 lakosú városnak kell lennie. Itt is teljesen tisztázatlan, milyen népek lakták a várost, hogyan éltek, és miért tűntek el. A várost i. sz. 700 körül alapíthatták és egyelőre ismeretlen okból a XIV. században hagyták el. (Neues Deutschland) A botrány lezárult, felejtse el — forgathatnánk ki az egykori nagysikerű olasz film címét, ha a jelenlegi brit belpolitikai helyzetre jellemző párhuzamot próbálunk keresn'i. A hasonlat persze némileg sántít: egyrészt korántsem biztos, hogy a hosszú heteken át reflektorfénybe került West- land-affér valóban befejeződött, másrészt teljesen valószí. nűtlen — bármennyire is ez legyen a hivatalos célkitűzés —, hogy a közvélemény egyhamar túljusson a történteken. A botrány hullámai Elvégre az egyszerű üzleti tranzakcióként induló ügy nem akármilyen felfordulást okozott a kormányzó konzervatívok soraiban. Az egyetlen, súlyos veszteségeket felhalmozó angliai helikoptergyór megmentése, a heves vita, hogy egy amerikai-olasz vagy egy négytagú nyugat-európai érdekeltséggel kapcsolódjon-e össze, előre nem látott bonyodalmakhoz vezetett. Felbomlott a tory-kabinet viszonylagos egysége, látványosan távozott a Thatcher asszony pozíciójára nem is különösen titkoltan pályázó Heseltine hadügyminiszter, majd lemondásra kényszerült — kínos parlamenti vesszőfutás után — a kormányfő egyik legkedveltebb politikai pártfogoltja, Brittan ipari és kereskedelmi miniszter. Óriási szócsatákra került sor az alsóházban, s az ellenzék természetesen messzemenően igyekezett kihasználni a kínálkozó alkalmat a kormányzat szavahihetőségének és hozzáértésének kétségbevonására. S nem is teljesen eredmény nélkül - legalábbis a statisztika némileg csalóka, de tendenciájában egyértelmű adatai szerint. A közvéleményku- tató intézetek az elmúlt hetekben egybehangzóan á toryk népszerűségének csökkenését mutatták ki, sőt, a felmérések azt tükrözték, hogy egy most rendezendő általános választáson egyenesen a harmadik helyre csúsznána'k vissza a hirtelen előrukkoló Munkáspárt és az ellenzék másik csoportja, a Szociáldemokrata-liberális pártszövetség mögött. Erőteljesen romlott Thatcher asz- szony személyes megítélése is: a választók alig 29-31 százaléka elégedett tevékenységével — múlt év végén ez az arány még csaknem 39 százalékos volt. Riasztó szint Persze túlzott leegyszerűsítés lenne e folyamatot kizárólag a Westland-botrány hullámainak tulajdonítani. Annál sokkal mélyebb, sokkal kiterjedtebb jelenségről van szó. Mindenekelőtt arról, hogy az utóbbi he- tekben-hónapokban jó néhány vészcsengő megszólalt, jelezve: Thatcher asszony töretlen derűlátása, elhatározottsága ellenére nem a remélt irányban alakult az ország gazdasági és társadalmi helyzete. Riasztó szintet ért el a munkanélküliek száma (meghaladja a 13 százalékot), ami körülbelül 3,5 millió állást hiába kereső embert jelent - egyes kimutatások szerint ez rosz- szabb, mint a nagy gazdasági világválság idején volt! Hátrányosan érinti az államkasszát az olajárak zuhanása, hiszen Nagy-Britannia számára jelentős bevételi forrás az északi-tengeri lelőhelyekről felszínre hozott „fekete arany”. Lemorzsolódott a font árfolyama, keveset fékeződött az infláció. A Westland mellett máris újabb feszültséget válthat ki a pénzügyi nehézségekkel küzdő Leyland gépkocsigyár. Csakhogy a West- land 11 ezer munkásával szemben az állami tulajdonú Ley- land-konszern 170 ezer főt foglalkoztat, így tervezett kiárusítása (a vevőjelöltek élén itt is amerikai cégek, a Ford és a General Motors állnak) várhatóan nagyobb viharral fenyeget. A szakszervezetekkel szemben folytatott politika szintén újabb összeütközésekkel fenyeget. A Thatcher-kormány munkajogi rendelkezései ugyanis egyre nyilvánvalóbb módon a szakszervezetek „megfékezését” (mondhatni: megrendsza- bályozását), valamint a szak- szervezetek és az ellenzéki Munkáspárt viszonyának lazítását célozzák. Most épp a nyomdászat területén csaptak magasra az indulatok, de a jóslatok szerint bármikor hasonló konfliktus robbanhat ki más ágazatban is. Végül a szakértők szerint — ha némileg háttérbe is szorult — nem hatástalanították az „észak-ír bombát” sem: a brit-ír kormányszerződéssel szembeszegülő ulsteri protestáns erők hamarosan sok fejfájást okozhatnak London számára. Változatlan irányvonal Thatcher asszony mindennek ellenére, úgy tűnik, rendíthetetlen, s az összképet korántsem látja olyan sötétnek, mint ahogyan azt a gondok e tekintélyes listája sugallná. A miniszterelnök legutóbbi televíziós nyilatkozatában ismételten visszautasított minden kritikát. Sőt, jóelőre leszögezte: nem foglalkozott, s most sem foglalkozik a lemondás gondolatával, nem változtat helyesnek tartott irányvonalán, s meg akarja nyerni a következő parlamenti választásokat is. Ám általános voksolásra valószínűleg csak körülbelül két esztendő múlva kerül sor — kérdés, hogy addig hogyan módosul a kormányfő közmegítélése országosan, illetve saját pártján belül. Egyre tö_bb jel mutat ugyanis arra, hogy a toryk soraiban kezdenek határozottabb formát ölteni a Thatcherrel szembenálló áramlatok, s akad — Heseltine-on kívül is — utódlási ambíciójú „lázadó”. A miniszterelnök magabiztossága persze aligha okozhat meglepetést, ahhoz az elmúlt években bel- és külföldön egyaránt hozzászokhattak a brit politika megfigyelői. Most azonban a jelek szerint Thatcher asszony valóban pályafutása egyik legnehezebb szakaszánál tart, s nem biztos, hogy vissza tud kapaszkodni népszerűségének korábbi magaslataira. Az elkövetkező hónapok döntik el, mennyire lesz sikeres jelenlegi politikai kötéltánca, s nem fenyegeti-e „botlás" a Downing street 10. lakóját. Szegő Gábor A katasztrófák 300000 ember halálát okozták A technikai és a természeti katasztrófák 1985-ben november végéig, vagyis 11 hónap alatt az egész világon több mint 300 000 ember halálát okozták. Ezt állapította meg Jacques Metrót francia szakember Grenoble-ban a katasztrófákkal foglalkozó nemzetközi orvostudományos konferencián. „Az országok többsége felkészült a háborúra, de nem készült fel katasztrófákra” — jelentette ki bírólóan Harou Ta- zieff francia vulkanológus. Különösen a technológiai katasztrófák veszélyére hívta fel a figyelmet, mert ezek a katasztrófák, a természeti katasztrófákkal ellentétben, nem láthatók előre. „A világ azonkívül a súlyos következményekkel járó természeti katasztrófák újabb korszakába lépett" — hangsúlyozta Tazieff. (Die Presse) Szaúd- arábiai gyár: csak nőknek Szaúd-Arábiában a nők csak ritkán vehetnek részt otthonukon és családjukon kívül a társadalom életében. Most, nem annyira a modernségre való törekvés, mint inkább a sivatagi királyság gazdasági szükségletei miatt valószínűleg kiléphetnek a külvilágba. A Saudi Cable Co. egy gyár létesítését tervezi, amelyben csak nők dolgoznak. A „nők nőknek” gyár öt éven belül kezdi meg működését. Az elektronikus üzem megkerüli a szaúd-arábiai munkaügyi törvényeket, amelyek megtiltják, hogy a férfiak és nők ugyanazon a munkahelyen dolgozzanak. A több száz nő, aki ebben a gyárban dolgozik, videoernyőn keresztül tart kapcsolatot a férfivezetőkkel — ezt a módszert alkalmazzák már a szaúd-arábiai egyetemeken, hogy a férfi professzorok ne érintkezzenek közvetlenül a női hallgatókkal. Fahd király a jelentések szerint jóváhaqytaa gyár tervét. Ez lesz az első ilyen jellegű qyár az arab világban. Mind több szaúd-arábiai nő végzi el az egyetemet, de a becslések szerint 1990-re kb. 50 000 diolomás nő lesz állás nélkül. Ez gondot akozott a szaúd-arábiai kormánynak, amely most, hogy az olajárak csökkentek, arra is törekszik, hogy az orszáq kevésbé szoruljon külföldi munkaerő alkalmazására. (Newsweek) Győzött a facipő fája A szélmalmok és a facipő — Hollandia nemzeti sajátosságának elmaradhatatlan elemei. Hollandiában 350 mester évente kb. 3 millió pár facipőt készít. melyet a falusi lakosokon kívül a turisták is szívesen vásárolnak. A facipő; könnyű, könnyen megmunkálható nyárfából készítik. A kormány nemrég úgy döntött, hogy 60 százalékkal csökkenti a nyárfaültetvények területét, és ezt a döntését teljesen ésszerűen indokolta meg: a lombos erdőkben a faállománynak változatosabbnak kell lennie. A cipőkészítők azonban riadót fújtak s a hatóságok meghátrálásra kényszerűiteké kivágott fák helyére ismét nyárfacsemeték fognak kerülni. (í/okrug Szveta) „A lehetőséget nem szabad elszalasztanunk” A Stern cikke Gorbacsov javaslatairól A Stern nyugatnémet polgári-liberális magazin 1986. 6. számában „Lehet-e egy kommunistának igaza?" címmel kommentálja a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésére tett január 15-i szovjet javaslatot. A cikket az alábbiakban ismertetjük. Nem ésszerűbb-e 'megszabadulni az atomfegyverektől, mint e helyett a következő tíz—tizenöt évben új űrfegyverek kifejlesztésében elmerülni, amelyek állítólag hatástalanítanák a nukleáris fegyvereket? - Mihail Gorbacsov jó kérdést tett fel: valóban nem ez lenne az ésszerűbb? És ha az amerikaiak nem osztják ezt a nézetet, és ragaszkodnak az űrfegyverek kifejlesztésére vonatkozó terveikhez, amelyek a „'hagyományos” atomfegyvereket hatásta laníanák? Lehet, hogy egy kommunistának és nem washingtoni szövetségesünknek van igaza? Milyen ellenérvet lehet felhozni Gorbacsov január 15-i leszerelési javaslatával szemben, amely szerint 1999 végére ne maradjon nukleáris fegyver a földön, és dolgozzanak ki egyetemes megoldást arról, hogy ez a fegyverfajta soha többé ne születhessen újjá? Mindez propaganda? Mit lehet Gorbacsov javaslatával komolyan szembeállítani, amely szerint 1986-ban olyan program megvalósításába kezdjünk, amely megszabadítja az emberiséget a nukleáris katasztrófa iránti aggodalomtól? És milyen ellenvetést lehet tenni a további atcm- fegyverkísérletek azonnali beszüntetésének gondolatával szemben, amit az amerikaiak elleneznek? Valóban csak a kommunista vezető olyan merész realista, hogy még ebben az évszázadban megvalósíthatónak tartja a vegyi fegyverek megszüntetését? Gorbacsov csupán azért akar megszabadulni az atomfegyverektől, hogy fölényben levő hagyományos fegyvereivel a Szovjetunió katonai túlsúlyba kerüljön? Akkor miért javasolja, hogy „a hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők terén is hajtsanak végre egyeztetett csökkentéseket”? Nem, ezt még a kákán is csomót kereső nyugati elemzők sem állíthatják: a Kreml emberét meg kell tapsolni! Soha az értelmetlen fegyverkezési verseny elmúlt évtizedeiben nem volt még felelős államférfi, aki ilyen átfogó és radikális javaslatot tett volna az emberiség megbékélésére. iNem Washingtonból kellett volna-e ennek kiindulnia? Ronald Reagant alaposan meglepte moszkvai ellenfele kezdeményezése. Az elnök mégis „köszönetét" fejezte ki Gorbacsovnak javaslataiért. Ez olyan gesztus, amely reményt nyújt az előrehaladásra a genfi tárgyalásokon, ahol immár az asztalon fekszik a szovjet ajánlat. Vajon megragadják-e az amerikaiak a nagyszerű lehetőséget, és a valódi leszerelésért lemondanak a „csillagok háborújáról?” Ronald Reagan hirdetheti magáról, 'hogy fenyegetéssel tárgyalni kényszerítette a szovjeteket és — kihasználva az Egyesült Államok technikai fölényét —, SDI-elképze- lésével térdre kényszerítette a Szovjetuniót. De ha az a kívánsága —, amint ez köztudott -, hogy hivatali ideje végével úgy vonuljon be a történelembe, mint a „béke embere”, nem kell mást tennie, mint pozitív választ adnia Gorbacsov javaslataira. Megteheti? Meg kell tennie! Az emberiségnek joga van megszabadulni a nukleáris megsemmisülés fenyegetésétől, és attól, hogy a föld felfegyverzéséhez a világűr militarizálása járuljon. Most itt az alkalom! Ha Gorbacsov javaslatait komolyan veszik, és a megegyezés szándékával fogadják, vége lehet az időnek, amelyet a mélyreható bizalmatlanság jellemzett, és amely minduntalan újabb ütközési pontokat hozott létre. Nem szabad elszalasztanunk ezt a lehetőséget, amelyről nem tudhatjuk, visszatér-e valaha. (Fordította: Gáti István) Múmialeletek Dél-Amerikában A népszerűségét növelő Munkáspárt vezére, Neil Kinnock (Fotó: AP — MTI — KS)
