Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)

1986-03-07 / 65. szám

1986. március 7., péntek Dunántúli napló 7 Elet a jauítomlihelyben Alkatrészeket, gyártókat keres a Pannon Volán Tekintélyt a teljesítmény ad A közelmúltban számba vettük az öregedő tehergép­kocsipark javításában adó­dó gondokat. Az öt jelentős pécsi fuvarozó vállalatnál 'kialakult kép azt mutatta, hogy az áldatlan alkatrész- ellátás kiváltására tett pró­bálkozások. a fölújító műhe­lyek munkájának jobb ösz- szehangolása tán' javíthat­na a helyzeten. A Pannon Volán ipari üzemében azt kerestük: mely területeken várják a társvállalatok együttműködését, illetve mi az, amit felajánlanak közös hasznosításra. — A legnagyobb segítsé­get műszáki gumigyártás­ban adhatnánk — mondja Kaponyi László üzemvezető. — Viszonylag széles méret­határok mellett sokféle mi­nőségi igényt tudunk kielé­gíteni. A piacon levő gumi­áruk használhatósága na­gyon eltérő, mi KERMI mi­nősítéssel adjuk át termé­keinket. A megye egyik legrégibb javítóüzeme több mint húsz éve működik. A korábbi 50 —60 dolgozóval szemben ma 230 embert foglalkoztat Az elmúlt évben 65 buszt újítottak fel, és további vál­lalatokat' vonnának be. A lehetőségük adott. Hason­lóan, az gJkatrészfelújítás- ban is rendelkeznek még szabód kapacitásokkal, gya­korlatilag valamennyi autó­busz részegységet vállalják. Foglalkoznak a zárt techno­lógiás vizsgáztatásokhoz szükséges műszerek pontos­ságbeállításával. Tehergép­kocsiknál Skoda tengely­kapcsoló-működtető szerke­zet és vízszivattyú javítását ajánlják partnereiknek. Ru­gók, hűtők felújítását vég­zik valamennyi típushoz. Emellett beüzemelnek, töl­tenek, javítanak akkumulá­torokat. Fölajánlanak elfekvő al­katrészeket is. Skoda teher­gépkocsi RTS típusához hát­só futómű elemek, rakodó­gép, pótkocsi, Barkas 1000- es egységek átadók. Keres­nek román DAC-motor ; és Rába autókhoz részeket. Szinte korlátlan mennyiség­ben vevők hűtőtömlőkre, gu­mikönyökökre. Laprugó ívelés a rugóüzemben A legtöbb probléma az alapanyagbeszerzés körül adódik, a szükségesek ne­hezen hozzáférhetők, öröm­mel vennének jelzéseket anyagokról, mert lehet, hogy ami másutt csak a raktárkészletet növeli, azt ők használhatnák. örök gond a fogazott alkatrészek ellátottsága. Itt is rendkívül ingadozó a minőség. A Pannon Volán számára az volna az igazán nagy segít­ség, ha valaki ezt a kérdést tudná megnyugtatóan meg­oldani. Sz. Koncz I. A megyei ipartelepítési program része A VILLGÉP bővíti tevékenységét Sellyén A körzet rehabilitált dolgozóit is alkalmazzák Új terméket gyártanak, új telephelyeken Németh Judit a tűzödei szalagon Fotó: Proksza László Németh Judit cipőfelsőrész-készítő program fontos területe Sellye és körzete, amelynek fejleszté­séhez központi támogatások is ösztönzik a vállalkozókat. S jelentkezett a sellyei nagyköz­ségi tanács igénye is: az elő­zetes felmérések szerint ötven —száz megváltozott munkaké­pességű dolgozó él itt, akik­nek nem tudnak helyben re­habilitációs munkahelyet nyúj­tani, mert ők is, mint a terü­let lakóinak többsége a távo­labbi városokba — Pécsre, Szigetvárra, Barcsra, Siklós/a — jár dolgozni. Mire vállalkozik a VILLGÉP? A terv a következő: a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főis­kolával közösen kifejlesztett UNILIFT mikroprocesszoros felvonóvezérlő egységek nyom­tatott áramkörű paneléinek gyártását szeretné Sellyén megoldani. A következő évek­ben számít ugyanis a termék iránti nagyobb piaci kereslet­re, az elképzelések szerint a mostaninak három—négyszere­sét tudja majd értékesíteni. Emellett Sellyén kidolgoztak egy új terméket (a szabadal­mi eljárás befejeztével bőveb­ben beszámolunk róla), amelynek gyártását szintén helyben végeznék. Fontos kérdés: hol lesznek az üzemek? A sellyei Ságvári utca 4-ben felszabadult az egykori tüdőgondozó épülete, amely 150—160 négyzetméte­res üzemet jelent a szövetke­zetnek. 1987-től tíz-tizenöt em­bert tudnak alkalmazni itt a magnetofonok gyártásával. A következő lépcsőben 1990-re az AGROKÉMIA telephelyét venné át a VILLGÉP, és az 5—600 négyzetméter alapterü­letű szerelőüzemben elektroni­kai részegységeket gyárthatna ötven—hatvan ember. S az el­képzelések fontos része, hogy a területen élő megváltozott munkaképességű dolgozónak szép munkát tudnak adni a szerelőműhelyekben. A tervek megvalósításának feltétele az anyagi háttér. A telephelyek bővítése összesen tizenötmillió forintba kerül, amelyhez tizenkétmillió forin­tos támogatóst igényel a szö­vetkezet a Területfejlesztési Alapból. Emellett feltétel az is, hogy sikeresen vizsgázzon a piacon a VILLGÉP szakem­bereinek új terméke. G. M. A tűzödében megállás nél­kül jár a futószalag, hozzu- viszi a kék műanyag rekeszek­ben a női cipőfelsőrész bőrö­ket. Berregnek a Pfaf varró­gépek a szalag elején, utána a hosszú sor végefelé sűrűn kopognak a baggolók. Egy- egy munkahelyen a szalag berregve jelzi, hogy újabb szállítmány érkezik, néhány másodperc múltán kattanva nyílik az irányítókar, s a kék rekesz az új munkával kiköt ott, annál, akihez azt szánták. Hogy hányán, hányféle mű­veletet végeznek el, amíg a különféle bőrökből, bélés­anyagokból, cérnákból, ra­gasztókból és sok más anyag­ból összeáll a cipőfelsőrész? És az még mindig nem a kész lábbeli. Csapatmunka ez a javából. Egyik . munkaművelet a technológia szigorúan meg­határozott fázisában követi a másikat. Láncszemként kap­csolódnak egymáshoz, egyik szem sem eshet ki. Mindegyi­ket a megállás nélkül züm- mögve-surrogva járó szalag fogja össze. Parancsolóan és percnyi kihagyást sem enged­ve. Kívü Iá ifóként a Szigetvári Cipőgyár tűzödéje monoton­nak tűnik. Bár tudom, hogy a régi hagyományos módon kép­telenség lene százezer számra gyártani a női cipőket. Sokan mondják, hogy a szalagmun­ka nem leányálom. Itt mégis — néhány férfi kivételével — nők, asszonyok és lányok ül­nek be nap mint nap a sza­lag mellé. Németh Judit már második napja összeállító. Most épp a légelszívó fémszerelvénye előtt ülve hajtogatja, igazítja, pá­rosítja, keni ragasztóval a kéreg és az orrész megadott széleit a kenőtáblán, s ami­kor egy adaggal végez, félre­teszi a kenőtáblát és az ecse­tet, gondosan lezárja a csí- pősszagú ragasztóval teli té­gelyt — ezért működik az el­szívó —, összepárosítja, illeszti a felsőrész bőrhöz az orrészt, majd a kérget, kézbeveszi a baggolót és apró kopácsolás- sal préseli egymáshoz a bő­röket. Ha végez egy adaggal, beírja a kis füzetecskébe, melynek zöld műanyag borí­tóján ez áll: Ellenőrzőkönyv. — Ebből magam is meg tudom állapítani, hogy milyen munkafázisból mennyit teljesí­tettem egy műszakban, vagy egy hónap alatt — mondja és kezdi elölről a hajtogatást, ragasztózást, kopácsolást. A baggoló olyan, mint egy te­nyérben elférő torpedó, vasból készült, felül hegyes, a talpa kerek és vastag, ezzel a kör­felülettel apró ütögetésekkel préseli össze a ragasztózott bőrfelületeket. Mellé ülök, igyekszem úgy beszélgetni vele, hogy ne na­gyon vonjam el a figyelmét. Vörösesbarna hajú, barna sze­mű, kevés beszédű. Vagy csak a szalag melletti örökös fi­gyelemösszpontosítás teszi, hogy inkább a keze beszé­des? Apja tanár, anyja háztar­tásbeli, van két húga. 5o- mogyhárságyról jár be napon­ta a délelőtti vagy a délutáni műszakba. Nyáron lesz tíz éve, bogy a nyolcadik osztály és a három év szakmata­nulás után cipőfelsőrész-készítő szakmunkásként állt munkába a Szigetvári Cipőgyárban. — Női fodrász szerettem volna lenni, de akkor abban túljelentkezés volt. Ez jó szak­mának és biztos kenyérnek ígérkezett. Ma is annak tar­tom. Mehettem volna gimná­ziumba, de az érettségivel ön­magában nem sokra mentem volna. így, legalábbis úgy ér­zem, jól választottam. — Nem akar továbbtanulni? — Egyelőre nem érdekel. Nem szívesen ülnék be irodá­ba. Esetleg talán technológus lehetnék, azt is idővel ugyan­úgy megszeretném... — Mennyit tud keresni? — öt—hatezer forint között mindig megvan. Most január­ban kilencet kerestem. Volt benne túlóra is. Nagyon jól jött. Novemberben és decem­berben a vgmk-ban is majd tízezret kerestem. Megtudom, hogy mi a vgmk-tagsóg gyári kikötése: aki két hónapon át 90 száza­lék alatt termel, az a harma­dik hónapban már automati­kusan kizárta magát a plusz­munka, és a nem elhanyagol­ható többletkereset lehetősé­géből. — Magát nem fenyegeti ez a veszély? — Általában 110 százalék körül teljesítettem minden hó­napban. Ez attól is függ, hogy milyen modell milyen művele­tét végzem, attól is, hogy mi­lyen a munkaellátottsóg. — A szalagmunkát meg le­het szokni? — Változatos a munkám. Ezt most két napja csinálom. Bármikor, bármelyik munka­helyre beülhetek. Igaz, a tű­zést szeretem a legjobban. Szerencsére nem jönnek olyan nagy szériában a modellek, a 3—4 ezres szériák nem lélek- ölők. Ha rossz a hangulatom, inkább lassabban dolgozom, hogy ne legyen baj a minő­séggel. Január elsejével változtat­tak a szalagnál, addig ki-ki akkor állt fel mellőle, amikor annak szükségét érezte. Az­óta a második és a hatodik óra munka után 5—5 perc, míg a negyedik óra után 15 perc szünetet tarthatnak a dolgozók. „Engem nem zavar. Én akkor is megcsináltam, most is megcsinálom a ma­gamét” — zárja le a témát. A szüleinél lakik Somogy- hárságyon. Az egyik, gyesen levő húga itt a gyárban ugyancsak cipőfelsőrész készí­tő szakmunkás — a nővérét követte —, a másik a postán dolgozik. Judit szabad idejé­ben köt, olvas, zenét hall­gat. . . És tervezget. Van jogo­sítványa, legkésőbb jövőre szeretne autót venni. Nagy vágya: önálló lakás Szigetvá­ron. . . Tervek és célok, amiért keményen kell dolqoznia. Az is hajtia, hogy elismerik a munkáját. Kiváló dolgozó és tavaly kapta meq a Kiváló Munkáért kitüntetést. Évek óta szakszervereti bizalmi helyet­tes. Elakad a beszélgetés. Fi­gyelem, mégsem tudok ráiön- ni, hogy kiszabott bőrök közül hoavnn lehet ránézésre meg­különböztetni a balt a jobb lábastól, a belső oldalt a kül­sőtől; Készségesen elmagya­rázza és megmutatja az „áruló" jelekeh — Még a hidea vírre valót sem tudnám megkeresni ezzel a munkával — fakad ki belő­lem.- Az elején én is azt hit­tem - nyugtat meg. Murányi László Jelentős terv: ipart telepít a VILLGÉP Sellyére. A terv­időszak végéig ötven—hatvan embernek adnak munkát, köz­tük rehabilitált dolgozóknak is. Sellyén 1963 óta működik a szövetkezet híradástechnikai és háztartási gépjavító szervi­ze. Erre a bázisra épült 1970- től az ipari szolgáltató tevé­kenység. öt éve pedig a pé­csi Mechanikai Laboratórium­nak készítenek alkatrészeket az R 7-es riportermagnetofo­nokhoz, amelyek zöme a Szov­jetunióba megy. Évente ezer- háromszáz magnetofont sze­relnek össze, s ez a munka tavaly 2 266 000 forint árbe­vételt hozott a VILLGÉP-nek. Ez a bázis az alapja a kör­zethez kapcsolódó ipartelepí­tési terveknek. Többféle elkép­zelés találkozik itt: megyei, sőt országos elhatározás is, hogy ezen, az iparfejlesztés szempontjából elmaradott te­rületen bővítsék a tevékenysé­get. A megyei ipartelepítési Az egykori tüdőgondozó épülete, ahol az új telephelyet alakít­ják majd ki. Läufer László felvételei Készülnek a riportermagnók

Next

/
Thumbnails
Contents